Új Dunántúli Napló, 1997. december (8. évfolyam, 329-357. szám)

1997-12-10 / 338. szám

10 Dhnántúli Napló Politikai Vitafórum 1997. december 10., szerda Miért ébrednek későn az MSZP-s képviselők? PÁRTHÍREK Páva Zoltán országgyűlési képviselő december 11-én, csütörtökön 12.30 órától fo­gadóórát tart Komlón, a polgármesteri hivatalban. Az Ifjúsági Demokrata Fórum szeretettel várja Pécs város polgárait Antall József halálának negyedik évfordulója alkalmából tar­tandó ünnepélyes megemlé­kezésre, amelyre 1997. de­cember 12-én 17.30 órakor kerül sor. A Széchenyi téren a csendes gyertyagyújtást 18 órakor szentmise követi a Belvárosi templomban. A Munkáspárt megyei ko­ordinációs bizottsága de­cember 12-én (pénteken) 14-től 16 óráig ingyenes jogsegélyt nyújt Kertváros­ban, a Varsány utca 20. szám alatti irodájában. A KEKEC tiltakozik A Közszolgáltatókat és Közműveket Ellenőrző Civil Szövetség (KEKEC) tiltako­zik a Matáv jövő évi áreme­lése ellen. A szervezet azzal érvel, hogy a Matáv-részvé- nyek tőzsdei bevezetése, il­letve az, hogy a papírok vil­lámgyorsan gazdára találtak igazolja: a vezetékes távköz­lési piacon teljesen egyed­uralkodó cég tarifaemelés nélkül is nagyon jó befekte­tést jelent a részvényeseknek. Szakértői nyilatkozatokból eddig is nyilvánvaló volt, hogy a jelenlegi telefontarifa fele nyereséget tartalmaz. Ezért a szövetség az újabb emelést sarcnak tekinti, külö­nösen ma, amikor a telefon már nem számít luxuscikk­nek, hanem a mindennapi kapcsolattartás alapvető for­máját jelenti. (OS) A Gyermekbarátok közleménye Az erőszakot, agressziót kialakító filmek, műsorok mind a közszol­gálati, mind a kereskedelmi tv- csatornákon a gyermekek által nézett műsoridőben tömegesen láthatóak Európa-szerte, így Ma­gyarországon is. Tömegesen je­lentek meg a különféle számító- gépes játékok is, amelyek a pusz­títást, a másik fél megsemmisíté­sét ösztönzik. A Magyarországi Gyemekbarátok is széles körű kampányt kívánnak szervezni ezen agressziót fokozó tényezők visszaszorítása érdekében. Kérik mindazok jelentkezését, akik partnerek szeretnének lenni e tö­rekvésben. Gyermekbarátok, tele- fon/fax: 313-9874, levélcím: 1701 Budapest, Pf. 244. (OS) Az Új Dunántúli Napló 1997. december 3-ai számában az MSZP kilenc pécsi, illetve me­gyei parlamenti képviselője „A bányászfeleségekért” címmel nyílt levelet jelentetett meg, melyben dr. Kökény Mihály népjóléti miniszter segítségét kérik a bányászfeleségek 1998. január 1-jétől esedékes özvegyi nyugdíjával kapcsolatos prob­lémák megoldása érdekében. Tudni kell ugyanis, hogy az 1998. január 1-jét követően megözvegyülő és saját nyugdíj­jal nem rendelkező nők elhalt férjük nyugdíjának 50%-a he­lyett - egy év után - csak annak 20%-át fogják özvegyi nyug­díjként megkapni, vagyis 30 százalékkal kevesebbet, mint a korábban megözvegyültek. Sajnálatos módon ez a tör­vénymódosítás nemcsak a bá­nyászfeleségeket érinti, hanem A kormányzat sikerpropa­ganda egyik sarokköve a sokat emlege­tett GDP-nö- vekedés, azaz a bruttó hazai termelés mintegy 3- 4%-os bővülése. A közgazdá­szok jelentős része viszont cá­folja, hogy ez már a valódi