Új Dunántúli Napló, 1998. január (9. évfolyam, 3-30. szám)
1998-01-11 / 10. szám
„...mi, színészek, úgy vagyunk beprogramozva vagy talán dresszírozva, hogy mindig valami többre vágyunk. Nekem is vannak természetesen álmaim, de azok többsége nem fogalmazható meg. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy nincs konkrét szerepálmom... ” Egyszerre érkeztünk a megbeszélt találka színhelyére. Kern Andrásnak még kocsija ajtaját sem sikerült bezárnia, amikor máris elépende- rült az első aláírásgyűjtő. Barátságos zsörtölő- dés, de hamarosan a kedves kislány lett a legfrissebb Kern-autogram birtokosa.- Gondolom, örömmel veszed tudomásul, hogy dúl a Miniszter-láz. Soha ennyien nem láttak magyar filmet a bemutatót követő első hónapban. Mit gondolsz, mi ennek a magyarázata?- Mindenekelőtt a profi forgalmazás, a reklám, és mert sok moziban játsszák egyszerre. Egyébként a Minisztert hiánypótló terméknek vélem, ami szórakoztatja az embereket. De azért tisztában vagyok azzal, hogy ha a filmet a szokásos magyar módon forgalmaznák, és nem ját- szanák egyszerre ennyi moziban és ennyi kópiával, akkor a közönséget sem érdekelné ennyire. Nem értek a gazdasági ügyekhez, de azt tudom, hogy az első filmem, a Sztracsatella mindössze tíz kópiával négy pesti moziban kezdte meg pályafutását, a Miniszter pedig huszonöttel és tíz moziban.- Azt mondod, nem értesz a gazdasághoz. Pedig a költségvetés betartásáért általában a rendező a felelős.- Általában. Sőt a mi esetünkben is így volt, de ezúttal még csak nyomát sem láttam a költségvetési papíroknak. Kölcsönösen megbíztunk egymásban a világhírű producerrel, Andy Vajnával. Meg tudod, mi Koltai Robival különleges helyzetben voltunk, hiszen írtuk, rendeztük a filmet, s közben még játszottunk is benne. Akkor még vegyük a nyakunkba a film gazdasági részét is?- Vajnát említetted. Hol ismerkedtetek meg?- 1996 végén Los Angelesben magyar filmhetet tartottak, s ott mutattak be minket egymásnak.-... nem gondoltál véletlenül arra, hogy jó lenne vele dolgozni?- Dehogynem gondoltam rá.- Feltételezem, akkor még minden konkrét elképzelés nélkül.- Tévedsz. Van ugyanis egy forgatókönyvem, s oda is adtam neki. Szerintem még bele se nézett. Nem az a fajta, aki falja a magyar forgató- könyveket. Persze nem tudom... De az biztos, ilyen tekintetben elég bonyolult, mondhatni szemérmes a viszonyunk. Olyannyira, hogy én meg sem kérdeztem tőle: vajon olvasta-e már?- Hát akkor nem ebből lett A miniszter félrelép. Mondanál pár szót a saját forgatókönyvedről, vagy még szigorú titoktartás övezi?- Nem, nincs itt semmilyen titok. A témája: magyar gengsztertörténet a ‘30-as évekből.- És hogyan született a filmbéli miniszter?- Vájná a Magyar Színészek Világtalálkozóján járt Pesten. Meghívtam a József Attila Színházba, nézze meg a darabot, amelyben Koltai Robival mi játsszuk a főszerepet.- És az igaz, hogy este hétkor beült a nézőtérre, tízkor már tudtátok Koltaival, hogy film lesz a dologból, 11 -re pedig a jogot is megvásárolta?- Hát valami hasonló történt. A darab után meghívtam magunkhoz egy jó rakott krumplira. Evett, ízlett neki, de azért közben telefonálgatott. Megkérdeztem tőle: te, Andy, most mit csinálsz? Azt válaszolta: szerzem a jogokat.- Koltaival írtátok, rendeztétek a filmet, s még a főszerepeket is ti játsszátok. Amikor Koltai játszott, te irányítottad őt, s amikor váltottatok, akkor ő rendezett téged? És mi volt, amikor ketten voltatok a kamera előtt?- Nehezen megfogható ez. Mi inkább saját magunkat rendeztük. Ki melyik jelenetet ismerte jobban, az vezényelt. Általában azt hiszik, hogy ez sok nézeteltérésre adhatott okot. Pedig nem.- De azért vita csak akadt közietek a forgatás során, bár tudjuk, hogy régi jó barátok vagytok.- Hát persze, hogy vitatkoztunk, ez nem is mehet másképpen. Főleg a forgatókönyv- írás periódusában. De ezek főleg ízlésbeli különbségekből fakadtak. Négy hónapig írtunk, hol nekem nem tetszett Robi valamelyik ötlete, hol fordítva. Vagy egyikünké sem tetszett Vájnának.- A producer mennyire szokott beleszólni az ilyen dolgokba? Elvégre neki az a feladata, hogy a forgatás feltételeit megteremtse. Vagy nem?- Nem tudom, de tény: Andy sok mindenbe beleszólt. Nekem sokkal egyszerűbb, ha mindent magam tudok irányítani, magam rakhatom össze a filmet.- De azért mindezek tudatában, ha kellene, képes lennél elölről kezdeni a forgatást?- A Miniszterét? Azt hiszem... igen! De azért örülök, hogy már befejeztük.- Ha jól belegondolok, akkor ez volt az első magyar „hoüywoodi" film.-A miniszter félrelép magyar film. Mi lenne benne hollywoodi?