Új Dunántúli Napló, 1998. január (9. évfolyam, 3-30. szám)
1998-01-20 / 19. szám
6 Dhnántúli Napló 1998. január 20., kedd Ötletsarok A pillanatszorító feljavítása. Nehezebben lazul fel a pillanatszorító, és a menetes karja sem csúszik le a beszorításnál, ha érdesre reszeljük a sima hátoldalát. A műveletet úgy végezzük, hogy a hátoldalt reszelővei vagy fémfűrésszel óvatosan (nem túl mélyeket fogva) érdesre reszeljük vagy megfogazzuk. Ezzel elérhetjük, hogy a befogásnál biztosabban kapaszkodik majd a feszítő kar. De ne feledjük, hogy a pillanatszorító kioldásakor a kar fel-le mozgatásánál a szár belső éléhez kell a kart szorítanunk, hogy ne akadjon el a recéssé tett hátsó élen. Kalapácsfej rögzítése. Mit tegyünk, ha a szokásos kiékelés már nem biztonságos, és lerepülhet munka közben a kalapács feje? A kellemetlenséget és a balesetveszélyt úgy kerülhetjük el, ha a szárba fúrt, jóval a fej alá érő lyukba félgömb- fejű hosszabb facsavart hajtunk, és a csavarfej alá nagy lapos alátétet teszünk. Az alátét külső átmérője ne legyen nagyobb a kalapácsfej szélességénél, a csavar szára meg olyan vastag legyen, hogy feszítse a nyelet a fej belsejéhez. Ideiglenes támasztok. Mennyezetburkoló táblák felerősítésekor jó előre gondoskodjunk ideiglenes tá- masztókról, még ha többen is végezzük a munkát. A hegyes végű seprűnyél, az erősebb léc, rúd nem a legjobb segédeszköz erre a célra, mert a hegyén megbillenhet, lecsúszhat és károsodhat a felemelt tábla. Nem is szólva arról, hogy bennünk is kárt okozhat a lezuhanó nehéz, „éles” anyag. Alkalmi támaszként megteszi a megerősített szárú fejesvonalzó, de még annál is jobb a felszegeit T-alakú fejjel ellátott erősebb léc, vagy a fejével felfelé tartott partvis is. Barkócsgépet és tartozékot vásároljon és javíttasson az Elektrió Kft.-néi! Pécs, Szabadság u. 28. Tel.: 72/336-685 A biztonsági zár mellé a szilárd ajtótok is nélkülözhetetlen fotó: laufer László Hogyan védjük otthonunkat? (1.) Több zár nagyobb biztonságot nyújt, de milyen zárat használjunk? Amíg az alkalmi betörőnek elmegy a kedve, ha két zárat lát a bejárati ajtónkon, addig a profi attól sem riad vissza. A lakótelepi lakások zöménél csak a bejárati ajtó biztonságos védelme fontos. Alapelv: egy zár nem zár! Az, és az ajtófélfába esetleg rosszul csavarozott zárlemez is kiszakítható egy erősebb csavarhúzóval. Ha az eredeti zárat vastag zárnyelves, kétszer zárható cilinderes, mágneses biztonságival akarjuk kiegészíteni, azt az eredeti alatt vagy felett 50-60 centivel építsük be. A cilinderes hengerzár betétje ne álljon ki az ajtólapból, mert az erős fogóval köny- nyen megroppantható, és a zár már mit sem ér. A kívülről rácsavarozott címke leszerelése sem gond a kicsit is rutinos betörőnek, hogy utána kézbe vehesse a fogót. A kiálló zárbetétet úgy fedjük el belülről csavarral rögzített erős védő rátéttel, hogy annak külső része és a kulcsot befogadó síkja egy vonalban legyen, így azt megtörni nem lehet. A plusz zár sem ér sokat, ha gyenge, szakszerűtlenül felszerelt zárlemezbe csúszik be a nyelve. Ha az ajtótok megfelelően szilárd és a falba jól rögzített, biztonságot nyújt az ajtókeret teljes magasságában végigfutó, a tokba besüllyesztett és