Új Dunántúli Napló, 1998. január (9. évfolyam, 3-30. szám)

1998-01-20 / 19. szám

6 Dhnántúli Napló 1998. január 20., kedd Ötletsarok A pillanatszorító felja­vítása. Nehezebben lazul fel a pillanatszorító, és a menetes karja sem csúszik le a beszorításnál, ha érdesre reszeljük a sima hátoldalát. A műveletet úgy végezzük, hogy a hátoldalt reszelővei vagy fémfűrésszel óvatosan (nem túl mélyeket fogva) érdesre reszeljük vagy meg­fogazzuk. Ezzel elérhetjük, hogy a befogásnál biztosab­ban kapaszkodik majd a fe­szítő kar. De ne feledjük, hogy a pillanatszorító kiol­dásakor a kar fel-le mozga­tásánál a szár belső éléhez kell a kart szorítanunk, hogy ne akadjon el a recéssé tett hátsó élen. Kalapácsfej rögzítése. Mit tegyünk, ha a szokásos kiékelés már nem biztonsá­gos, és lerepülhet munka közben a kalapács feje? A kellemetlenséget és a bal­esetveszélyt úgy kerülhetjük el, ha a szárba fúrt, jóval a fej alá érő lyukba félgömb- fejű hosszabb facsavart haj­tunk, és a csavarfej alá nagy lapos alátétet teszünk. Az alátét külső átmérője ne le­gyen nagyobb a kalapácsfej szélességénél, a csavar szára meg olyan vastag legyen, hogy feszítse a nyelet a fej belsejéhez. Ideiglenes támasztok. Mennyezetburkoló táblák felerősítésekor jó előre gon­doskodjunk ideiglenes tá- masztókról, még ha többen is végezzük a munkát. A hegyes végű seprűnyél, az erősebb léc, rúd nem a leg­jobb segédeszköz erre a célra, mert a hegyén megbil­lenhet, lecsúszhat és káro­sodhat a felemelt tábla. Nem is szólva arról, hogy ben­nünk is kárt okozhat a lezu­hanó nehéz, „éles” anyag. Alkalmi támaszként megte­szi a megerősített szárú fe­jesvonalzó, de még annál is jobb a felszegeit T-alakú fejjel ellátott erősebb léc, vagy a fejével felfelé tartott partvis is. Barkócsgépet és tartozékot vásároljon és javíttasson az Elektrió Kft.-néi! Pécs, Szabadság u. 28. Tel.: 72/336-685 A biztonsági zár mellé a szilárd ajtótok is nélkülözhetetlen fotó: laufer László Hogyan védjük otthonunkat? (1.) Több zár nagyobb biztonságot nyújt, de milyen zárat használ­junk? Amíg az alkalmi betörőnek elmegy a kedve, ha két zárat lát a bejárati ajtónkon, addig a profi attól sem riad vissza. A lakótelepi lakások zöménél csak a bejárati ajtó biztonságos védelme fontos. Alapelv: egy zár nem zár! Az, és az ajtófél­fába esetleg rosszul csavarozott zárlemez is kiszakítható egy erősebb csavarhúzóval. Ha az eredeti zárat vastag zárnyelves, kétszer zárható cilinderes, mágneses biztonságival akarjuk kiegészíteni, azt az eredeti alatt vagy felett 50-60 centivel épít­sük be. A cilinderes hengerzár betétje ne álljon ki az ajtólap­ból, mert az erős fogóval köny- nyen megroppantható, és a zár már mit sem ér. A kívülről rá­csavarozott címke leszerelése sem gond a kicsit is rutinos be­törőnek, hogy utána kézbe ve­hesse a fogót. A kiálló zárbeté­tet úgy fedjük el belülről csa­varral rögzített erős védő rátét­tel, hogy annak külső része és a kulcsot befogadó síkja egy vo­nalban legyen, így azt megtörni nem lehet. A plusz zár sem ér sokat, ha gyenge, szakszerűtlenül felsze­relt zárlemezbe csúszik be a nyelve. Ha az ajtótok megfele­lően szilárd és a falba jól rögzí­tett, biztonságot nyújt az ajtó­keret teljes magasságában vé­gigfutó, a tokba besüllyesztett és csavarral