Új Dunántúli Napló, 1997. december (8. évfolyam, 329-357. szám)
1997-12-13 / 341. szám
1997. december 13., szombat Háttér - Riport Dunántúli Napló 9 Gondolatok egy sajátos börtön kerítésein kívül és belül Pálhalma - 96 gyilkossal A néhai neves pécsi büntetőjogász, Losonczi István professzor szerint a társadalom azért hoz törvényeket, azért alkotja meg az együttélés szabályait, hogy a társadalmi keretek között élő emberek megvédjék magukat azok ellen, akik számára ez a sajátos polgári fegyelem nyűg. S akik vétenek, azokat e törvények alapján megpróbálja kirekeszteni a társadalomból. Vagy átmenetileg, vagy végleg. A halálbüntetés Magyarországon megszűnt, a kirekesztés tehát ma csak átmeneti. FOTÓK: LÄUFER LÁSZLÓ A komputerizált világban elég a billentyű megnyomása, s máris a képernyőn a valóság. Akárcsak Pálhalmán, ebben a sajátosan hazai börtönben, ahol azonnal pörgetni lehet az adatokat. Jelenleg 350-en vannak ide bezárva lopásért, 168-an rablásért, 96-an emberölésért, 60-an testi sértésért, 44-en csalásért, 14-en zsarolásért... És így tovább, fut a képernyőn a számsor gyorsan, alig követhe- tőn, névvel és egyéb adatokkal. Persze a Büntető Törvény- könyvben nevesített közel száz Elvágyódás bűncselekmény (az erőszakos nemi közösüléstől a hivatali vesztegetésig), s azok sokféleképpen minősíthető esetéig itt minden egyéb is megtalálható és keveredik, akár egy személyen belül is. Akad, aki több skalpot tűzhetett övére: ölt, lányokat futtatott, csalt, hamisan tanúzott, kiskorúakat rontott meg. Markó István ezredes a Pál- halmai Országos Büntetés-végrehajtási Intézet parancsnoka. Kedves tabló a szobája falán; csíkos fegyencruhába öltözött kollégáinak ajándéka, akik így búcsúztak el tőle Pécsen, hiszen korábbi állomáshelye itt volt, a Papnövelde utcában, a régi-új megyei börtönben.- Bemutatná az intézetét?- Dunaújváros mellett vagyunk, ebben a több egységgel rendelkező, férfiakat, nőket, sőt fiatalkorú lányokat is fogva tartó, háromlépcsős intézetben. A fokozatok:* fegyház, börtön és fogház. Értelemszerűen a legsúlyosabb bűncselekményeket elkövetőké a fegyház, az enyhébbeké a fogház.- Zsúfoltan ?- Meglehetősen. Ezerkettő- száz a hivatalos férőhely, de ezernégyszáz elítélt fogva tartásáról kell gondoskodnunk, minden körülmények között. S meglehetősen nehéz a feladat, a zsúfoltság az összezártságban kegyetlen dolog, én pedig vallom: a büntetés-végrehajtás nem az elítéltek gyötrésére, hanem elzárására és bizonyos ideig tartó megőrzésére van kitalálva.- És ha a fogva tartott megszökik, mit él át a parancsnok?- Bizonyos feszültséget. Azonnal riadót fújunk, előkerülnek a kutyák, s indulunk forró nyomon, ahogyan az kell, megkérve a rendőrség segítségét is. Pálhalma sajátos intézet, három egységből áll, s tulajdonképpen az elítéltek Ber- nátkúton, Sándorházán és Mélykúton vannak, az egyes alegységek között 15 kilométer a távolság. Bár dimbes-dombos a vidék, a helyismeretünk jó, tudjuk, hogy ha szökik valaki, merre veszi az irányt. Időnként a helikoptert is bevetjük.- Könnyű innen szökni?-Csak azok számára, akik Bemátkúton vagy Mélykúton mezőgazdasági munkát végeznek tavasztól őszig a szántóföldeken, vagy bent dolgoznak az állattartó telepeken, tehenészetben, sertéshizlaldában. Az ipari üzemeinkből - főleg a Dunaferr radiátorüzeméről van szó - meglehetősen nehéz engedély nélkül meglépni. Persze akad egy sajátos lehetőség, az úgynevezett eltávozás lehetősége. Törvény biztosítja. Ritka dolog, kivétel, de aki az ilyen eltávozásról nem jön vissza, az a mi szóhasználatunkban nem szökik, hanem engedély nélküli távolmaradó, s megkérjük a rendőrséget, hogy kutassák fel.- Utoljára mikor kellett elővenni a vérebeket?