csavarral sűrűn rögzített L-alakú acélbetét. Miért és hogyan dolgozzunk szárazépítési rendszerrel? (5.) Gipszkarton a mennyezeten Hogyan lehet gyorsan, aránylag olcsón, szinte kosz és por nélkül azonnal festhető, tapétázható válaszfalat, álmennyezetet készíteni, tetőteret beépíteni? Szárazépítési rendszerrel. Új épületeknél a mennyezeteket célszerűbb vakolás helyett az eszményien sima és gyorsan kialakítható gipszkarton lemezekkel burkolni. A teherhordó szerkezetről lefüggesztett, szerelt gipszkarton álmennyezet fokozhatja a tűzvédelmet, javíthatja a hang- és hőszigetelést, eltakarhatja a födém alatt húzódó épületgépészeti és elektromos rendszereket. A régi épületek rekonstrukciójánál a különböző rendeltetésű helyiségek érdekesebbé, hangulatosabbá tehetők párkányokkal, tagozatokkal, rejtett világítással kombinált gipszkarton álmeny- nyezet beépítésével. A funkcionális igényeknek, szerkezeti lehetőségeknek és formai kialakításnak leginkább megfelelő rendszer kiválasztásánál kérjük építész tervező segítségét. Beépítés előtt - a függesztő szerkezet megerősítéséhez szükséges megfelelő típusú acél rögzítő elem kiválasztásához - vizsgáljuk meg a teherhordó födémszerkezet anyagát. Kivitelezés: Először a szerkezet helyét tűzzük ki, vízmértékkel vagy csöves vízmértékkel és kicsapózsinórral határozzuk meg az álmennyezet vízszintes síkját, és jelöljük be körbe a határoló falakra, majd jelöljük ki a függesztők helyét. A főtartó bordák 80-90 centire legyenek egymástól, így a függesztők szabályos raszter mentén helyezkednek el. Az így meghatározott helyekre erősítsük fel a függesztőket, a határoló falakra pedig a körbefutó „UD” profilt. A függesztő szárakra helyezzük el a hosszanti irányba futó „CD” profilokat, majd a keresztösszekötő elem segítségével az erre merőlegesen, és egymástól mintegy 40 centiméterre futó profilokból a szerelőprofilozást. Az így kialakított tartószerkezeti vázra fölcsavarozhatunk tűzálló, vizes helyiségekben impregnált gipszkarton lemezeket is. Az álmennyezetbe építendő rejtett vagy süllyesztett világítás elektromos hálózatát még a lemezek felrögzítése előtt építsük ki. Fokozott hang- vagy hő- szigetelési igény esetén az álmennyezet felső síkjára helyezzünk fel megfelelő vastagságú ásványgyapot filcet vagy paplant. Az építőlemezek toldási hézagait üvegszál erősítésű fugafedő csíkkal és hézagtöltő gipsszel tömítsük, a csavarfejeket gletteljük, a határoló falakhoz csatlakozó hézagokat üvegszövet csíkkal megerősített gletteléssel tömítsük, vagy tartósan rugalmas akrilbázisú tömítőanyaggal töltsük ki. E műveletek után a felület festhető, tapétázható. A végleges felületkezelést követően vágjuk ki az álmeny- nyezet síkjába süllyesztett lámpatestek helyét, helyezzük el és kössük be a lámpákat. Bonyolultabb formájú álmennyezetnél készítsünk részletterveket, és előre határozzuk meg az építés sorrendjét. Ha az építendő álmennyezettől nem várjuk el, hogy tűzálló legyen, akkor a fém bordaváz helyett favázat is alkalmazhatunk. Ilyenkor lehetőleg csomómentes és légszáraz faanyaggal dolgozzunk, hogy az a beépítése után már ne „dolgozzon”, és ne okozhasson repedéseket a rá szerelt gipszkarton lemezek felületén. A távoli mester felára