Új Dunántúli Napló, 1997. december (8. évfolyam, 329-357. szám)

1997-12-31 / 357. szám

10 Dhnántuli Napló 1997. december 31., szerda Sokkal jobb, mint az eredeti A fényképezés a világ megket­tőzésének eszköze. Egy kattin­tás, és elkészül a lenyomat, amely ugyan kisebb is meg egy dimenzióval kevesebb is, mint a valóság maga, de mégiscsak hiteles képmás. Jóval hitele­sebb, mint a festmény. Még ak­kor is, ha életlenre, túlexpo­náltra vagy éppen torzra sike­redett. Mert ez utóbbi is előfor­dulhat, s ilyenkor a saját anyja sem ismeri meg az embert. Ez történt a mi esetünkben is: fényképfelvételeink közismert emberekről egy kicsit elcsám- pultak. Bár valljuk meg, záró­jelben, hogy senki se hallja: (némelyik jobb, mint az ere­deti!). Hogy minderről nekik mi a véleményük, az megtud­ható álnyilatkozataikból. Dr. András - fairy Berta­lan:-Úgy gondolom, nagyon fiata­los vagyok, leginkább Pe­tőfi Sándorra hasonlítok, aki amúgy is egyik példaké­pem. Ilyen felhevült, tettrekész arcokat akkor láttam utoljára, amikor egy Andrásfalvy Berta­Alhírcsokor Olcsóbb áram. Az Áram­szolgáltatók Országos Szövetsége bejelentette, hogy januártól az elektro­mos áramot takarékossági okokból nem a hagyomá­nyos módon juttatja el a háztartásokba, hanem a vízvezetéken keresztül. Túl azon, hogy a csapból a vízzel együtt érkező áram jelentős megtakarítást je­lent a fogyasztónak is, a család létszámát szabá­lyozó hatása sem elhanya­golható. Környezetbarát buszok. A levegő szennyezettségé­nek csökkentésére átalakí­totta buszait a Pécsi Tö­megközlekedési Kft. A jár­művek motorját és padlóza­tát kiemelték, így az utasok láberővel hajtják a karosszé­riát. A vállalat kéri, hogy az utazni vágyók jól tapadó gumitalpú cipővel vegyenek részt a közlekedésben. A je­gyek ára, tekintettel a kör­nyezetbarát kivitelre, 50 százalékkal emelkedik. Elterelik a Dunát. Pécs városa legutóbbi közgyűlé­sén úgy határozott, hogy ha­tékony lépéseket tesz az idegenforgalmi bevételek csökkenésének megakadá­lyozása érdekében. Ezért 1998-ban a Dunát elterelik, s egy határozott jobbkanyar­ral Pécs irányába vezénylik. A folyó a mostani Rákóczi út helyén hömpölyög júni­ustól, s a Rét utcán fordul le a Dráva felé. A közgyűlés egyhangúan határozott arról is, hogy a Rét utcai szaka­szon a hajóvonták találko­zását szigorúan büntetik. Állatkert a belvárosban. A Baranya Megyei Közgyű­lés 1998-ban kiköltözik a Rákóczi út 34. szám alól. A megüresedett épületbe a Pé­csi Állatkert kerül tekintet­tel arra, hogy erősen szeny- nyezi a tettyei forrásvizeket. A nagyobb mozgásigénnyel bíró állatokat - oroszlán, tigris, tirannosaurus rex - délelőttönként kiengedik ga­lambvadászatra a belvá­rosba, persze előtte ismerte­tik velük a KRESZ előírá­sait. Cs. L. lan nevezetű kultuszminiszter ellen tüntettek a diákok. Troska Gyula:- Én nem látom maga­mat rútnak. Inkább arról lehet szó, hogy a világ torz, s egy ilyen világ az épet is torznak látja. A valóság az, hogy két dolog tökéletes csupán Pécs városában: én és az iskolarendszer. Jobb híján egymásban gyönyörködünk. Blasio de An­tonio:- Ép test­ben ép lélek, mondták az ókori görö­gök. Egész­séges város­ban egészsé­ges polgár, mondom én. Márpedig ez a vá­ros majd kicsattan az egészség­től, köszönhetően nekem és csapatomnak. Én is egészséges vagyok, mint a makk. Hogy a szemem miért folyik bele a fü­lembe? Lehet, hogy van a csa­ládunkban egy kis kínai beütés is. Ezt azért kivizsgáltatom. i