Új Dunántúli Napló, 1997. december (8. évfolyam, 329-357. szám)

1997-12-10 / 338. szám

1997. december 10., szerda Nyugdíjasok Oldala Dtinántúli Napló 7 Oldalszerkesztő: Percesek Jogi tanácsadó. Decem­ber 17-én, szerdán délután 5-től 6 óráig ingyenes jogi tanácsadást tartunk szer­kesztőségünkben - Pécs, Rákóczi út 34. szám alatt. Koncert a kórházért. Jó­tékony célú adventi koncer­tet rendez holnap, 11-én este 18 órai kezdettel a Mohácsi Zeneiskola a Kossuth Film­színházban. A bevételt a kórház ápolási osztályának támogatására fordítják. Karácsonyi köszöntő. Több mint hatszázan tartoz­nak a Meszesi Nyugdíjas Szakszervezethez, amely 12-én, pénteken délután fél négytől karácsonyi köszön­tőt rendez tagjainak. Mivel évről évre egyre többen vet­tek részt ezen a közös ünne­pen, idén még nagyobb he­lyiség után kellett nézniük. Az ünnepség a Gandhi Gimnáziumban lesz. Hangverseny és ünnep. Karácsonyi hangversenyt rendeznek a pécsi nyugdíja­soknak 18-án 15 órai kez­dettel a Szivárvány Gyer­mekházban. A karácsonyi ünnepséget pedig 19-én 16 órától tartja a Pécsi Nyugdí­jasok Egyesülete a Helyőr­ségi Klubban. Kiállítás. A Pécsi Nyugdí­jas Egyesület képzőművész csoportja tagjainak alkotá­saiból nyitnak kiállítást Pé­csett, a Helyőrségi Klubban 15-én 15 órakor. A bemu­tató 19-éig tekinthető meg, 10-17 óra között. Olcsó mosószervásár lesz ma délután 1 -tői 3 óráig Pé­csett, a Mecsek Áruház mö­götti parkolóban. Itt is az Arany Pajzs Segítő Szolgá­lat árusít, ugyanúgy, mint a húsipari előtt lévő - naponta 8-tól 4 óráig nyitva tartó - állandó helyükön. Kérik, hogy üveget, flakont min- denW vigyen magával. Nappali szolgálat. Min­dennap 13-19 óra között felhívhatnak egy pécsi tele­fonszámot, ha úgy érzik, hogy bajban vannak, segít­ségre szorulnak vagy ta­nácstalanok, magányosak. A telefonszám: 212-813. Napokon múlhat a több százalék Főfoglalkozás mellett is megkapható az öregségi nyugdíj Az ember folyamatosan számol. Hogyan jár jobban, milyen le­hetőségei vannak a nyugdíjra, illetve arra, hogy mellette még dolgozzon. Megkönnyíti ezt a kalkulációt az a lehetőség, hogy az ötvenedik életév betöltése után mindenki kérheti a szolgálati idejének megállapítását. A munkában eltöltött idő hiva­talos elismertetése több okból nagyon praktikus. Az egyik, hogy nem az utolsó pillanatban kell összeszedni és beadni azo­kat az okmányokat, amelyekkel igazolni lehet, hogy valaki mi­kortól, meddig, hol dolgozott, s így arra is van idő, hogy ami vi­tatott és hiányzik, azt a tényle­ges nyugdíjba menetelig még tisztázzák. Ebből következik, hogy ha már kézben van a szolgálati időről hozott határozat, akkor pontosan ki lehet számolni, mi­kortól érdemes igényelni az öregségi nyugdíjat. Az igénylésnek két alapvető feltétele van, az egyik a korha­tár betöltése, a másik a mini­mum 15 év szolgálati idő. Ha ezek együtt vannak, akkor me­gint lehet tovább számolgatni. Mégpedig úgy, hogy ha vala­melyik százalékos határ köze­lébe jutott már valaki, és rövid tovább dolgozás kellene ahhoz, hogy átlendüljön ezen, akkor nyilván jobb lenne egy kicsit tovább maradni. Nézzünk rá egy konkrét példát Ha valaki mondjuk 39 év 326 nap szolgálati idővel ren­delkezik, akkor a jelenleg érvé­nyes szabályok szerint a havi átlagkeresetének 78,5 százalé­kát kaphatja nyugdíjként. Negyven év szolgálati idő után viszont a havi átlagkeresetének nyolcvan százalékát kaphatja, tehát szerencsés lenne ahhoz a 39 év 325 naphoz még negyven napot hozzá dolgozni, és akkor negyven év szolgálati ideje lesz. A számolgatás során nem árt figyelembe venni az igényér­vényesítés szabályait sem. Ezek szerint ugyanis az igénybeje­lentés hónapját megelőző hato­dik hónap első napjától kérhető a nyugdíj megállapítása. Ter­mészetesen akkor, ha a jogo­sultsági feltételek már ezen a napon is fennállnak. Nézzünk erre is egy példát. Ha egy 1941. április 3-án született nő - akinek legalább 15 év szolgálati ideje van - a munkaviszonyának fennállása mellett október végén beadja