Új Dunántúli Napló, 1998. január (9. évfolyam, 3-30. szám)

1998-01-26 / 25. szám

1998. január 26., hétfő Dunántúli Napló 9 Háttér - Riport Menekültek a saját hazájukban A háborúnak vége, most már a békés építőmunka következik, kezdhetnénk ezt a riportot - és de jó lenne, ha ez minden meg­szorítás nélkül így lenne. Mert bár igaz, hogy az egykori Bosz­nia-Hercegovina és Szerbia területén most hallgatnak a fegy­verek, de a közigazgatást még nemzetközi erők felügyelik, és a különböző nemzetekhez tartozó fegyveresek között robbané­kony a hangulat. És az újjáépítésben résztvevő nemzetközi szer­vezeteknek nemcsak a téglát, maltert kell beszerezniök, hanem az árva gyerekek és a lakóhelyüket elvesztett felnőttek lelki meg­rázkódtatásaival is foglalkozniok kell. Ebben a munkában ma­gyar - pécsi - orvosok és pedagógusok is részt vesznek. Brcko határváros Horvátország és a Boszniai Szerb Köztársa­ság között, a Száva túlsó part­ján. A határállomás háborús időket idéz: szögesdrót, ho­mokzsákok, marcona katonák. A korábbi 65 ezer lakos több­sége muzulmán volt, ezek el­menekültek, helyükre Szaraje­vóból szerbek költöztek, most ők vannak többségben. A szerb közigazgatást nemzetközi kor­mányzó felügyeli, egy amerikai diplomata.-Itt húzódott a frontvonal- mutat ki irodája ablakán dr. Drágán Pajics kórházigazgató.- Ötszázhúsz ágyunk volt: ma 240 ágyat tudunk működtetni. Az orvosok, ápolónők nagy ré­sze elmenekült. Az épen maradt épületeket festik, új műtőt, kórtermeket rendeznek be. A kórház nem kap állami támogatást, alapít­ványokból, magánosok adomá­nyaiból tartja fenn magát. Az orvosok, nővérek bérük 60 szá­zalékát kapják meg - a kórház nem tudja kifizetni a villany- és telefonszámláját. A Nemzetközi Vöröskereszt és a különböző se­gélyszervezetek juttatnak gyógyszert, gépeket, kellékeket, és közreműködnek a személyzet képzésében, továbbképzésében. Dr. Pajics dicséri a magyar or­vosokat: „Több, mint egy éve dolgoznak itt: nagyon sokat kö­szönhetünk nekik. ”- A Nemzetközi Migrációs Szervezet, az IOM a háború kezdete óta jelen van Boszniá­ban - mondja dr. Szilárd Ist­ván, aki korábban a POTÉ-n dolgozott, majd a Magyar Vö­röskereszt főtitkára volt, jelen­leg Brckóban az egészségügyi projekt vezetője. - Az IOM számos programot folytat, az egészségügyi ennek csak egy, igaz, kiemelt része. A tervezet műszerekkel, szakemberekkel és továbbképzéssel segíti a kórház működőképességének helyreállítását, foglalkozik a népegészségüggyel, például az iskolások testi-lelki állapotával, és lépéseket tesz a tuberkulózis megelőzésére és gyógyítására.- Az IOM megrendelésére 1996 nyarán készítettem egy re­habilitációs programot. Az IOM elfogadta javaslataimat, és fel­kértek a lebonyolítására. Ma­gyar orvosokat és pedagóguso­kat is bevontam a munkába. Korábban belgyógyász, aneszteziológus orvos is járt Brckóban. Most dr. Vincze Áron, a pécsi 400-ágyas klinika orvosa három hónapot tölt itt, az endoszkópos vizsgálatokra tanítja szerb kollégáit.- Sok itt a tennivaló - mondja Vincze dr. - Szűk ba­ráti társaság van, néha egy-egy mozi adódik, ami szabadidő jut, azt a szakvizsgára való felké­szülésre fordítom. Esténként hallgatjuk a Kossuth rádiót, és az Internet segítségével tájéko­zódunk a hazai eseményekről. Brckói látogatásom idején járt a kórházban dr. Per Spen- ning is, az IOM regionális or­vos-igazgatója. Délelőtt a ma­gyar és szerb orvosok kíséreté­ben a város 4. sz. általános isko­lájába látogattunk: a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat állította helyre 1996-ban.