Új Dunántúli Napló, 1998. január (9. évfolyam, 3-30. szám)

1998-01-22 / 21. szám

10 Dhnántúli Napló Hobbiállatok 1998. január 22., csütörtök Oldalszerkesztő: Aprókák A Misina Egyesületnél (Te­lefon: 72/337-035) lehet ér­deklődni a következő ku­tyák után. Pami: Üszögpusztán ta­lálták. Kicsi, vöröses-barna, nyakán és farkán zászlós, pekingi jellegű szuka. Fatiine: az Ágoston téren találták. Talán egyéves, barna tacskó, a mellkasán kicsi fehér foltos szuka. Spoty: A vásártéren talál­ták. Németjuhász jellegű, fekete-fehér mellényes, barna lábú, körülbelül 3 éves szuka. Csilla: Vasason találták ja­nuár 9-én. Foxterrier jel­legű, fehér alapon, barna foltos, körülbelül másfél­éves szuka. Dömpi: az Alpári Gy. úton találták. Vöröses, enyhén szálkás szőrű, mellkasán fe­hér kan. Hero: a Mezőszél utcában találták. Nagy testű, fekete, barna lábú, lógó fülű kan. Bodri: Tüskésréten találták január 3-án. Németjuhász jellegű, félhosszú szőrű, idős, két első metszőfoga nagyon kopott, bicsakló fül, barna-fekete kan. Maci: Vasason találták. Egyéves, fekete hátú, barna fejű keverék szuka. Róni: A József Attila utcá­ban találták. Másfél éves, németjuhász jellegű, fél­hosszú szőrű, bicsakló fülű, fekete-barna kan. A HÉROSZ (Telefon: 72/441-703) új gazdát keres egy 1 év körüli hosszabb szőrű németjuhász kannak, egy szálkásszőrű magyar vizsla kannak, egy 8-10 he­tes ír szetter keverék kan kö­lyökkutyának, egy rottwei­ler kannak, egy dobermann szukának, egy közepes ter­metű jó házőrző szukának, egy öthónapos német ju­hászkutya kölyöknek és nemrég született házimacs­káknak. Befogadnának: spaniel szukát (a szín mind­egy), németjuhász, illetve kuvasz kutyát. Közgyűlés. A Misina Egyesület január 28-án este 6 órakor tarja nyilvános be­számoló, egyben tisztújító közgyűlését Pécsett, az Ak­várium Terráriumház videó- termében. Dorombol vagy bömböl? A gepárdtól eltekintve - amely korán leszakadt a macskafélék törzsfejlődési vonaláról - valamennyi többi macska testfelépí­tése meglehetősen egységes, többnyire egyetlen rendszertani csoportba is sorolják őket. Egyes tudósok viszont megkülön­böztetnek kis és nagy termetű macskákat. Mégpedig az alap­ján, hogy dorombolnak-e vagy sem. A doromboláshoz - mint jel­legzetes hangadáshoz - a nyelvcsont tökéletes elcsonto- sodása szükséges, amely lehe­tővé teszi mind be-, mind pedig kilégzésnél ennek a sajátos mormogó hangnak a képzését. Ezért tud dorombolni például a hiúz, a karakál, a ködfoltos párduc, és ezért nem dorombol, hanem bömböl többek között az oroszlán és a jaguár. A kis termetű macskafélék tehát dorombolnak, a nagy­macskák viszont nem. Náluk ugyanis ez az említett elcsonto­sodás nem következett be teljes tökéletességgel, noha kilégzés­kor ők is képesek dorombolásra emlékeztető hangokat adni. Ugyancsak eltérés, hogy a kis testű macskák szembogara erős fényben keskeny, függőle­ges réssé szűkül, a nagymacs­kák pupillája viszont apró lyukká zsugorodik. Orrszőrze­tük is különböző. A ködfoltos párduc, a hiúz, a szervái egyéb eltérő jegyeket is visel, ezért néhány zoológus ezeket is kü­lön csoportba sorolja. A vakvezető kutyát megoperálták Az emberek megálltak. Voltak, akik szó nélkül nézték őket, má­sok viszont ki is mondták, amit gondoltak. „Sántít a kutyája, mi­ért nem marad otthon”, „Miért kínozza ezt a kutyát, inkább szóljon valakinek, aki tud segíteni magának.” Ilyen, illetve ese­tenként bántóbb megjegyzéseket is hallott gazdája azoktól, akik látták, hogy sántít a Vöröskereszt jelvényével ellátott kutya. Csinszka, a fekete labrador ugyanis vakvezető kutya. A baj még tavaly télen kezdő­dött. Csinszka a barátnőjével, Bettivel, és egy fekete macská­val együtt hancúrozott az akkor jeges, havas Köztársaság téren. Valószínűleg rosszul lépett vagy elesett, mindenesetre a gazdája már hazafelé észre­vette, hogy sántít.