Új Dunántúli Napló, 1997. december (8. évfolyam, 329-357. szám)
1997-12-17 / 345. szám
1997. december 17., szerda Kistermelők Dünántúli Napló 7 Gazdahírek AGRO+MASEXPO. A Hungexpo Rt. a jövő év március 11-15-e között immár 18. alkalommal rendezi meg a nemzetközi mezőgazdasági és mezőgazdasági-gép kiállítást a Budapesti Vásárközpontban. A rendezők először biztosítanak lehetőséget arra, hogy egy megye önállóan bemu- tatkozhassék - a választás Jász-Nagykun-Szolnokra esett. A gépparádé ezúttal - közkívánatra - szombaton és vasárnap is nyitva lesz a nagyközönség, a kistermelők előtt. Dalmand ajánlata a kistermelőknek. A tizenkétezer hektáron gazdálkodó Dalmandi Mezőgazdasági Részvénytársaság Baranyában, Tolna megyében és Somogybán 62 kistermelővel áll kapcsolatban. Most újabb szerződést ajánl, ami kizárólag a kukorica és az őszi kalászosok termesztésére vonatkozik. A termelő - amennyiben igényli - hektáronként harmincezer forint értékben növényvédő szert, műtrágyát, vetőmagot kap, továbbá az egész termesztési időszakban szak- tanácsadást. Az Rt. szükség esetén a betakarítást és a szántást is elvégzi. A folyamat végén a Dalmand Rt. takarmánykukoricához, őszi búzához vagy árpához jut, miután a kistermelő a tartozását takarmányban elégíti ki. (Kistermelők lapja). Kincses Kalendárium. A közelmúltban került az újságárusokhoz, a postahivatalokhoz a jövő évi Kincses Kalendárium. A népszerű kiadványt ezúttal is jórészt a Szabad Föld újságíró gárdája készítette, és 270 ezer példányban nyomtatták. A nagy hagyományokkal rendelkező kalendárium ezúttal is sok érdekes olvasmányt kínál: a szabadidő, a család, az egészség témakörében, a Szabad Földben megjelent írások mellett a gazdálkodáshoz is tanácsokkal szolgáló oldalak teszik még tartalmasabbá. A csendes órákat pedig egy klasszikus szépirodalmi elbeszélés teheti felejthetetlenné. Minden kedves Olvasónknak boldog, békés új esztendőt, bő termést kívánnak a rovat állandó szerzői: BUZÁSSY LAJOS CZIGÁNY CSABA Dr. TAMCSU JÓZSEF Kistermelők rovatunkkal legközelebb januárban jelentkezünk ■ar~"vt Kézzel és árammal egyaránt működtethető szivattyúk A bor szűrése és palackozása Az előző alkalommal a must kezelésével, erjedésével és az első fejtésével kapcsolatos teendőkről szóltunk. Több olvasónk - szőlősgazda - kifogásolta, hogy a bor szűréséről és a palackozásról nem szóltunk. Többen szeretnék ugyanis az idei minőségi boraikat szűrés után palackozni. Már többször - ilyen irányú reklamációk alkalmából - kifejtettük, hogy egy szakcikk keretében, annak terjedelme miatt nem lehet egy témakört kitárgyalni, minden lényeges tudnivalót ismertetni. Nem lehet a szőlő szüretelésétől a bor palackba zárásáig a tudnivalókat ismertetni, hiszen az idevonatkozó szakirodalom több kötetet tesz ki. A kívánságot azonban részben tudjuk teljesíteni, és dr. Merz Árpád „Palackba zárt íz és illat" c. tanulmánya nyomán a lényeget rövidítve közöljük. „A palackozás nagy szakértelmet, célszerű felszerelést, berendezést igényel. A palackozás nem annyi, hogy a bort palackba fejtjük, ledugaszoljuk és címkével látjuk el. A palackozottan értékesített bornak úgy kell jó minőségűnek lennie, hogy ameddig fogyasztóra nem talál, hátrányos változások (zavarodás, üledékképzés, színváltozás) ne