- Az igazi segítség ahhoz kell, hogy a gyerekek az ötéves háborút elfelejtsék - mondja Milovad Vasics iskolaigazgató. Erre is készült magyar orvosi és pedagógiai program. A há­ború alatt az oktatás leépült, mostanra megváltozott a tanu­lók és a tanári kar összetétele is: Bosznia különböző részeiből jöttek ide felnőttek, gyerekek. Nagyok a szociális különbségek, és az emberek nehezen alkal­mazkodnak az új körülmények­hez. A háború traumáját egyaránt hordozza gyermek, szülő, tanár. Ezért külön munkacsoportot hoz­tak létre az iskolában, amely a háborús lelki sérülésekkel foglal­kozik, az önismeret, a társaskap­csolatok fejlesztésével, gyakorlá­sával. Az itteni tanárokat a prog­ram pécsi kidolgozója, dr. Rom­lási Ákos készítette fel. Az IOM, a Nemzetközi Mig­rációs Szervezet oroszlánrészt vállal az újjáépítésben. Regio­nális orvos-igazgatója, dr. Per Spenning korábban a szervezet budapesti missziójának veze­tője volt, jól ismeri és nagyra becsüli Magyarország közre­működését a menekültek segí­tésében, a délszláv háború utáni újjáépítésben.- Az IOM kormányközi szervezet, 110 tagja van. 1951- ben jött létre, hogy a II. világ­háború menekültjeinek jogi ügyeit képviselje, később egészségügyi problémákkal foglalkozott. Az ötvenes évek­től új feladatok adódtak: embe­rek millióinak eltávolítása a háborús övezetekből a befo­gadó országokba. Azt mond­hatnám, mi vagyunk a világ legnagyobb utazási irodája: 15 millió ember mozgatásában vettünk részt. Ott voltunk Viet­namban, Kambodzsában, men­tettünk chilei börtönökből Eu­rópába, mostanában oroszor­szági menekülteknek segítünk. Ott voltunk 1956-ban Magyar- országon is: 150 ezer ember út­ját egyengettük új hazájába. 1989-ben világossá vált a nagy befogadó országok - Né­metország, USA - számára, hogy nem tudnak több mene­kültnek helyet adni. Ezért az IOM azt a célt tűzte ki, hogy se­gítse helyreállítani a háborúban tönkrement területeket, hogy a menekültek visszaköltözzenek oda. Ehhez lakások kellenek, A senki földjén, Brcko külvárosában munkaalkalom, iskola, kórház. Brckóban azelőtt 25 százalék volt a szerb, ma 90. Több tízezer ember ment el, s jött ide a volt Jugoszlávia más területeiről: „menekültek a saját hazájuk­ban” - mondja dr. Spenning. Ennek összes problémájával: a fertőző betegségekkel, a szociá­lis-lélektani alkalmazkodás sú­lyos nehézségeivel.- Magyarországgal, amely az elsők közt lett az IOM tagja, mindig is jó kapcsolatunk volt. Magyarország volt az első, amelynek kiérlelt programja volt a jugoszláviai menekültek­kel kapcsolatban. Az IOM és a Pécsi Orvostu­dományi Egyetem két féléves angol nyelvű továbbképzést szervezett a migrációs problé­mákkal foglalkozó orvosok számára: egész Európából vár­nak ide résztvevőket, a program pécsi koordinátora dr. Témák Gábor. De az IOM egy bővebb szerződést is előkészített a POTÉ-val: a pécsi egyetem szakmai hátteret nyújt a régió­ban folyó egészségügyi prog­ramokhoz orvosok kiküldésé­vel, illetve továbbbképzésével. Brcko városát szeparációs zóna veszi körül, amolyan senki földje ez. Jártunk ott: szomorú látvány, a városrész a második világháborúban le­bombázott Drezda, Nürnberg filmhíradókból ismert képeire emlékeztet. A szántóföldeken, kertekben aknaszedők járnak. Némely romos házon, ahol már elvégezték munkájukat a tűz­szerészek, a falra festve számok láthatók. Ezeket a betelepülők kiigényelték maguknak: szán­dékukat bejegyeztették a hiva­talban - kezdhetik az újjáépítést. A Németországból való vissza­települést az IOM szervezi, az építkezés költségeit nagyrészt az Európai Unió fedezi. A nemzetközi összefogás ki­terjedt és jól szervezett. Abban a városrészben, ahol már több visszatelepült lakik, informá­ciós központot tartanak fenn. A