Új Dunántúli Napló, 1998. január (9. évfolyam, 3-30. szám)

1998-01-29 / 28. szám

1998. január 29., csütörtök Hitélet Dunántúli Napló 7 Emlékeztető A torinói érsek a magyar- országi Serra papi hivatáso­kat gondozó lelkiségi kö­zösségeket júniusban Tori- nóba hívta meg, hogy a harmadik évezredre való készülődés jegyében meg­mutassa nekik a keresztény­ség egyik legértékesebbnek tartott ereklyéjét, a torinói leplet. A látogatáson részt vesznek a pécsiek is. A siketek miséje február 1-jén vasárnap fél 3-kor lesz a Zárda-templomban. Utána vetítés és agapé. Február 2-án, hétfőn a pécsi Madrigál kórus zenés áhítatot tart a Szent Ágoston templomban. A műsorban Könczöl Ferenc több művét mutatják be, elhangzik a VIII. Missa gregorianából a Glória. A gyertyaszentelés­sel és körmenettel össze­kapcsolt szentmisét Bátory László mutatja be. Orgonán kísér Könczöl Ferenc. Katolikus műsorok a szerb ortodox egyház rádiójában. A szerb orto­dox egyház rádióadója, „Az egyház hangja” bejelentette, hogy a jövőben átveszik és sugározzák a katolikus egy­ház műsorait. Már december 25-én az ortodox rádió köz­vetítette a belgrádi katolikus érsek metropolita karácso­nyi üzenetét. A Szentszék és Moszkva Január 14-15-én került sor az orosz fővárosban a Szentszék és a moszkvai patriarchátus képviselői kö­zötti szokásos évi találko­zóra. A vatikáni küldöttsé­get Edward Cassidy bíbo­ros, a Keresztény Egység Pápai Tanácsának elnöke, a moszkvai patriarchátus de­legációját pedig a külföldi egyházi kapcsolatok részle­gének elnöke, Kirill, szmo- lenszki és kalinyingrádi metropolita vezette. Mind­két fél szükségesnek ítélte az ortodox-katolikus párbe­széd keretében azoknak a teológiai problémáknak az elemzését, melyeket 1993- ban foglaltak dokumen­tumba a következő címmel: „Az uniatizmus, mint az egység múltbeli eszköze, valamint a katolikusok és ortodoxok közötti teljes kö­zösségre irányuló jelenlegi törekvések”. Január 15-én II. Alekszij összorosz pátri­árka mindkét delegáció tag­jait fogadta. Egy százalék az egyházak javára A személyi jövedelemadó újabb rendelkezési köre A parlament által az elmúlt év decemberében megszavazott törvények gyökeres változásokat hoztak az egyházak állami támogatásában, Az idei évtől az állampolgárok a befizetett személyi jövedelemadójuk egy százalékát az általuk kiválasz­tott egyház részére is felajánlhatják, s a felajánlások alapján összegyűlt összeg az eddigi állami támogatásokat helyettesíti. Evvel a módosítással az állam­polgárok már kétszer egy szá­zalék fölött dönthetnek. Mint ismeretes, a különféle alapítvá­nyok számára már az elmúlt évben is volt mód a támoga­tásra. Köztudott az is, hogy a magyarországi történelmi egy­házak jogosan tiltakoztak az el­len, hogy őket az alapítványok­kal egy sorban említse a tör­vény, s amolyan külön elbírá­lást találtak helyénvalónak, amire a törvényhozás rábólin­tott és az idei évtől külön egy százalékkal adakozhatunk. Február 1-jén minden szentmi­sén felolvassák Mayer Mihály püspök körlevelét a Pécsi Egy­házmegye területén, s ebben az a cél vezérli a levél megfogal­mazóját, hogy tájékoztassa a híveket a pénzek befizetésének és elosztásának új rendszeréről annak érdekében, hogy felelő­sen hozhassák meg döntésüket. Ebben a körlevélben is ott áll, hogy „az egyház, a Krisz­tust követők közössége mindig is híveinek adományából gyűj­tötte össze mindazt, amire szüksége volt ahhoz, hogy a lelkipásztori munkát, a szegé­nyek támogatását, a közössé­gért dolgozók megélhetésének biztosítását fedezze. Már a leg­első keresztény közösségről, a jeruzsálemi egyházról is azt ol­vassuk az Apostolok Cseleke­deteiben, hogy mindenük közös volt, hogy a hívők pénzüket el­vitték az apostoloknak, s a lá­buk elé tették.” A történelem során koron­ként változott, hogy milyen formában gondoskodtak az emberek az egyház