- Hónapokig nem tudtuk biz­tosan, mi baja van Csinszká­nak, orvostól orvosig vittük - emlékezett az elmúlt időre Dlusztus Ágnes. - A gyógysze­rek, egyéb kezelések egy ideig használtak, aztán kezdődött minden elölről. Végül Budapes­ten, az Állatorvos-tudományi Egyetem kórházában kiderült, hogy porcleválás van a bal első lábában. Tavaly novemberben megoperálták. Még aznap haza is jöhettünk. Egy olyan autóval hoztuk haza, amelynek a cso­magtartóját kifejezetten beteg állatok szállítására alakították át. Huszonnyolcezer forintot fi­zettünk a fuvarért, de többe ke­rült volna mindez, ha fent ma­radunk, fizetjük a szállást, ét­kezést, és várjuk, hogy Csinszka felszállhasson egy vonatra vagy buszra. Csinszka egyébként is sokba kerül. Szívelégtelensége miatt humán gyógyszert kell szednie, és diétás koszton kell tartani, nehogy elhízzon, nehogy ter­helje a szívét. Csirkét, parizert, energia- és fehérjeszegény tá­pot kap. Ám ő Ágnes asszony szeme. És vigyázó társa. Bete­gen, lázasan sem volt hajlandó hazamenni Ágnes asszony fér­jével. Behúzódott a munkahe­lyen kialakított kuckójába, várt a gazdájára. Dlusztus Ágnesnek akkor még volt munkahelye. Az állatorvos tanácsai Dr. Gyökeres Sándor Ez az ajándék él! Hosszas könyörgés, régen áhított vágy beteljesülése vagy szívdobbantó meglepe­tés - kis állatka mocorog az ajándékok között! Kinek tek­nős, kinek kanári, másoknak hörcsög, kiscica, netalán ku- tyakölyök. A túláradó öröm és a nagy fogadkozások ideje ez! Az első nagy rácsodálkozás után azonban következnek a szürke mindennapok. A kivá­lasztott állatka bizony rend­szeresen eszik, iszik - uram bocsá’! -, bepisil (ez még csak a kis dolog), és bizony beteg is lehet. Mire is figyel­jünk, hogy a kezdeti akadá­lyokat könnyebben vegyük? Körülhatárolt, zárt térben tartott állatok esetében - le­gyen az kalitka, akvárium vagy terrárium - viszonylag egyszerű a feladatunk. Szak- irodalomból vagy szakember­től alaposan tájékozódjunk a kis lény tartási, táplálkozási szokásairól, a tisztítás, fertőt­lenítés gyakoriságáról, az op­timális hőmérsékleti és fény­viszonyokról. Ha következe­tesen betartjuk az utasításo­kat, és egészséges állatot vá­sároltunk, sokáig élvezhetjük lakásunkban a természet álta­lunk választott kicsiny szele­tét. Természetesen egy hör­csög tartása és egy igényes akvárium gondozása más-más szintű odafigyelést és ismere­teket igényel. A cicák, kutyák élettere ál­talában nyitottabb, így kör­nyezetükkel való kapcsolatuk jóval összetettebb, éppen ezért az életesélyeiket növelő feladatok köre is szélesebb. A táplálkozás itt is megha­tározó. Ha lehet, az életkor­nak megfelelő beltartalmú, ér­tékű eleséget adjunk, hiszen a szervezet eltérő igényeket támaszt például a gyors növe­kedés, vemhesség vagy egy létfenntartó állapot esetében. A kölyköket naponta több­ször, életkoruknak megfele­lően kétszer-háromszor etes­sük, de a téli nagy fagyokban ezzel a kifejlett állatoknak is kedvezzünk! Ügyeljünk arra, hogy az ételt optimális hő­mérsékleten adjuk! A szabadban tartott állatok esetében az ól, de különösen annak aljzata legyen megfele­lően szigetelt, és a dermesztő hidegben lógassunk például pokrócot a bejárat elé, hogy az állat be tudja lihegni a te­ret, valamit javítva a kinti mí­nusz tízes „félkomforton”. A fiatal állatok különösen érzé­kenyek a -ghűlésre, persze e tekintetben a husky vagy a komondor némi előnyt élvez egy rövidszőrű törpe tacskó­val szemben. Feltétlenül végezzük el a kis állatok féregtelenítését. Valamennyi kölyköt orsófé­reggel fertőzöttnek kell tekin­tenünk, de a galandférgesség sem ritka. A féregtelenítés saját érde­künk is. Fontos, hogy kö- lyökkorban háromszor, ezt követően három-négy ha­vonta űzzük ki a gilisztákat. Számos fertőző megbete­gedés - a macskanáthán át a parvótól a szopornyicáig - is veszélyezteti kedvenceinket. Különböző, a pénztárcánkhoz szabott oltási programokkal hatékony védelemben része­síthetjük a kórokozókkal szemben úgy a cica-, mint a kutyakölyköt. A veszettség el­leni oltás hatóságilag minden három hónapot betöltött eb esetében kötelező, és évente ismételendő. Az állattartási kultúra