Új Dunántúli Napló, 1997. december (8. évfolyam, 329-357. szám)
1997-12-14 / 342. szám
AKIRŐL, AMIRŐL BESZÉLNEK 1997. december 14., vasárnap Villanófény Járna a gyermekvédelmi támogatás, de sokfelé üres a kassza A törvény örvényében A tájházban Borsod vármegye első kétszáz évével ismerkedhet a látogató. A két helybéli srác azonban nem a tárlókra kíváncsi. Hosszú az út hazáig, odakint hideg van, nyári cipőjük átázott, egy csöppet megmelegszenek, aztán mennek tovább. Sietnek, mert éhesek.- Mit ettetek ma?- Kiflit.-És?- Kiflit. Ja, és tejet.- Mi lesz az ebéd?- Krumplis tészta. 1. Takaros a ház, amelybe megérkezünk. Nem putri, nem vályog, nem omlik, nem hullik róla a vakolat, de azért ráférne a felújítás. A gyerekek, mielőtt belépnének, megtörlik a lábukat. Edelény 3862 háztartásának egyikében vagyunk. A szobát nem fűtik, a konyhában a tűzhely lángja melegít. A négytagú család havi jövedelme 45 ezer forint. Ennek a szülők most örülnek. Negyvenöt- ezerben a négy, az 11 ezer 125. Éppen annyi, hogy a november elsejétől járó rendszeres gyermekvédelmi támogatásra - amit nemrég szavazott meg a parlament - még jogosultak legyenek. Már be is nyújtották az igényüket. Biztosak benne, hogy megkapják. Törvény van rá. Gyerekenként havonta 2300, 1998- ban 2700 forintot. Nem valami sok, de azért valami.- És mi lesz fél év múlva?- Mi lenne? - néz rám a családfő. Ami neki nem jutott eszébe, utóbb a népjóléti tárca illetékes munkatársától is megkérdezem:- Ha az egy főre eső jövedelem a gyermekvédelmi támogatással együtt már meghaladja a 11 ezer 500 forintot, akkor mi lesz?- Mi lenne? Akkor már nem jár támogatás - mondja Ruminé Szíjártó Ildikó. Edelény polgármestere, Szilágyi Adolf talán kifelejtette a számításából, hogy a településen élő két és félezer, a támogatásra ma jogosult gyermek után fizetendő összeg az önkormányzat 1998-as költség- vetésének több mint tíz százalékát viszi el. Majdnem hetvenmillió forintot. De ha kevesebb lesz, akkor is sokallja. A legjobban az háborította fel, ahogyan a minisztérium főosztály- vezetője, Forgó Györgyné a Kossuth Rádióban nyilatkozott. Valami olyasmit mondott, hogy az önkormányzatok nincsenek tisztában a gyermekvédelmi törvény mibenlétével, jelentőségével, nem tudják miről van szó. Nagyon is tudják. A polgármester az önkormányzatok elleni hangulatkeltésnek minősíti, s tendenciát vél felfedezni abban a más sajtóorgánumok által is sugallt feltételezésben, ami a segélyek kifizetésének önkormányzati szándékát kérdőjelezi meg. A baj az, hogy a törvény végrehajtásához szükséges összegnek az ő településükön legfeljebb a negyven százalékát fedezi az erre szánt állami támogatás. Honnan vegye a többit? Ki mástól? 3. Edelénytől nem messze, a Bükk-fennsík túlsó oldalán, Bükkszenterzsébeten, e munkanélküliséggel sújtott vidék semmi kis helységében, tán több a támogatandó gyerek, mint ahány felnőtt lakja a falut. Zay László polgármester nem érti, hogy milyen információk alapján kapta az államtól a falu önkormányzata 1997 utolsó két hónapjára azt a 207 ezer forintot, ami összesen negyvenöt gyerek védelmére osztható ki. Ennyire elég. Holott itt csak jövedelempótló támogatásban hatvannyolc ember részesül, többségüknek van gyereke, nem is egy. Aki pedig dolgozik, olyan alacsony a keresete, hogy a gyerekei bizonyosan jogosultak a támogatásra. B. Istvánnak történetesen öt gyereke van. A közhasznú foglalkoztatottak közé tartozik. De már nem sokáig.- Rendes munka nincs a környéken - mondja. - Amit most csinálok, azt abbahagyom. Minek kepesszek, ha a gyerekek után több pénzt kapok, mint amennyi a mostani fizetésem?- Mit fog csinálni?