Ifj. Dárdai ”"i i'í '"w m " Pál: llr-Ez az igazi arcom- ■* CTjeI * egy ideje. Az " t » elmúlt héten ■ j ugyanis kap­j tam egy jobb­F / sJP* 1 egyenest a ti­\ M kán, amikor azt a finom hátra- húzós cselt csináltam. Azóta így nézek ki. Az orvosok sze­rint plasztikai műtét sem segí­tene. De az edzőm azt mondta, ha a jobb szemem átkerülhetne a bal fülem helyére, hihetetlen dolgokra lennék képes a jobb­szélen. Most ezen dolgozom. Sikerülni fog. Dr. Romváry Ferenc:- Bár alig vagyok felis­merhető, meg kell hogy je­gyezzem, az absztrakció megfelelő eszköz a világ legbelső lényegének, így az én lényegemnek a megjeleníté­sére. Ugyanakkor érzem, hogy miközben autonóm módon képpé szerveződöm, feloldó­dom e lágy ecsetvonásokban. Dr. Tóth Sán­dor:- Ültem, és vártam, hogy azt mondja a fotós: „Most repül a kis­madár!” E he­lyett azt kiál­totta: „Négy­százezer!” Erre összerándult az arcom. Csak egy óra múlva jött rendbe, úgy ahogy. Dr. Tóth Jó­zsef:- Olyan vagyok, mint egy elhasznált télapó, ame­lyiken átment a II. ukrán front, de az igazi minő­ség, amint az látszik, elrontha- tatlan. Bár ez még, valljuk meg, nem az utolsó stádium. Majd amikor rektorságom utolsó per­ceit szenvedem. Akkor meg­nézhetnek. Addigra már a sza­kállam is kihullik, a jobb sze­mem pedig átmászik a bal fü­lem helyére. Olyan leszek, mint a kis Dárdai. Legfeljebb elme­gyek focizni. A magyar váloga­tottnak még én is túl jó va­gyok. Cs. L. A Baranyai Legek Eve -1997 1997 a Legek Éve volt. Már a nagyvilág eseményei is - létezik még olyan orosz légitársaság, amelyiknek van működő repülő­gépe, a NATO felveszi soraiba Magyarországot, ezzel biztos vereségre ítéli magát a következő fegyveres konfliktusában, a magyar futballt jegyzik még a világranglistán - teli voltak ámulatot keltő eseményekkel, de Baranya különösen kiemel­kedett a hihetetlennek tűnő történések sorozatával. A legcsodálatosabb szabadu­lást kétségtelenül a Mecseki Kultúrparkban jegyezték fel, a farkas szökése közel jár a bib­liai szentek cselekedeteihez, egyesek szerint a két világhá­ború közti híres szabadulómű­vész, a magyar származású Ho- udini szelleme éledt újjá. Az már külön pikantéria, hogy a farkas távozásának körülmé­nyeit egy falkatárs vizsgálta, aki csodába illő módon re­konstruálta az eseményeket. Továbbra is a megyében „fut” az ország leglassúbb me­netrend szerinti vasúti szerel­vénye, a múltkor például egy egyszerű éti csigának sikerült sérülések nélkül keresztezni a Pécs és Bátaszék között közle­kedő személyvonat útját, igaz a szerelvény 30 méterre volt tőle, mikor elindult. Állítólag a ma­siniszták már azon sem lepőd­nek meg, ha a mozdony füstje nem tudja megcsapni az utolsó kocsiban ülőket, ugyanis mire odáig érne, már az érte fize­tendő környezetvédelmi adót is visszautalta a MÁV-nak Szili Katalin. Baranyai volt az év legmeg­lepőbb aranylelőhelye is. A nyugalmazott ékszerész, dr. W. L. ugyanis véletlenül betért egy pécsi szórakozóhelyre, ahol K. J. büntetett előéletű munkanél­küli hamis aranytárgyakat pró­bált meg értékesíteni. Dr. W. L. azonban a 133 gyűrű, 48 kar­kötő és 37 nyaklánc közül a kocsmárosné arany karikagyű­rűjét választotta. így a szórako­zóhely résztulajdonosává vált, és mint tudvalevő, Magyaror­szágon minden kocsma egy aranybánya. Szintén megyénk lehet büszke az év legjobb pilótajá­tékosára. Az országban egyre több iskolában terjed egy új já­ték, amelyhez mindössze há­rom pilótakeksz kell. A