vele­járója a külső élősködők el­leni védekezés is. Elegánsabb a rendszeresen alkalmazott bolhanyakörv, spray vagy csepp használata, mint egy fé­lig lekopaszodott, szenvedő állattal a rendelőket járni. Kí­nos és költséges is. Már csak egy kis szoktatás, nevelés és hozzá végtelen tü­relem, aztán az utóbbiból még egy kicsi, és gazdagabbak let­tünk. Volt még egy kis rend­szeresség, gondoskodás és lemondás, felelősség, össze­tartozás, némi kis személyi­ségfejlődéssel, aztán jöhetnek az önfeledt, közös játékok, a határtalan odaadó hála a sze­mében, és - engedtessék meg - értetlenség az enyémben. Itt van már ugyanis a jövő állata, a Japánból érkezett „tamagocsi”. Azért a fentiek­hez képest még egy árnyalat­nyit csiszolni kell rajta - hol is a kőbaltám?! KÉK KEHELY KÉK KERESZT (Vásárcsarnoknál) £> (Régi állatkórház) (**') Tel.: (72) 310-317 l Tel./fax: (72) 332-463 Hétfő-péntek: 7.30-17.00 *BhÍ& Tel.: (72)312-493 Szombat: 7.30-12.00 Hétfő-péntek: 7.30-16.00 Pécs, Nagy Lajos kir. út 18. _________Pécs, Megyeri út 24.__________ A h uszonkettedik - Mazsola, a hatéves anyakoca 22 malacot fialt egy pécsújhegyi, Hamvas utcai porta óljában. Már másodszor hozott annál több utódot a világra, mint amennyit egyedül képes felnevelni. így aztán a „Zsenília” nevet kapott malacka - az azóta már felnőtt „Koko- dzsambó” testvéréhez hasonlóan - beköltözhetett a porta nyári konyhájába. Kecsketejen nevelkedik, s békésen meg­osztja láda-lakhelyét a család macskájával. Repüljenek tovább! A galambtenyésztés több évez­redes története során rengeteg fajta, fajtaváltozat, valamint rajz- és színváltozat jött létre, de különféle okok miatt az utóbbi 25-30 évben több nagy múltú fajtánk vesztett jelentő­ségéből, illetve népszerűségé­ből. Több magyar fajtánk egyed- száma erősen lecsökkent - pél­dául a magyar tyúktarka -, s a nem megfelelő vérfrissítési le­hetőségek miatt megjelentek a beltenyésztettség jelei, mint következményes gond és meg­oldás váró sürgető feladat. A nyolcvanas évek közepén hazánkat is elérte az Olaszor­szágban 1981-ben Emilia tar­tományban észlelt galambbe­tegség, a Paramyxo-vírus fertő­zése. A tenyésztők többnyire későn jelezték a betegséget, s volt olyan állomány, mely tel­jesen áldozatul esett. Bizonyos fajták hanyatlásán túl még egyéb negatívumok is súlyosbítják a helyzetet. 1987- ben 2 általános iskolában - Bé­kés és Csongrád megyében - felmérést végeztünk, s arra vol­tunk kíváncsiak, hogy az álta­lános iskolákban tanuló felső tagozatos gyermekek ismerik-e a magyar galambfajtáinkat? Döbbenetes, de a bemutatott fo­tók alapján senki sem ismert fel egy magyar fajtát sem. A váro­sokban több helyen nem is tart­ható galamb, s még Budapesten az Állatkert sem tart galambot. Egyesületeink általában nem rendelkeznek kellő utánpótlás­sal, fiatalokkal. Be kell látni, hogy ezzel a kérdéssel komolyan foglalkoz­nunk kell, hiszen a környezeti nevelés alfája és ómegája a va­lóság közvetlen érzékeltetése, hiszen mennyi üzenet van egy galambkiállítás alapos meg­szemlélésében, mennyi egy versenyről, nagy távolságból hazatérő postagalamb turbéko- lásában, vagy egy csapat Egri kék keringő több száz méter magasságban bemutatott légi­parádéjában. Élményt kell adni fiataljaink­nak, hogy galambfajtáinkat megismerjék és megszeressék. Bizonyosan örömmel figyelnék, hogy a bukók szállás közben kü­lönböző magasságban testtenge­lyük körül hátrafelé egyet-egyet átfordulnak, vagy a pergőfajták egymás után számos átfordulást végezve peregnek. Már 12 év óta foglalkozunk hanyatló fajtáink sorsával, s úgy tervezzük, hogy 1998 év­ben az erre a célra létesített te­lephelyen a tanulók részére tá­bort szeretnénk szervezni, s ott akarjuk bemutatni a magyar faj­táinkat. Kiállításaink, illetve verse­nyeink során külön kiírt feltéte­lek és díjazás mellett sikerél­mények biztosításával, s egyéb úton is megnyilvánuló támoga­tással foglalkozzunk a fiatal te­nyésztőkkel! Hunyadvári Árpád tanár, Csorvás i i 1 *

Next

/
Thumbnails
Contents