Új Dunántúli Napló, 1997. december (8. évfolyam, 329-357. szám)
1997-12-24 / 352. szám
8 Pünántúli Napló Hitélet 1997. december 24., szerda A legnagyobb ajándék Azt szerettük volna megtudni, hogy a különböző felekezetek szorgos munkásai számára mit jelent a karácsony, hogy látják és láttatják mindazt a misztériumot, melyet megélünk ezekben az ünnepi napokban. Lehet-e megfelelő jelzőket és hasonlatokat keresve-találva mondatokba fogalmazni a születés semmihez sem hasonlítható csodáját és örömét. Báli Katalin M. Kapisztrána, az Assisi Szent Ferenc Betegápoló Nővérei Rend főnöknője: -Szavakban ki nem fejezhető örömet, békét, reményt és hálát érzek. Örömet, mert ezekben a napokban Jézus megszületett, aki az Isten fia és egyben az én Jegyesem. Meghívott a követésre és én Neki szentelem az életem. Békét, amit sokkalta többszörösen oszt meg velem, mint az esztendő más napjain, s oszt meg másokkal is, vallási és faji megkülönböztetés nélkül. Szenteste általában hallgatnak a fegyverek, a levegőben van, a kozmoszból árad a béke. Reményt, hiszen ez emberiség megváltása. A kereszténység úgy kezdődött, ahogyan Jézus Krisztus belépett a történelembe; szegényen született, nem kapott szállást és el kellett hagynia otthonát. Akkor én miért lehetnék pesszimista, reménytelen? És hálát, mert igen hosszú évek után újból rendi ruhában és rendi közösségben ünnepelhetek. Hálát a sok apró és nagyobb örömért. Hálás vagyok a hitemért és azért a megtartó erőért, ami ebből táplálkozik. Varsányi Ferenc, pécsi evangélikus lelkész:- A szülői ház csendje, a család találkozásának intim szépsége, az egy estére szóló különleges érzés nélkül nem lehetne értelme egy évet végiggürcölni. Kell ez az ünnep, kell a szenteste, kell az ajándékozás és az ajándékvárás öröme, kell a fenyőfa és a gyertyafény, kell a csillagszóró, az ünnep varázsa. De jó emlékezni! Hogy, s mint volt együtt a család, azóta, hogy édesanyám negyed százada „elment”. Sorsok, események kavarognak bennünk . .. Egy német teológus után szabadon azért megkérdezném; kit érdekel igazán a karácsony? Hiszen a leginkább hétköznapivá tehető keresztény ünnepünk díszletei között el lehet veszni és el lehet bújni, s giccs- parádé lehet az ünnepi készülődés. Kit érdekel az, hogy megszületett a világ megváltója? Aki legyőzte a sötétséget (téli napforduló), aki elhozta az élet teljessége örömét, az Isten szerete- tének megértését. Felnőtt fejjel számomra ez a legfontosabb, s mint lelkész, azért hirdetem a teljes örömhírt, az Evangéliumot, ezért lehetek betegek, elesettek vigasztalója, ezért érzem oly fontosnak, hogy elmondhassam: Megváltó született nektek a Dávid városában. Bóka András, református esperes:- A lelkipásztornak ez a munka dandárja, szenteste, az első nap, a második nap, szórványlelkészként hét gyülekezetben hirdetni az örömhírt teljes örvendezéssel. Hogy lássák és elhiggyék, valóban tele van a szívem felülről való örömmel. Ne érződjék se fásultság, se a hétköznapok gondja-baja, csak az, hogy szólhatom a nagy örömöt, amely egész népnek öröme lészen. Mint nagycsaládos édesapa, sőt nagyapa (akinek évről évre kevesebb gyermeke áll szentestén a fa körül, mert kirepültek a családi fészekből), bár igyekszem távol tartani magam a bevásárlási láztól, mégis meg kell tervezni jó előre, kinek-kinek mi legyen a jó kedvvel adott ajándéka. Be sokszor tapasztaltam, hogy nem a pénzbeni jómód adja az igazi boldogságot, hanem az, hogy sokan vagyunk. Sok a vér szerinti és még több a lelki családtag. Ilyenkor az is eszembe jut, aki máskor nem, s a karácsony arra is jó, hogy jelét adhassuk valakiknek: szeretünk és nem feledkezünk meg rólad. Karácsonykor számomra mindig valósággá válik az