játé­kosnak csukott szemmel, a töl­telék megnyalintása után meg kell határoznia, melyik fajta a főpilóta kedvence. Á játék ko­ronázatlan királya a harmadi­kos komlói Váj Árpád, aki tíz­ből tizenegyszer eltalálja a he­lyes választ. Szigetváron történt az év legnagyobb ingatlanbiznisze. Egy kis-ázsiai befektetőcsoport sportkomplexumot kíván kiala­kítani a szigetvári várból. Mint elmondták szakértőik ajánlása alapján választották ezt az in­gatlant, ugyanis több edző kife­jezetten ajánlotta futáshoz, ví­váshoz, lövéshez, lovagláshoz a terepet. Már csak az Almás-pa­takot kell kissé kipofozni, és minden igényt kielégítő öttusa­centrummá válhat a vár. Az in­gatlan természetesen Zrínyi Miklós nevét fogja viselni, míg a benne működő sportegyesüle­tet Szulejmán névre keresztelik. Baranyai cég nevéhez fűző­dik az év legnagyobb üzleti si­kere. A pécsi dohánygyár, amelyik a British-American- Tobacco érdekeltségébe tarto­zik, beszállt a thaiföldi gazda­ság talpraállításába. A lépést az indokolta, hogy az emlékezetes pattayai szállodatűz okozója az egyik alkalmazott volt, aki egy Sopianaera akart rágyújtani. Á tárgyalások olyan eredménye­sek voltak, hogy Thaiföld hiva­talos fizetőeszköze a BAT, amiből 44-46 ér egy USA dol­lárt. Az amerikai szenátusban Ba­ranya megye volt a legtöbb in­terpelláció tárgya. A washing­toni honatyákat az foglalkoz­tatta ilyen élénken, hogy tudnák megnyerni a pécsi önkormány­zatot egy tapasztalatcserére, amely során eltanulhatnák, ho­gyan lehet annyit szerepelni a helyi elektronikus médiákban. Cserébe Körömi Attilának a kö­vetkező választásokig ingyen állnák a fodrászát. M. Z. B(m)óka Róbert jegyzete Holnaptól másként lesz Holnaptól minden egy kicsit másként lesz. Ami rossz volt, javulhat va­lamicskét, nem hagynak el bennünket szeretteink, hanem csak búcsút intenek ha elegük van belőlünk, de küldhetünk nekik képeslapot ezután is; nem ég porig a házunk, eset­leg csak ránk dől, ha ijed­tünkben tüsszentjük el ma­gunk; és a jó is velünk marad, ha nem zárjuk félelmünkben kalitkába, hanem hagyjuk szabadon röpködni, ahogy a nővérke röpköd az ágytállal, piciny fizetését feledve, szí­vében a feledhetetlen, ám nyakas és makkegészséges Józsival. Többségünk, fittyet hányva az ősi bioritmusnak, le nem feküdne ilyenkor, hanem ösz- szehívja barátait, az egész hangos rokonságot az Új esz­tendő beköszöntének leleple­zése céljából. Tiszteltetni azt, ami elmúlt, ott lenni a hol­napnak, ennek a máskéntnek a titkánál, talán azért, hogy be is következzen. Enni-inni, és hajnalig mulatozni is, hogy a töltött dagadót, a felszabadító szódabikarbónás nyeletet és a sógor borát valahogy ébren s még ép ésszel kibírjuk. Még el sem ütik az éjfelet, szemünk csillogni, köznapi tudatunk lassan homályo- sodni kezd, hogy odabenn gördüljön fel a függöny, a jó­solgató lélek, a sóvár vágyak, az álmok 1998-as színpadán. Majd kondul a nagyharang - de legyen az csak egy kis va­cak, kijelzős kvarcóra - és a koccintás után egymás nya­kába borulunk. Vasöntő él­munkás és fia, a kft. mene­dzser-igazgatója; politikusok és hangos ellenzéki írók; anyós, néha még azzal a me­nyével is, aki még ezen az ünnepi estén se tett tejfölt a rántásba. Ráadásul némelyek ilyen­kor mindent beleadnak, pe­tárdákat lődöznek az égre. A nővérke pedig dohog, hogy éppen őt osztották be ügye­letbe, de aztán szorgalmasan horgolni kezdi a dupla szálas pulóvert Józsinak, mert a hie­delem szerint az egész