az öregségi nyugdíjigényét, akkor ő 1997. április 3-ától, vagy ezt követően bármelyik naptól kér­heti az öregségi nyugdíja meg­állapítását. Mindez ezért érde­kes, mert az érvényes szabá­lyok szerint az öregségi nyugdíj megállapításának és folyósítá­sának nem feltétele a foglalkoz­tatás megszűnése. Magyarán, aki olyan hely­zetben van, hogy a munkálta­tója a főfoglalkozásban alkal­mazza, attól ő az öregségi nyugdíját is megkaphatja. Ma­gunk között szólva ez nem ép­pen jellemző gyakorlat, de nem árt tudni, hogy a lehetőség adott. Vidám visszatekintő A hogádiakkal és a patacsiakkal együtt ünnepeltek Tréfás versbe foglalták a közös múltjukat KOZÁRMISLENY-Nem gondoltam volna, hogy ilyen rövid idő alatt ennyire a falu jegyzett csoportjává tu­dunk válni, nekem ez nagy öröm - összegezte a mögöttük lévő időt Tarcsay Gyöngyvér klubvezető. - Most is előttem van az étterem, ahol összejöt­tünk, és eldöntöttük, hogy ala­kítunk egy nyugdíjasklubot Kozármislenyben. Az induló létszám biztató volt, majdnem hatvanan jöttek el, de akkor még talán mi sem tudtuk ponto­san, mit szeretnénk, mit aka­runk. Szerencsére voltak patró- nusaink, akik tanácsai alapján elkezdtünk együtt tevékeny­kedni. Ma ott tartunk, hogy bármilyen megmozdulás van a községben, számítanak ránk. Legyen az olyan rendezvény, ahol az ügyes kezű háziasszo­nyok süteményeire is számíta­nak - szólnak nekünk, s mi örömmel sütünk. De voltunk már közös helyiségeket takarí­tani, virágot ültetni, szóval a klub a falu része lett. Most már 175-en vannak, akik úgy érzik, hogy jó dolog ehhez a közösséghez tartozni, velük együtt szórakozni, kirán­dulni. A napokban - amikor összegezték, mi minden történt velük az elmúlt két év alatt - maguk is meglepődtek, hány helyen jártak, mi minden vált közös szokásukká. Csak a példa kedvéért említjük Szentendrét, Budapestet, Győrt, Pannon­halmát, Herendet, Veszprémet, Esztergomot. Közben összebarátkoztak a bogádi és a patacsi klub tagjai­val, akikkel kölcsönösen, rend­szeresen meglátogatják egy­mást. Már nem tudni pontosan, mikortól lett így, de ma már minden jelentősebb rendezvé­nyük előtt közösen mennek mi­sére.-Úgy tűnik, hogy nagyon szépen összekovácsolódott a mi kis közösségünk, de nemcsak az a célunk, hogy mi jól érez­zük magunkat - folytatta a klubvezető. - Nagyon szeret­nénk, ha a község fiataljai is közelebb kerülnének hozzánk. Ennek jele, hogy örömmel jön­nek hozzánk műsort adni. A falu életében elfoglalt helyün­ket az is példázza, hogy a kép­viselő-testület tagjai is szívesen részt vesznek a rendezvényein­ken, tisztelettel beszélnek a te­vékenységünkről, és a lehető­ségekhez mérten támogatják is a klubunkat. Kolléga FOTÓ: MÜLLER ANDREA Fehér köpenyes vasutasok PÉCS, MÁV-RENDELŐ Akinek a kora, egészsége en­gedi, minden évben részt vesz azon a találkozón, amit nekik, a MÁV-Rendelőintézet egy­kori dolgozóinak rendeznek. A hét végén is több, mint öt- venen jöttek össze a pécsi, Szabadság úti intézetben. A ma már nyugdíjas kollé­gákkal együtt meghívót kap­tak a találkozóra a ma még ak­tívak, akik nemcsak a jelenlé­tükkel, hanem az állófoga­dásra készített finomságokkal tisztelték meg elődeiket. Egyetemisták, főiskolások műsora szórakoztatta őket, majd dr. Nardai Ilona főor­vos, a rendelőintézet igazga­tója köszöntötte az egykori dolgozókat, beszámolva arról, hogy napjainkban milyen fel­tételek között, elvárások mel­lett, hogyan tudnak tevékeny­kedni. Az ismertető minden bi­zonnyal érdekes volt azok számára, akik még azokban az években gyógyítottak itt, amikor még csak vasutas dol­gozók és hozzátartozóik előtt volt nyitott a rendelőintézet, s amikor még azon fáradoztak, hogy megteremtsék a jelen­legi MÁV egészségügyi el­látó rendszer gerincét. Erre az időszakra emléke­zett a ma 92 éves dr. Bánki József nyugalmazott főorvos, aki hosszú időn át vezette az intézetet, s aki a terület elis­mert szakembereként adta át helyét az utódoknak. Gyors cseretalálkozó PÉCS - NAGYATÁD Az első találkozó