Új Dunántúli Napló, 1998. január (9. évfolyam, 3-30. szám)
1998-01-24 / 23. szám
1998. január 24., szombat Háttér - Riport Dünántúli Napló 7 A jövő olyan, amilyennek álmodjuk _/ Bes zélgetés Tölösi Péterrel, a MATAV logisztikai vezérigazgató-helyettesével A cég működéséhez szükséges erőforrások biztosítása a logisztikai vezérigazgató-helyettes feladata. Az ingatlan-gazdálkodástól az informatikáig. Momentán Tölösi Péterről és a MATAV- ról van szó, arról a cégről, mely a telefónia hazai piacának egyeduralkodója mindenféle vetély- társ ellenére is, hiszen a helyi telefonálások 80 százaléka, a távolsági és a nemzetközi beszélgetések esetében pedig az országos koncesszió kizárólagosan a MATÁV monopóliuma 2001. december 31-éig. Ezért a helyi telefontársaságok a maguk húsz százalékával is MATÁV-függők, mert ha mondjuk egy másik települést vagy külföldet akarok tárcsázni, azonnal kapcsolatba lépek velük az országos gerinchálózat segítségével. Végül konkrét számokban kifejezve a hazai közel 3 milliós telefonállományból 2,5 millió az övék. magyarországi cég, akik ott vagyunk New Yorkban. S ha kitekintünk a közeibe, Ausztriából például e tőzsdén egyetlen céget sem gyeznek, Németországból is csak hármat.- Megkérdezhetem amennyiben ez nem titok -, hogy vásárolt-e Ön is jeés részvényt? Tölösi Péter pécsiként élte meg életének eddigi döntő részét, és - de mindig a szakmában maradva - lett a Pécsi Postaigazgatóság műszaki igazgatóhelyettese, majd a MATÁV megalakulásakor a cég pécsi igazgatója. Néhány éve került a fővárosba, a hazai telefónia egyik központjába.- Vágjunk a dolgok közepébe: Magyarország a telefonálás terén meglehetó'sen elmaradott volt még 1990-ben is. Most hol tartunk?- Olyan fejlődés következett be néhány év alatt, ami a világban szinte sehol. Megháromszorozódott a telefonállomások száma, de minőségben is óriási a változás. Valahogy azzal, hogy mi voltunk a térség egyik legelmaradottabb országa, a váltás jó pozíciót eredményezett: ma technikailag Magyar- ország a térség legfejlettebb országa. Itt a digitalizáció szinte úttörő módon jelent meg, s ezzel mi vagyunk versenyképesség szempontjából is a legjobb helyzetben.- Beszéljünk Önről. Ritka az az ember, aki a MATAV megalakulása óta vezető pozícióban van.- Ez így igaz.- Kicsoda Tölösi Péter?- Értelmiségi családból származom, édesapám jogász volt, korán beteg lett és rokkantnyugdíjassá vált, ami meglehetősen kihatott a mindennapjainkra. Szegények voltunk. Engem mindenki humán gondolkodású embernek könyvelt el, de apám azt javasolta, hogy menjek technikumba, mert az érettségit és szakmát is ad egyben. így lettem műszaki ember. A végzés után a pécsi TV-ál- lomáson kezdtem dolgozni, amit nagyon élveztem.-Ez a hatvanas évek eleje, amikor alig volt tévéadás, hét- főnkénti, péntekenkénti szünnapokkal. Gondolom, nagyon nyugodt hely lehetett.- Szó szerint. Amolyan ráérős időket éltem meg ott a toronyban, s a város gyönyörű panorámája sem volt akármi. Persze a ráérősség engem a továbbtanulásra sarkallt, s elvégeztem a műegyetemet távközlési szakon. Ez aztán előrébb lépegetéseket jelentett a ranglétrán. Egy szép emlék, hogy részt vehettem az első japán adó fölszerelésében, aminek éppen a közelmúltban volt a huszonöt éves jubileuma.- Családja?-Feleségem, s egyetlen lányom van, aki nemrégiben ment férjhez.- Az országos digitális rendszer kiépítettségével elégedettek lehetünk?- Egyértelműen. Mert körülbelül 65 százalékos a digitalizáltság, ami világviszonylatban is kiemelkedő szám.- Ezek szerint nekünk óriási mázlink volt azzal, hogy a legrosszabbak között voltunk a telefónia területén még a nyolcvanas évek végén is.