esz­tendő nagyjából olyan lesz, mint az első napja volt. Szilveszteréji divat - Képünkön egy ideális alkalmi öltözéket mutatunk be, mely kellemesen szellős viselet ak­kor is, (vagy éppen akkor), amikor már túl forró a hangulat. A modell különlegessége a Qe) ehető alsórész, és a nyakban viselt cumi alakú medál. A szilveszterkor szülte kötelező ál­archoz itt a hátat és a kebleket egyaránt melengető álhaj társul. A hosszú orr ugyan akadályozhat a pezsgőivásban, más célokra azonban kiválóan alkalmas, így a tavasz köze­ledtével például hasznosan forgathatjuk a kertben, palán­ták dugványozására, télidőn pedig tollas kis madárkák ete­tőjének. FOTÓ: MÜLLER ANDREA Többször elveszített józan ítélőképesség „Tisztelt Uram! A baleseti jegyzőkönyv 3. rovatába írott válaszommal („A baleset oka: átgondolatlan ter­vezés”) kapcsolatos, a részletek iránt érdeklődő levelére vála­szul, az alábbi - remélem ki­elégítő - leírást áll módomban kezelni. Kőművesként dolgozom. A baleset napján egyedül dolgoz­tam egy hatemeletes épület te­tején. Ámikor munkámat befe­jeztem* láttam, hogy vala­mennyi (utólag lemérve mint­egy 110 kg-nyi) tégla megma­radt. Úgy döntöttem, hogy a téglákat nem fogom kis részle­tekben kézben lehordani, ha­nem a 6. emelet magasságában az épület oldalára szerelt (te­herszállításra szolgáló) csigával eresztem le. A csiga kötelét a földszinten kikötöttem, felmen­tem a tetőre, a kötél végén lévő labdát oldalra húztam és meg­raktam téglával. Ezután ismét lementem a földszintre, elol- doztam a kötelet és erősen szo­rítottam, hogy lassan leeresz- szem a 110 kg-nyi téglát. A baleseti jegyzőkönyvből megállapíthatta, hogy a testsú­lyom 84 kg. Meglepetésemben - amelynek oka, hogy hirtelen elemelkedtem a földről - elve­szítettem lélekjelenlétemet és elmulasztottam elengedni a kö­telet. így aztán, nem is kell mondanom, nagy sebességgel emelkedni kezdtem az épület oldala mentén. Körülbelül a 3. emelet ma­gasságában találkoztam a tég­lákkal megrakott ládával, amely jelentős sebességgel tar­tott lefelé. Ez a magyarázata a koponyatörésnek, kisebb zúzó- dásoknak és a törött kulcs­csontnak, amit a baleseti jegy­zőkönyvben már leírtam. Alig lassulva folytattam emelkedésemet, egészen addig, amíg jobb kezem ujjai két ízü­let mélységben megakadtak a 2. bekezdésben említett csigában. Szerencsére ekkorra már visz­szanyertem lélekjelenetemet, és a belém hasító fájdalmak elle­nére erősen tartottam a kötelet. Körülbelül ezzel egy időben a téglákkal megrakott láda a földbe csapódott és az ütődés erejétől a láda alja kiszakadt. Ekkor, megszabadulva a téglák súlyától a láda már mindössze 23 kg-ot nyomott. Hadd emlé­keztessem ismét testsúlyomra (2. bekezdés). Ahogy bizonyára elképzeli, gyorsan zuhanni kezdtem az épület fala mentén. Körülbelül a 3. emelet magasságában ta­lálkoztam a felfelé tartó ládá­val. Ennek számlájára írható a két törött bokám és néhány fo­gam, valamint a lábaim és altes­tem súlyos hasított sérülései. Szerencse a szerencsétlen­ségben, hogy a ládával való ta­lálkozás annyit fékezett zuha­násomon, hogy amikor végül a téglahalomra estem, mindössze három gerinccsigolyám roppant össze. Azonban ahogy a tégla­halom tetején iszonyú fájdal­mak közepette mozgásképtele­nül feküdtem és láttam a felet­tem hat emelet magasságban himbálódzó ládaroncsot, ismét elveszítettem józan ítélőképes­ségemet és elengedtem a köte­let.” Üdvözlettel: Lábadozó Elek

Next

/
Thumbnails
Contents