Új Dunántúli Napló, 1997. december (8. évfolyam, 329-357. szám)
1997-12-14 / 342. szám
Szigetvár leendő új múzeumában sokáig raktárban őrzött tárgyakat Is bemutatnak A múlt jövője Szigetvárott Szigetvár múzeumának kétségkívül van múltja, ám sokkal fontosabb a jelene, és szeretnék, ha nagyon fontos lenne a jövője. A város eltökélt szándéka, hogy a 1980-as évek elején részben felszámolt múzeumot újra rendbe teszi és visz- szaszerzi az onnan elszállított tárgyakat. Sőt - miután jelenleg remek a kapcsolatuk Törökországgal titokban arra is lehet remény, hogy tőlük kaphatnak korabeli török emlékeket, különféle történelmi ereklyéket.- A városnak ez az egyik potenciális kitörési pontja: idecsalogatni a turistákat a várral és a múzeummal. De ezt csak akkor tudjuk megtenni, ha nívós, szakszerű kiállításokkal várjuk a vendégeket. Ma sajnos az a helyzet, hogy az itt maradt anyag is veszélyben van. Ezért kiürítjük a termeket, tavaszra elkészül az épület felújítása, hogy aztán a felfrissített anyaggal rendezkedhessünk be újra - nyilatkozta dr. Aracsi József jegyző. De mit lehet majd a múzeumban látni? A több ezernyi, jelenleg raktárban lévő tárgy között vannak törökkori fegyverek, ágyúgolyók, harci és mindennapi viseletek. Nagy értéket képvisel a tizennégy darabból álló, 16-17. századi török szőnyeggyűjtemény is, továbbá egy 300 éves hatalmas zászló. De az írásos anyag is jelentős, természetesen. Kováts Valéria múzeológus ennek ellenére nem túl optimista, mert nem pusztán jelentős anyagi háttér szükségeltetik egy jóformán új múzeum felállításához, hanem a raktározási és szakmai feltételek megoldása sem egyszerű. M. K. Játsszon velünk hétszámra! December hetedikétől 7 héten át az Új Vasárnapi Dunántúli Napló minden egyes számában találnak egy képdarabkát. Nem kell mást tenniük, mint a hét kivágott mozaikot összerakniuk egyetlen képpé, amely egy közismert pécsi épületet ábrázol. Amennyiben a képet levelezőlapra ragasztva elküldik - természetesen az épület helyes megnevezésével - szerkesztőségünk címére, úgy esélyük van arra, hogy megnyerik a 270 000 forint összértékű hét háztartási gép valamelyikét! Kérjük, a levelezőlapra írják rá: VDN - 7-ről 7-re. Sorsolás a nuár 17-e nappal. jövő ja- után 7 Közelről * Ötödik oldal Cirokseprű, fonott bútor és a volt foglyok menedéke HÍRCSOKOR Időközi önkormányzati választást tartottak tegnap a baranyai Homorúdon. A polgármester és a képviselő-testület lemondása miatt kiírt választásra a nyolcszáz lelket számláló mohácsi-szigeti községben húszán jelöltették magukat függetlenként a héttagú képviselő- testületbe. A polgármesteri posztért ketten indultak. Teleházat avattak Máriakéménden. A település könyvtárában alakították ki azt a korszerű információs központot, aminek költségeit egy több millió forintos pályázatból fedezte az önkormányzat. A teleházban öt számítógép, ISDN-rend- szer és Internet csatlakozás is van. (sn) Drágul az élet Kanizsán. Egységesen tizennyolc százalékkal drágulnak a kéményseprési közszolgáltatások díjai jövőre Nagykanizsán. A közgyűlés rendelete alapján 1998-ban a lakosságnak a víz- és csatornahasználatért köbméterenként százhatvanegy forintot kell fizetnie. A közületek- nek ugyanezen szolgáltatás kétszázkét forintba kerül majd. (dj) Horváth Ferenc és Csizmadia Ágnes immár több, mint tíz éve folytat igen tiszteletre méltó küzdelmet azért, hogy a börtönből szabadultak társadalomba való beilleszkedését elősegítsék. Mert senkinek sem lehet közömbös, hogy ezek az emberek tisztességes, társadalmilag hasznos tevékenységet űznek-e a továbbiakban, vagy folytatják, sokszor kényszerből ott, ahol abbahagyták. Hiszen az utcára kitett, korábbi esetleges lakásukat, családi kötődéseiket gyakran elvesztő embereknek nem is marad más lehetőségük, mint