Új Dunántúli Napló, 1998. január (9. évfolyam, 3-30. szám)

1998-01-15 / 14. szám

1998. január 15., csütörtök Háttér - Riport Dünántúli Napló 9 Sikonda újra álmodja önmagát Üdülőfalu olasz kivitelezők és német menedzserek segítségével „Vadregényes, természeti szépségekben bővelkedő, bájos fek­vésű 355 hold kiterjedésű, pártatlanul szép lomb és fenyőerdő, valamint dús, füves rét, három ágra tagolódó völgyben. Ez Si­konda. Pécs városától húsz, Komlótól öt kilométer távolság­ban, a Pécset Kaposvárral összekötő út mentén.” - Majdnem ma is így írhatnánk erről a vidékről, ahogyan közel fél évszá­zada fogalmazott egy ismeretlen krónikás. lyett a fejlődés perspektíváit jelzi. Mint azt Völgyesi József vá­zolta: Sikonda életének köz­pontja a strand, az a melegvíz­gyógyvíz, mely különleges ösz- szetételével a hazai termálvizek sorában is egyedi kincsként aiirvkAi. )n MVA f > a j rVf-f-'s n JhítCmLu i "Litir^-v Az üdülőfalu látványtervét Folkner Károly vetette papírra Jubileumi az idei év: Sikondán 1928 márciusában tört fel a me­leg-forrás kőszén utáni kutatás közben, s a történelmi adatok szerint pontosan 419,94 méter mélységből és percenkénti 1500 liter vízhozammal 17 mé­ter magasságba szökkent. S a kutatómérnökök talán csalód­tak némileg, sokan (köztük Ko- lossváry Andor főerdőtanácsos, a székesegyház erdőinek főer­désze) örömmel fogadták a hírt. A gyógyvíz aranyat ér, s külö­nösen olyan idilli környezetben lehet kinccsé tenni, mint ami­lyen Sikonda. Az elképzelése­ket tett követte, s reményekre jogosító elemzések után gyor­san megnyílt a fürdő, megkezd­ték a víz palackozását. 1930-ra pedig megépült az a 35 szobás gyógyszálló (ma bányász-sza­natórium), amely messzi földön híressé tette e csodás völgyet. A korabeli emlékkönyvek szerint nyaralt itt miniszter és híres író, sokféle rangú tisztviselő, mű­vész és politikus. Sikonda életének második szakaszát az ötvenes-hatvanas évek jelentették: Komló vá­rossá lett, s e vidék a városla­kók üdülő-paradicsoma, pihe­nőhelyévé vált. Megkezdődött a parcellázások kora: összessé­gében 250 hétvégi ház épült fel a völgyben, főleg a horgásztó fölötti domboldalon. Ismét üdü­lőközponttá vált a vidék, és si­került átmenetileg még a nem­zetközi turizmusba is bekap­csolni (egy időben megtelt kempingje és kiadó szobái), de aztán újabb hanyatlás követke­zett. Talán nem is hanyatlás, inkább a sikondai célok újrafo­galmazása. Völgyesi József, az önkor­mányzat és több magánember alakította Si­konda Kft. vezetője maga is azt mondta be­szélgetésünk során, hogy új fejezet kez­dődhet rövi­desen e vidék életében. A kemping kö­zeli dombol­dalon, mint­egy 7 hektá­ros területen új üdülőfalu építése kez­dődik meg az idén, s ez a meglehetősen nagy tételű beruházás alapvető vál­tozásokat in­dít. Az eled­dig tartó ve­getálás he­szerepel. A két kút vízhozama elegendő, a víz pedig összetéte­lében semmit sem változott az 1930-as években elvégzett vizsgálat óta. Ivókúrára is al­kalmas (vajon miért szűnt meg e szénsavas víz palackozása?), hiszen gyomor- és bélbántal- makra, anyagcsere-zavarok esetére is javallott, másrészt a fürdés során nemcsak ízületi bántalmakra jó, kitűnően gyó­gyítja a különféle bőrbetegsé­geket is. Éppen ezért a vállalkozásuk fő célja a fürdő rentabilitása, amit már a tavalyi évben sike­rült megvalósítani, de az üdülő­faluval (több