Új Dunántúli Napló, 1998. január (9. évfolyam, 3-30. szám)
1998-01-07 / 6. szám
8 Dünántúli Napló Politikai Vitafórum 1998. január 7., szerda A szocialista rendszer utolsó évtizedében megszokhattuk, hogy a szilveszteri pezsgőgőzös össznépi ösz- szeborulást követően a magyar polgároknak minden évben kissé mélyebben kellett a zsebükbe nyúlniuk a szokásos reggeli, vagy esti bevásárlást követően. A már-már megszokott újévi „ajándékot” követően azonban általában nem örvendeztette meg a hatalom hasonló meglepetésekkel alattvalóit. Mára már feledve a hagyományokat legújabb kori szocialistáinktól és szövetségeseiktől nem ezt kapta a gyanútlan polgár. Minden hónapban, vagy akár minden nap számíthatott ennek vagy annak a terméknek, illetve szolgáltaBÚÉK tásnak rajtaütésszerű drágulására. A 94-es rendszer-visszavál- tozást követően megháromszorozódott a pékáruk, tej és tejkészítmények ára. A benzinárakról jobb, ha nem beszélünk. A napokban is, amikor a pécsi vásárcsarnok előtti taxis placc előtt jártam, látva az utasra váró sofőröket, önkéntelenül kiszakadt belőlem a kérdés: Nocsak fiúk, blokádo- zunk? Ne tudják meg a választ. Akkor pár forint miatt képesek lettek volna még a „marcona” Horváth Balázzsal is ujjat húzni, napjainkban pedig a szalonnázó paraszt mélabújával élik meg, hogy azóta négyszer annyiba kerül a benzin. De mi is történt valójában 94 után? A hosszan tartó bizonytalankodás, kapkodás se- kélyes kormányzati posványáit a jelenlegi ciklus közepetáján hirtelen felfodrozta a privatizációban rejlő lehetőségek motorcsónakversenye. Az Antaliéra idején meghirdetett szociális piacgazdaság helyét a szabados piac foglalta el, a társadalmi érdekegyeztetés és érdekérvényesítés pedig a költségvetés függőségébe szorult. Az állam „visszavonult”, és az ultraliberális szabadpiacon belül is a pénzpiacra bízta az ország irányítását. Ennek látszólag eredménye kizárólag a központi költségvetés arányaiban mutatkozott. Ez azonban csak mesterséges és pillanatnyi állapot: a gyorsított privatizáció, a szigorított jövedékbehajtás és a közjóléti rendszer táplálja amíg táplálhatja. Magyarországon a behozott pénztőke 84 százalékát multinacionális cégek birtokolják. A külföldi többségű tulajdon az országban működő vállalatok 93 százalékánál meghaladja az ötvenszázalékos arányt. Magyarán, hogy mikor mit és ki emel már réges-rég nem a szociális „túrérzékenységéről elhíresült kormányzatunkon múlik, hanem sokkal inkább azok akaratán, akiknek minden létező értékünket elkótyavetyélték a termőföld és lelkünk kivételével. Mohácsi híd, siklósi elkerülő út, komlói bányák, ormánsági utak, ma már több mint jóakarat kérdése. Érdekek, és a pénz örök körforgása akár a TÁÓ jele, vagy a nagy ködbeveszésé mint Tribu- szemé vagy Bathó Erzsébeté. De hisz önök is tudják, hogy kinek a pap, kinek a papné . . . Úgy kívánok önöknek BÚEK-ot, hogy örökre felejtsék el ezt a mostanit. Habjánecz Tibor MDF megyei elnök Globalizáció r Érdekképviselet Vajon tudja-e az ÚDN 1997 december 31-én, „Mezőgazda- sági érdekképviselet” című írás szerzője, hogy 1908. január 12- én Kaposváron alakította meg Nagyatádi Szabó István több kisgazda társával együtt a Somogy Megyei Kisgazdák Egyesületét, amely a későbbi Kisgazdapárt alapját képezte, a