Néhány éve „berepültünk” egy Pécstől távol élő mesternek. Olcsóbban kínálta az alumínium lamellás redőnyöket a nyílászáróinkra, mint a helyiek, erről meggyőződhettem, amikor ajánlatot kérve körbetelefonáltam őket. Osztottunk, szoroztunk és örömmel fogadtuk a távoli mester kedvező ajánlatát. Korrekt volt. A közölt időben érkezett, felmérte a munkát, és a megbeszélt időben fel is szerelte a redőnyöket. Ahogy ismét összejött egy kis pénzünk, megint csak őt kértük meg: a szobám ablakára szabja ki, szerelje fel a redőnyt. Jött, látott és győzött. Akarom mondani én lettem a vesztes. Akkor úgy tűnt, ugyanolyan jól dolgozik, mint az előző két esetben. Aztán nem telt bele fél év, és a redőnyt mozgató kötél fönt kopni, vékonyodni kezdett, majd elszakadt. A redőny - mivel nem lehetett föl-le húzkodni - leengedett helyzetben várta a gyógyító kezeket, és sötétítette el a szobámat. Telefonfok) a mesternek, aki közölte: nem tud hozzánk leutazni, de beszélt egy helyi kollégájával, aki elég sokára, de az ő kontójára eljött kicserélni az elvásott zsinórt. Örültünk, hogy végre használhatom az alumínium lamellás redőnyt, sötétíthetem a szobámat, és be is engedhetem oda a fényt. Négy hónap sem telt el, a kötél fönt ismét elkezdett kopni, majd elszakadt. A távoli mester feleségének telefonon bejelentettem az esetet. Semmi. Hetek múltán az üzenetrögzítőjére mondva ismét a segítségét kértem. Azóta sincs válasz. A garanciális jogaim a földrajzi távolságba vesztek. Abban biztos vagyok, a távoli mester mért, fúrt rosszul valamit, ha rövid időn belül a furaton átjövő kötél elvásik, elszakad. A sötét szobában lelki szemeimmel látom, hogy a redőnyös szakmát is ki kell legalább barkács szinten tanulnom. Egy biztos, legközelebb csak helyi mesterrel végeztetek olyan munkát, amihez nem is konyítok, mert hosszú távon mégis csak az az olcsóbb. A felületre merőlegesen vágjuk az anyagot fotó: laufer l A gérbevágás fogásai Képkeretek, állványok és más fa anyagú szerkezetek sarkain a darabok többnyire derékszögben, tompa- vagy hegyesszögben csatlakoznak egymáshoz. Ha a lécek végeit pontosan azonos szögben, a felületre merőleges vágással akarjuk lefűrészelni, akkor a lehető legjobb segédeszköz a fűrészláda (gérláda) használata. Azt mi is elkészíthetjük: a két oldalát keményfából, a talpát fenyődeszkából állítsuk össze, az oldalak egymással párhuzamosak és a talphoz merőlegesek legyenek. A fűrészládába fektetett faanyagot a megfelelő réseken átvezetett fűrészlappal azonos szögben, a felületre merőlegesen vághatjuk le. A 45 fokos szögben lefűrészelt darabok összeillesztése: 1. a két felületet összeragasztjuk, és egy-egy ferdén beütött szöggel megerősítjük. 2. a gérbe- vágott lécvégekbe hornyot marunk fűrésztárcsával, a hornyokba háromszögletű rétegelt lemezdarabot ragasztunk. (A csap anyagának vastagsága ne legyen több a léc vastagságának harmadánál.) Az áram nem gyerekjáték A kisgyereknek nincs veszély- érzete, de mindenre kíváncsi, mindent megfog. A felnőtteknek kell óvatosnak lenniük, hogy megelőzzék a bajt, például az áramütést. A dugaszoló aljzatok többnyire a gyereknek is elérhető magasságban vannak, kíváncsiak, befér-e az ujjuk, valamilyen hosszabb, vékony tárgy a