következzenek be. Ha ez bekövetkezik, a bortermelő jó hírneve - becsülete - forog kockán.” A borkezelés műveletei közül az egy literre vetített költség (fajlagos költség) tekintetében a palackozás a legköltségesebb. Ezért megfontolandó, hogy minél kisebb a vállalkozás, annál inkább csak minőségi, vagy különleges minőségű borokat érdemes palackozni. A kistermelői vállalkozásban a műveletek számát és eszközigényét a lehető legalacsonyabbra kell szorítani. Ezért ajánlatos több termelőnek összefognia és közösen mobil palackozót bérelnie. (Ilyen van a megyében.) Ugyancsak közös összefogással olcsóbban beszerezhetők a palackozáshoz szükséges anyagok, eszközök (üvegek, dugók, szűrőlapok tb.). Ahhoz, hogy ténylegesen „minőségi” bort készítsünk, már szüretkor fel kellett készülnünk. Csak egészséges szőlőből szüretelt, gyenge nyomással nyert mustból származik a legkönnyebben kezelhető minőségi bor. Az elsődleges illatanyagokkal jellemzett borok készítésénél és készre kezelésénél a fő cél, hogy a szőlőből az illat- és zamatanyagokat átvigyük a mustból és őket megőrizzük a borban. Az előző alkalommal a derítéssel fejeztük be a borkezelést. Ezt követően, kb. 10-14 nap múlva szűréssel lefejtjük a bort. A reduktív borok érlelésére a kistermelőknél elsősorban nagyobb fahordók alkalmasak. Az ászakolás során mindig tartsuk dugószintig tele a hordót. Havonta ellenőrizzük az optirhális szabad kénessavszintet. Az oxidáló hatás ellen 0,2-0,3 dkg/100 1 kénezéssel védekezünk. Tartsunk tisztaságot mindenhol. Rendszeres kóstolással kövessük a bor fejlődését, az élvezeti értékben bekövetkezett változásait. Ha borunk elérte a „megfelelő palackérettséget”- a következő év március-áprilisában -, következik a lapszűréssel egybekötött palackozás. Bármennyire is igyekszünk a palackozási műveletek számát és eszközeit lecsökkenteni, a legszükségesebbeket mégiscsak el kell végezni, illetve az anyagokat, eszközöket beszerezni. A legszükségesebb anyagok és eszközök a következők: kb. 500 literes űrtartalmú áztatókád (fa vagy műanyag). Palackmosó és öblítőgép, mosókefével. Kézi palacksaráglya 4 db 80 palack számára (bármely asztalosműhelyben elkészíttethető). Palacksterilizáló, borszűrőgép, borszivattyú, kézi parafadugaszoló. Parafadugó a szükséges mennyiségben (csak importból lehet beszerezni). Címke, a bortörvény szerinti márkajelzéssel és egyéb adatokkal, amelyek tanúsítják, hogy a „család becsülete” van a palackba zárva. Szűrőlapok, 20x20-as méretben, az első fejtéshez K2, vagy K3-as, a második fejtéshez K5-ÖS, a finom szűréshez K7-es jelzésű, a palackozáshoz pedig Steril B jelzésű lap szükséges. A gépek, eszközök beszerzésével, bérelhetőségével és üzemeltetésével kapcsolatban érdemes szakemberhez fordulni. A bor mechanikai tisztításával kapcsolatban meg kell említeni dr. Diófási Lajos igazgató Dél-Tirolban szerzett tapasztalatát, mely szerint ,,A komolyabb pincészetekben már nem a kémiai eljárásokat helyezik előtérbe a must és bor tisztításánál. Például szeparátort, vagy fizikai eljárást alkalmaznak. Dr. Tamcsu József Gyümölcstermesztés - korszerűen A bibliai idők szemtanúja Biztos, hogy hazánkban legtöbben az olajfát (Olea euro- pea) a bibliai történetekből ismerik, hiszen a Jézus-történeteknek akár valóban