fel­lendülés kezdete lenne. A vita megértéséhez érdemes meg­vizsgálnunk: milyen tényleges gazdasági folyamatok vannak a számok mögött? A Privatizációs Kutatóinté­zet kutatásai és számításai sze­rint 1997-ben a hazai GDP-nö- vekedés mintegy háromne­gyede tizenkét multinacionális cég többlettermeléséből adó­dik. A multik ez évi jelentős Rendszerváltoztatás zajlott a KDNP-n belül - mondta Giczy György a hétfőn Győrött tartott sajtótájékoztatón. Kifejtette: ha minden politikai pártvezető és főként kormányzati tényező vál­lalta volna, hogy a KDNP-hez hasonlóan tisztább és világosabb helyzetet teremt a-pártján és az országon belül, akkor jó szolgá­latot tett volna a ’98-as választá­sok kimenetelére nézve, hiszen a választópolgároknak fontos, hogy ismerjék a politikai alterna­tívákat és ne tévedésből szavaz­ati ndazokat, akik saját jo­gon nem ren­delkeznek nyugdíjjal, tehát igen szé­les társadalmi réteget. A Magyar Demokrata Fórum képviselői a törvény- módosítás parlamenti vitájában ezt a hátrányos szabályozást vi­lágosan felismerték, tiltakoztak ellene, azonban a kormánykoa­líció, - így a nyílt levelet író ki­lenc MSZP-s képviselő - a pártfegyelemnek engedelmes- kedve, megszavazta a törvényt. A Magyar Demokrata Fórum a parlamentben is és most is til­takozik az igazságtalan törvény ellen, rendkívül indokoltnak tartja annak megváltoztatását, mert 1998. január 1-jétől ez a többletteljesítménye nem az MSZP-SZDSZ kormány úgy­nevezett stabilizációs, valójá­ban szükségtelenül drasztikus megszorító gazdaságpolitikájá­nak a következménye, hanem annak, hogy az Antall-kormány alatt elkezdődött, s azóta is folytatódó külföldi tőkebeáram­lás, a nagy zöldmezős beruhá­zások eredményei most kezde­nek beérni. A GDP-növekedés fennma­radó egynegyede még kevesebb okot ad a dicsekvésre: olyan ál­lami beruházásokból szárma­zik, amelyeket a kormánynak már 1995-96-ban meg kellett volna tennie. A „stabilizáció” miatt azonban ezeket akkor le­állították, és csak az idén indí­tották újra. Itt is igaz tehát az, ami a gazdaság egészére el­mondható: a javuló helyzet csak a Hom-korszak megelőző zanak, mint ’94-ben. Az elnök úgy vélekedett: politikai vonal- vezetését illetően a jelenlegi kormányzat kisebbségnek szá­mít, hisz kevés kivételtől elte­kintve szinte minden társadalmi réteg érdekeit megsértette. Giczy György kijelentette: a Keresz­ténydemokrata Szövetség meg­alakítása nem osztotta meg a KDNP tagságát; e fejlemények közepette éppen az lepleződött le, hogy a párt középvezetői a sa­ját tagságukkal sem értettek egyet, nemcsak az országos ve­hátrány a bányászfeleségeken túl a városokban és falvakban nehéz körülmények között élő, valamennyi megözvegyült nőt is érinteni fogja. Joggal vetődik fel a kérdés: vajon miért pont most világo­sodott meg a kilenc MSZP-s képviselő előtt a törvény igaz­ságtalansága, miért éppen most ébredt fel „lelkiismeretük” ... Miért nem próbálták frakcióju­kat meggyőzni a törvény hibá­járól? Vagy észre sem vették, hogy mit szavaznak meg? Va­jon egy kormányzó párt képvi­selői miért az újság hasábjain vetik fel az általuk hozott tör­vény hibáit? Másként