sűrűn rögzített L-alakú acélbetét. Miért és hogyan dolgozzunk szárazépítési rendszerrel? (5.) Gipszkarton a mennyezeten Hogyan lehet gyorsan, aránylag olcsón, szinte kosz és por nél­kül azonnal festhető, tapétázható válaszfalat, álmennyezetet készíteni, tetőteret beépíteni? Szárazépítési rendszerrel. Új épületeknél a mennyezete­ket célszerűbb vakolás helyett az eszményien sima és gyorsan kialakítható gipszkarton leme­zekkel burkolni. A teherhordó szerkezetről lefüggesztett, sze­relt gipszkarton álmennyezet fokozhatja a tűzvédelmet, ja­víthatja a hang- és hőszigete­lést, eltakarhatja a födém alatt húzódó épületgépészeti és elektromos rendszereket. A régi épületek rekonstrukciójánál a különböző rendeltetésű helyi­ségek érdekesebbé, hangulato­sabbá tehetők párkányokkal, tagozatokkal, rejtett világítással kombinált gipszkarton álmeny- nyezet beépítésével. A funkci­onális igényeknek, szerkezeti lehetőségeknek és formai ki­alakításnak leginkább megfe­lelő rendszer kiválasztásánál kérjük építész tervező segítsé­gét. Beépítés előtt - a függesztő szerkezet megerősítéséhez szükséges megfelelő típusú acél rögzítő elem kiválasztásá­hoz - vizsgáljuk meg a teher­hordó födémszerkezet anyagát. Kivitelezés: Először a szer­kezet helyét tűzzük ki, vízmér­tékkel vagy csöves vízmérték­kel és kicsapózsinórral határoz­zuk meg az álmennyezet víz­szintes síkját, és jelöljük be körbe a határoló falakra, majd jelöljük ki a függesztők helyét. A főtartó bordák 80-90 centire legyenek egymástól, így a füg­gesztők szabályos raszter men­tén helyezkednek el. Az így meghatározott helyekre erősít­sük fel a függesztőket, a hatá­roló falakra pedig a körbefutó „UD” profilt. A függesztő szá­rakra helyezzük el a hosszanti irányba futó „CD” profilokat, majd a keresztösszekötő elem segítségével az erre merőlege­sen, és egymástól mintegy 40 centiméterre futó profilokból a szerelőprofilozást. Az így ki­alakított tartószerkezeti vázra fölcsavarozhatunk tűzálló, vi­zes helyiségekben impregnált gipszkarton lemezeket is. Az álmennyezetbe építendő rejtett vagy süllyesztett világí­tás elektromos hálózatát még a lemezek felrögzítése előtt épít­sük ki. Fokozott hang- vagy hő- szigetelési igény esetén az ál­mennyezet felső síkjára helyez­zünk fel megfelelő vastagságú ásványgyapot filcet vagy pap­lant. Az építőlemezek toldási hé­zagait üvegszál erősítésű fuga­fedő csíkkal és hézagtöltő gipsszel tömítsük, a csavarfeje­ket gletteljük, a határoló falak­hoz csatlakozó hézagokat üvegszövet csíkkal megerősí­tett gletteléssel tömítsük, vagy tartósan rugalmas akrilbázisú tömítőanyaggal töltsük ki. E műveletek után a felület fest­hető, tapétázható. A végleges felületkezelést követően vágjuk ki az álmeny- nyezet síkjába süllyesztett lám­patestek helyét, helyezzük el és kössük be a lámpákat. Bonyolultabb formájú ál­mennyezetnél készítsünk rész­letterveket, és előre határozzuk meg az építés sorrendjét. Ha az építendő álmennyezet­től nem várjuk el, hogy tűzálló legyen, akkor a fém bordaváz helyett favázat is alkalmazha­tunk. Ilyenkor lehetőleg cso­mómentes és légszáraz fa­anyaggal dolgozzunk, hogy az a beépítése után már ne „dol­gozzon”, és ne okozhasson re­pedéseket a rá szerelt gipszkar­ton lemezek felületén. A távoli mester felára Néhány