fenntartásá­ról. A mostani lehetőség fele­lősséggel is jár a hívő emberek számára, hiszen ha jövedelem- adójuk egy százalékát felajánl­ják egyházuknak, akkor e pén­zekből épülhetnek új templo­mok, e pénzekből lehet felújí­tani iskolát, könyvtárat, múze­umot, és ebből a pénzből kell fizetni a világi hitoktatókat, biz­tosítani a papok és szerzetesek egészségügyi társadalombizto­sítását, az alkalmazottak fizeté­sét, az áram, víz, fűtés költsé­geit. Hasonló körlevelekben és felhívásokban fordítják híveik figyelmét az egyéb egyházak és felekezetek is a jövedelemadó­ból való adakozás lehetőségére. A gyakorlati tudnivalókról az APEH irodákban és tájékozta­tók segítségével bárki tudomást szerezhet. Egy zárt borítékban kell elhelyezniük azt a lapot, amelyre felírják az adott egy­ház úgynevezett technikai szá­mát és a kedvezményezett egy­ház nevét, a boríték külsejére pedig a nevüket, lakcímüket és az adó-azonosító jelüket. E bo­rítékot pedig az adóbevallással együtt kell eljuttatni az adóhi­vatalok részére. Nagyon fontos tudnivaló -, mivel kétszer egy százalék fel­ajánlásának lehetőségéről van szó -, hogy csak az egyiket, egyetlen 1 százalékot lehet egy­házi célra bejelölni, a másik egy százalék pedig valamilyen közalapítványé, civil szerve­zeté legyen. Ha valaki tévedés­ből mindkét egy százalékát egyházi célra ajánlja föl, a fel­ajánlása semmis! Akár azonos egyházat, akár két különbözőt jelöl meg. Erre sok egyházi ve­zető hívta fel a mi figyelmünket is, és a templomi, gyülekezeti hirdetőtáblákon külön kihang­súlyozzák majd - tájékoztatta lapunkat többek között Bóka András református esperes is, aki tegnap fogalmazta meg a témában körlevelét. Fontos tudnivaló továbbá, hogy aki a munkahelyén adózó (ott töltik ki hivatalból a beval­lását) csak szabványborítékba teheti az egy százalékról szóló rendelkezését, szintén rá kell a borítékra írnia nevét, címét, adószámát, de a leragasztás után a leragasztást saját aláírá­sával hitelesítenie kell. Ezt az adótitok megköveteli. Megkértük az APEH Bara­nya Megyei Igazgatóságától azt az elnöki közleményt, melyben a kedvezményezettek nevét és úgynevezett technikai számát közlik. Egyelőre még nem tel­jes a kör, a nagyobb hazai egy­házak és felekezetek szerepel­nek egyelőre benne, s mint azt Burginann György megyei igazgatóhelyettes elmondotta, a közeljövőben az egyházakkal egyeztetve, a többi azonosító szám is közismertté válik. Ezek szerint a rendelkezé­sünkre álló nagyobb egyházak azonosító számai az alábbiak. A Magyar Katolikus Egyház technikai száma 0011; a Ma­gyarországi Református Egy­ház technikai száma 0066; a Magyarországi Evangélikus Egyház technikai száma 0035; a Magyarországi Metodista Egyház technikai száma 0073; a Magyarországi Biblia Szól Egyház technikai száma 0097; a Magyarországi Autonom Orthodox Izraelita Hitközség technikai száma 0107; a Ke­resztény Advent Közösség technikai száma pedig 0080. Végül kérték az egyházak vezetői, hogy elmondjuk: az egy százalék felajánlása az adózót anyagilag nem érinti. Tehát nem marad több pénze, ha megfeledkezik az egy száza­lékról, s nem lesz kevesebb, ha a megadott lehetőség szerint rendelkezik felette. Másrészt külön egyházközségek illetve egyházi intézmények számára nem lehet ezt az egy százalékot felajánlani - csak az egész egy­ház számára -, ugyanis az ösz- szeg az állami költségvetési támogatást váltja ki. Természe­tesen minden magyarországi egyház a saját hatáskörén belül dönt majd a befolyt összeg fel- használásáról. Kozma Ferenc Az egyházi iskolák is részesülhetnek jövedelmünkből. Ké­pünk a siklósi katolikus iskolában készült fotó: laufer l. Elmúlt egy hét... Azok a százak, akik január harmadik hetében estéről estére találkoztak egymással Pécs kü­lönböző templomaiban, egy nagyon szép él­ménnyel gazdagodhattak. A már hagyomány- nyá vált egyetemes