szemtanúi is lehettek az olajfák, lévén, hogy nem számítanak ritkaságnak a 2000-3000 éves példányok sem. A Biblia számos helyen említi, az özönvíz végén, a bárkához visszatérő galamb csőrében olajágat hoz, mely Noé számára a békét, a megnyugvást jelentette. Szabályos termesztési útmutatót is tartalmaz a Biblia, erről a tavalyi karácsonyi rovatunkban már írtam, de akkor azt nem említettem, hogy a terméséből sajtolt olaj komoly gazdasági tényező volt, mint étkezési, gyógyászati, áldozati és energetikai alapanyag külön tételként szerepelt minden számottevő kereskedelmi ügyletben. Számos képzőművészeti alkotás ihletője volt Jézus Krisztus életének az a története, amikor az Olajfák hegyére vonult vissza, a gyötrődés nehéz óráira. Az olajfa bőségesen szerepel a görög mitológiában is, főként mint a béke és a megnyugvás szimbóluma, ennek eredete az, hogy a féltékeny Héra elől menekülő Létó hosszas szenvedés után egy olajfa tövében szülte meg Apollót és Artemiszt. A másik ógörög történet szerint Athéné ültette az első olajfát az Akropoliszon, amikor Posze- idónnal vetélkedett a város birtoklásáért. Poszeidon forrást fakasztott, Athéné olajfát ültetett, és mivel az istenek még a víznél is többre becsülték az olajfát, Athéné lett a város pat- rónusa. (Az Akropoliszon ma is gondozzák, ápolják Paliasz Athéné olajfáját, ha kipusztul, újat ültetnek helyette ...) A római időkből Cato és Varró munkáiból egészen alapos, részletes, szabályos technológiai leírást kapunk az olajfa műveléséről, a szaporítási módoktól kezdve az ültetés, trágyázás, metszésen át a szüretről is, sőt számos fajtát is megkülönböztet már Cato. Az olajfa 5-8 méter magasra nő, szétterülő, terebélyes koronája van, csodálatos formákat produkál a törzse, a rücskös, csavarodó, barázdált, csomós törzse valóságos élő szobor. Levelei színükön sötétzöldek, formájukon ezüstösek, hosszúkásak, oválisak, viasz-szerűek (nem véletlen, hogy az ókori Olümpia vidéken meghonosított olajfák ellenére a játékok győzteseinek a vad olajfák ágaiból készült a koszorú). Hazánkban élő rokona a virágos kőris, a magas kőris és a fagyai. (Számos vidékünkön nagyon helytelenül az ezüstfát nevezik olajbogyónak.) Hazánkban is nevelhetünk olajfát - edényben. Melegigényes, ezért télen fűtött helyiségben tartsuk, ilyenkor 7-10 Celsius fokkal megelégszik és bogyóit is beérleli. Február-márciusban jelennek meg virágai, ekkor 20 Celsius fok körüli hőt igényel, majd kora nyáron, amikor a szabadban is felmelegszik ennyire a levegő, kiültetjük, az edényét földbe süllyesztve. Nyáron elegendő a természetes csapadék, külön öntözést nem igényel. Talaja legyen morzsalékos, laza, lehet meszes is, a mésztartalom kedvez a fejlődésének. Mivel magjai csak rövid ideig csíraképesek, ezért célszerűbb dugványozással szaporítani. A fél fás és a már megfá- sodott részek is gyökereztethe- tők, 2-4 leveles darabokat vágjunk, legjobb víz alatt darabolni, mert így a szövetekbe nem hatol be levegő, ez segíti a gyökeresedést. A dugványokat az ábrán látható módon homokba dugványozzuk - a hor- monos kezelés sokat segít -, 15-20 Celsiuson 90% körüli páratartalom mellett 6-8 hét alatt meggyökereznek. Ritkán öntözzük, a páratartalmat üveglapos fedéssel biztosíthatjuk. Jó hatású a