gazdatársadalom érdekképviseletéül szolgált és a mai napig is a kisgazda politika alapja? Vajon tudja-e, hogy a 97-es év az alulról szerveződő mező- gazdasági érdekképviselet éve? Mert majd 90 év múltán elfelejtődött a hajdani kisgazda érdekképviseleti politika. A szerző az alulról építkező, önkormányzatiságon alapuló érdekképviseletet hiányolja írásában, ugyanakkor az FKgP elnöke T/5293-as számon törvényjavaslatot nyújtott be az érdekképviselet megszervezésére. Vajon ki szervezze meg? Pártállami módon felülről? Bár nem törvényjavaslatra és nem A választások tétje Rendszerváltó pártjaink megint „ringbe szálltak”, rendíthetetlenül kampányolnak. Politikai szereplőik nagy hanggal mondogatják a magukét. Céljuk: állampolgári segédlettel minél nagyobb részarány megkapa- rintása vagy megtartása a hőn áhított hatalomból. Ezúttal is fűt-fát ígérnek, kolbászból font kerítéstől egészen a nyolc esztendő óta megszűnt állampolgári jog- és esélyegyenlőség, elveszített életesély visszaszerzéséig. Remélvén, hogy a társadalom le- zülléséhez vezető, s a lakosság többségét optimista jövőképétől megfosztó rendszerváltoztatás következményeit sikerülhet örök időkre szóló jogállapottá nyomontaniuk, kiábrándultak millióit saját érdekeikkel ismét szembe fordítaniuk. A hajdanán lépre ment sokaságnak fel kellene végre ismernie, hogy a rendszerváltás veszteseinek is alternatívát jelentő ellenzék ma nincs a magyar parlamentben. Pártjaik az elitek alkotta érdekcsoportokat képviselik. Jelöltjeik kortes ígéretei - legyenek még oly jól fésültek - kizárólag vokscsalogatás szándékával hangzanak el, melyeket tőkés viszonyok közepette a programalkotók, ha akarnák sem tudnák teljesíteni. A kapitalista rendszer természete ugyanis ezt teljességgel kizárja számukra. A magántulajdon dominanciája, mindenhatósága, a „nagy hal megeszi a kis halat” ordastörvénye a megállíthatatA repülő nemzet felülről, de 1997. február 12-én megalakult Kiskőrösön a Mezőgazdasági Termelők Érdekvédelmi Szövetsége 90 százalékos kisgazda tagsággal. Vajon az elnök úrnak nem illett volna inkább őket a pártfogásába venni az erőltetett polgári tagozat szervezése helyett? Igaz, hogy egy gazdálkodó „kisgazdának” nincs 200 000 Ft-ja az országgyűlési jelölésre, ahol érdekeit képviselhetné, de ha lenne, akkor inkább üzemanyagot és vetőmagot vásárolna. így marad a demonstráció lehetősége a mindenkori kormánnyal szemben érdekeink érvényesítése érdekében. De ez legalább alulról szerveződik! Tóth János METÉSZ Baranya megyei elnök lan többségi elnyomoro- dás, az embert semmibe vevő haszon- elvűség már mint a kíméletlen nyere- ségcentrikus- ság, a tömeges munkanélküliség, a többség társadalmi termelés történelmileg meghatározott rendszerében elfoglalt helyének hátrányos volta olyan kellékei a milliókkal poklot járató tőkés valóságnak, melyeken a parlamentben ügyködő kizsákmányolás-orientált pártok nem hogy nem tudnak, nem is szándékoznak változtatni. Éppen ezért, aki a Munkáspárt helyett rájuk szavaz, tulajdonképpen mostani nyomorúságos helyzetének szentesítésére voksol. A pártok közül egyedül a - hatalom által többszörösen diszkriminált, s egyelőre parlamenten kívüli - Munkáspárt számottevő hatalmi tényezővé válásától remélhető előremutató változás. Ez