imaheti sorozatok sok, kü­lönböző'felekezetű keresztény ember számára tették világossá, hogy a gyökereink közösek, bár sok emberi hagyomány különböző, mégis egy nagy család tagjai vagyunk. Akkor, ami­kor a nagyvilágban annyi feszültség van, széthúzások és háborúskodások, a keresztényeknek meg kell ta­nulniuk, hogy a közös Krisztus-hit elkötelezést jelent, mégpedig nagyon sajátságos elkötelezést. Az Egyház nem vállalhatja fel, hogy „politikát csinál”, hogy „rendbe teszi a gazdaságot”, de azt fel kell vállalnia, hogy minden társadalomban tanúskodjon Krisztus mellett, vallja meg a hitét, erejéhez mérten fáradozzon a közjóért, nevezze néven a bűnt, pártolja az elesetteket, tanít­son egyetemes és egyben krisztusi értékeket. Az ez évi imahét mottója: A Lélek segítségünkre siet a gyengeségünkben! Átéljük a személyes és közösségi életünkben is, hogy mennyi gyengeségünk van. Betegségek, magánéleti problémák, megél­hetési gondok, közéleti tisztátalanságok, a sor szinte vég nélkül folytatható. Sokak végső el- és megkeseredésének az oka, hogy el sem tudják képzelni, számukra is van remény. Aki még vagy már tud imádkozni, Istentől erőt kérni, az átélheti a csendes csodát, a maga gyengeségében, elesettségében lehet támasza Isten. Lelke élővé teszi számunkra Krisztust, sajátos belső tar­tással, reménnyel és a jó melletti elszánt elkötelezettséggel. Az egyházak ezért szolgálnak a világban, tanúskodnak Krisz­tus mellett, tanítanak, betegeket, öregeket ápolnak, részt vesz­nek a szellemi életben, tudományban, művészetben. így lesz minden keresztény ember részvételével „só, fény, kovász", éle­tet erősítő az Evangélium. Varsányi Ferenc A Speckpáter A ma már 115 országban tevékenykedő „Kirche in Not/Ostpriesterhilfe” (A szükséget szenvedő egyház/ Keleti papok támogatása) segélyszervezet megalapí­tója, a premontrei szerzetes Pater Werenfried van Straaten január 17-én ün­nepelte 85. születésnapját. 1913-ban született a hollan­diai Mijdrechtben. 1947-ben a tongerloi belga apátság lapjá­ban megjelentett egy cikket, melyben 14 millió, hazájából elüldözött sorsáról számol be Németországban. Ezzel a cik­kel rakta le világszerte mű­ködő segélyszervezete alap­kövét. Akkoriban egy Peugeot-val járta Flandriát és 400-500 kiló szalonnát gyűjtött na­ponta a menekültek számára. Ugyanakkor akciókat szerve­zett azon papok megsegíté­sére, akiket Sziléziából, Cseh- és Morvaországból űztek el és Észak-Németországban éltek diaszpórában. Ez a kezdemé­nyezés kapta az „Ostpriester- hilfe” elnevezést. 1952-ben indult a segítség közvetlenül a kommunista or­szágokba. Célja az volt, hogy rejtett utakon támogatást ad­jon az üldözött papoknak, szerzeteseknek és a világiak­nak is. Az ötvenes évek köze­pén a szervezet kibővítette működési körét Afrikára, Ázsiára és Dél-Amerikára. A szervezetnek ma már 14 or­szágban 700 000 támogatója és barátja van. 115 országban segítenek, mindig ott, ahol el­nyomnak, üldöznek kereszté­nyeket. 1953-ban Werenfried van Straaten a nemzetközi Bau- orden (Építőrend) egyik alapí­tója, melynek célja szegények részére házak, templomok építése. A II. Vatikáni zsinat alatt mint tanácsadó volt Ró­mában. Ott találkozhatott 60 püspökkel a kommunista or­szágokból, akiket közvetve vagy közvetlenül már támo­gatott. 1966-ban Bukavuban (Za­ire) „A feltámadás leányai” néven női szerzetesrendet alapított, hogy az afrikai nők iskolai képzését és a rendi életbe való bekapcsolódását elősegítse. 