- Tökéletesen így van. A felzárkózást a legkorszerűbb technikával tehettük meg. Hogy az országban - a távközlés fő ütőereként - ma optikai gerinchálózat van, azt annak köszönhetjük, hogy elődje olyan korszerűtlen volt, hogy teljes egészében ki kellett dobni. Lépéselőnyünket a számítógépek, az informatika frontján is élvezzük.- A MATAV már nem önálló. Több főnök többféle elvárásának kell eleget tenni. Nehéz ez?- Korábban természetesen föl kellett vállalnunk, mint állami cégnek, bizonyos tulajdonosi funkciókat, és ettől bizonyos hatalom is az ember kezében volt. Lényegesen nagyobb, mint most. Ugyanakkor állandó pénzhiánnyal küszködtünk, különféle világbanki és egyéb kölcsönökkel tudtuk csak megteremteni az óriási fejlesztés alapjait, garanciákat adva rá. Ez amolyan kötbértánc volt. Éppen ezért, ha valaki kívánta a privatizációt, akkor - bár lehet, hogy nagyon hihetetlen, de - a MATÁV menedzsmentje nagyon kívánta. Éreztük, hogy van egy pont, ahonnan nincs tovább, s a privatizációnál prognosztizálni lehetett, hogy lesz tőkeinjekció. Ezt meg is hozta az 1993 decemberében bekövetkezett magánosítás, s örültünk, hogy két ilyen tőkeerős cég futott be.- Három kultúra ütközik: mi magyarok vagyunk, de német és amerikai tulajdonosok diktálnak. Hogy éli meg ezt Ön?- Egyrészt természetes, hogy a tulajdonos megjelenésével az elvárások is meglehetősen megnőttek, amellett, hogy a tulajdonos és a menedzsment között bizonyos együttműködés nélkül elképzelhetetlen a kapcsolat. Nekünk kell válaszolni arra, hogy a tulajdonos elvárásainak milyen megoldási lehetőségei adódnak. Érdekes viszont a mögöttes emberi mentalitás, amennyiben kölcsönösen hatunk egymásra. Nagyon leegyszerűsítve a kérdést, a német ember alaposabb, precízebb, nagyobb az én-tudata, az amerikai előtt pedig nincs akadály: ők a nagy nemzetek lendületével kezelik a dolgokat. Mi, magyarok pedig többet aggályoskodunk a kelleténél.-A tőzsdére menetel nem keményítette meg az életüket?- Dehogynem. Fel kellett vállalni olyan dolgokat, ami a siker feltétele. S nem kevés a teendő. A MATÁV-nak olyan céggé kell - kellett - válnia, mint amilyenek ott vannak a New York-i tőzsdén. Rugalmasnak, hatékonynak, korszerűnek és természetesen magabiztosnak. A toplistára kerülve vállalnunk kell a megmérettetést is. Ez minősít bennünket, hiszen mi vagvunk az gyeden- A tőzsde törvényé, hogy a menedzsment tagjainak kötelező a részvényeik számát nyilvánosságra hozni, nehogy visz- szaéljenek a helyzettel, a belső információkkal. Nos, én kétféle konstrukcióban is jegyeztem, s több ezer MATÁV-részvényem van.- A teljes távközlési piac alig 10 százalékában van jelenleg versenyhelyzet, a többiben a MATÁV az úr. Hogyan ítéli meg: jó-e ez, avagy sem?-ítélje meg más. Mindenesetre bármennyire is beszélünk az adatátvitel különféle módozatairól és Internetről, ma a telefónia a piac döntő szelete. De ez csak átmenet. Ha azonban az ember a világ trendjeire figyel, rá kell döbbennie, hogy a következő évezred az informatikáé, s miközben valamilyen ütemben a telefonok iránti igény is nő, a nem telefon jellegű dolgok az egész távközlési tortát átalakítják. Az abszolút fordulópont Magyarországon 2002-ben várható, amikor megszűnik a telefonban is a monopólium. S ha ma nincs is vetély- társ, a stratégiánk kulcseleme, hogy felkészülten és magabiztosan fogadhassuk a megváltozott piaci kihívásokat.- Mit jelent ez?