az egyetlen reménykeltő baloldali párt ma Magyarországon, mely a többség gazdasági, politikai, szociális, kulturális érdekeinek, demokratikus jogainak képviselete mellett a kapitalizmuson túlmutató modem, kizsákmányolástól mentes, tanulásra, érvényesülésre egyenlő esélyt garantáló társadalom megteremtéséért száll síkra. Dr. Südi Bertalan szóvivő A magyarok találékonyságukról híresek. Éppen ezért bosz- szantó, gazdasági szempontból pedig egyenesen megbocsájtha- tatlan, hogy olyan keveset fordítunk kutatásokra, fejlesztésekre, az új ötletekre. Ez utóbbiból pedig nincs hiány! Az 1994-ben olyan jól bevált 3,60-as kenyér után, ugyanis a fantáziaszegénységgel egyáltalán nem vádolható miniszterelnök feltalálta az ingyenes repülést. Igaz, nem mindenkinek áll nyitva a lehetőség, csak a hatvanöt éven felülieknek, és nekik sem korlátlanul, de azért jól hangzik. Némileg persze levon a dolog értékéből, hogy a férfilakosság várható átlagéletkora nem éri el a hatvanöt évet és, hogy a nyugdíjasok lassan már itthon sem tudnak kijönni a pénzükből nem ám valami méregdrága üdülőhelyen. Az ingyenes repülés helyett - mely egyébként a leggazdagabb jóléti államokban sem elterjedt - jobb volna tisztességes megélhetést biztosítani, értékálló nyugdíjakat adni, amiből az ember, ha akar, nyugodtan ülhet repülőre is. Mellesleg nem az a lényeg! repül-e néhány idős magyar vagy sem. Nem. A lényeg az, hogy beszéljenek róla, és miközben elmondják, milyen rendes ember ez a miniszterelnök, ne foglalkozzanak azzal, hogy megint drágább lett az élet. Bár másról sem hallani, mint növekedési pályáról, a csökkenő inflációról és a javuló makrogazdasági mutatókról, a tisztánlátás végett nem árt ilyenkor év elején, a választásokhoz közeledve megvonni az elmúlt négy esztendő gyorsmérlegét. Az eltelt időszakban a reáljövedelmek 20 és 40 százalék közötti mértékben csökkentek, a magyar munkás átlagbére a moszkvai bérek szintjén mozog és alig éri el a bécsi bérek értékének egytizedét. A szemérmesen privatizációnak nevezett országkiárusítás során a stratégiai ágazatok (víz-, áram-, gázszolgáltatás, távközlés) külföldi tulajdonba kerültek, minek következtében a díjtételek jelentősen, van, ahol többszörösükre emelkedtek. A szépen hangzó szólamok ellenére idén januárban tovább drágult a posta, a ' telefon, a vasút, a tömegközlekedés, a víz, a csatorna, az energia, a tej, a kenyér és a gyógyszer ára is. Nőtt a munkanélküliség és a nyomor, és kb. 150 ezer fővel csökkent a népesség. Kevesebb gyermek született, mint 1945 óta bármikor. Ezek tények. Kedves magyar választópolgár! Mindenkinek saját felelőssége eldönteni, hisz-e továbbra is azoknak, akik ötven éve már folyamatosan félrevezetik, vagy azoknak szavaz bizalmat, akik a nevükben is felvállalt igazság kimondásán túl tenni is akarnak a változásért. Választás előtt állunk. Ezért mielőtt minden józanságunk elszállna az ígérgetésektől, találjunk fel mi is valamit: mondjuk a repülő kormányt! Deák Péter MIÉP A globalizáció alapjaiban változtatta meg életünket. E sajátos gazdasági struktúrában megjelenő, modem létünknek uralkodó ideológiája és meghatározó létrendje az emberi lét mélyrétegeibe hatolt és gyorsan átalakította azt. Látszólag a fokozódó nemzetközi együttműködés, az