írás, vagyunk szegények, de sokakat gazdagítok. . . és akiké mégis minden. Mert karácsonyban Isten teljes szeretetét ajándékozta nekünk Őt, aki által lett az ünnep. Kázmér Pál, az Evangéliumi Pünkösdi Közösség lelkipásztora:-Az Ige testté lett közöttünk és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. Az év végi utolsó hajrá forgatagából, az advent nyüzsgéséből kikerülve elmélkedjünk az igevers alapján: Mit, vagy kit ünnepelünk karácsonykor? Mit jelent számunkra ez az ünnep? Jézus Krisztust, a testté lett Ige születésnapját ünnepeljük, aki ma is szeretne testet ölteni bennünk, szeretné cselekedeteinket, gondolatainkat krisztusivá formálni, ha befogadjuk Őt. Bárcsak Jézus Krisztus lenne az ünneplésünk középpontja! Nagyon sok szép karácsonyi ének, dallam és énekszöveg melengeti meg szíveinket az áruházakban és a családi otthonokban ebben az időben. Jó lenne, ha egyre több családban előkerülne a meghitt ünnep perceiben a porosodó Biblia és együtt olvasnánk Jézus Krisztus születésének történetét. Ez ünnep ne csak hangulatos, szeretetteljes szép ünnep legyen, hanem azt kívánom, hogy a mindent újjá tevő Jézus Krisztus befogadásával életünk gazdaggá, boldoggá és örömtelivé váljon. Vágó István, a Magyarországi Baptista Egyház pécsi gyülekezetének lelkésze:- Nemrég hallottam egy hasonlatot, valaki a karácsonyt egy születésnapi vacsorával illusztrálta. Az asztalon mindenféle finomság, nem hiányzik semmi. Az asztal körül megannyi rokon és barát, nem hiányzik senki. De hol az ünnepelt? ő bizony, hiányzik... Számomra a karácsony bejgli nélkül, ünnepi ebéd, ajándék és fenyőfa nélkül is szép. Hálás vagyok Istennek, hogy ezek is megadatnak, de mit érne mindez, ha ő nem töltené be szívemet sze- retetével, békéjével, erejével? Lelkészként én azon fáradozom, hogy az emberek ne az ünnepelt nélkül ünnepeljenek. Ha megajándékozzák egymást, mindig legyen ott a szívükben, hogy Isten is megajándékozta őket a legnagyobb ajándékkal, Jézus Krisztus földrejöttével, aki elhozta a bűntől való szabadulás lehetőségét és az örök életet. Az efeletti öröm teszi teljessé az ünnepet. S azért számomra minden olyan nap karácsony, amikor Jézus szeretete betöltheti a szívemet. Körmöczi Miklós, a HN Adventista Egyház pécsi lelkésze:- Advent heteiben az emberek lázasan készülődnek a szeretet és az ajándékozás ünnepére, Jézus születésének megünneplésére. Akaratom ellenére felteszem a kérdést: Vajon az év többi időszakában nem kellene szeretni, ajándékozni és Jézusról elmélkedni? .. Isten gondviselése az az iskola, amelyben megtanulhatjuk Jézus szelídségét és alázatosságát. Rajtunk múlik, hogy együttműködünk e azokkal az eszközökkel, amelyekkel Istenünk jellemünket a mennyei mintára akarja alakítani. Ha ezt a munkát elodázzuk vagy mellőzzük, lelkünk veszélyben forog. Ha azonban Krisztus vonul be a szívünkbe, akkor az annyira megtelik tiszta szeretettel és a vele való közösség szent örömével, hogy szakadás többé nem állhat be. Ha őrá tekintünk, megfeledkezünk önmagunkról, Krisztus szeretete életünk és tevékenységünk forrásává válik. Ezt mondatja velem a karácsony szent és csodás ünnepe, Istenünk ajándéka, az örök élet a mi Urunk, Jézus Krisztus által. K. F. A betlehemi láng tegnap érkezett Pécsre fotó: Müller andrea Egy kisfiút keresek Finom hangú csilingelés hallatszik a nagyszoba felől. Az ajtó kitárul, és előttem a várva várt csoda, a karácsonyfa. Szikráznak a csillagszórók, szelíden égnek a gyertyák, kellemes fenyőillat. Tétován, ál- mélkodó áhítattal indulok feléje. Lejött az angyal és a lehúzott redőnyön, a becsukott ablakon keresztül behozta a karácsonyfát. Hogy lehet ez? Pirinyó kis jászolban egy rózsaszín kisbaba fekszik. A