-Több szempontból is ügyfélbarát pozícióba kell kerülni, de döntően az árak tekintetében. Ehhez a személyes érdekeltséget is meg kell persze teremtenünk amellett, hogy egy olyan belső informatikai rendszert kell kiépítenünk, amely segítségével gyorsan tudunk lépni, kiküszöbölni a hibáinkat. Másrészt az is fontos, hogy figyeljük a nagyvilágot, s megtegyünk mindent azért, hogy a piacon a zászlóshajó pozíciónkat megőrizhessük.- Merre megy a világ?- A liberalizáció felé. És emellett bekövetkezik a média, az informatika és a távközlés konvergenciája. A digitalizáció mai világában teljesen mindegy, hogy mi fut a távközlés hálózatán: kép, hang vagy egyéb formában megjelenő információ, közömbös, hogy komputerből, tévéstúdióból avagy egy telefonközpontból jön a jel. Hangposta, elektronikus adatszolgáltatás avagy video-konfe- rencia - teljesen mindegy. Már nem a klasszikus szolgáltatás ez, hanem a számítógépek közötti kapcsolatteremtés. A távközlési hálózatok által közvetített informatikáról van szó.- Teljesen érdektelen, hogy mi megy az üvegszálakon.-Teljesen. S itt kopogtat már az ajtón a média is, amikor a magyar televízió adását, avagy a kábeltelevíziók adásait továbbítjuk ezeken a telefon- vonalakon, a távközlés integráns részeként. Tehát ebből a szempontból pontosan úgy alakul majd a jövőnk, ahogyan azt megálmodtuk. De megfordítanám a képletet: a mai kábeltelevíziós társaságok 2002 után a mi konkurenseink lehetnek, hiszen nemcsak a tévéadásokat, hanem a telefonálásokat is levezethetik saját, kiépített hálózatukon. A világ integrálódik. S ebben egyre fontosabb szerephez jut az, hogy ki, milyen információkkal rendelkezik, mit tud felvinni szolgáltatásként ezekre a hálózatokra. Milyen sajátos „internetekkel” áll a fogyasztó elé. Ezért aztán a klasz- szikus távközlési cégeknek - mint amilyenek mi is vagyunk - rá kell mozdulniuk.-S ebben a portfolióban a klasszikus értelembe vett telefonálás másodlagossá válik?- Ha kimondottan nem is, de ha valamilyen mértékegységgel arányba lehetne állítani a telefonálás közben adott információkat az egyéb információs átvitellel, adatszolgáltatással, akkor már az utóbbi vezet. Hiszen egy számítás- technikai vonalon adott időben lényegesen több információ fut át, mint szokványos telefonálás esetén.- A digitalizáció a laikus számára legfeljebb mint technikai újdonság jelenik meg, de jóval több annál. Sajátos szemlélet, filozófia is egyben. Hogy értelmezzük ezt?-A digitalizáció során bármilyen információt - hang, kép, egyéb - számjegyekké alakítunk át. Egy számcsoport, például az „11010010” hangot, színt, elemi adatot is jelenthet. A vezérlő kód közli a felhasználóval, hogy éppen miről is van szó. Amíg a digitalizációt nem ismertük, külön-külön hálózatok kellettek mindenhez. Ma már nem.- Leegyszerűsítve: víz, gáz, áram és szennyvíz megy ugyanazon a „csatornán”.- Valami hasonló szisztémáról van szó.-Beszéltünk a globalizációról is. Kell-e a MATAV-nak is valahová tartoznia?- A távközlésben is óriási világszövetségek létrejöttét várjuk, prognosztizáljuk. S ebben egy ilyen kis cégnek, mint a MATÁV, nemigen van más választása, csak az, hogy valamilyen globális szövetséghez tartozzon. Én magam is így gondoltam már évekkel azelőtt, még mielőtt a cégünk kilépett volna a nagyvilágba.- Tudjuk, hogy tagja annak a baráti körnek, amely Baranyáért alakult, s melyben a megyéből elszármazottak próbálnak lobbizni értünk.- Arra némileg büszke lehetek, hogy sokat tettem azért kollégáimmal, hogy a telefonhelyzet olyan ma, amilyen. Nagyon szeretem Pécset, s ha bármi többet mondok ennél, az mind közhelyszámba megy, bár a közhely lényege az, hogy igaz. Nagyon szép gyermekkorom volt, nagyon meleg családi légkör vett körül. 