amerikai típusú demokrácia világhódítása, a termelési központok folyamatos átcsúsztatása, a financiális piacok egyre növekvő súlya a lényegi eleme a globalizációnak. Látszólag az ökonómiai-technikai fejlődés, a digitális kommunikáció térhódítása a meghatározó eleme uniformizálódó életünknek. Mindezek pusztán a felszíni jelenségek közé sorolandók. A globalizáció valójában egy hatalomgazdaságot, illetve hatalomtársadalmat jelent. Olyan hatalomgazdaság, ahol az illegitim (nem választott) hatalmak - lásd Világbank, Nemzetközi Valutaalap stb. - a maguk globalizációs világérintkezési módjukkal, „a gazdasági (azaz vér nélküli) világháborúval”, a fiskális és monetáris világállam összejátszásával a globalizációs világelit (a globalokráció) érdekeinek megfelelően a nemzeti valuták csereértékét eltorzítják. A globalokrácia a diktált valuta- leértékeléssel, s az ebből következő csereérték torzításból származó veszteségek révén létrehozta a maga hitel- és kereskedelmi gyarmatait - lásd hazánk - azért, hogy később a peremtársadalmak globalizációs szempontból hasznosítható földjeit és termelőjavait privatizálják. Olyan hatalomtársadalom, ahol a globalizált dekonstruált társadalmi térben többféle létmódú társadalom található, a globalizációs világtársadalom többszörösen megkettőzött szerkezetű. Egyrészt kettős mert különbséget tehetünk szupranációk - pl. USA, Japán- es peremtársadalmak - pl. Magyarország - között, másrészt ezen társadalmak is tovább tagozódnak uralkodó (globalizációs) - pl. tőkés - és alávetett társadalmakra - pl. bérmunkás. A globalizáció valójában egy értelmezési erőszakot jelent, ahol az értelmezési erőszak nem legitim hatalmi intézményei - úgymint a világtelevíziók, világfilmek, megareklámok stb. - a globalizációs világhatalom birtokosainak parancsait végrehajtva megmagyarázzák a világot - lásd hír- magyarázatok avagy miért elavult intézmény a család, illetve miért normális dolog a klónozás. A globalizációs szup- raelit felismerte, hogy hatalma megtartása azon múlik, képes-e kitörölni belőlünk magánazonosságunkat. Ezért igyekszik lerombolni minden természetes közösséget - család, baráti társaságok stb. -, amelyek az azonosságalkotás biztosítékai, s törekszik helyettesíteni diktált csoportokkal - vásárlói klub, mintafüggő bandák stb. -, amelyeknek magánazonosságtudatát tetszés szerint igazíthatják a globális identitáskultúra aktuális igényének megfelelően. Virtuális valóságunk globalizált létmódjában a nagy probléma az, hogy a tevékenységeknél nem az emberi lépték van alapul véve, hanem a piac önálló léptéke, s ennek következtében az ember .kikerült a maga emberi szférájából és idegen kezd lenni (illetve lesz) számára a maga által teremtett civilizáció. Rajtunk múlik, mikor lépünk ki „evolúciós zsákutcánkból”, a globalizációból. Dr. Kőhalmi László, az Ifjúsági Keresztény Demokrata Unió országos alelnöke H Jtív'i'1"'. I -E[f risers)! a. PÁRTHÍREK Páva Zoltán országgyűlési képviselő január 7-én 18 órakor a bakócai művelődési házban közbiztonsági fórumot tart. Gonda Tibor MSZP-s önkormányzati képviselő január 8-án 18.00 órakor fogadónapot tart az Apácza Csere János u. Nevelési Központban. A Munkáspárt Baranya megye I. sz. országgyűlési választókerületében Fratanolo Jánost