parányi lyukakba. Ajánlatos az ilyen konnektorokba műanyagból készült védődugót bedugni, hogy a gyerek veszélyes kí- váncsiskodása ne okozhasson bajt. (Ez a vakdugó csak különleges alakú „kulcs” segítségével vehető ki, tehát biztonságos.) A laza dugaszoló aljzatot azonnal erősítsük vissza feszesen a helyére, a tört burkolatút cseréljük ki. A fényesen világító, csillogó izzólámpa is csábíthatja a gyereket, hogy megfogja (képünkön). Szerencsés esetben csak megégeti a kezét, de ha ijedtében elesik, komolyan meg is sérülhet. A nedves kézzel megfogott forró izzólámpa búrája széttörhet, az elektromos részei is szabaddá válnak. Ezért ajánlatos olyan lámpát használni, ami a használata után elfordítható, felemelhető, hogy azt a gyerek semmiképpen se érhesse el. Éjszakára tanácsos gyengén, de állandóan világító parázsizzót bekapcsolva hagyni a szobájában. A világításkapcsoló is jó játékszer a kicsiknek, még ha székre állva éri is csak el. Megelőzhetjük a székről leeséssel járó balesetet, ha a villanykapcsolót az eredeti magasságából (1,1-1,3 méter) szakszerűen és biztonság módon lejjebb hozzuk a padlótól 0,8-0,9 méterre, s ebbe éjszaka irányfényt adó glimmlámpát is beszerelünk. Barkács egyszeregy (9.) Zsanér: a bútorok szerkezeti kialakításától függő bútorvasalás, az ajtók forgópont körüli mozgatásához, fedelek leilletve felnyitható bútorelemek felszereléséhez használt pántok (csuklóspántok) neve. Az elterjedt zsanér elnevezés a francia charniére szó magyaros átírásából ered. Vinkli: a német Winkel (szeglet, szög, derékszög) szó magyarított változataként elterjedt, és számos különböző fogalomra használt kifejezés. A lakatos szakmában a méréskor, jelöléskor használt acél derékszöget, a nyomdászatban a sorjázót és sorzót, az építészetben sarkot, kiszö- gellést jelent. Zavarszűrés: a kommutáto- ros villanymotorok működése okozta rádió és tv vételi zavarok csökkentése, elhárítása. A szikrázást, a gép működésének környezetében kisugárzott zavaró jeleket felfogó rádió serceg, a tv képernyőjén vízszintes, szaggatott vonalak zavarják a képet. E kellemetlenséget kivédendő minden kommutátoros motort el kell látni zavarszűréssel. Kis tranzisztoros zsebrádióval az ilyen működő motorokhoz közelítve magunk is bemérhetjük a zavarforrást. Zúzalék: mesterségesen aprított építési adalékanyag, az apró 4-8 mm, a durva zúzalék 8-16 mm szemcsenagyságú. A zúzott kő ennél nagyobb méretű darabokból áll, az apró 16-32 mm, a durva 32 mm-nél nagyobb. Csepegtető dugó Kellemetlen helyzetbe kerülhetünk, amikor olajat, ecetet, vagy más folyadékot cseppenként kell adagolnunk, és nincs kéznél csepegtetős nyakú üvegünk, esetleg tiszta szemcseppentőnk. Biztos, hogy túl sok folyadékot öntünk ki a flakonból. Mi a megoldás? A parafadugó, mely passzol az üveg vagy flakon nyakába, és aminek hosszában kis V-alakú mélyedést készítünk. A keskeny hosszanti vájatot éles késsel, óvatosan vágjuk be a dugóba, ügyelve arra, hogy az ne legyen se túl kicsi, se túl mély, és arra is, hogy egyenes vonalúra sikeredjen. Döntsük meg a bedugaszolt üveget, a keskeny csatornán igen lassan csöpög ki annak tartalma, ráadásul az így lezárt üvegből még a hosszabb ideig tárolt illékony ecet sem párolog el.