szavazni a parlamentben és másként nyi­latkozni az újságban - ezt úgy hívják, megtévesztés, demagó­gia. Dr. Révész Mária MDF frakcióvezető időszakához képest igaz. Az idei, szigetszerű gazdasági nö­vekedés tehát nem az általános fellendülés jele. A növekedés nagymértékben koncentrálódik három ipari szakágazatra, va­lamint Budapesten kívül né­hány dunántúli városra és kör­nyékére. A helyzet javulása nem igaz a gazdaság hazai sze­replőinek és az ország lakossá­gának nagy részére. A GDP- növekedésből ezért sem lehet a gazdaság általános állapotának jobbulására következtetni. A szűk körű élénkülés jele az is, hogy a kétévi stagnálás után újra beindult gazdasági növe­kedés nem jár együtt a belföldi fogyasztás bővülésével. Ezért is van az, hogy olyan kevesen ér­zik életkörülményeik valóságos javulását. Hegedűs Tamás Néppárt-MDNP zetőséggel szemben voltak né­zetkülönbségeik. A KDNP-nek 25 ezer regisztrált tagja van, ha 1500-an kiléptek is (amiről a pártelnök nem tud, hisz nincs ilyen regisztráció), akkor sem je­lent semmit az MKDSZ meg­szervezése - hangoztatta. Sze­rinte nincs a tagságban igazi visszhangja annak a politikai nonszensznek, hogy a Fidesz- MPP frakciójában ülő Surján László a Kereszténydemokrata Szövetségen keresztül próbálja irányítani a KDNP-t. A GDP-növekedés árnyoldalai Giczy: rendszerváltoztatás zajlott Politikai kórtünet Jellemző, hogy mostanság mi­lyen sokan kételkednek a na­gyobbik kormányzópárt balol- daliságában. A társadalmi nyomor kiteljesedésével pedig azok száma is egyre gyarap­szik, akik a szocialista domi- nanciájú hatalmi apparátust - a szociális vívmányok otromba megnyirbálása következtében - a baloldali értékek felszámoló­jának tartják. Némelyek azt is kimondják: az MSZP-nek csak a névviselés dolgában van bal- oldalisághoz köze. Vannak, akik az MSZP-t a baloldali pár­tok történelmi küldetésének vaskosan ellentmondó politikai csoportosulásnak tekintik. Va­lószínűleg nem azért minősítik így, mert a pártirányítók a bal­oldali gondolat- és érzésvilágú polgárok tömegeinek szándé­kaira hajdanán fittyet hánytak, s most sem tesznek egyebet, ha­nem mert a szocialisták utóbbi győzelme következtében „bal­, oldali” többséggel hivalkodó politikai kurzus prominensei - középjobbosra emlékeztető po­litikájukkal - lételméletileg kérdőjelezik meg a munkás- mozgalom szempontjából mi­nősíthető baloldaliság alapérté­keit megfogalmazó formulát. A baloldali pártok elsősor­ban mindig a kizsákmányoló társadalmi-politikai rendszer, vagyis a tőkés termelési mód bérrabszolgái, a kisemmizett és a társadalom peremére sodort tömegek politikai érdekképvi­seletéért, helyzetük jobbításáért munkálkodtak; távlati célként pedig a burzsoá hatalmi viszo­nyok meghaladását tűzték a zászlajukra. Az MSZP-elitek ezzel szem­ben - miközben nyolc eszten­dővel ezelőtt modellváltással, demokratikus szocializmussal, szocialista piacgazdasággal ál­tatták a politikában kevésbé já­ratos tömegeket - pártjuk kép­viseletében cselekvőén részt vállaltak egy (hibáival, mellék­fogásaival együtt is) ember- központú, azaz baloldali állam- alakulat fölszámolásában. Mindez pregnánsan jelzi a na­gyobbik kormányzópárt kínos szerepzavarát. Jelesül, hogy miközben balról határozza meg önmagát, éppen a baloldalra jel­lemző jóléti vívmányokat nyir­bálta meg. Egészen addig, hogy még a polgárok létbiztonságát is kitette a piac farkastörvé­nyeinek. Evidens, hogy az ilyen párt baloldalisága sokak szemében megkérdőjeleződött. Mind ke­vesebben hiszik el, hogy a sze­gények, a bérből, fizetésből élők'és a hermelinpalástban fe­szengő nábo- bok politikai érdekképvise­letét egyidő- ben ugyanaz az egyetlen párt betölt­heti. Fölis­merték, hogy amely párt fölvállalta a másokat kiszipo­lyozok szolgálatát, vagyis köz­reműködésével a gazdag gaz­dagabbá válik, s eközben az or­szág polgárainak többsége sze­génységi küszöbhöz közelit, vagy az alá csúszik, hiába re­mélik élethelyzetük jobbulását, megtapasztalták, hogy az efféle politikai szervezet csupán neve szerint hordoz illúziót arról, amit a gyakorlatban megvalósí­tania illenék: jelesül a szociális biztonságot és a tömeges társa­dalmi felemelkedést. Dr. Südi Bertalan munkáspárti szóvivő Példaképeink Sokunkban felmerült a na­pokban Apor Vilmos püspök boldoggá avatása kapcsán, va­jon miért van szükség arra, hogy az egyház boldoggá, szentté avasson hivatalos szertartással egy-egy eré­nyekben kimagasló szolgáját. Az egyháznak ez olyan pozi­tív tette, mellyel az értékes és embertársaink, szűkebb kör­nyezetének példát mutató embert kiemeli, elsősorban az utókor, de mindannyiunk épü­lésére. Példaképeink ők, aki­ket követve mi is hasonlóvá, embertársainkon segítő, er­kölcsi értékeket megőrző és új helyzetekben is példaadó, követésre méltó emberek le­hetünk. Példaképekre min­denkinek szüksége van. Ki­vált az ifjúságnak, de a bi­zonytalan, gyakran megza­vart, értékítéleteiben habozó felnőtteknek is. Apor Vilmos püspök min­den feltételnek megfelelt. Ő lehet a mai ember példaképe. Helytállása ma is aktuális példamutatásban nyilvánult meg. Menekülteknek, üldö­zötteknek nyújtott segítséget, s ami a vértanúság közvetlen kiváltó oka volt, a női nem védel­mezője, igazi lovagias és erkölcsi ér­tékekre sokat adó ember példáját adta nekünk a hu­szadik századvégen. A püs­pök vértanú emlékét először a politika próbálta feledtetni. Ma pedig, talán kissé elhalvá­nyul a legfontosabb amit tett, az erkölcsi tisztaságért folyta­tott küzdelme és végül életál­dozata. Nem lehetett véletlen, hogy egyháza éppen akkor emelte őt a boldogok sorába, amikor — úgy tűnik - nemze­tünknek a legnagyobb szük­sége van, az efféle útmuta­tásra. Isten Apor Vilmos élet­áldozatán keresztül figyel­meztet: az erkölcsi tisztaság követelménye, nem letűnt ko­rok „szokása” csupán, hanem örök törvény, az emberi mél­tóság része, mindenkori meg­újulásunk alapja is egyben. Hídvégi Péter KDNP Baranya megyei Választmány Kilépni a közönyből A MIÉP VI. Országos Gyűlésén el­hangzottak alapján az el­lenzéki pár­tok összefo­gására, együttműkö­désére tett 2 éves erőfeszítés ugyan siker­telen volt, de nem hiábavaló, mert mindig többen ismerik fel az összefogás szükséges­ségét, így a MIÉP a társada­lom jelentős hányadának tá­mogatására számíthat, ami nagyobb