Jézuska. Ő is segített hozni ezt a nagy fát? Miképp tud egy kisbaba ilyen nagy fát a kezében tartani? S ha letette a kisasztalra, utána befeküdt a jászolba? A kérdéssorozatot úgy zártam le, hogy az angyalok, a Jézuska minden csodára képesek. Hatéves voltam. Füröd- tem a csodákban. Mennyből az angyal. Szívből énekeltem. Aztán néztem csak meg, hogy milyen ajándékot kaptam. Képeskönyv, építőkocka, társasjáték. Tehát a Jézuska megkapta az ákom- bákommal írt levelezőlapot, amit feladtam személyesen a postán. Zsongó szeretet, mindenki jó, mindenki szépen beszél. Kint esik a hó. Itt-ott sárgán fénylő pontok, lámpásokkal igyekvő emberek. Ez a kép, ez a hangulat ivódott belém. Az én karácsonyom ilyen volt, és ehhez ragaszkodom azóta. Ma sincs színes villanykörtefüzér a fán, hanem gyertya. Nagy becsben tartott, háborús éveket átvészelt díszek a főhelyen függnek. Ezek a kellékei a féltve őrzött régi hangulatnak. Múlnak az évek, ismétlődnek a karácsonyok. Már én díszítem a fát. Felemelő, szép hangulat. Véget ért a nagy titok, a csoda ideje. De karácsonyfagyújtáskor lelkemben visszarepülök a múltba. Elgondolkodom: vajon kétezer év után jön-e még a Jézuska? Vagy az Interneten nyomkodják a gombot, és tetszés szerint megjelennek az angyalok és ide-oda röpködnek? Esetleg gombnyomásra hóesést varázsolnak, és régi karácsonyi képeslapra emlékeztető táj jelenik meg három dimenzióban? Nagyon is elképzelhető. Bizonyára érdekes lesz, de nem az én csodám, nem az én világom. Én örökké a hajdani rö- vidnadrágos, matrózruhás kisfiút keresem. Eltelt egy emberöltő. - Mennyből a zan ... jéé, ott a kis vonat! ... - gyal, lejött hozzá- . . . nézd a piros autó!.. .tok. így énekelt a csodálkozó utód, meg-meg- szakítva énekét a fölfedezett játékok láttán. Aztán egy újabb emberöltő. A karácsonyfán három generáció csillogó, majd fokozatosan fakuló díszei. Az ének, a hang harmadíziglen is ugyanaz. A fa alatt áll a régi kisfiú. Unokái kezét fogja. Dr. Szalai István „Angyali Posta” G yermekkorunk széplelkűsége megengedte nekünk, hogy levelet írjunk a Jézuskának. Ma már másként fogalmaznánk, de talán valami még fellelhető lenne régi énünk nyitottságából, bizakodásából kapaszkodásából, akármennyire is próbálja azt befödni, eltakarni a megfáradtság, a megtörtség, a kétségeskedés. Jó lenne írásra késztetni másokat is, hogy ne önmagukban tépelődjenek, hanem rátaláljanak végre vágyaik Címzettjére. Az agyonhajszolt vezetőt szeretném írásra bírni, hogy végre őszinte legyen: Uram, csak négyszemközt vallom meg, hogy elszámoltam magamat. Azt hittem, megéri. Elviselhetetlen, hogy semmivel nem végzek, az elvárásoknak nem tudok eleget tenni, és bármennyire is igyekszem, mindenki utál, a rosszat feltételezi. Kérlek, adj még egy esélyt, és tedd rendbe életemet. Újra ember szeretnék lenni, akit szeretnek! Az éhezőt szólaltatnám meg: Jézus, te azt mondtad, ne kívánjunk egymásnak rosszat. Kár, hogy nem fizethetünk egymásnak azzal, amiben mi részesülünk. Ügy megnézném a világ urait, mikor a lépcsőházakból kizavarják őket, s csak a hőfödte park marad szállásukul, s mikor rongyokban vacogva kukáznak, hogy ennivalót keressenek maguknak. De valóban, Neked van igazad. Áldd meg inkább őket, hátha megtérnek és jobb emberek lesznek. Nekünk is így lenne jobb! Az elhidegülő házastárs is tollat ragadna: Végtelen Isten, én nem bírom a megkopott állandóságot! Te mindenben gazdag vagy. Mutass nekem valamit, amiért újra érdemes élnem, ami fölébreszti bennem a régi idők igaz érzéseit! Ments meg minket! A nyugdíjas is meg merne szólalni: Uram, Téged is elhallgattattak! Nekem se lehet szavam, én már „lejártam”, nem kellek nekik. Egyedül az tartja bennem a lelket, hogy