az, hogy a törvényt megsértve tartsák fenn magukat. Eleinte egy belvárosi kis lakás szolgált a börtönből szabadultak menedékéül, majd miután létrehozták a Foglyok Menedéke alapítványt Pécs külvárosában, az Előd utcában igyekeztek egy romházat megvásárolni és átalakítani otthonná, de a szomszédok ellenállása olyan erőteljes és durva volt, hogy erről a szándékukról le kellett tenniük. Végül Kertvárosban vásároltak egy holland alapítvány segítségével házat, melyben olyan otthont alakítottak ki, ahol kézműves műhely is működik, és ahol az ott élő hajdani foglyok szakmát is elsajátíthatnak. Az immár természetesnek ható újabb ellenérzések után úgy tűnik, mára nyugalom van az otthon körül, legalábbis elültek a hullámok, a hétköznapi élet mindennapi gondjaival küszködnek csupán, persze ez sem kevés. Voltaképpen az országban egyedülálló módon hoztak létre magánkezdeményezésre gondozóházat, melyet a pécsi lakosok nem kis ellenállása ellenére is megvalósítottak. A házaspár ma is változatlan intenzitással tart kapcsolatot nyolc büntetés-végrehajtási intézettel, de valamennyiben tudnak róluk. Leveleznek a rabokkal, látogatják őket, de mint Ágnes mondja, arra már nincs pénzük, hogy miként korábban, csomagokat küldjenek karácsonyra, hiszen ötezer alatt nem úsznák meg darabonként. Márpedig külső segítségre nem számíthatnak. Hiszen ketten tartják fenn azt a házat, melyben rajtuk és a három gyereken kívül jelenleg öt volt rab lakik, s olykorolykor, évente többször is lehet számítani két-három vendégre, akik kimenőt kapnak valamelyik intézetből, mint ahogyan ez az idei karácsonykor is történni fog. Idén négyéves az alapítvány, mondja, s míg korábban különböző szervezetektől próbált segítséget kérni, ma már nem teszi, mert nagyon sok megaláztatásban volt része. Most már csupán dolgozni szeretnének, például működtetni a söprűkötő gépet, ha lenne hozzá cirok, vagy fellendíteni a fonott bútorok előállítását, de annyi pénzük sincs, hogy az ezt a tevékenységet hirdető reklámtáblát előállíttassák valakivel. A nevezetes egy százalékból mindössze 238 forint érkezett az alapítvány kasszájába. Legutóbb azt mondták neki valahol, ahol némi segítséget remélt, hogy aki ott van bent, az rohadjon meg, s ha Ágnes ennyire ráér, menjen inkább dolgozni. Cseri László Joguk van az élethez a börtönből szabadultaknak is Dobó Kata nagy dobása A miniszter félrelépett, Dobó Kata pedig belépett a filmsztárok világába. A 23 éves szépség mégsem tartja magát színésznőnek, hiszen csak idén kezdte a főiskolát. A premier előtti zűrzavarban Kata csak három részletben tudott nyilatkozni, hol elhívták valahová, hol a mobiltelefonja merült le. De aztán összeállt az interjú!- Eddigi életének nagy eseményei között hol foglal helyet ez a film?- Hát... a nyáron férjhez mentem, azt hiszem, mégiscsak ez a legfontosabb. De aztán már a Miniszter... következik, nem tagadom. Hatalmas élmény volt! És hát az is fantasztikus, hogy ezzel egyidőben vettek fel a főiskolára.- Kitől félt jobban: Kerntől, Koltaitól vagy Vajnától?-Az elején mindenkitől, a végén pedig már senkitől. Mert egy percig sem éreztették, hogy csak egy kezdő vagyok. Partnerként kezeltek, és persze rengeteget segítettek is. Az én alakításom nagyban az ő érdemük, ez teljesen bizonyos.- Az ősszel kezdte a Színművészeti Főiskolát, és rögtön egy sztár lépett be a jeles intézmény kapuján.-Én nem így gondolom, és szeretném, ha mások se. Nagyon is a pálya elején vagyok, rengeteget kell még tanulnom. Egyébként az osztályomban eddig a bemutatóig szinte nem is esett szó a filmről, bár most, persze, mindenkit meghívtam, hogy együtt lássuk először.- Hogyan tovább, mi lesz, ha elkezdik ajánlatokkal bombázni?