konténerházban az építkezéssel, egészségüggyel, a mindennapi élettel kapcsolatban kapnak tá­jékoztatást az érdeklődők. S egy-egy horvát, szerb, muzul­mán pszichiáter segít annak, aki ilyen ügyben kér tanácsot. A konténerhez ideiglenes köves út vezet a sártengeren ke­resztül. Villany nincs még a vá­rosrészben, a már lakott házak­ban gyertyák, lámpák pislákol­nak. A késő délutáni szürkület­ben az emberek kézikocsikat húznak: a bútorok, ruháskosa­rak tetején kisgyerekek ülnek, kiskutyák és macskák. Ezek mégiscsak az újrakezdés képei. Gárdonyi Tamás Kozma Ferenc jegyzete Útlevél Öt évre kap az ember útleve­let, s mivel ezekben a napok­ban nemcsak az enyém jár le, itt az idő a nagy népi, mond­hatni össznemzeti útlevélcse­rére. Remek bevétel az állam­nak, remek idegesség min­denkinek, aki érintett az ügy­ben. Hiszen előre is látható és várható volt, hogy megnőnek a sorok, egekig csap a stressz, miközben a hivatalos szervek, útlevél-ügyintéző hiteles he­lyek alkalmazottait is az őrü­letbe kergetik a megsokaso­dott igénylőlapok. Ember legyen a talpán, aki állja. Ma külföldre utazni nem luxus vagy privilégium dolga, nem pártajánlással, munkahe­lyi javaslattal kaphat a kivált­ságos ember útiokmányt. Nem kell hozzá sztahanovis­tának lenni. Demokráciánk velejárója, hogy külhoni kap­csolataink lehetnek, az üzleti- baráti-rokoni viszonyok ko­vászolásának nem szab határt az országhatár. S ha így van, nem ártana egy ilyen konstel­lációban is végiggondolni az útlevél-kiadások liberalizá­ciójának és megváltoztatásá­nak eshetőségét, lehetőségét. Mondjuk az öt esztendős ér­vényesség kérdését. Hiszen különben újabb öt év múlva a hivatalos helyiségek ajtajai előtt ismét összejövünk, és jó magyar szokás szerint idegel- jük egymást. Nos, el tudnám képzelni, hogy például a nyugdíjasok számára életük végéig (visz- szavonásig) érvényes útleve­leket adnak ki, azt is, hogy bi­zonyos megnövelt illeték fe­jében (ne sérüljön az állam­kassza) netán hat-hét, uram bocsá’ nyolc évre is lehetne útiokmányokhoz jutni. Ez utóbbira az új illetéktörvény egyébként utal és lehetőséget ad, s éppen ezért csodálko­zom, miért nem követi a jó gondolatot a gyakorlat? Nem tudom, hogy kinek a dolga, de ha rátekint a jelen­leg tetten érhető útlevéligény­lési állapotokra, elképzelhe­tetlen, hogy ne legyen intéz­kedési ingere és ötlete. Ha­csak nincs fából. A toronyőr azt élvezte, hogy nálunk nincs tenger Nagy-Britanniában nincs többé szükség őrökre a világí­tótornyokban: nyugdíjba vo­nulhat, vagy éppen új munkát kereshet magának a még ténykedő, vagy kéttucatnyi őr. A szigetországban össze­sen valaha 272 világítótorony vigyázta a tengeren közle­kedő hajók biztonságát. A tornyok jelentős hányada ka­landos időkre emlékeztet, amikor még kalózok és csem­pészek igyekeztek segítsé­gükkel beóvakodni a partok­hoz. Nem is olyan régen még 150 világítótoronyban dol­goztak emberek, de a legtöb­bet már egy központi számí­tógéphez kapcsolták, s az őrök egy ideje már csak el­lenőrzik, hogy valóban meg­felelően működik-e minden a számítógép, illetve a műhol­das navigációs rendszer irá­nyításával, időben gyullad- nak-e fel a 30 kilométernyire világító fényszórók, s nem romlik-e el valami. Legutoljára a Kent grófság keleti csücskén álló, 26 méter magas világítótorony őrei hagyják majd el helyüket. A háromfős csapat vezetője a 49 éves Gerry Douglas-Sher- wood, aki több mint 27 éve végzi ezt a munkát. Amikor kezdte, még alig lehetett helikoptereket be­vetni rossz időben, s egy-egy nagyobb vihar esetén a to­ronyőröknek is várniuk kel­lett az élelmiszerszállít­mányra. Douglas-Sherwood kollégáival egyszer egy hó­napon