éve „berepültünk” egy Pécstől távol élő mesternek. Ol­csóbban kínálta az alumínium lamellás redőnyöket a nyílászá­róinkra, mint a helyiek, erről meggyőződhettem, amikor ajánla­tot kérve körbetelefonáltam őket. Osztottunk, szoroztunk és örömmel fogadtuk a távoli mester kedvező ajánlatát. Korrekt volt. A közölt időben érkezett, felmérte a munkát, és a megbeszélt időben fel is szerelte a redőnyöket. Ahogy ismét összejött egy kis pénzünk, megint csak őt kértük meg: a szobám ablakára szabja ki, szerelje fel a redőnyt. Jött, látott és győzött. Akarom mondani én lettem a vesztes. Akkor úgy tűnt, ugyanolyan jól dolgozik, mint az előző két esetben. Aztán nem telt bele fél év, és a redőnyt mozgató kötél fönt kopni, vékonyodni kezdett, majd elszakadt. A redőny - mivel nem lehetett föl-le húzkodni - leengedett helyzetben várta a gyógyító kezeket, és sötétítette el a szobámat. Tele­fonfok) a mesternek, aki közölte: nem tud hozzánk leutazni, de beszélt egy helyi kollégájával, aki elég sokára, de az ő kontó­jára eljött kicserélni az elvásott zsinórt. Örültünk, hogy végre használhatom az alumínium lamellás redőnyt, sötétíthetem a szobámat, és be is engedhetem oda a fényt. Négy hónap sem telt el, a kötél fönt ismét elkezdett kopni, majd elszakadt. A távoli mester feleségének telefonon bejelen­tettem az esetet. Semmi. Hetek múltán az üzenetrögzítőjére mondva ismét a segítségét kértem. Azóta sincs válasz. A garanciális jogaim a földrajzi távolságba vesztek. Abban biztos vagyok, a távoli mester mért, fúrt rosszul valamit, ha rö­vid időn belül a furaton átjövő kötél elvásik, elszakad. A sötét szobában lelki szemeimmel látom, hogy a redőnyös szakmát is ki kell legalább barkács szinten tanulnom. Egy biztos, legköze­lebb csak helyi mesterrel végeztetek olyan munkát, amihez nem is konyítok, mert hosszú távon mégis csak az az olcsóbb. A felületre merőlegesen vágjuk az anyagot fotó: laufer l A gérbevágás fogásai Képkeretek, állványok és más fa anyagú szerkezetek sarkain a darabok többnyire derék­szögben, tompa- vagy he­gyesszögben csatlakoznak egymáshoz. Ha a lécek végeit pontosan azonos szögben, a felületre merőleges vágással akarjuk lefűrészelni, akkor a lehető legjobb segédeszköz a fűrészláda (gérláda) haszná­lata. Azt mi is elkészíthetjük: a két oldalát keményfából, a talpát fenyődeszkából állítsuk össze, az oldalak egymással párhuzamosak és a talphoz merőlegesek legyenek. A fűrészládába fektetett fa­anyagot a megfelelő réseken átvezetett fűrészlappal azonos szögben, a felületre merőle­gesen vághatjuk le. A 45 fo­kos szögben lefűrészelt dara­bok összeillesztése: 1. a két felületet összeragasztjuk, és egy-egy ferdén beütött szög­gel megerősítjük. 2. a gérbe- vágott lécvégekbe hornyot marunk fűrésztárcsával, a hornyokba háromszögletű ré­tegelt lemezdarabot ragasz­tunk. (A csap anyagának vas­tagsága ne legyen több a léc vastagságának harmadánál.) Az áram nem gyerekjáték A kisgyereknek nincs veszély- érzete, de mindenre kíváncsi, mindent megfog. A felnőttek­nek kell óvatosnak lenniük, hogy megelőzzék a bajt, pél­dául az áramütést. A dugaszoló aljzatok több­nyire a gyereknek is elérhető magasságban vannak, kíván­csiak, befér-e az ujjuk, valami­lyen hosszabb, vékony tárgy a parányi lyukakba. Ajánlatos