- Alig két hete. A befelé hajló betonoszlopokra feszített, többsoros szögesdrótkerítések látványa meglehetősen nyomasztó. Mellettük kívül-belül frissen gereblyézve a föld, s a felirat: A nyomsávba lépni tilos. Egyébként is megannyi tiltó tábla. A zárt udvarok zárt épületei az ötvenes években épültek, s ha börtönt lehet szocreál stílusúnak nevezni, akkor az itt találó. A cél is. az volt. Ahogy Komlón, Inotán vagy Tiszalökön kellett a rabok munkája, úgy itt is, az egykori sztálinvárosi miliőben is jól jött a rabmunka. Ha nem is a sokezer tonnányi beton megkeverésére - mert azt jól megfizették inkább az egykori zirci apátság szocializált birtokain létrehozott állami gazdaságban szántó-vetésre, tehénfejésre, disznóf tetésre. Amikor fölvették a sokat sejtető célgazdaság nevet. A fényes szelek aztán elfú- jódtak persze, az intézet pedig maradt. Fegyház, börtön, fogház. Nyomasztó látogatás volt e börtön vizit az újságíró számára is, pedig sok minden tapasztaltam és láttam már. Az utólagos, gyötrő fejfájásra némi mentegető magyarázat, hogy főleg gyilkosokkal beszélgettem, Kéthelyi Péter alezredesnek, az intézet parancsnokhelyettesének helyismeretére hagyatkozva. Ő kapcsolta be a számítógépet is, ő mutatott rabok pingálta naiv festményeket (szinte minden képen erdőrészlet, patakon átívelő híd, napsütés), és ő ült hallgatagon abban a hatfős zárkában, ahol fiatalkorú lányok (felnőtté érlelt, koraérlelt) gyerekek hallgatták rö- työgve, hogyan metszette el tizenhárom éves korában a társuk egy öregasszony nyakát.- Tizenhárom évesen? Az lehetetlen.- Jó, jó, éppen, hogy csak betöltöttem a tizennégyet.- Egyedül ölt?- Az anyámmal kettesben voltunk. Tudtuk, hogy a nyanyának pénze van, azért. A másik férfiakat csalt el, aztán többedmagával leütötték és kifosztották őket. A harmadik csak lopott. A hat közül négyen állami gondozottak, s ha van legnagyobb panaszuk az életre, az az, hogy a zárkában nincsen tévé, s unatkoznak nagyon. Ide, ebbe a zárkába várják a jelek szerint azt a két pesti kislányt is, akik halálra rugdosták Ferihegy környékén egy kiserdőben a taxisofőrt. Persze nem ők az egyedüliek, régen kitalálta már e furcsa szót az élet; gyilkos gyereklányok. Vagy ha úgy jobban tetszik: lánygye- rekgyilkosok. Természetes, hogy ebben a helyzetben együgyü lenne a kérdés: mihez kezdenétek lányok, ha innen kikerültök? A sándorházi beszélőn (férfiak és kemény bűnözők) két érdekes figurával találkozhattam. Az éppen ügyeletes fegyőr találomra választotta ki őket. Ezt megelőzően, arra a kérdésemre, hogy van-e visszaeső, elnevette magát.- Itt majdnem mindegyik az. Próbáltam finomítani a kérdést:- Tudja, olyanra gondolok, aki nem először van Önöknél fogva.-Itt majdnem mindegyikük régi ismerős már. Szóval az egyik figura alig 40 kilós, nyüzge, madárcsontú öregember (alig negyvenhárom éves), aki több mint húsz évet ült eddig, szinte állandóan visz- szatérő, betöréses lopásért. S ha a rászabott újabb hét évet kitölti és a jövő évezredben kiszabadul, elmondhatja: többet voltam bent, mint kint. Készségesen, sőt örömmel jött a beszélőre, modora vagány, s mindjárt megkérdezi, hogy melyik újságban lesz bent.- Jól szeretnék élni, úri módon - mondja aztán aranyos vallomásként ezért nem tudok ellenállni a kísértésnek, hogy egyszer csak bejön. Most úgy tűnik, bejött, mert jókora a zsákmány, s ha kikerülök, megvan a lehetőségem, hogy jó útra térjek. Házat vettem vidéken, ahova öreg napjaimra leköltözhetek. Tuti a dolog.- Szakmai tanácsot adna?- Hogyne. A legfőbb, hogy mielőtt bemennék valahova, becsöngetek. Ha nem jön ki senki, nincs neszezés odabentFiatalkorúak a rács mögött ről, már enyém is a terep. Az ajtót könnyű kifeszíteni. A tapasztalat az én oldalamon, s többnyire ráérzek, hogy mit hol találok. A régiség, a műtárgy érdekel, és természetesen a készpénz. Abból akármennyi.- Hogyan bukott le?- Az élettársam följelentett.- Tartja valakivel a kapcsolatot?- Két fiam van, de inkább az élettársamtól kapom a leveleket.- Mi a kedvenc étele?-A brassói, de azt itt sohasem főznek. A másik férfi nagy darab, csupa izom alkat. Testépítő, 115 kilós, a karján a bicepsz 53-as, a mellbősége 135-ös. Kétszázöt kilót nyom, fekve. (Állva sose, mert nem akar súlyemelő lenni.)- Ön miért van itt?