szeptem­berben volt. A nagyatádiak is részt vettek a Pécsi napok rendezvényein. Nemcsak mint érdeklődő vendégek, ha­nem mint szereplők is. Verset mondtak, daloltak, táncoltak. Ekkor ismerkedtek meg a Pé­csi Építők Nyugdíjasklub tag­jaival. Gyorsan összebarátkoztak, s az együtt töltött kellemes nap végén a nagyatádiak meghívták őket egy egész na­pos látogatásra. A közelmúlt­ban el is mentek. A város művelődési háza előtt találkoztak Gergő Sán­doméval, az Őszi Napfény Klub vezetőjével. Néhány klubtársával együtt ő állította össze a pécsiek programját. Először a cémagyárba láto­gattak, majd megnézték Nagyatád nevezetességeit. A legtöbb időt a település törté­netét is bemutató múzeumban töltötték. A szoborparkot is szerették volna látni, de a szakadó eső miatt kénytelenek voltak ki­hagyni, ám megbeszélték, hogy a legközelebbi látoga­táskor ismét benne lesz a programban. Meleg vizes fürdőzéssel zárták a napot, megbeszélve, hogy legközelebb Pécsett ta­lálkoznak. Elfelejtett halottaink A temetők is öregednek, a legszebben ápolt sírok is gon­dozók nélkül maradhatnak. A leghíresebb család is elhal, az utódok idővel elfelejthetik az ősök sírhalmait. Bármily szörnyű, de a családi kegyelet sem örökérvényű. Most még az a szokás, hogy legyalulják a magára hagyott sírhely süppedt hal­mát, fa- vagy kőjelzését félre­dobják, temetőárokban kalló­dik. Néha a követ újra farag­ják, bár ez is egyfajta kegye­letsértés. A sírásó ma is, ha csontvázra bukkan a sírhely mélyítése közben, a csontokat az új sírgödör egyik sarkában összerakja. Napjainkban mind több fa­luban összegyűjtik a fa- és kőfejfákat, és a ravatalozó kö­rül kőtárat, lapidáriumot léte­sítenek. Tették ezt most Bi- csérden a Faluszépítő Egyesü­let tagjai mindkét temetkezési helyen Prokop Lajos és Nagy István kőművesek közremű­ködésével. A fejfamaradvá- nyokat kör- és háromszög­alakzatban rendezték el, kö­zépre faragott emlékkopjafát állítottak. Átán, a Pusztama- lom-dűlő pusztuló sírkertjét most már rendszeresen gon­dozzák a lelkes lokálpatrió­ták, pedig a nyughelyek rég jelöletlenek. A lothárdi lapidáriumot Ruzsics Mihályné vezetésével alakítják ki egy védett öregfa körül. Csak akkor helyeznek el itt törött és kopott sírkőfa­ragást, ha a még élő utód hoz­zájárul ehhez. Csuti J. A város legfiatalabb klubja Az üveges táncot még gyakorolniuk kell Ez a város legfiatalabb klubja. Két hónappal ezelőtt, október 11-én jöttek össze először Pé­csett, a Dischka Győző u. 2. sz. alatt kapott helyiségükben, s azóta minden szombaton és hétfőn itt találkoznak. Negyve­nen vannak, de bíznak abban, hogy hamarosan még többen lesznek.-Igyekszünk vonzó és na­gyon sokrétű programot össze­állítani - magyarázta ennek a bizakodásnak az alapját Dóka Margit, akit az első találkozás­kor klubvezetőnek választottak. - Voltunk színházban, közös névnapot tartottunk, előadást hallgattunk az időseknek aján­lott életmódról és ellátogattunk egy sor pécsi céghez.- Számomra ez az utóbbi kü­lönösen nagy élmény volt — tette hozzá Ruppert Ivánná -, mert számos nagy hírű pécsi gyár, üzem átalakult, keveset tudtam a tevékenységükről. Nyilván nem én vagyok az egyetlen, aki így van ezzel, s többször beszélgettünk arról, hogy a mi városunk, a mi térsé­günk mintha elmaradna a töb­biek fejlődési ütemétől. Most jó érzés volt hallani és látni, ho­gyan dolgoznak, milyen ered­ményeik, céljaik vannak. A klub a belvárosban műkö­dik, de ez nem azt jelenti, hogy csak innét vannak tagjai. Járnak hozzájuk Kertvárosból, Me­szesről, Újmecsekaljáról is. A legfiatalabb klubtársuk még nincs negyvenéves, ő rokkant- nyugdíjas, a legidősebb pedig 85 éves. Ha nincs előre terve­zett programjuk, akkor dalokat, táncokat tanulnak, illetve vicc­mesélő versenyt rendeznek. December 20-án rendezik az első közös karácsonyi ünnep­ségüket, és akkor adják át a ju­talmakat a valamiben kitűnt társaiknak. Azt már mindenki tudja, hogy a viccmesélő ver­senyt biztosan Kiss László nyeri.

Next

/
Thumbnails
Contents