az ilyen konnektorokba műanyag­ból készült védődugót bedugni, hogy a gyerek veszélyes kí- váncsiskodása ne okozhasson bajt. (Ez a vakdugó csak külön­leges alakú „kulcs” segítségé­vel vehető ki, tehát biztonsá­gos.) A laza dugaszoló aljzatot azonnal erősítsük vissza fesze­sen a helyére, a tört burkolatút cseréljük ki. A fényesen világító, csillogó izzólámpa is csábíthatja a gye­reket, hogy megfogja (képün­kön). Szerencsés esetben csak megégeti a kezét, de ha ijedté­ben elesik, komolyan meg is sé­rülhet. A nedves kézzel megfo­gott forró izzólámpa búrája széttörhet, az elektromos részei is szabaddá válnak. Ezért aján­latos olyan lámpát használni, ami a használata után elfordít­ható, felemelhető, hogy azt a gyerek semmiképpen se ér­hesse el. Éjszakára tanácsos gyengén, de állandóan világító parázsizzót bekapcsolva hagyni a szobájában. A világításkapcsoló is jó já­tékszer a kicsiknek, még ha székre állva éri is csak el. Meg­előzhetjük a székről leeséssel járó balesetet, ha a villanykap­csolót az eredeti magasságából (1,1-1,3 méter) szakszerűen és biztonság módon lejjebb hoz­zuk a padlótól 0,8-0,9 méterre, s ebbe éjszaka irányfényt adó glimmlámpát is beszerelünk. Barkács egyszeregy (9.) Zsanér: a bútorok szerkezeti kialakításától függő bútorva­salás, az ajtók forgópont kö­rüli mozgatásához, fedelek le­illetve felnyitható bútorele­mek felszereléséhez használt pántok (csuklóspántok) neve. Az elterjedt zsanér elnevezés a francia charniére szó ma­gyaros átírásából ered. Vinkli: a német Winkel (szeglet, szög, derékszög) szó magyarított változataként el­terjedt, és számos különböző fogalomra használt kifejezés. A lakatos szakmában a mé­réskor, jelöléskor használt acél derékszöget, a nyomdá­szatban a sorjázót és sorzót, az építészetben sarkot, kiszö- gellést jelent. Zavarszűrés: a kommutáto- ros villanymotorok működése okozta rádió és tv vételi zava­rok csökkentése, elhárítása. A szikrázást, a gép működésé­nek környezetében kisugár­zott zavaró jeleket felfogó rá­dió serceg, a tv képernyőjén vízszintes, szaggatott vonalak zavarják a képet. E kellemet­lenséget kivédendő minden kommutátoros motort el kell látni zavarszűréssel. Kis tran­zisztoros zsebrádióval az ilyen működő motorokhoz közelítve magunk is bemér­hetjük a zavarforrást. Zúzalék: mesterségesen aprí­tott építési adalékanyag, az apró 4-8 mm, a durva zúzalék 8-16 mm szemcsenagyságú. A zúzott kő ennél nagyobb méretű darabokból áll, az apró 16-32 mm, a durva 32 mm-nél nagyobb. Csepegtető dugó Kellemetlen helyzetbe kerülhe­tünk, amikor olajat, ecetet, vagy más folyadékot cseppenként kell adagolnunk, és nincs kéznél csepegtetős nyakú üvegünk, esetleg tiszta szemcseppentőnk. Biztos, hogy túl sok folyadékot öntünk ki a flakonból. Mi a megoldás? A parafa­dugó, mely passzol az üveg vagy flakon nyakába, és ami­nek hosszában kis V-alakú mé­lyedést készítünk. A keskeny hosszanti vájatot éles késsel, óvatosan vágjuk be a dugóba, ügyelve arra, hogy az ne legyen se túl kicsi, se túl mély, és arra is, hogy egyenes vonalúra sike­redjen. Döntsük meg a beduga­szolt üveget, a keskeny csator­nán igen lassan csöpög ki an­nak tartalma, ráadásul az így lezárt üvegből még a hosszabb ideig tárolt illékony ecet sem párolog el.

Next

/
Thumbnails
Contents