Új Dunántúli Napló, 1997. december (8. évfolyam, 329-357. szám)

1997-12-31 / 357. szám

1997. december 31., szerda Politikai Vitafórum Dunántúli Napló 7 Mezőgazdasági érdekképviselet Magyaror­szág népes­sége túl­nyomó több­ségének lét­alapja a ma­gyar föld. A föld művelé­séhez, birto­kolásához, a mezőgazdasági termeléshez fű­ződő nemzetgazdasági érdekek indokolttá teszik, hogy az állam megkülönböztetett figyelmet fordítson a mezőgazdaságban dolgozókra. A privatizáció és a szövet­kezetek felbomlása következ­tében olyan személyek birto­kába került a magyar termő­föld egy része, akik közömbö­sek annak sorsa iránt és gazda­sági, jogi helyzetükkel gyak­ran visszaélnek, rablógazdál­kodást folytatnak. A termőföld jelentős része ezért megműve- letlen, az állattenyésztés a kritikus szint alá süllyedt. Ta­núsítják ezt az országszerte fellelhető elhagyott mezőgaz­dasági létesítmények és par­lagföldek. A magyar mezőgazdaság ebből a válságból csak társa­dalmi összefogással képes ki­emelkedni. A társadalmi ösz- szefogás egyik legfontosabb összetevője - a népszuvereni­tás intézményéből követke­zően - azoknak a feltételeknek a megteremtése, amelyek lehe­tővé teszik, hogy az állampol­gárok, a mezőgazdasági né­pesség széles rétegei, az őket legközelebbről érintő kérdé­sekben, érvényesíteni és vé­delmezni tudják érdekeiket. A demokratikus államrend érvé­nyesülésének egyik legfonto­sabb biztosítékai az érdekkép­Mérlegen a gazdaság Kormányzati előrejelzések szerint a bruttó hazai termék (GDP) 4,5-5% körül növekedhet jövőre. El­hallgatják azonban azt, hogy ez a lehetőség már ’95- ben és ’96-ban is benne volt a magyar gazdaságban. A Bok­ros-féle sokkterápia ugyanak­kor mesterségesen és szükség­telenül elfojtotta az előző kor­mányzati ciklus ütolsó évében beindult, 3 százalék körüli GDP-növekedést. A ’98-as nö­vekedés tehát a ’94-es teljesít­mény egyenes folytatása. Magyarország a Bokros­program miatt két évet is elve­szített a felzárkózásban, mi­közben a legtöbb közép-euró­pai rendszerváltó ország gaz­dasága dinamikusan, többnyire öt százalék fölött növekedett évente. Az MSZP-SZDSZ kormány elhibázott, megszo­rító gazdaságpolitikája 1995— 97 között legalább 13 száza­lékpontnyi gazdasági növeke­déstől, azaz sok százmilliárd forint jövedelemtől fosztotta meg az országot. Mivel a jövő évre várható maximum ötszázalékos növe­kedés a veszteségeknek csupán kis hányadát pótolja, a Hom- Kuncze kormány gazdasági tel­jesítménye egyértelműen nega­tív. Ezért szakmailag megala­pozatlan a kormánynak és a hozzá közel álló gazdaságkuta­tóknak az az állítása, hogy a ’95 óta folytatott gazdaságpoli­tika sikeresnek tekinthető. Kü­lönösen, ha figyelembe vesz- szük, hogy az elmúlt három év a külső feltételek szempontjá­ból a magyar piacgazdaság tör­ténetében a legkedvezőbb idő­szak volt - gondoljunk csak a nyugat-európai konjunktúrára vagy a délszláv háború befeje­zésére. Ehhez jött még az ener­giaszektor dömpingáron történt kiárusításából származó, egy­szeri és megismételhetetlen bevétel, ami plusz forrásokat teremtett a gazdaság számára. Ugyanakkor az államháztartási egyensúlyhiány 4,9 százalék, ugyanúgy, mint 1990-94 átla­gában, amikor a feltételek sok­kal rosszabbak voltak. Mindent