- Emberölésért és azért, mert lányokat futtattam.- Kit ölt meg?-Egy korombeli fiatal srácot, de nem ismertem. Kötekedett a barátommal, erre leütöttem, de nem eléggé, mert a szerencsétlen újra fölállt, és késsel jött nekem, mire én nyakon szúrtam. Csak úgy spriccelt.- Elvérzett?-El.- Hány éve történt ez?- Már több mint hat. Jövőre szabadulok.- És mihez kezd?- Majd csak találok valamit, amiből meg tudok élni. Várnak rám, van barátnőm is, és biztos, hogy ilyen hülyeséget többet nem követek el. Tizennyolc éves voltam, forrófejű gyerek.- Itt felnőtt.-Valószínűleg. Sokat gondolkoztam a dolgon, s most, ahogy egyre távolabb kerül, úgy érzem, fölöslegesen eldobott évek azok, amiket itt kell töltenem. Kérdezzen meg bárkit, erős vagyok, talán itt a legerősebb, de nem élek vissza vele. Nem bántok senkit. Súlyzózok, készülök a végleges eltávozásra.- Önre rövid ideje már az úgynevezett enyhébb végrehajtási szabályok vonatkoznak. Elmondaná, hogy mit jelent ez?- Hetente huszonnégy órát hazamehetek, többnyire hét végén. Nem sok idő ez, de a barátaim lejönnek értem Pestről kocsival, hogy minél több időm maradjon, s hoznak vissza. Furcsa volt először kimenni, több mint hat év után, hiszen 1990-ben tartóztattak le, s kerültem előzetesbe. Sokat változott a világ, s bár tévén láthatja az ember, olvashattam újságot, az életben azért minden más. A múlt hónapban vettem kézbe először telefonkártyát. Lehajol, zavartan nézi maga előtt a földet. Úgy tűnik, mintha ez a csupa izom ember megfeledkezett volna magáról, s többet mondott el, mint amennyit szeretett volna.- Végeztünk? - kérdi aztán. Nem voltam soha rákényszerülve arra, hogy elképzeljem: akadhat olyan gyilkos is, aki előtt könnyű szívvel kinyitnám a cellaajtót, s még azt sem kérdezném, hogy merre tovább. Megértve gondolataimat hasonlóképpen vélekedett a női börtön vezetője, Vinczéné Filemon Erika alegységvezető is, amikor azzal a 62 éves alföldi asz- szonnyal beszélgettem, aki a férjét szúrta le disznóölő késsel. Több esztendős gyötrődés, veszekedés, kínlódás lehetett mögötte, amiről (és az esetről sem) nem beszélt a korosodó asszony. Amikor kérdeztem, csak rázta a fejét, s elnedvese- dett a szeme, hogy le kellett tennie ölébe azt a kalocsai mintás kispárnát, amit éppen a nővérének varrogatott. (Hasonló térítőt már elkészített a lányának.)- Sokat kibír az ember - szólalt meg aztán minden bevezetés nélkül, magától. - Többet kibír az ember olykor, mint az állatok. Pedig nem arra születtünk, hogy gyilkosok legyünk, s én sem gondoltam ezt sose. Jóformán kétszer beszéltem rendőrrel az eddigi életem során, egyszer amikor a személyi igazolványomat hosszabbíttat- tam meg, másodszor meg éppen a hatvanadik születésnapomon, amikor rám tették a bilincset. Előre tolja a két csuklóját, mutatja, hogyan. Aztán fényképeket vesz elő s mutatja, hogy ez itt az egyik lánya, ez meg a másik, szépen, rendben élnek, családban. Hét unoka született. Jól tanulnak mind, a nagymamáról meg csak annyit tudnak, hogy elutazott valahova. Amikor először kérelmezte, hogy könnyítsék sorsát, időnként ő is kimehessen, elutasították. Akkor összeomlott. Másodjára mások beszélték rá, s megkapta az engedélyt.- Karácsonyra hazamegyek, összevonva két eltávozást, 48 órára. Haza. Pálhalma egy a többi magyar büntetés-végrehajtási intézetek sorában. Nem különbözik sokban. A fogva tartottak 75 százaléka dolgozhat, van keresménye. Lehet tanulni is, aki úgy gondolja, végzi az általános iskolát, a középiskolát, avagy szakmát tanul. Különböző tanfolyamokat is szerveznek. A nőknél például különleges számítógépes oktatás, amolyan titkámőképzés is kezdődött a minap. A szórakozás a rádió és esetleg a tévé - be lehet hozni -, vagy a különféle szakkörök és önképző körök. Vagy például ott a konditerem. Majdnem azt mondom, hogy olyan a börtönélet, mint odakint. De azért mégsem olyan. Magyarországon 13 ezer ember él börtönkoszton - eny- nyit rekesztett ki momentán a társadalom. Kozma Ferenc Az erő tekintélyt parancsol