- Andrew Vájná.- Ja, hogy Vájná személye? Nem, ez magyar film! És magyar gázsikkal!- Remélem, azzal viszont egyetértesz, hogy a női főszereplő, Dobó Kata új színt vitt a filmbe.- Hogyne, vöröset...- ... én nem a hajszínére gondoltam.- Jó, jó, én is csak vicceltem, hiszen Kata istenien megállta a helyét.- Pedig sokan támadták, rögtön a bemutatót követően.- Persze, mert egy új kislányt biztosan támadni kell. De hát ez egy marhaság. Kata nagyon helyes, rendkívül fotogén, kimondottan filmre való. Azt sajnálom, hogy mi nem vagyunk olyan igazi mozis ország. Mert, ha azok lennénk, akkor Kata zsebében már rég ott lapulna a következő filmre szóló felkérés.- Katánál tartva, mit vált ki egy színészből, ha egy ilyen gyönyörű lányt megcsókol a kamera előtt. Mert ugye ezt is csak át kell élni... Vagy ez sem egyéb, mint, mondjuk átlépni egy küszöböt?-valami olyan. Persze ez nem azt jelenti, hogy olyan könnyű átlépni egy küszöböt. Ez is nehéz, meg az is. Minden attól függ, milyen az adott jelenet.- Mondd, de őszintén: nagyon unod már ezt a „miniszterezést”?- Nagyon!-Akkor most megkegyelmezek. Váltsunk témát! Film, színház, muzsika, tévé, rádió, szinkron, kabaré, meg mi szem-szájnak ingere: akár fél tucat színész teljes életútja is kitelik abból, amit eddig magadénak mondhatsz a pályán. Vannak-e, vagy inkább úgy kérdezem: lehetnek-e még szakmai vágyaid?- Először is: én nem vagyok egy ilyen számol- gatós színész. Nem tartom számon, hogy én mennyit csináltam, és más mit tett le az asztalra. Másodszor: mi, színészek úgy vagyunk beprogramozva, vagy talán dresszírozva, hogy mindig valami újra, valami többre vágyunk. Nekem is vannak természetesen álmaim, de azok többsége nem fogalmazható meg. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy nincs konkrét szerepálmom. De azt, valahogy kabalából, nem szívesen mondom ki. A már előbb említett film, az a bizonyos gengsztertörténet foglalkoztat most leginkább, de egyelőre szünetre vágyom. Talán majd nyáron, ha addig .összegyűlik rá a pénz.- Mondd: mi az, ami még hajt? Pénz? Hírnév? A szakma elismerő csettintése? A közönség szeretete?- Nehéz ezt megfogalmazni. Olyat szeretnék csinálni, ami sok emberre hat.- Nem udvariasságból mondom, de amihez nyúlsz, az lényegében siker. Nem túlzók, ha azt mondom, jelenleg a legbefutottabb magyar színész vagy.- Köszönöm, de ennek eldöntése nem az én dolgom. Azt viszont bizton állíthatom, hogy ennek a fene nagy népszerűségnek van hátránya is. Akadnak olyanok, akik állandóan a szememre hányják, hogy miért is vagyok olyan sikeres.- Nem csodálom, hiszen Magyarország az össznépi irigység szempontjából előkelő helyet foglal el a képzeletbeli világranglistán.- Nem olyan egyszerű ez. Az éremnek ugyanis két oldala van. Egyszerűbb lenne nekem is úgy lezárni ezt az egészet, hogy egyeseknek savanyú a szőlő. De néha elgondolkodom: vajon nem teszek-e nagy engedményt a közönségnek? Az elit művészettel mindig is kicsit gondban voltam, nem úgy a sikerorientált dolgokkal. A Miniszter közben is tudtam, hogy most nem a „mély” művészetből veszem ki a részem.- Nem az a lényeg, hogy mi érdekel, mi okoz neked alkotói örömöt?- Már hogy a fenébe ne! Tudom, hogy szentségtörés, de engem nem az érdekel, hogy a Miniszterrel milyen menő amerikai filmeket előzünk meg a népszerűségi listán. Hanem például az olyan hülyeségek izgatnak, hogy miért sötétek a szürke bejátszások a film „VÉGE” főcímében. Ezért írják át videóra, majd írják vissza filmre, s akkor egy kicsit kivilágosodik az egész. Ez érdekel. Valamit megcsinálni, összehozni! Érted?- Értem, értem, de úgy látszik, csak nem tudunk elszakadni a Minisztertől. Dobó Kata mesélte, hogy a forgatások szünetében paródiákkal szórakoztattad a stábot. Hajói tudom, ezt a műfajt már tinédzserkorodban művelted. Nyilvánosan pedig... Nem is emlékszem, mikor hallottam ilyet tőled.- Igen, a ‘62-es Ki mit tud?-on adtam elő paródiákat. Aztán a főiskolán hosszú ideig azt mondták nekem: nincs egyéniségem, mert én állandóan valakinek a hangján szólalok meg. fgy nem lehet egyéniséget szerezni. Aztán nagy-nagy örömömre pár évvel ezelőtt egy kritikában azt olvastam: ....na, már a Kern is kezd modoros le nni”. Ekkor jöttem rá, hogy úgy látszik, már nekem is van egyéniségem. Gordon István AKIRŐL, AMIRŐL BESZELNEK 1998. január 11, vasárnap ViUanófény Kern András új filmötlete: magyar gengsztertörténet Nem unj a még a miniszterséget? Megcsókolni egy szép nőt kamera előtt annyi, mint átlépni egy küszöböt. Persze az sem mindig könnyű... „Az izgat, hogy miért sötétek a szürke bejátszások...