állítja képviselőjelöltnek. Meszes és környékén, valamint a belváros egy részén kívül e kerületbe tartozik Berkesd, Eilend, Pereked, Szilágy, Kozármisleny, Birján, Lothárd, Pécsudvard, Személy, Nagykozár, Bogád, Magyarsarlós, Romonya. A Független Kisgazdapárt átszervezte pécs-keleti alapszervezetét és vezetőségválasztást tartott. Az alapszervezet a tagság elnökéül Nikolausz Tamást választotta. Három alelnök került megválasztására Alsómeszes, Meszes, Mecsekszabolcs területekre. Az alapszervezet székhelye: Pécs-Mecseksza- bolcs, Szabolcsi út 63. sz. (a volt községháza). A soron következő ülés január 16-án 18 órakor lesz a Szabolcsi út 63. szám alatt. Az MSZP és a statisztikák Az államtalanítás során az állam stratégiai kezdeményező szerepét adta fel, amit egy mo- demizációs-felzárkóztató szakaszban nem lett volna szabad megtennie, gazdasági és kulturális értelemben is gyarmattá váltunk. A lakosság egyhar- mada az ötvenes évek életszín-. vonalán él. Az IMF tevékenységéről bebizonyosodott, hogy fejlődés helyett import- és kamatfüggővé tették a gazdaságokat, erősítették a korrupciót, gyengítették a kormányok demokratikus elszámoltatását, a helyi nemzeti érdekek elé helyeztették a transznacionális tőkét. Még mindig nincs hosszabb távon is stabil adórendszer, amely távlatilag ésszerű befektetési, megtakarítási és fogyasztási döntések meghozatalát segítené. A közgazdasági és gazdaságjogi környezet az ún. szürke- és fekete gazdaságba hajszolja a gazdasági szereplők jelentős részét. Mértéktartó becslések szerint is a hazai össztermék 30%-a ott termelődik. „Nőtt az export különösen a gépipar exportfejlődése jelentős, közel 70%-os, s ez a gazdaság beindulásának legbiztosabb jele” - mondogatja Horn Gyula. Nem tudja, vagy arról nem tájékoztatták, hogy a gépipar importja ugyanilyen százalékban nőtt. A magyarázat: beindult a győri Audi motorösz- szeszerelő üzem. Az alkatrészeket, részegységeket behozták = import, összeszerelve kivitték = export. Ez a magyar gépipar teljesítménye, melynek exportja annyira alacsony volt, hogy egyetlen ilyen üzem beindulása 70%-kal tudta megtermelni azt. A külföldiek összeszerelői, a bérmunkáztatok dollárban, márkában kifejezve egyre olcsóbb magyar bérrel dolgoztatnak. Miközben a bérköltség az áraknak már csak 10—20%-át, egyes ágazatokban 1-2%-át adja, a pénzügyminiszter még mindig a bérek visszafogásától válj a az infláció mérséklődését. A szakszervezetek harciassága látszattevékenység, leplezése a háttérmegállapodásoknak a vezetők legimitációs kísérlete. Nehezen feledhető ugyanis, hogy 1,7 millióval több szavazattal választották meg őket, mint ahány munka- vállaló egyáltalán van az országban. MSZP-s Hom-korAz many nem az emberek élet- körülményeinek javításán fáradozik, hanem a hatalom megtartásán. Az emberekkel való törődést csak olyan mértékben tartja fontosnak, amennyit elégségesnek gondol, hogy ismét megkapja a szavazataikat. A nyugdíjak reálértéke az elmúlt években 35%-kal csökkent. A mai nyugdíjasok állították elő azon javak döntő részét, amit az elmúlt években szétprivatizáltak. A tisztesség minimuma lett volna, hogy ezen bevételek töredékéből biztosítandó, legalább a nyugdíjak reálértékét megőrizték volna. Dr. Sütő László Független Kisgazdapárt