- Mit-e? Majd vakarom az üres hasam. A polgármesternek az a véleménye, hogy a gyermekvédelmi támogatásra szánt állami pénzek mechanikus, a társadalmi-gazdasági környezetet figyelmen kívül hagyó „leosztása” az elmaradott településeket sújtja. És azokat az ön- kormányzatokat, amelyek egyébként is költségvetési gondokkal küszködnek. Azt gondolná az ember, hogy más a helyzet egy olyan településen, amelynek önkormányzata anyagilag nincs megszorulva. Ilyen község a Utamat kezdhettem volna az ország bármely csücskében. Amit tapasztaltam egyik-másik településen, az szembetűnt volna több más megyében, városban, községben is. Támogatásra szoruló családok és támogatásra alig képes önkormányzatok vívják csatájukat, íme a mai magyar szociális tájkép egy metszete. keleti végeken, a román határ közelében, a Szabolcs- Szatmár- Bereg megyei, alig több mint kétezer lelkes Encsencs. Arról a helyi lakosról, aki a községháza előtt az autójából kászálódik ki, feltételezhető, hogy nem a gyermekvédelmi támogatás ügyében érkezett. Feltételezhető, de nem igaz. Éppenséggel azért jött, hogy leadja a papírjait. Amelyek azt igazolják, hogy náluk az egy főre jutó jövedelem nem éri el a nyugdíjminimumot. Vállalkozó az illető, van három iskoláskorú gyereke. És vastag bőre, mert azt állítja:- Pangott a piac az idén, nem ment a bolt. Mit tehetünk, van ilyen... Szedlár János polgármestert nem az bosszantja a legjobban, hogy az önkormányzat - mivel jövedelembecslési joga nincsen - a tudomása szerinti jómódú családoknak is fizetni köteles. Mérgelődik miatta, de nem rázta meg az sem, hogy községét a törvény végrehajtásában az idén az állam 535 ezer forinttal segítette meg, noha az önkormányzat az igazolt rászorultság alapján hatszáz gyerekkel számol és 2 millió 760 ezer forintot kényszerül kiosztani. Nemrégiben járt fenn a Pénzügyminisztériumban, ahol megtudta, hogy 1998-ban a számításaik szerint általuk kifizetendő húszmillió forint hetven százalékát visszaigényelheti, így „csak” hatmilliót buknak, futja a tartalékból. Az encsencsi polgármester nagy szomorúsága, hogy akik náluk, a polgármesteri hivatalban a gyermekvédelmi törvény végrehajtásához szükséges hatszáz határozatot előkészítik, valamicskével többet keresnek annál, semhogy a támogatásban részesülhessenek. Az ő jövedelmük ugyanis az utolsó fillérig papíron van. És bosszantja, hogy nem kaphat ebből a pénzből a háromgyerekes pedagógus sem, mert a családjában az egy főre eső jövedelem „akár” a tizenkétezer forintot is eléri. 5.- Dehogynem kaphat - mondja nekem utóbb Ruminé Szíjártó Ildikó, a népjóléti tárca tisztviselője. - Az igaz, hogy ez a pénz alanyi jogon azoknak a családoknak jár, amelyekben az egy főre eső jövedelem nem haladja meg az öregségi nyugdíj legkisebb összegét, de ettől a mértéktől felfelé az önkormányzat eltérhet, azaz dönthet úgy, hogy az ennél magasabb átlagjövedelmű családoknak is fizet. Ezzel a lehetőséggel persze Szedlár János is tisztában van. Sikerül is felmérgesítenem.- Hogyne - mondja. - Sőt! Azt is megtehetnénk, hogy hatezer forintot fizessünk gyerekenként. De mifelénk minden harmadik gyerek rászoruló, másutt csak minden tizedik. És amelyik önkormányzat jóval több pénzt kapott erre a célra az államtól, mint amennyit a támogatásra jogosult helyi családoknak kifizetni köteles, az talán Jövőre még többet kell fizetniük meg is teszi. Mi nem tehetjük meg, mert ilyen gazdagok azért nem vagyunk. És a polgár, aki megtudja, hogy másutt többet kapnak, nálunk fogja verni az asztalt!- Ön szerint ez egy rossz törvény?