- Az a helyzet, hogy vissza kell utasítsam őket, mert a főiskoláról az első két évben se színházhoz, se filmezni nem engednek el. Majd csak harmadévtől. Ez így helyes, de persze a tapasztalatszerzés is fontos, amit magam is bizonyíthatok, hiszen most Magyarország legjobb színészeivel dolgozhattam együtt, ami ér annyit, mint bármilyen iskola.- Mit szól a kész produkcióhoz?- Szerintem mi nem léptünk félre, vagyis az sikeredett, amit Andrisék szerettek volna: vidám, szórakoztató másfél órát szerezni az embereknek! Kíváncsi is I A magyar filmiparnak égető szüksége van ■ új sztárokra. Ó lehet az egyik. vagyok az emberek reakciójára, úgyhogy tervezem, „titokban” beülök majd néhány előadásra! Méhes K. _______________________________Rádió iviellett_______ F agyoskodó panellakok A házból egy ifjú asszony azt mondja reggel a liftben: „Miért kell fagyoskodni ebben a k... lakásban?!” - és didereg és tőlem várja a választ, ám mit mondjak neki, nekem ugyan nincs hőmérőm, de amikor még volt, akkor sem mutatott tizennyolc foknál többet soha, semmikor. Régebben egy barátomat hívtam meg hozzám, - a távfűtőknél dolgozott valamiféle műszaki beosztásban - kint a szél hordta a havat, csikorgó hideg volt, a lakásban tizenhét fok, este, fűtési csúcsidőben. Nézegeti a radiátort, aztán megállapította: „Kicsi a fűtőtest. Vegyél hozzá még egy ilyen méretűt és majd rászerelem . . Még hozzátette: „Valószínű azért van hideg nálad, mert a nyolcadikon laksz ...” E fölöttébb okos megállapításra tett válaszomra már nem emlékszem, de hogy káromkodtam, az biztos. Azóta is ez a helyzet. A fentebb említett fiatal hölgy a hatodikon lakik és ő is fagyoskodik. Bár ahogy hallom, más panelházban lakó ismerőseim többen mondják, hogy náluk legkevesebb a huszonnégy fok, de mértek már többet is. Mindebből kiderül, hogy a lakások hőmérsékletét nem az emeletek növekvő száma határozza meg, hanem az az egyszerű tény, hogy a távfűtések rendszere már eleve egy elszúrt konstrukció. Még a PIK-kor- szakban megjelentek a szakemberek a házban, úgy ősz tájékán, hogy szigetelik - ingyenesen - az ablakokat és az előszobaajtót. Széles - szivacsszerű - szalagokat ragasztottak fel a keretekre, azt mondták, most aztán jöhet a hideg, nem lesz itt semmi baj. Nem hát. Csak január végén - az elfeketedett szalagok - leváltak helyükről, szétszakadva, hasznavehetetlenül. Persze amíg a nyílásokat, réseket még takarták, akkor sem lett melegebb a lakás. Nagy ritkán - ha festők-mázolók járnak a lakásomban, figyelmeztetem őket, hogy a körítő-, illetve válaszfalak találkozásánál repedés látható, meg is győződhetnek róla. „Ezek a panelfalak mozognak mondták nagy szakértelemmel, de majd megoldották a gondot: festés előtt beglettelték a repedéseket, rávitték a festéket, nyoma sem látszott. De egy idő múlva újra repedtek a falak és csak repedtek, ismételten. Nem lepett meg. Mit lehet tenni? Semmit. Amikor egy panelházban hozzájutottam egy 35 négyzetméteres lakáshoz - nagyon örvendeztem és lelkesedek ma is. Nem osztom a nézetét annak az ifjú rádiós-riporternek, aki a nyáron egy jegyzetét felolvasva „ronda, szocreál förtelem”-nek nevezte a házgyári „betontömböket”. No persze, a tömeglakások sehol a világon nem luxus-hajlékok, hol ezért, hol azért lehet szidni, de legalább épültek. Sok százezer lakás épült itt, fürdőszobával, távfűtéssel, - esetenként - szép balkonokkal és a liftek üzemképessége is megbízhatóbb manapság, most már évek óta, amióta a liftesek is saját bevételre dolgoznak. A panelokkal együtt kell élnünk, ez van, ezt kell elviselni. Csak a lakások elképesztően alacsony hőmérsékletét nem lehet megszokni. A lakók zokniban alszanak, hűvösebbek a fürdőszobák is, holott valamikor még a legmelegebb helyiségei voltak a lakásnak, éppen kicsi méretük végett. Mindennek a tetejébe: sok-sok ezer forintot fizetünk havonta a fűtés jegyében. Több mint hiba.