összevetve a kormánynak in­kább pironkodásra, mint büsz­keségre volna oka. Hegedűs Tamás Néppárt-MDNP A tények alapján Az aktív választás megköve­teli, hogy a szavazó polgárok minél nagyobb számmal ne csak a választási nagygyűlé­sekre, hanem a választási kis- gyűlésekre is elmenjenek. S ott ne csak hallgassanak, te­gyenek fel kérdéseket, mond­ják el észrevételeiket, fogal­mazzák meg igényeiket. A parlamenti demokráciá­ban feltétlenül előre lépést je­lentene, ha a választásra induló pártok a választási küzdelem előtt kötelesek lennének prog­ramjukat írásban a választási bizottságnak bejelenteni, és az így meghatározott program­jukhoz tartani magukat. Ennek betartása a kormányra kerülő pártot is kötelezné, hisz annak alapján kapta a választók több­ségétől a bizalmat. Valószínűnek látszik a kor­mánypártoknak az a magyará­zata, hogy a magyar gazdasági helyzet nem adott másra lehe­tőséget, mint amit tettek. A pi­acgazdaságot kellett kiépíte­niük, csak a vadkapitalizmus módszere tette ezt lehetővé. Csakhogy a vadkapitalizmus indokoltságát annak idején az magyarázta, hogy nem létezett tőkésíthető vagyon, azt saját erejükből, sa­ját felelőssé­gükre kellett kezdő tőké­seknek meg­teremteniük. A magyar tő­késítésnél vi­szont meg­volt a hatal­mas állami vagyon. A rend­szerváltás ismert súlyos gazda­sági gondjai valójában azért je­lentkeztek, mert a jórészt in­gyen vagy olcsón szerzett ál­lami tőkét magánvagyonként ésszerű gazdálkodással nem növelték, hanem felélték. így a nyereséget nem a szükséges pozitív gazdasági tevékeny­séggel, hanem kiváltságaiknál fogva kormányzati intézkedé­sekkel biztosították. Erre nagy lehetőséget adott a jogszabály- dömping, a benne rejlő több­féle értelmezési lehetőséggel. A kormány nem a pozitív gaz­daságirányításra, hanem az ál­lami vagyon minél gyorsabb és olcsóbb privatizációjára és az állam fenntartási költségeinek a lakosságra hárította át tevé­kenysége súlyát. Dr. Vejkey Kálmán a Magyarországi Szociáldemokrata Párt megyei vezetőségi tagja viseletek, mert védelmet nyúj­tanak a hatalommal visszaélő kormányzat diktatúrájával, a köz érdekével ellentétes intéz­kedéseivel szemben. A mezőgazdasági népesség demonstrációi az utóbbi idő­ben egyértelműen kifejezésre juttatják az általános elégedet­lenséget, de azok nem alkal­masak folyamatos, tervszerű és hatékony érdekvédelem biz­tosítására. A magyar nemzet kincsé­nek, a termőföldnek nemzet­megtartó és nemzetfenntartó erejére, az EU-csatlakozás időszakában megkülönbözte­tett figyelmet kell fordítani. Halaszthatatlanná vált - a tör­ténelmi hagyományainkra épülő, de a mai kor igényeinek megfelelő érdekvédelmi szer­vezet létrehozása, amely - elődeihez hasonlóan - alulról épül fel, önkormányzati elven működik és alkalmas a mező- gazdasági népesség érdekei­nek magas fokú védelmére. A fentiekre tekintettel dr. Torgyán József, a Független Kisgazdapárt országgyűlési képviselőcsoportjának veze­tője T/5293. sz. alatti törvény- javaslatában mezőgazdasági, érdekképviseleti szervezet lét­rehozását javasolja, amely megfelelő védelmet biztosí­tana a mezőgazdaságban dol­gozók részére és egyidejűleg elősegítené a mezőgazdasági tevékenység szakmai színvo­nalának emelését is. A törvényjavaslat átfogó ismertetésére a közeljövőben visszatérünk. Dr. Tamási Lajos, az FKGP Baranya Megyei Szervezte Polgári Tagozatának elnöke Az év végén Nem tudjuk, hogy milyen hangvételű lesz a választási kampány, de most, az év végén még kívánhatunk politikai elv­barátainknak és ellenfeleinknek egyaránt boldog új évet. Sőt még a humor hangján is szólha­tunk más pártokról és önma­gunkról is. Először természetesen a ha­talmat kétharmados többséggel gyakorló kormánypártokról. Az MSZP várhatóan tovább foly­tatja minduntalan hangoztatott sikersorozatát. Ha figyelembe vesszük a sajtóban közölt vár­ható áremeléseket, és hozzá számítjuk az üzletekben nap mint nap tapasztalható drágulá­sokat, akkor röpke néhány hó­nap alatt egy átlagos magyar család megélhetési költsége kö­zel 30%-kal emelkedik, szem­ben a néhány helyen kialkudott és kiharcolt tizenvalahány %-os béremeléssel, már annak, akinek van munkahelye. Ezzel várha­tóan sikerült a hárommillió lét­minimumon élők számát közel négymillióra emelni. Ilyen si­kerrel kevés európai kormányzó párt rendelkezik. Persze az igazi sikert majd a 65 éven felüliek ingyenes utazása jelenti. Már lát­juk lelki szemeink előtt, ahogy Kökörcsin pusztán a Jóska bá­csik suvikszolják a csizmát, és a Mari nénik keményítik a pén- dölt, aztán irány Honolulu. A hazait a 94-es sütésű 3,60-as ke­nyérből és az ötforintos sörből pakolják. Az SZDSZ olyan áttörésre készül, amely alapjaiban rendíti meg a pénzvilágot: a kiszivár­gott hírek szerint egy SZDSZ körökhöz közel álló bankár nem adja meg a tizedik, 50 milliós, vissza nem térítendő, kamat­mentes köl­csönt egy volt állampárti privatizátor- nak. A kilenc­szer 50 milliót bankkonszo­lidáció néven a kormányko­alíció megtérí­tette az adófizetők pénzéből, de ki tudja, mit hoz a jövő. A valamikori közös állami tu­lajdon rovására villámgyorsan megtollasodott „újgazdagok” megnyugtatására közöljük, hogy nem kell tartaniuk a 98-as vá­lasztásoktól. A FIDESZ csipet­csapatába beköltözött az MDF nyugodt ereje, és az MDNP a- tyai jó tanácsait figyelembe véve készül a kormányzásra. így az­tán néhány miniszteriális sze­mélycserén kívül az ég világon semmi sem fog történni. Azt azért őszintén reméljük, hogy az Orbán Viktor által vezetett poli­tikai kukásautó befejezi pártjáró körútját, és tartalmának csak egy kis részét üríti ki majd a parla­mentbe. Ha hihetünk a közvélemény­kutatásnak, akkor csökkent a kisgazdák népszerűsége. Lehet hogy egy választási győzelmet adtak egy „maczókáért”? Hát, nem egy jó üzlet! Néhány megrögzött keresz­ténydemokrata még mindig re­ménykedik: egyszer jön egy olyan újságíró, aki a KDNP vá­lasztási programjáról kérdez, és nem arról, hogy ki, mikor, mit és kire mondott, és aztán hova ment. Az pedig, hogy e sorok íróját, ezen írás miatt a KDNP kizárja?! Ki van zárva! Czukor Antal KDNP mb. megyei elnök Egy politikai együttműködés körvonalai / Ábránd vagy valóság? A jelenlegi magyar ellenzék sajnálatos politi­kai megosztottsága ténykérdés. Tudjuk jól, hogy erre nem lehet magyarázat sem a szemé­lyes ellentétek túldimenzionálása, sem az úgynevezett liberális eszmekörhöz való vi­szonyuk, de még a kereszténységnek a meg­osztottsága sem. Tisztulásról, sajátos önfejlő­désről is beszélnek egyesek, csak gyanítható, hogy valami egészen másról lehetett, lehet szó az ellenzék egészét tekintve. A fejlemények azonban a közelmúltban mintha kedvezőbb fordulatot vettek volna. Egyre több ellenzéki pártban érik a fel­ismerés -, amit már annyiszor hangoztattunk sokan - csak a tel­jes összefogás, az ellentétek félresöprése hozhatja meg a várt politikai sikert. Az egysíkú, gyakran korlátos pártszemléletről át kell térnünk az integrált politikai gondolkodás vonulatára, melyben már végre nem a kirekesztés, az elhatárolódás, hanem a nézőpontok summázata és eredője, a végső célban megfogal­mazott centrális törekvések jelennek meg. Ezek pedig a jelen­legi kormánykoalícióval szembeni reális alternatívák felmuta­tása, a választópolgárok orientálása, új politikai gondolkodásra ösztönzés. Ennek alapja a politikai programok hasonlósága és a józan belátás lehet. Az integrált politikai cselekvés, a szűkebb pártérdekeken fe­lülemelkedő magatartást jelent. Ebben a szemléletben már nem lehet az a döntő, hogy egy adott politikai párt melyik másiktól mennyire áll jobbra vagy balra, hanem a valódi nemzeti érde­kek által megkövetelt összefogás és egységes fellépés a vezér­elv. Még élnek a régi reflexek, még van bizalmatlanság, itt-ott el­határolódás, elkülönülés, de már egyre ritkábban és csak epi­zódszinten. Ajánlatos lenne végre azt is belátni, hogy valójában hol vannak az igazi választóvonalak, mely pártok és politikai törekvések mentén alakulhat ki az értelmes országépítő és nem­zetmentő kompromisszum, s melyek vezetnek zsákutcába, to­vábbi felaprózódáshoz. Egyáltalán nem biztos, hogy ez a vá­lasztóvonal az úgynevezett „polgári” és a „nemzeti” erők között húzódik. Ideje végre már észrevennünk a „politikai aknákat” és még időben hatástalanítani azokat. Felmerül a kérdés, vajon ki az igazi nemzeti értékek szószólója, megjelenítője, amikor a „politikai csőlátás” csak rombolást, szeparációt idézett elő. Úgy gondolom, ez az út a továbbiakban járhatatlan. A választópolgár most már mást vár. Sikeres együttműködő pártokat, egyeztetett programokat és valódi alternatívát. Ennek megvalósítása valamennyi ellenzéki párt felelőssége. Hidvégi Péter Kereszténydemokrata Néppárt, Magyar Kereszténydemokrata Szövetség Párthírek Az FKgP Pécs Városi Szervezete 1998. évi első taggyűlését január 5-én 17- kor tartja a megyei szervezet tanácstermében, Pécs, Szé­chenyi tér 18. A Munkáspárt megyei és te­rületi koordinációs bizottsá­gai, valamint pártalapszerve- zetei az 1998. évi országgyű­lési képviselő-választásokon az alábbi jelölteket állítják Baranya megye hét választó- kerületében: Fratanolo János I. vk., dr. Jegesy Andrea II. vk., dr. Südi Bertalan III. vk., Prohászka István IV. vk., Horváth József V. vk., Szilá­gyi Imre VI. vk., Pöttendi Já­nos VII. vk. A Hadifoglyok Baranya Megyei Szervezete január 5­én 14 órai kezdettel nyílt ösz- szejövetelt tart Pécsett az Apáca u. 15. sz. alatt a TESZ Székházban. Téma: Az emlé­kek és emlékezések sorozat­ban „A doni áttörés a szem­tanú emlékezése nyomán” Ki­rály József pécsi lakos egy­kori katona, majd hadifogoly beszámolója. A Független Kisgazda- párt Egyházpolitikai Ka­binetje megdöbbenéssel szerzett tudomást arról, hogy karácsony estéjén újabb van­dál cselekmény történt a Tömő utcai kápolnában. A kabinet ígéretet tesz arra, hogyha az FKGP kormányté­nyező lesz, akkor mindent megtesz majd azért, hogy az ilyen cselekmények egyszer s mindenkorra megszűnjenek. Politikusok sokaságában csa­lódott eleink adták a politiká­nak a cím szerinti jelzőt. Mégpe­dig azt követően, hogy a földön járó józanságáról oly sokszor bi­zonyságot tett magyar nép fölis­merte a politika szemfényvesztés komolytalanságát. Tőkés társadalmi miliőben még inkább indokolt lehet a poli­tika efféle pejoratív minősítése. Az emberek jelentős része a pol­gári demokráciában fokozottan bizalmatlan a politikai élet sze­replői, s maga a politika iránt. Az állampolgári jog ugyanis kimerül szavazataik leadásával, s ezzel a legtöbb ember (az eseti népsza­vazásokat leszámítva) minden további beleszólási jogát átadja megválasztott képviselőinek. Napjainkban az is szembe tűnik, hogy a politika kilépett az eltérő érdekek érvényesítése funkció­jának szerepköréből, s kizárólag a hatalom megszerzését vagy megtartását célzó kvázi „művé­Úri huncutság szetté”, többeknél ripacskodássá vált. Az állampolgárok aztán a politika szennyes voltára hivat­kozva tartják távol magukat a pártoktól, s fejezik ki teljes ér­dektelenségüket a politikai élet eseményeivel szemben. A rendszerváltás veszteseitől szinte nap mint nap halljuk: „nem politizálunk, nem érdekel minket a politika. Hiszen úgy is az fog történni, amit ott fenn az ország vezetői akarnak”. Ha többnyire így is van, egyáltalán nem mindegy, hogy kik vannak ott fenn, s helyettünk miként döntenek. A politika iránti ellen­szenv gyakran ölt artikulált for­mát. Nyugdíjasok szervezeteinél tapasztaltuk, milyen nyomaték­kai hangsúlyozzák politikamen­tességüket, melyre a hatalom olykor „rá is játszik”. Arra ösz­tökéli őket, hogy ne tartsanak fenn kapcsolatot más pártokkal. Elegendő, ha választások előtt velük, az országlókkal választási megállapodást kötnek, melynek fejében vezetőik helyére számít­hatnak a párt országos listáján: más esetekben pedig lojalitásu­kért néhány ezer forintnyi ala­mizsnával segítik klubjaik mű­ködését, illetve tagtoborzó tea­estjeik költségeit finanszírozzák. Ez is egyféle úri huncutság. Jelzi, hogy a húsos fazékért foly­tatott könyöklések közben az elvszerű taktikai megfontolások devalválódnak, idegenné válnak. A politikai küzdelmeknek az ér­dek és érzelem motiválta gon­dolkodás, a táborszervezés, a konfliktusgeijesztés, féligazsá­gok hirdetése, a valóságos szán­dékok álcázása, a taktikázgatás elválaszthatatlan velejárója, mely minden ép erkölcsű ember szamara visz- szataszító. A Munkás­párt szerint a politikát visz- sza kell he­lyezni több­ségi érdekér­vényesítő sze­repébe, melyet csak az ország tönkretevőinek pontos körülhatárolásával, ínsé­ges életünk előidézőinek nevesí­tésével lehet elérni. Ne üljünk fel a szirénhangoknak: ne adjuk el magunkat és leszármazóink jö­vőjét egy tál lencséért. Bizalom­megvonással, „Elég volt! Nincs tovább!” figyelmeztetés határo­zott kimondásával helyezzük voksunkat tavasszal a szavazó urnába - azt a pártot támogatva, melyet nem terhel felelősség a népnyomorgató rendszerváltoz­tatás megvalósításáért. Dr. Südi Bertalan szóvivő

Next

/
Thumbnails
Contents