jelentőséggel bír, mint az ellenzéki pártokkal való együttműködés. A MIÉP dinamikusan fej­lődő szervezeteit és taglét­számának alakulását igazolja az a tény is, hogy 1997. aug. 8-án megalakult szentlőrinci szervezet jelenlegi taglét­száma meghaladja egyes pár­tok megyei taglétszámát. Szervezetünk tagságában képviselteti magát az ifjúság, a középkorosztály és a nyug­díjasok egyaránt. Taglétszá­munk a megalakulás óta fo­lyamatosan növekszik. Nem titkolt szándék, hogy a körzetünk nagyobb telepü­lésein is létrehozunk szerve­zeteket, kisebb helyeken pe­dig szórványtagsággal bizto­sítjuk a MIÉP jelenlétét. A csökkentő életfeltételek alátámasztják, hogy az elmúlt - lassan két - választási cik­lusban a gazdaságban előre­lépés nem történt, ezzel szemben az állampolgárok, a családok folyamatos megszo­rító intézkedések terheit vise­lik. Választási ígéreteik nem teljesülnek, a kiábrándultság miatt az embereket nagyfokú közöny övezi. A MIÉP célja e közönyből való ébresztés, mert állam- polgári jogaink mellett köte­lességünk is van, mely egy­mástól elválaszthatatlan. Könnyen előfordulhat, ha kö­telességünket nem teljesítjük, nem lesz módunk jogaink gyakorlásához. Valamennyien felelősség­gel tartozunk nemzetünk sor­sának alakulásáért, amit nagymértékben befolyásolhat a MIÉP parlamenti jelenléte az 1998-as választások során, melyhez az esélyeink meg­vannak. Márfi Tibor, a MIÉP Szentlőrinci Szervezet ügyvivője Ingyenmilliárdok a médiának A rádió elnöke pénzért könyö­rög, de ezt teszi a tévé elnöke is. Kevés a pénz, hogy nívós műsorokat csináljanak? Lenne egy ötletem, könnyen kivite­lezhető, pénzbe nem kerül, mil- liárdokat hozhat évente, a né­zők, hallgatók is jól járnának. Az ötletet az adta, hogy időt­len idők óta sajátos meccset ví­vok a rádió- és tévéreklámok­kal. Amikor a rádióban föl­hangzik a reklámot bevezető, amúgy is fülsértő zenei szignál, rohanok kikapcsolni a készülé­ket, ne halljam ezredszer ugyanazt a bárgyú reklámot. A tévé hangerőgombját azonnal a nullára csavarom, amikor lá­tom hogy valószínűleg valami­lyen gusztustalan Always-rek- lám következik. Mikor viselném el több mil­lió társammal együtt e reklá­mokat? Nos, például lottósor­soláskor, vagy a totóeredmé­nyek ismertetésekor. Kérem, egyszerűen nem értem, hogy miért nem közvetíti a tévé pél­dául a hatoslottó-sorsolást? Sorsolás kezdetekor, végekor, két szám húzása közben, vagy alatt mehet a reklám, csillagá­szati ár kérhető a reklámidőért (szupermagas nézettségi szint!), a tévé és rádió kaszál­hatna). Nem értem, hogy a tévé mi­ért ad költséges, értelmetlen, sótlan revüműsort az ötöslottó sorsolása alatt? A legnézettebb műsoridő, a legmagasabb áron eladható reklámidő. De ugyanez áll a szerencsejátékot bonyolító vállalatra is. A sportműsorok közben is jóval több lehetőség lenne reklá­mokra. És nem a hírek elé kel­lene betenni például a rádió­ban, szinte másodpercre be­lőve. Egyszóval a rádió elnökének talán nem a kormányt, és ezen keresztül az adófizetőket kel­lene pumpolnia, hanem elő kel­lene vennie egy kis üzleti fifi- kát. Néha ilyen egyszerűek a dolgok. Gazdag László

Next

/
Thumbnails
Contents