át volt a vihar foglya egy cornwalli világítóto­ronyban. „Olyankor a hullá­mok akár az egész tornyon is átcsapnak, s az ember érzi, hogyan inog az építmény” - mondta el. Gerry Douglas-Sherwood még nem tudja, hogyan alakul élete. Annyit azonban elárult a francia AFP hírügynökség tudósítójának: legutóbbi sza­badságát Magyarországon töl­tötte, s nagyon élvezte, hogy itt nincs sem tenger, sem vilá­gítótorony, s végre nem vizet látott maga körül. Néha háromszor sípol Ha a számokról írunk, ám nem vagyunk a matematika lelkes hívei, arra is kell rádöbben­nünk, hogy egy embert is jel­lemezhetünk néhány szám se­gítségével. Kisebb akadályba ütközünk ezzel az ötlettel, ha például a köztudottan néma számok mellett valaki nem fel­tétlenül szereti, ha a statisztika valamiféle alanya lesz. Itt van például emberünk, aki tizenhat éves múltra vissza­tekintő kézbesítői pályája so­rán annyiszor írta már rá a ne­vét a legkülönbözőbb külde­ményekre, hogy az egész szakmában ezt nem szereti. Pedig neve ritka és dallamos: Vavika Ferenc. Először sza­badkozik, miért ez a portré, az­tán beszélgetésünk színhelyén, röpke egy óra alatt húszán kö­szönnek rá Pécsett: „Szevasz, Ferikém.” Persze, hozzászokhatott a népszerűséghez, hiszen labda­rúgó-játékvezetőként is sok­szor „megszólítják”. Szem­üvege is van újabban, amelyet szerinte a közönség követelt ki 15 év alatt, amióta játékveze­tőként jár a pályákra. Sokszor sípolt már hármat, talán több­ször, mint ahányszor kétszer csöngetett. Az, hogy ötszáz lakásba jut­tatja el a küldeményeket, nem igazán zavarja. Elfogadták az emberek, teszi hozzá, no meg változtak a körülmények is a másfél évtized alatt. Egyrészt idősebb lett a kéz­besítő, másrészt fiatalok is köl­töztek a pécsi belváros leg­szebb részébe, körzetébe. Legszívesebben levelet írnék a 46 éves, korábban a telefonok műszaki rejtelmeivel tíz évig foglalkozó embernek. Tenném ezt azért, mert, mint mondja, manapság a megnövekedett küldeményeknek csupán öt szá­zaléka magánlevél: Kedves Feri, múltkor talál­koztam egy nénivel, aki a kéz­besítőjárásodban lakik. Per­sze, ő nem tudott erről a szóról, a nálad idősebb hölgy csak ar­ról beszélt, hogy szabadidejé­ben számolgatni szokott. Sze­rinte napi négy kilométert te­szel meg tizenhat éve, és ezzel eljuthattál volna, mondjuk, Kairóba meg vissza, nem szólva a zöld gyepen megtett kilométerekről. Nem lehet igaz az sem szerinte, hogy egy tás­kába belefér a sok napi külde­mény, meg a nyugdíjként kiosz­tandó pénz. Azt mondta, azért szeret téged, mert kiszámítható vagy, és mindig mosolyogsz. Gondoltam, ne fessük ilyen ró­zsaszínre a képet, mert amikor legutóbb beszéltünk, túlzott adminisztrációra panaszkodtál és arra, hogy különböző he­lyekre előre szállítják a külde­ményeket, mert nem bírnád el egyszerre. Arra nem gondoltam, hogy küldeményemre, amelyet por­tósan adtam fel, ilyen gyorsan válaszolsz, kénytelen vagyok ezt is közölni: Kedves Laci, megkaptam le­veled. Ne hülyéskedj! Azt hit­tem, arra leszel kíváncsi, hogy mennyire megváltozott 16 év alatt ez a környék. A hivatalos levelek garmadáját viszem, az ajánlott küldemé­nyek száma több­szörösére nőtt, leg­inkább intézmények „beszélgetnek” egymással. Azt hit­tem, arról kérdezel, hogy mázlim van, mert közvetlenül a pécsi postaigazga­tóság mellett van a körzetem. Kijövök, és máris dolgozom, míg mások buszoz- nak, mire egyálta­lán elkezdik a mun­kát. Levelemet nem tértivevényesen ad­tam fel, de remélem, megkaptad. Külön­ben a hét végén meccset vezetek, a sípolás és a csönge­tés hangja nálam ugyanazt jelzi. Bozsik László i I l I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents