Új Dunántúli Napló, 1997. december (8. évfolyam, 329-357. szám)
1997-12-24 / 352. szám
„Orgonavirágzás" a Bazilikában 15. oldal »— A ferences barátok betleheme 16. oldal Álmomban a Nádorban dolgoztam 18. oldal Ünnepi melléklet ► Isten közénk lépett és megbecsülte az embert. Ha Isten megbecsül, én sem számolhatok le a mellettem fázó és didergő emberrel. Fázik és didereg magányában, kitaszítottságában, személytelenségében, eltárgyiasítottságában, elgépie- sítettségében, egyéniségének elvesztésében. A fizikai fázás- nál a szellemi és lelki fagyosok száma sokkal nagyobb! „Isten maga buzdít általunk” - mondja a szentírás. Mi vagyunk tehát Isten előretolt ujjai, keze és lába, ajka és füle. Általam akar Isten melletted állni. Fel is szólít: „Menjetek, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé.” Nem a farkas táplálékaként kapom feladatomat, hanem azzal a meggyőződéssel, amely az utolsó vacsorán így hangzott: „Ne féljetek, én legyőztem a világot.” Ezért a karácsony, az Isten jelenléte egyéni és közösségi életünkben új kezdés, új lendület. Szolidáris az Isten, ezért én is szolidárissá változom. Kilépek abból a téves felfogásból, társadalmi bűvkörből, hogy magam legyek csak a mérce, mi az amit én várhatok el másoktól? Milyen jogai vannak a szüleim felé, mi az a kötelezettség amelyet házastársamtól elvárhatok? Az állam, a kormány miként szolgáljon engem, mivel a közjó felett érzem magam? Isten szolidáris lett azáltal, hogy egyénileg is tekint, de sohasem kiszakítva a közösségből, a közösség közjavából. így magatartásomnak irányulást adott, hogyan válhatok szolidárissá mások iránt anélkül, hogy mások önzését szolgálnám, anélkül, hogy mások ne élhessenek vissza velem. A mai kor több jogot ismer mint kötelességet. Ä jog ismeretében mindenki mindenkit rákényszeríthet elvárásainak megvalósítására. Ha kötelességeink számunkra kihívást jelentenek és a jó ügy kihívását, akkor nem a negatívumok felé fogok elcsúszni. Nem fogok abba a trónba beülni, ahol a szolidáris Isten helyezkedik el. Karácsony fordulatot hoz egyéni és közösségi életemben. Szolgáló emberré akarunk változni, akik ott szolidárisak, ahol élnek, dolgoznak és laknak. Ott kívánnak többet tenni és nem elvárni, ahová Isten helyezte őket a történelmi helyzet jelenében. Az Új Dunántúli Napló olvasói a karácsonyi üzenet által váljanak emberibb emberré. Kívánom, hogy az angyalok békeszózata, amely a jóakaraté emberek felé üzenet és mindig is üzenet marad, a mai ember számára is Isten-dicsőítés és békesség legyen! Áldott ünnepeket kívánok! (Folytatás az 1. oldalról) Karácsonyra gondolva, legyen az ember vallásos vagy vallási értékekről lemondó, visszatekint a történelemnek arra a kiemelkedő eseményére és időpontjára, ahonnan a keresztény világ és az arra épült kultúra a történelem eseményeit két részre osztja. Krisztus előtti és Krisztus utáni történésekre. Néhány évvel ezelőtt szigorúan időszámítás előtti és időszámítás szerinti időszakra. Ezért írunk ma 1997-et. (Nem kívánok most azzal a néhány évnyi eltéréssel foglalkozni, amely mondanivalónkat nem befolyásolja). Áldott ünnepeket! írta: Mayer Mihály püspök belépett Jézus Krisztus személyében az Isten. Jelzése ez annak, hogy Isten értékeli az embert, értékel engem. Nagy volt váltságdíjatok - kiált fel a Szt. Pál. 1. Kor. 7,23. Megalázta és kiüresítette magát, hogy szegénysége által gazdaggá tegyen minket. Gazdaggá tegyen engem is. A pásztoroknak nyújtott gazdagságot osztja tovább. Nem gondnélküliekké váltak, hanem Isten jelenlétét tapasztalták meg életükben. A jelenlét biztonságát és melegségét. E jelenlét bizonyossá tette bennük, nem vagyunk a vak végzet játékszerei, hiszen Isten szeret és becsül minket. Az igazi szolidaritást, a valódi fundamentumot tapasztalták meg hódolatukban. „Miután látták, elhíresztelték azt is, amit már előbb megtudtak a gyermekről. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok elbeszélésén.” Lk. 2, 17-18. Az emberek iránti szolidaritásunk, empátiánk, odaállásunk, odafigyelésünk annak az isteni együttrezdülésnek a továbbadása, amelyet mi magunk kaptunk. A legősibb ábrázolásban Jézus a jó pásztor. Elmegy az elveszett bárány után. Utánam is jön, aki néha-néha tévelygek. Elmegy és felkutatja. Eljön és megtekinti, honnét kell engem kiszabadítani: egy tövises bokor tüskés fogságából, avagy a szakadék mélyéből, vagy ingoványos talajra tévedtem? Utánam jön, de nem azt teszi amit én szeretnék és elvárnék Tőle. Nem ül le mellém, hogy kérésem szerint vigaszt nyújtson, nem erősíti meg a tövises bokrot, nem tölti fel a szakadékot, nem szántja ki az ingoványt, de nem is fekszik mellém. Vállára vesz, hogy elvigyen onnét ahol veszélyben vagyok, elvisz, de nem oda ahol újból veszélyben lennék, hanem visszavisz a nyájhoz. Visszavisz abba a meghittségbe, amelyre minden ember, kicsiny és nagy, fiatal és öreg, egyedülálló és családos vágyódik karácsony este, a szeretet ünnepén. A család ünnepe mondják nagyon sokan. Egy fiatal megkérdezte tőlem: Püspök úr is hazamegy karácsonykor? Elcsodálkozott, amikor azt hallotta, hogy 1959 óta nem volA pécsi püspöki palota egy szép részlete MÜLLER ANDREA FELVÉTELEI tam otthon ezen az ünnepen. De családban voltam, mert család volt a kispapi közösség, család volt a plébánia, és kiemelt módon családi együttlétet jelent az ünnepi és a mindenkori éjféli szentmise is. Isten melegségét tapasztaljuk meg az ünnepi együttlétben az élet zimankós kapcsolatai között. Életünk nem az általunk választott történelmi korszakban történik. Mi mai emberek 1997/98 fordulóján kaptuk talentumainkat kamatoztatásra. Készületben vagyunk a jövő esztendő újradöntésében, államiságunk 1000 éves jubileumára való készületben, valamint a keresztény világnak a 2000. évre való előkészületében... Augusztus császárok hatalmát és erejét mi is érezzük. Minket is számba vesznek! Számba vesznek vagy csak megszámolnak, hogy demokratikussá tegyenek. Elegendőek vagyunk-e vagy számszerűleg alul maradunk? Lehet-e velünk demokratikusan számolni, vagy csak leszámolni? Avagy Heródes hatalmi féltékenysége ural, uralja a társadalmat, uralja a politikai erőket? Féltjük-e mi is a gyermekektől hatalmi és életszínvonal biztonságunkat? Hideg és rideg az eszme- futtatásunk. A csillagok tiszta fénye a derült égnek még nagyobb hidegségét jelzi. Szükségünk van a pásztorok, a jóakaratú emberek békességes báránybőr melegére. Áhítozunk, keressük az igazi csillagot a szám szerinti sok között! Fel kell fedeznünk újból a betlehemit, mert az vezet el a szolidáris, történelemben velünk élő Úrhoz. Lépjünk a fordulóponthoz. Szt. Lukács evangélista így tudósít: „Abban az időben Augusztus császár rendeletet bocsátott ki, hogy számlálják ösz- sze az egész földkerekséget. Ez az első népszámlálás Kviríni- usznak, Szíria helytartójának idejében történt. Elment mindenki a maga városába, hogy följegyeztesse magát”. József Dávid házából és nemzetségéből származott. Elment tehát Galilea Názáret nevű városából Dávid városába, a júdeai Betlehembe ... Miközben ott tartózkodtak, elérkezett Mária szülésének napja. Megszülte elsőszülött fiát, pólyába takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson ... Azon a vidéken a pásztorok tanyáztak kinn a szabadban. Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala és az Úr dicsősége beragyogta őket. Nagyon megijedtek. De az angyal bátorította őket: „Ne féljetek! Nagy örömet hirdetek nektek és az egész népnek: ma született az Üdvözítő Dávid városában. Ő a Messiás és az Úr.” Lásd: Lk. 2,1-12. Ugyanezt Szt. János evangélista így írja le: „Az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít, a világba jött. A világban volt, ő általa lett a világ, mégsem ismerte fel a világ. Tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. - Az Ige testté lett és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be. ” János hangos f szóval tanúságot tesz róla: „ Ő i az. akiről hirdettem: aki nyomomba lép, nagyobb nálam, mert előbb volt mint én. Mindnyájan az ő teljességéből kaptunk, kegyelmet kegyelemre halmozva. ” János 1. Szent Máté evangélista szerint mindez Heródes király napjaiban történt. Mt. 2,1. Jézus születése, élete nem mítosz, hanem valódi történelmi tény. Istennek, az Atyának hatalmas tette egy történelmi csúcsponton. Többször halljuk egy kissé naivan, most mesélek neked a Jézuskáról! A gyermek részére a valóság és a mese összekeveredik, de nekünk felnőtteknek a szétválasztás képessége már sajátunk. Néha azt is mondjuk: most mesélek neked kisgyermekkorodról. Arról az időről, azokról az eseményekről, amelyek még nem tudatosultak vagy amelyek még nem eléggé különböznek tudatunkban. Jézus gyermekkoráról is sokan szerettek volna többet tudni. Szt. Lukács evangélista gyűjtött össze adatokat és szerkesztette meg Jézus gyermekkorát. Mindazt amit elmond nem a mai történelmi mérce mellett teszi, de valóság, a valóságnak prófétai beteljesülése. A gyermekeknek vannak szülei, nagyszülei, talán még több felmenője is. A felnövekvő gyermek is tudni akar családjáról, rokonairól, környezetéről, hazájáról. Jézus életének eseményei között mi is visszatekintünk ősökre és a választott nép ószövetségi eseményeire, az ott elhangzott ígéretekre. Az ígéretek sora válik valósággá, teljesedik be. Mindezek igazolására állnak a jászol mellett a pásztorok, akik az ég iránti nyitottságukban, az angyalok énekére felismerik a jeleket. Az égi jeleket, amelyek az Örökkévaló előjelzései: Izaiás próféta 7 évszázaddal előbb élt. ő jövendölte: „Vesz- sző kél majd Izáj törzsökéből, hajtás sarjad gyökeréből. Az Úr lelke nyugszik rajta.” íz. 11,1. „Az Úr maga ad nektek jelet: íme, a szűz fogan, fiút szül és Immánuelnek nevezi el. íz 7,14. Ez annyit jelent: velünk az Isten. Mikeás próféta pedig, aki hosszabb ideig Izaiás kortársa is volt, jövendölésében úja: „De te, (Betlehem) Efrata, bár a legkisebb vagy Juda nemzetségei között, mégis belőled születik majd nekem, aki uralkodni fog Izrael felett. Származása az ősidőkre nyúlik vissza.” Mik. 5,1. Ezen jövendölések mind beilleszkednek abba a vonulatba, amelyek az ősi örömhírtől indulnak, azaz a protóevangéli- umból fakadnak: „Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja a fejedet, te meg a sarkát veszed célba.” Tér. 3,15. E gyermek születése igazolja és bizonyítja Isten hűségének és ígéreteinek beteljesülését. Karácsonnyal a történelembe