vendég érkezését feltételezve) némi bevételre is szert lehetne tenni, ami további fejlesztéseket gerjeszthet. A szakemberek véleménye, hogy jól átgondolt, fokozatos lépé­sekkel Sikonda a turizmus számára az ország egyik leg­vonzóbb vidékévé tehető. Az üdülőfalu belépése után (1999) megépíthető egy fedett uszoda - hogy ne korlátozódjék csak a nyári szezonra Sikonda élete - és sok egyéb szolgáltatással egész éves program biztosít­ható. Különösen arra is gon­dolva, hogy e völgy klimatikus viszonyai kincset érnek (a gyógyvíztől függetlenül), hi­szen évi középhőmérséklete át­lagosan 4 fokkal alacsonyabb Ma még sivár kép fogadja az utazót a telepü­lés központjában is FOTÓ: TÓTH az országos átlagnál, a levegő re­latív páratartalma pedig viszony­lag magas, ugyanakkor tiszta és pormentes. A légköri elektro­mosság ion túlsúlyt mutat, ami­nek megnyugtató hatása van az idegrendszerre, kedvező a ma­gas vérnyomásban és a gyomor­fekélyben szenvedőknek. A Sikonda Kft. egy olyan olasz céget bízott meg az üdü­lőfalu megépítésével, amelyik kifejezetten ilyen és hasonló munkálatokra specializálódott. Lakóházakat, üdülőközponto­kat, irodaházakat épít, majd ér­tékesíti azokat. Völgyesi József szerint a cég a megfelelő banki garanciákkal rendelkezik, s így semmi akadálya annak, hogy a kivitelezés tavasszal elkezdőd­jön. Azt tervezik, hogy a felépí­tett üdülőfalut átveszi majd egy német cég - nekik pedig éppen a turizmus-üdültetés frontján vannak tapasztalataik s evvel a kör bezárul. A négy- illetve hat szemé­lyes apartmanházakból álló falu saját sportcentrumot kap és természetesen a megyénk vagy az ország más pontjaira is elve­zető programokat szerveznek az itt pihenők számára, az igé­nyeik szerint. Erre külön turis­tairodát hoztak létre, ugyanis tény, hogy Sikonda menedzse­lésével nem sokan törődtek az utóbbi években. Végül úgy tervezik, hogy e térség 600-800 pihenni vágyót fogadhat egy időben, ez bizto­sítja az ide érkezők számára a csöndes kikapcsolódást. Sikonda jövője szempontjá­ból sorsdöntő lesz tehát az idei év, hiszen mint mondják sokan, nem mindegy, hogy az évszá­zad végén mit sikerül tenni az 1928-ban fogant álmok érdeké­ben. Másrészt e nagyon dep­ressziósnak nevezett térségünk egyik húzóágazata a jövőben az idegenforgalom lehet (munka- alkalom vagy az üdülők-nyara- lók kiadása révén bevételi lehe­tőség), s ebben külön színfolt a mennyei adományként is fel­fogható gyógyvíz. Sikonda tehát „jó kezekbe” került, az önkormányzat és a magánemberek társulása úgy tűnik, eredményes lesz. S bár biztosan volt sok ellendrukker is, de amennyiben máris meg­nőttek a telekárak ezen a vidé­ken, mostanában a drukkerek száma szaporodik. Ugyanis: ha kimondjuk, ha nem, az itt élők (főleg a nyaralók gazdáinak) érdeke is, hogy az üdülőfalu programja megvalósuljon. Kozma Ferenc Bóka Róbert jegyzete Újmódi pályaelhagyók Mindig voltak lemorzsoló­dók. Iskolakerülők. Valami­kor, az átkosnál is ántibb vi­lágban voltak, akiknek a tanu­lás nem ízlett, nyomorukban se adott reményt. Amikor ki­járták az iskolát, boldogan ha- jigálták el tankönyveiket, hagyták el a „pályát” már gondolatban is, keserű meg­vetéssel tekintve a katedráról papolt „nagybetűs életre”, amelyre egyesek kifésül- ködve, biztos, netán örökölt állás ígéretével készülhettek. Ezek a holnappal mit sem tö­rődő semmirekellők utca- kölykök