48 évet éltem ott, s ha ritkábban is, de ma is visz- szajárok, figyelem a várost, s hiányolom néha, hogy kimenjek a „köpködőre”, ahol szinte mindig rátalálhat az ember egy régi ismerősre, barátra. Külön örülök annak, hogy végre megújul a Nádor, s már alig várom, hogy beülhessek a híres kávéházba. Kozma Ferenc * Hodnik Ildikó jegyzete Alvevők Van egy cég, amelyik kitalálta, hogy álvásárlókat alkalmaz. Nem azért persze, hogy saját termékeit önmaga vegye, hanem azért, hogy megtalálja, kik azok az eladók, akik a legkedvesebben, legkészségesebben kínálják a portékát. A legjobbakat megjutalmazzák, különféle dicséretben részesülnek, így hát megéri, ha kicsit többet foglalkoznak a látszólag faksz- nis, válogatós vevővel. Én is szeretnék álvásárló lenni. Ebben az esetben ugyanis az eladó például nem tudná, hogy mezei, besurranó vevő vagyok-e, akinek el lehet adni az égett sajtos rolót, meg a félbetört pogácsát, amit gyorsan a zacskóba dug, hogy csak otthon vegyem észre. Ha álvásárló lennék, szép darabokat kapnék a pénzemért, és nem vágnának pofákat, amikor szólok, ha észreveszem, ha selejttel kínálnak. Ha álvásárló lennék, akkor biztosan nem adnának el olyan csatlakozókábelt, amelyiknek rossz az egyik vége, és nem ütnék el a panaszt azzal a tréfával, hogy ehhez egy hölgy nem ért. Ha álvásárló lennék, készségesen visszavennék a hibás árut, elnézést kémének, és kicserélnék jóra, mivelhogy azt fizettem meg ugyebár. Mindez csak azért érdekes, mert hát azt hittük, a magánboltokban majd nem lehet megengedni az ilyen kis tréfákat, s hogy a piaci versenyben csak az fog fönnmaradni, aki minőséget ad el. Azt reméltük, az eladónak majd az lesz az érdeke, hogy gyors legyen, készséges és kedves, mert abban bízik, hogy visz- szatérünk a boltjába, sőt ajánljuk másoknak is. A lényegre azonban visszatérve: jó tudni, hogy ál vásárlók járnak köztünk. A legjobb eladókat keresik. Hogy melyik cég termékeinek kínálói között? Hát ezt sajnos nem árulhatjuk el. Platthy György festőművész 90 éves „Pécsváradhoz az esztétikai hatásokon kívül más érzelmi szálak is kötnek. Itt laktam, itt tanítottam és itt temetkezem. Felajánlom tehát életművem egy jelentős részét Pécsvá- radnak. ” Ezek a sorok olvashatók abban az adományozási okiratban, melyben felajánlotta Platthy György Munkácsy-dí- jas festőművész, nyugalmazott tanszékvezető tanár 50 alkotását. Az állandó életműkiállítást 1990. augusztus 20- án nyitották meg a könyvtár emeleti termében. A 90. évét most - január 26-án - ünneplő művészre a nagybányai festők nagy hatással voltak, tőlük tanulta, hogy az ember őrizze meg alázatát a természettel szemben. Megőrizte; így lettek egy életre szövetségesei a fák, a hegyek, a felhők, a hazai tájak, elsősorban a Mecsek és a Balaton vidéke. E tájakról indult portyáira: Egyiptomba, Párizsba, Londonba, Bécsbe, Rómába - hogy azután újra visszatérjen a Mecsekbe. Tájképei derűs hangvéte- lűek, gazdag színvilágúak, köszönhetően a magyar népművészet erős hatásának, amelyet a művész oly elemzőén tanulmányozott. Főiskolai tanárként Népművészet címmel sikeres tankönyvet írt. Több évtizeden át pedagógusként dolgozott Pécsett, és a sok arcú festészetet tanítva maga is törekedett a sokrétűség megvalósítására. Vallásos témájú műveit a hit mélysége hatja át. Ittjártakor 11. János Pál pápának egyik krakkói ihletésű alkotását ajándékozta. Festményei láthatók Pécsett, a Nemzeti Galériában, az Országházban, szerte az országban és külföldön is. A pécsváradi kiállítást nézve képei derűt árasztanak, harmóniát és megnyugvást keltenek az emberben. Sántha László i