gyökeresedésre, ha a cserepet, vagy hajtatóládát alulról (20 C°) melegítjük. A mediterrániumban tett turistaútjaink talán legszebb élő emléke lehet a bibliai időket is árasztó, magunk által szaporított és nevelt olajfa. Buzássy Lajos A növényvédelemben nincsenek csodaszerek Az év folyamán több olyan károsítóval ismerkedhettek meg az olvasók, amelyek számukra ismeretlenek voltak. Ezek közül elsőnek említeném az almatermésűek erwiniás betegségét, a tűzelhalást. A Baranya Megyei Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomáson sokan kerestek meg száradó csonthéjasok (őszibarack, kajszi, mandula, cseresznye, meggy, szilva, ringló) száradó hajtásaival, pusztuló gallyaival, mondván, hogy náluk ez a betegség már jelentkezett a fenti növényeken is. Sajnos ki kellett ábrándítani a károsultakat, mivel ez a baktériumos betegség csak alma- termésűeknél fordul elő (alma, körte, birs, madárbirs, berkenye, tűztövis stb.). Az ősz folyamán nagyon sokan hoztak be almát a növényegészségügyi állomásra, mondván, hogy egy „új betegség” jelent meg a betárolt termésen. Az eddig nagyobbrészt a jonatán fajtán megjelenő foltosság „átterjedt” a többi almafajtákra is. Amikor a hosszabb beszélgetések során kielemeztük az időjárási viszonyokat, az alkalmazott műtrágyákat, a termőhelyet, az esetek 90 százalékánál kiderült, hogy az egyoldalú műtrágyázás és a levéltrágyák egyoldalú alkalmazása, valamint a csapadékos időjárás következménye az ilyen mérvű eltarthatósági probléma. Ezeken kívül jelentős szerepe van a kálcium hiányának is. Elmondtam, hogy olyan növényvédő szer nem létezik, mely egyaránt elpusztítja a vírusokat, baktériumokat, gombákat és állati kártevőket (atkák, levéltetvek, hernyók, bogarak), és emellett még tápanyagpótlást is végezhetünk vele. Az érdeklődők egy része azt kérdezte, hogy most mit csináljon ezzel az anyaggal, másik része pedig nem értette, hogy akkor ez a „növényvédő szer” miért reklámozható a televízió képernyőjén? Erre válaszolni már nem tudtam. Ehhez kiegészítésül talán csak annyit, ha a tisztelt növényvédő szer felhasználó olyan anyaggal találkozik, amely „vírusok ellen is védelmet nyújt”, akkor azt ne vásárolja meg! A vírusok elleni védekezésre még nincs szer, a vírusok szaporítóanyaggal, vírusvektorokkal (levéltetvek, vírusvektor fonalférgekkel) terjednek. Ha a fertőzés már megtörtént, akkor két védekezési lehetőség marad a további fertőzés megakadályozására: a fertőzött növények eltávolítása és a víruster- jesztők elleni védekezés. Nagyon sokan panaszkodtak, hogy az eddig használt szerek már nem biztosítanak megfelelő védelmet, illetve hatástalanok maradtak. Ebben az esetben elsődlegesen nem a növényvédő szer a ludas. Már több alkalommal foglalkoztam a szisztémikus - felszívódó - szerek rezisztencia veszélyével, ami nem csak egy-egy szerre, hanem hatóanyag csoportra vonatkozik. Meghatározó a szisztémikus szerek használatánál a növények feltöltése az adott hatóanyaggal. Ez annyit jelent, hogy az adott készítményt egymást követően 2-3 alkalommal használhatom, ezt követően pedig egy más hatóanyag csoportból kell szert választani. A növényvédő szerek hatékonyságát nagy mértékben befolyásolja a kijuttatás. A növényről lefolyó permetező szer védelmet nem biztosít! Czigány Csaba