lehettek - véljük mi, kései utódok a kulcsosgyere­kek dölyfével, s úgy hisszük, csóró eleink otthon azt hall­hatták, hogy a világ tudással és tudás nélkül egyaránt go­nosz, s hogy az ügyes macska - ha elég erőszakos és gátlás­talan - úgyis a talpára esik. Hát nem tudom. De elég fé­lelmetes, hogy ez a „credo” ma is útravaló lehet. Mert azt is tapasztalni, hogy ma ismét vannak gyere- keieket egyedül nevelő, mun­kanélküli szülők, akik képte­lenek az iskoláztatás költsé­geinek eleget tenni. Egyre gyakoribb, hogy ezért nem jár az iskolába a gyerek - és ez új jelenség! - mondja a megyei munkaügyi központ pályaválasztási szak­embere. És megdöbbentő! - teszi hozzá. Nem tudni, milyen gyakori, de létezik, és itt-ott ismét szí­vósan virágzik, mint a salét­rom. De manapság nem föltét­lenül a külvárosok dohos le- heletű kapualjaiból, rokkant falusi portákból árad, hanem a valaha igényesen berendezett panelokból is. Ahol könyv­nek, zenének az első végre­hajtó megjelenéséig talán még helye is volt. Ahol egy majdnem-polgári életforma csalókán elhitette velünk, hogy csak karnyújtásnyira vannak tőlünk az álmok. Al­mok, melyek mindig vesze­delmesebbek a valóságnál, és ahonnan a gyerekek többsége nem azért járt napközibe, hogy naponta egyszer meleg ételhez jusson. Amerikának is van európai ősembere Az amerikai Columbia folyó partján, Kennewick városka közelében két bóklászó diák egy koponyára bukkant a parti iszapban. Halálra rémül­tek, mert azt gondolták, gyil­kosság történt. Értesítették a rendőrséget, s a gyilkossági csoport tagjai hamarosan megkezdték a helyszíni szem­lét, de nem kellett sok idő ah­hoz, hogy az ügyet átadják az illetékeseknek, esetünkben az archeológusoknak. Kiderült ugyanis, hogy a formás koponya tulajdonosa nem mostanában, hanem 9500 évvel ezelőtt, mintegy 50 éves korában távozott az élők sorából. Innen kezdve egy gyilkos­ságnál sokkal izgalmasabb történet szálai bontakoztak ki. A helyszínre érkező kutatók ugyanis megtalálták a kopo­nyához tartozó, szinte teljesen ép csontvázat is, és az egész leletet alapos vizsgálatnak ve­tették alá. Kiderült, hogy a kennewicki ember az európai­kaukázusi típushoz sorolható, azaz semmi köze az indiá­nokhoz, akikről mindeddig feltételezték, hogy az ameri­kai kontinens kizárólagos ős­lakói voltak. A kennewicki ember me­dencecsontjánál megtalálták azt a kőből készült dárdahe­gyet, amely valószínűleg a ha­lálos sérülését okozhatta. Még azt is kiderítették, hogy nem azonnal halt meg, hanem va­lószínűleg csak napokkal, esetleg hetekkel a sérülés után, vérmérgezésben. Figye­lemre méltó, hogy ez az em­ber legalább 50 évet élt, ami arra enged következtetni, hogy tulajdonképpen jó egészségnek örvendett, jól táplálkozott, rendezetten élt. Hogyan került az európai­kaukázusi ember Amerikába 9500 évvel ezelőtt? Ezt még nem tudjuk. Lehet, hogy az Atlanti-óceán északi meden­céjében akkor még létező „jéghídon”, lehet, hogy a ten­geren át. Egész biztos, hogy nem a Behring-szoroson ke­resztül, ahol abban az időben még összefüggő földnyelv húzódott. (FEB) ÜRKALEIDOSZKÓP Mi történik a Cassini útján? A környezetvédő mozgal­mak szerint a Cassini űrszonda fedélzeti energiaforrásául és hajtóanyagaként szolgáló 32 ki­logramm plutónium 298-as sú­lyosan veszélyezteti az embert. De erről az erősen radioaktív anyagról a szakértők nem mondhattak le, ha