-Jó szándékú, azt nem vitatom, de nagyon rossz. A testületünk sem vitatja. Választás jön, megértjük, lenyeljük a békát. A hivatalnok azonban, aki éhbérért dolgozik vele, az megutálja. A mi apparátusunk kicsi, nálunk csak három ember munkaidejét rabolja, de az országban tizenötezer tisztviselőét, teljesen fölöslegesen! Ha ehelyett a családi pótlékhoz hozzácsaptak volna egy összeget, nincs ez az egész cirkusz. Meglehet, hogy az encsencsi polgármester rosszul számolt, mert nem mind a háromezer- száz-egynéhány önkormányzat apparátusának ad munkát ez a törvény. A Duna túlsó felén, Baranya déli csücskében, a Villányi-hegység mögött megbúvó 319 lelkes Drávapalkonyán például nincsen apparátus. Itt a polgárok egy része gazdagabb, mint az önkormányzat, amelyik úgy igyekszik spórolni, hogy a 230 lelkes Drávacsehivel és a 270 lelkes Gordisával közös körjegyzőséget működtet a 700 lakossal büszkélkedő Drávaszabolcson. Az itteni képviselőtestületet azonban valósággal megrázta a törvény kényszerítő ereje. Kuti Zoltán polgármester számítása szerint a gyermekvédelmi támogatás céljára erre az évre kapott 74 ezer forintot több mint negyedmillió forinttal kell kiegészíteniük, ami az évi tízmilliós költségvetésükhöz mérten jelentős összegnek mondható. Ráadásul a tervezéskor nem számolhattak vele. A többi polgármesterhez hasonlóan úgy véli, hogy az államnak teljes mértékben fedeznie kellene egy év közben született döntésből fakadó költségeket. Egyébként is kevesli az 1998-ban állítólag visszaigényelhető 70 százalékot, mert a gyermekvédelmi támogatás a kötelező szociális ellátás része, abból semmit sem szabadna a településekre hárítani.- Csúnya karácsonyunk lesz - mondja. - Testületi döntést kell hoznunk arról, hogy jövőre kiket rövidítsünk meg. A szociális és jóléti célokra kapott pénzekből fizettük a családi pótlékot, a gyedet, a jövedelempótló támogatást, de emellett támogattuk a gyerekeket: fizettük a buszbérletüket, a tankönyvüket, a füzetüket, a napköziotthoni étkezési költség 50-90 százalékát.- Ebből faragnak le?- Nézze, ez egyszerű kivonás. Idén volt, akinek tornafelszerelést vásároltunk. Ha készpénzt kell adnunk az arra jogosultaknak, nem futja majd iskolatáskára, tornacipőre.- Ez nem így van - mondja utóbb a minisztériumi illetékes. - A gyermekvédelmi támogatás a törvény szerint természetbeni ellátás formájában is nyújtható. A polgármester szerint azonban nem a készpénzfizetési, hanem egyáltalán a fizetési kötelezettség fosztja meg a mérlegelési lehetőségtől a testületet. Tudja, hogy a faluban kilenc-tizenkét olyan család van, amelyikben a feketemunkával szerzett jövedelem legalább kétszer annyi, mint amennyit igazolnak? És ha az önkormányzat akár készpénzben, akár természetben, minden papíron jogosultat támogat, az igazán rászorultak megsegítésére szánt pénzt mindenképpen csökkentenie kell. Helyi tapasztalatokkal a tarsolyomban keresem meg a Népjóléti Minisztérium lakossági kapcsolatok főosztályát. Felteszem a kérdést:- Van egy gazda Drávapalkonyán - mesélem. - Harminc hektárnyi jó földet birtokol közel a határhoz. Dolgoztatja a gyerekeit. Van lova, marhája, gépe, a felesége disznót hizlal, csirkét nevel. Ha most ez az ember jogosultságát igazolva igényli az önkormányzattól a gyermekvédelmi támogatást, a testület, a polgármester tehet-e valamit ellene?- Nem igazán... - mondja elgondolkozva Ruminé Szíjártó Ildikó.- Nem igazán. 8.- Az utóbbi időben nem találkoztam olyan önkormányzati vezetővel, aki ne tenné szóvá ezt a problémát - mondja Kuncze Gábor belügyminiszter. - Elismerem, a novembertől törvényesen járó rendszeres gyermekvédelmi támogatás önkormányzatokra háruló finanszírozása erőn felüli terheket rak a kistelepülések vállára, mert a költségvetésnek nincs forrása a teljes kompenzálásra. Háborognak is miatta. Tudom, nem a fizetési kötelezettséggel van bajuk, hanem az arányokkal. A központilag „leosztott” forintokból az igényeknek csak a töredékét tudják kielégíteni, s mivel a jogosultakat visszautasítani nem lehet, a már-már üres saját zsebüket kell kiforgatniuk. Ezért vizsgálatot kezdeményeztem a részletek tisztázására. Aczél Gábor