Neked kellek! Te most is végtelenül szeretsz! őrizd lelkem békéjét, hogy legyen miből adnom a pusztulást választó itt maradottaknak! Az erőszakos halált halt gyermeke nyilvánosan kiengeszte- lődne apja gyilkosával: Elfelejteni sose tudom, nem is akarom. De ha meggyógyítod lelkem sebét, életképes leszek, sőt még őt is a Te irgalmadba ajánlom! Akarom, hogy a fájdalom az áldozat szeretetővé alakuljon! Panasznapot tarthatna a megrabolt gyermek: Kis Jézus, neked voltak szüleid. Én néha úgy érzem, nekem nincsenek. Pedig egész nap értem dolgoznak -, azt mondják. De mondd, minek, ha nem látom őket? Vagy ha mégis, olyan idegesek és fáradtak, hogy nem tudok örülni nekik. Szerinted igazuk van? Lehet, nem vonom kétségbe, de én nem hiszem. Kérlek, csinálj rendet nálunk! Szeressenek hihetőbben! Isten végtelenségéből sejtene meg valamit a szerelmes ifjú: Nem hittem, Istenem, hogy Te ilyen jó lehetsz! Eddig kételkedtem létezésedben, vagy inkább csak elméletileg hittem benned. Elfogadtam, amit olvastam, hogy Te vagy a szeretet. De amiben most élek: erre ember nem lenne képes. Éhhez több kell, mint a mi világunk. Köszönöm a bizonyságot: tényleg nem az anyag nyújtja a boldogságot, tényleg nem a testben rejlik a beteljesedés! Kérlek, Te legyél életünk összetartója, aki a mindenséget adhatod nekünk! Erre a Teljességre vágyunk: hogy ami nem Te vagy, az megszűnjék és ne akadályozza életünket! Ha az ünneplés örömében megérintett valami, s úgy érzed, neked is volna miről írnod, számíts arra, hogy az Úr nemcsak olvasni tud -, a szívekben és a fejekben - hanem írni is. Kezdj el olvasni tanulni, hogy mire a válasz megérkezik, értsd a nyelvezetét! Garadnay Balázs Emlékeztető Szentségimádás. Újév napján délután mindenkit szeretettel várnak a székesegyházi szentségimádásra. Hittan felnőtteknek. Felnőttek számára alapvető hittan indul január 15-étől minden hétfőn este a székesegyházi plébánia földszinti termében. Gyalogtúra. December 27- én gyalogtúra indul Mária- gyűdre. Indulások: Siklós, Harkány - 9.20-kor a siklósi buszmegálló 2-es megállójától. Görcsöny, Újpetre - 7.00. Találkozó 10.30-11.00 között a csukmahegyi keresztnél, 12.00-kor indulás Mária- gyűdre. 13.00-kor hálaadás és imádság a máriagyűdi templomban. A Pálos Baráti Kör következő találkozója december 27-én 19.00-kor lesz. Molnár András, a Magyar Operaház tagja, valamint Bátor Tamás, a Weimari Operaház tagja tart karácsonyi koncertet. Januárban a PBK találkozó 15-én lesz. A 18.00 órás szentmise keretén belül a szerzetes testvérek fogadalomújítása történik. 19.00-kor előadást hallgathatnak a Pálos lelkiségről. Karácsony másnapján idén is megtartják a német nyelvű emlékmisét az elhurcoltakért. A délután 3 órakor kezdődő püspöki szentmisén közreműködik a véméndi kvartett és a Lenau Kórus. Két órától karácsonyi zene a sombereki fúvós kvintett előadásában. Szentbeszédet mond Galambos Göller Ferenc c. kanonok. Karácsonyi ajándék Négy és fél millió forint értékben osztott ki vásárlási utalványokat, élelmiszer- és ruhacsomagot a rászorultak között a karácsony előtti napokban a Pécs egyházmegyei Karitasz. Egymillió forintért vásárlási utalványt, kétmillió forintért élelmiszert, félmillióért ruhákat. További egymilliót a Kari- tasz-csoportok - főleg Komló, Szigetvár - gyűjtöttek össze. A karácsonyi ajándékok egy része a szociális intézményeken keresztül került a szegényekhez, betegekhez. Szilveszterkor délután fél 4 órakor a Belvárosi templomban német nyelvű hálaadó szentmisén a Lenau Kórus előadásában hangzik el a Grosser Gott wir loben Dich. Lengyel karácsonyfa. Idén a lengyel Tátrából érkezett az a fenyőfa, amely a római Szent Péter teret díszíti a karácsonyi időszakban.