el akarják juttatni céljához a Cassinit, amely sokkal nagyobb feladatra vállalkozik, mint sikeres elődje, a Marsot meghódító Pathfinder. A Cassini el akarja érni az 1,3 milliárd kilométer távolságban lévő óriásbolygót, a Szatur- nuszt. A Cassini október 18-a óta zavartalanul halad célja felé. Ahhoz, hogy hét év alatt lebírja az iszonyatos távolságot, meg­hajtásához ki kell használni az útjába eső bolygók gravitációs lendítő erejét. így a Cassini előbb kétszer megkerüli a Vé­nuszt, majd visszatér a Föld kö­zelébe, s 1999-ben mintegy 500 kilométer magasságban elszá- guld mellette. Kozmikus lép­tékkel nézve ez alig hajszálnyi távolság. Mi van, ha becsapó­dik a légkörbe és elég? Rágon­dolni is rossz, mert a porrá égő plutónium hatalmas területeket tudna beszennyezni. A szakértők bíznak abban, hogy nem történik semmi baj, s attól kezdve fájjon a feje a „sza- turnuszlakóknak”, akik 2004- ben észlelhetik, hogy megérke­zik föléjük a különös, Szatur­nuszon kívüli ufó. Szenzorai végigpásztázzák az óriásboly­gót, elemzik a légkört, kikémle­lik, milyen is közvetlen közel­ről a jégből, porból és szikla­törmelékből álló híres gyűrű. A Cassiniről 2004 novembe­rében leválik egy leszállóegy­ség, amely megkísérel ejtőer­nyővel leereszkedni a Szatur­nusz Titán nevű holdjára, hogy onnan továbbítson képeket a Földre. 4,5 billió éve született A legújabb felfedezés szerint a Hold egy év alatt született, 4,5 billió évvel ezelőtt, amikor a Föld összeütközött egy proto- planétával, amely körülbelül kétszer, háromszor akkora lehe­tett mint a Mars. Az összeütkö­zés után keletkezett törmelék­ből alakult ki, tömörödött össze a Hold, miután eleinte a ré­szecskék gyűrűként keringtek a Föld körül. Egy amerikai és egy japán kutató számítógépen szimulálta ezt a változatot. Elméletüket máris támadják. A legfőbb el­lenérv az, hogy az egy év ne­vetségesen rövid idő kozmikus méretekben. A csillagászok számára egyébként a Hold a naprend­szer egyik legrejtélyesebb tár­gya. Túl könnyű, ugyanakkor túl nagy ahhoz, hogy ott le­gyen, ahol van. Sűrűsége vi­szonylag kicsi, nem tartalmaz például vasat. Mi okozza a mágneses viharokat? A Nap felszíne maga a po­kol: elektromosságot vezető izzó gázok törnek elő a mély­ből. Egy-egy ilyen kitörés se­bessége 1300 km/óra, átmérője 27 ezer kilométer - éppen ele­gendő ahhoz, hogy egyszerre akár két Föld méretű bolygót is elnyeljen. Ezt a friss felfedezést az 1995-ben útjára indított Soho szondának köszönhetik a kutatók. A mesterséges égitest olyan napfelszíni folyókat is regisztrált, amelyek ionizált plazmából állnak. A Nap for­gása befolyásolja ezek haladási irányát, a jelenség tehát kicsit hasonlatos a passzát szelek lét­rejöttéhez. A napfoltokat és a mágneses viharokat a gigantikus plazma­áramlatok szélein mutatkozó sebességeltérések okozzák - feltételezik a kutatók. Ilyenkor a Nap több millió kilométer magasságba lövell az űrbe nagyenergiájú részecskéket. Ez a napszél 11 éves ciklusokban különösen erős, meg-megza- varja a földi rádióadásokat, még áramkimaradásokat is okozhat. A jövőben előrejelzé­seket lehet majd készíteni a Nap felszínén uralkodó időjá­rási viszonyokról, és a Földön fel lehet majd készülni a vár­ható elektromágneses zava­rokra. Addig azonban a kuta­tóknak még meg kell tenniük néhány fontos lépést. Ferenczy Europress

Next

/
Thumbnails
Contents