1993 óta az orosz ortodox egyházat is támogatják, hogy ezzel is előmozdítsák a kien- gesztelődést. Az elmúlt évben ünnepel­hette a segélyszervezet fenn­állásának 50. jubileumát. Működése során világszerte több mint hárommilliárd ame­rikai dollárt gyűjtött az üldö­zött, elnyomott, szükséget szervező egyház számára. Ismerni, érteni Február 2-án, hétfőn, Gyer­tyaszentelő Boldogasszony ünnepe van. A gyermek Jé­zus jeruzsálemi templom­ban való bemutatására em­lékezünk. Az Úr törvénye szerint min­den elsőszülött fiút az Úrnak kellett szentelni. Szülei ezért vitték Jézust Jeruzsálembe, hogy ott a templomban bemu­tassák őt az Úrnak. Élt Jeruzsálemben egy Si­meon nevű ember, aki kinyi­latkoztatást kapott, hogy ad­dig nem hal meg, amíg meg nem látja az Úr választottját, a Megváltót. Mikor a szülők bevitték Jézust a templomba, Simeon is bement, karjára vette a gyermeket és egy imádsággal áldotta az Istent. Ezen az ünnepen a szent­mise elején gyertyaszentelés van, amit a pap fehér miseru­hában vagy palástban végez. Ha lehetséges, a gyertyaszen­telés a templomon kívül tör­ténik, ha nem, akkor bent, a kórusnál vagy más alkalmas helyen például a mellékoltár­nál. Ezután meggyújtják a hí­vek gyertyáit is, és a szertar­tás körmenettel folytatódik. Amikor a pap és segítői a fő­oltárhoz érnek, a körmenet véget ér és folytatódik a szentmise. A szentelt gyertya, amit ezen a napon kezünkben tar­tunk, Krisztusnak, a Világ Vi­lágosságának a jelképe. Gyer­tyaszentelőkor, mint a vilá­gosság gyermekei követjük Jézust. Rozs Szilvia A pápa kubai látogatása A pápa megváltoztatta Kubát - adta hírül a L’Unitá című olasz baloldali napilap. A lap szerint történelmi jelentőségű volt, hogy II. János Pál vasárnapi havannai miséjén Fidel Castro kubai vezető jelenlétében kért szabadságot és igazságosságot, utasította el mind a kommunizmust, mind a kapitalizmust. A változás tartósságát és irá­nyát csak a jövő dönti el, Kuba egyelőre csak azt veheti számba, mi az, amit II. János Pál maga után hagyott: Miami­ban a kubai menekültek között megerősödött az az áramlat, amely szükségesnek tartja, hogy tárgyalásokat kezdjenek a kubai kormánnyal a békés át­menetről. Kubában a világi ka­tolikusok gyakorlatilag felha­talmazást kaptak, hogy auto­nóm módon részt vegyenek a változásról folyó politikai vitá­ban, az ellenzék bebörtönzött képviselői visszanyerik szabad­ságukat. Nyíltan beszélnek a politikai foglyokról, akik a ha­tóságok szerint eddig nem is lé­teztek. A pápa kubai látogatásából természetesen nem hiányozha­tott a látványosság és a jó adag retorika sem - írta a Corriere della Sera. - Ha az út lelki olda­lát nézzük, vitathatatlan és nyilvánvaló az eredmény: a béke és a krisztusi megbocsátás nevében sikerült (Kuba) fegy­vertelen visszahódítása. De a pápa kubai útja mást is előtérbe állított. A szörnyűséges nyo­mort, az eltiport emberiességet, s ez óhatatlanul kimondatja a kérdést: a kereszténység két évezred alatt miért nem tudott és miért nem akart szembe­szállni a gazdagok és a szegé­nyek közötti örök különbség tragédiájával, amit Krisztus első számú feladatának tartott? II. János Pál kubai küldetése akkor kezdődött, amikor vasár­nap este elhagyta Havannát - vélte a La Repubblica. A re­zsim számára a visszaszámlálás megkezdődött, s csak egy erős nemzeti egyház teheti lehetővé Kubának, hogy elkerülje a re­zsim összeomlásának kettős csapdáját: egyrészről azt, hogy a mindenható dollár nevében mindenki prostituálja magát, másrészről pedig a Castro halá­lát váró szélsőséges kubai emigránsok bosszúállását. Ethos-nap Pécsett a baptistáknál Evangelizációval is össze­kötött Ethos családi napot tartanak a Baptista Egyház Pécsi Gyülekezetében (Bo­kor utca 52.) február 14-én, szombaton, délelőtt 10-től délután fél 5-ig. Ez alka­lommal a szervezet svájci lapjának főszerkesztője, Bruno Schwengeler tart több előadást felnőtteknek és gyermekeknek egyaránt. A témák: „Boldogságot ke­resni, vagy Istent megta­lálni”, „Az érzelmek zűrza­varában” és „A pokolnak nincsen kijárata”. A rendezvény ökumeni­kus, a szervezők minden egyháznak elküldték meg­hívóikat és a napra minden érdeklődőt szeretettel vár­nak. (a) i t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents