Új Dunántúli Napló, 1997. december (8. évfolyam, 329-357. szám)
1997-12-09 / 337. szám
10 Dunántúli Napló Kisebbségek Bakanyában 1997. december 9., kedd A társadalmi fölösleg kialakulása Ladányi János (képünkön) városszociológus, kisebbségkutató, a Budapesti Közgazdasági Tudományegyetem tanára. Az elmúlt héten Pécsett járt, résztvevője volt a Művészetek Háza vendégeként egy beszélgetésnek.- A rendszerváltás idejére olyan térszerkezetet örököltünk az előző rendszertől, amelyben a gazdasági fejlettség színvonalához képest nagyon magas volt a községekben élő népesség száma. Gyorsabban növekedett ugyanis az ipari munkahelyek száma, mint a városi lakóhelyeké. Ez azzal is járt, hogy igen magas volt az ingázók aránya, akik zömmel kvalifikálatlanok voltak. A drámai változások ezen a téren történtek először a rendszerváltozás körül, a dotált nagyipari vállalatok csődbe jutása révén ez a népesség vesztette el a munkahelyét. Sokan közülük visszaköltöztek a falujukba, ezzel csökkent a városi népesség aránya, amely Magyarország békebeli történetében nem fordult még elő. Ugyanakkor, 1993 körül megindult a magas státuszú emberek kiáramlása a város környéki gyűrűbe. Ennek az a következménye, hogy a városok leromló belső területeinek hanyatlása felgyorsult, ehhez társult a cigány népesség beköltözése ezekre a részekre, megkezdődött a gettósodás. Különösen fenyegető, hogy a faluról, ahol gyakran a legalapvetőbb feltételek sincsenek meg, beáramlás indulhat el, amely kezelhetetlenné válhat.- Van-e valamiféle megoldás a cigányok helyzetének javítása érdekében ?- Ma olyan helyzetben van a cigányság Magyarországon, mely törvényszerűvé teszi a konfliktusok kialakulását. Még a gazdasági fellendülés sem hoz automatikus megoldást, ahogy a közgazdászok gondolják, ez a népesség tartósan feleslegessé válik.- Elképzelhető, hogy polgár- háborús helyzet alakulhat ki az ezredforduló után?- Ügy gondolom, ha mindez így folytatódik, akkor a kurd kérdés kismiska ahhoz képest, amivé a cigánykérdés válhat Kelet-Európábán. De azt is gondolom, hogy egy sor kérdés lassan kezd megfogalmazódni. Az biztos, hogy fontos az iskola, a munkahelyteremtő és az értelmes közmunkaprogramok sora, melyek során remélhetően nemcsak megalázó árokpuco- lásra használnak embereket.- Kialakultak Nyugat-Euró- pában félelmek azzal kapcsolatban, hogy az Európai Közösséghez való csatlakozásunk után, élve a lehetőségekkel, képzetlen és képezhetetlen cigány tömegek áramlanak ki a jobb megélhetés reményében ?- A szlovák és cseh példa után erről pontosan lehet tudni, és amikor a fehérvári Rádió utcai ügy elindult, akkor már itt volt az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának delegációja. Pontos információik voltak, s nemcsak emberbaráti okok miatt jöttek, hanem mert nagyon félnek. Azt gondolom, hogy a nagyrészt cigány „társadalmi fölösleg” lesz a legnagyobb akadálya Magyarország Európai Uniós felzárkózásának. Ugyanis ez többek között járványügyi problémákat is jelent. Amióta a tisztiorvos naponta cáfolja, hogy itt hepatitis járványok vannak, azóta már mindenki tudja, hogy itt voltaképpen hepatitis járványok vannak. A járványok, vagy például a bűnözés olyan problémák, melyekből egy normális társadalom megérti, hogy ezt az ön- szabályozó piacgazdaságot valamilyen módon az államnak korlátoznia kell. Nyugat-Euró- pában mindez már jóval korábban megtörtént.- Szerencsés, hogy a cigány- szervezetek egymás ellen küzdenek?- A nem cigányok szervezetei is megosztottak Magyarországon, ez természetes. De a helyzetért ugyanakkor nagymértékben felelősek a kormányok, mert miután rájöttek, hogy ez a legnagyobb kisebbség, megpróbálták manipulálni, s ez valamennyi kormányra érvényes. A legutóbbi országos cigány kisebbségi önkormányzati választásokon sikerült ötvenhárom jelöltből ötvenhárom képviselőt beválasztani a Lungo Dromból, „véletlenül”. Úgy gondolom, hogy ennyire primitíven ezt nem szabad csinálni. De ha mindig csak egy országos cigány önkormányzat fog létezni, akkor azt mindig a kormány akarja majd kézben tartani, s ez rettenetesen veszélyes dolog. A cigány zsidó és a szőke kínai Pontosan dél volt, amikor a belvárosi vendéglő egyetlen üres asztalához ültem le, hogy valami egytálétellel megküzd- jek. Amíg vártam a pincérre, egy roma család jött be, két nő gyerekekkel, egy nagybajuszú férfi kíséretében. Tarka öltözékük és a két gyerek alig észrevehető nyugtalansága magukra vonták a pincér figyelmét. Miután tanácstalanul nézelődtek körbe, asztalomhoz invitáltam őket. A pincér, látva mi készül éppen, öles léptekkel jelent meg, s egyértelműen tud- tukra adta, hogy itt csak étkezni lehet, mással ne is próbálkozzanak. Az asszonyok és a gyerekek enni szeretnének, mondta a férfi. „Akkor megkérem az urat, hogy fáradjon velem, keresünk egy nyugodt helyet”, szólt a főűr, s mélyen a szemembe nézett, valamiféle aktív együttműködést várva tőlem ebben a kínos helyzetben. „Ez nagyon nyugodt helynek tűnik”, válaszoltam, de érezhető volt, hogy lassú észjárásúnak tart, hiszen nem értettem meg kérését, amely finom eltávolításomra irányult ebből a számára nehezen elfogadható közegből. „Azonnal nézek egy nyugod- tabb helyet, ahol megebédelhet”, mondta jóval hangsúlyosabban, riadtan lesve, megjelenik-e végre némi értelem a tekintetemben, s lassan nagy iz- zadságcseppek jelentek meg a homlokán. „Maradnék”, jeleztem, miközben a család elhelyezkedett, a pincér pedig visz- sza-visszapillantva elkullogott. Egy levest és egy rántott húst rizzsel rendeltek mindössze, s amíg a pincér a távolban tettvett, a nagybajuszú megszólalt: „Biztosan szerb, mert nem szereti a magyarokat. . . Egyébként szép zsinagógájuk van”, jegyezte meg az ablak felé biccentve, ahonnan éppen a tér túloldalán álló, a hideg, ködös időben halványan kirajzolódó zsinagógára lehetett látni. Miután többször is szóvá tette a zsinagógát, megkérdeztem, miért érdekli. Mert ő zsidó, válaszolta, Krausznak hívják, és a felesége is zsidó, mutatott az idősebb tarkaruhás asszonyra, akinek annak idején az egész családját elhajtották Marosvásárhelyről, ahol ők élnek voltaképpen. Most csak a pécsi vásárba jöttek, mert hogy vásározók. Hitetlenkedve néztem rá, a cigány zsidó olyan ritka errefelé, mint a szőke kínai, de kiderült, mély ismeretei vannak a zsidó vallásról és az izraelita egyházról, s nemigen értette, ha nem is beszélek héberül, miképpen fordulhat elő, hogy még a jiddisben sem vagyok otthon. A pincér az étellel együtt hozta a számlát is nekik, s rendkívül feszülten, a levegőt kapkodva közölte, hogy fizetni kell, anélkül itt nem lehet enni. „Látja, nem szeret minket, mégiscsak szerb”, súgta oda Krausz. Figyeltem a pincért, aki közben szaporán szedegette fel a pénzt az asztalról. Ha tudná, gondoltam, hogy nemcsak cigányok, zsidók is, még nagyobb cseppekben gyöngyözne homlokán az izzadság. Karácsony roma gyerekeknek Karácsonyi meglepetés címmel rendez műsort december 19-én 15.30-kor a Bóbita Bábszínházban kétszázötven roma származású gyermek számára az Etnikai Fórum Pécsi Szervezete a Bankkaritas alapítvány támogatásával. Jelentkezni, ingyenes jegyekért, a szervezet irodájában lehet december 9-étől 16-áig, délelőtt 8-11 óra között az Apáca utca 15. szám alatt, Várnai Márton elnöknél. • • Ünnepelő görögök A Pécsi Görög Szervezet újjáalakulásának első évfordulóját ünnepli decemberben. Ebből az alkalomból a Mozgalmi Házban szervéz- nek évzáró közgyűlést, elemzik eredményeiket és gondjaikat. A horvát dráma magyar színpadokon Horvát nyelven nem mindennap jelennek meg könyvek Magyarországon. Márpedig nem kevesen élnek nálunk olyanok, akik igényelnék az anyanyelviikön szóló olvasnivalót. A Pécsi Horvát Színház és a Horvát Ön- kormányzat most segít ezen a gondon. Dr. Poth Istvánnak, az ELTE nyugalmazott egyetemi tanárának tollából karácsonyi megjelenésre vár A horvát dráma magyarországi színpadokon című horvát nyelvű könyv, mely Szeged, Kaposvár, Szolnok és Budapest színházaiban a kezdetektől a kortársakig különböző horvát szerzőktől származó, sikereket aratott darabok színház- történeti elemzését tartalmazza fotókkal, meghívókkal illusztrálva. A kötetet, mely már a nyomdában van, dr. Lukács István és dr. Gyúrok János szerkeszti, s a budapesti és a pécsi horvátok közös gondozásában a Pécsi Horvát Színház adja ki. A magyarországi horvátok demográfiai, szociológiai helyzetét elemző magyar nyelvű munka is nyomdában van már, amelyben az 1910- től 1990-ig eltelt időszakot dolgozza fel dr. Gyúrok János. Ez a kötet, melyhez hasonló még nem született ebben a témakörben, januárban jelenik meg. Göncz Árpád egyik horvát nyelvre már lefordított színdarabja szintén megjelenésre vár márciusban, ugyancsak a Horvát Színház kiadásában. Jön az orosz Gyed Máróz PÉCS A Pécsi Magyar-Orosz Társaság december 9-én 18 órakor a Nevelők Házában Jolkát, azaz fenyőünnepélyt rendez, ahová várják az oroszul beszélő gyerekeket és szülőket. Az estre a Gyed Márózt, a Fagyapót és segítőtársát, a szép fiatal lányt, Sznyegu- rocskát, vagyis Hópelyhecskét is meghívták. Könnyen tehetik, hisz’ otthon Moszkvában csak újévkor szaporodik meg a dolguk, amikor a lakásokban és a tereken fenyőt állítanak, és az emberek megajándékozzák egymást. Oroszországban I. Péter hozta szokásba nyugati mintára az újévi fenyőfaállítást és ajándékozást, sőt, megparancsolta, hogy a szomszédok és rokonok köszöntsék egymást az újév alkalmából. A cár a tereken tüzet rakatott, tűzijátékokat rendeztetett az újév előestéjén az ünnep fényének emelésére, és fenyőfát is állíttatott. A Gyed Máróz és Sznyegurocska népmeséi alakok, csak később kerültek az újév ünneplésének történetébe. A pravoszláv egyház régi módon, a Julianus naptár szerint, január hetedikén tartja a karácsonyt, és január 14-én a régi újévet. Ezeket az ünnepeket a hívők és nem hívők is megtartják, sőt a Magyarországon élő oroszok a magyarokkal egy időben, december 24-én állítják fel a karácsonyfát. A szellem napvilága A német báziskönyvtárnak 37 ezer kötete van fotó: laufer l. A nemzetiségi kultúra és identitás megőrzésében alapvető a szerepe a könyvnek. Baranyában a közelmúltban lecsengő ünnepi könyvtári hetek tanulságai szerint ezt a hivatást az intézmények nem tudják igazán betölteni. A Mohácsi Városi Könyvtár 1973-ban létesített délszláv báziskönyvtára megyénkben 22, Somogybán 4, Tolnában 1 horvát vagy szerb nemzetiségű település ellátását kapta feladatul. A könyvtárellátón keresztül gyarapodó állományt a volt Jugoszlávia ajándékkönyvei egészítették ki. író-olvasó találkozót, vers- és prózamondó versenyeket szerveztek. Azonban 1989-től bizonytalanná vált a beszerzési forrás, 1991-ben Jugoszlávia széthullott - uralkodóvá vált a horvát kiadványok iránti igény. A régi beszerzési források elsorvadtak, horvát könyvek a bolti forgalomban nem kaphatók. Ráadásként a 20/1992-es kormányrendelet megszüntette a megyei könyvtárak, illetve a városi alközpontok szervező és szakmódszertani funkcióját, hogy ugyanezt a feladatot a megyei könyvtárak az önkormányzatokkal kötött megállapodásokkal „pereljék” vissza. Mindez elég volt a hálózati munka megtorpanásához, ahhoz, hogy pénz, gépkocsi hiányában elmaradjon az új dokumentumok vásárlása, cseréje. S hiába van 55 letéti hely - 27 könyvtár, 11 iskola, 12 óvoda, Pécsi Rádió, Horvát Intézet, tanárképző főiskola stb. - az olvasókkal való kapcsolattartás is ellehetetlenült. Tavaly a horvát könyvtár központi támogatása is megszűnt, a Nemzeti Kulturális Alap 150 ezer, illetve a Ma- gyárországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért alapítvány 40 ezer forintja 30 (!) könyv beszerzését tette lehetővé. Az idén ugyan már 100 ezer forintot kaptak ez utóbbi alapítványtól, de persze ez sem garancia a tervezhető működésre. Mohács városa nem zárkózott el a költségek 50 százalékának vállalásától, de mi lesz a másik 50-nel, amikor a megye ugyanerre a hatásköri törvény értelmében nem kötelezhető? A Baranya Megyei Könyvtár német báziskönyvtárát hasonló pénzügyi bukfencek jellemzik. Az utóbbi években például az Országos Idegennyelvi Könyvtár keretébe építették be a pécsi báziskönyvtár költségvetését, legutóbb pedig számukra is maradt a pályázgatás. Amikor végre nyertek, a megyei könyvtár keretéből osztottak számukra kevesebbet. Garancia tehát nincs, a feladat viszont nem változott, a könyvtárat olvasnivalóért keresik fel, a kínálat azonban szegényes, az oktatásnak csak alkalmi segítséget tud nyújtani, és a beszerzésben hiányzik a Nemzetiségi Új Könyvek tájékoztató tevékenysége is. Valamiféle szabályozás dereng ugyan a láthatáron, de mi valósul meg ebből ott, ahol érveken kívül nincs más az érdekek érvényesítéséhez? A német báziskönyvtárnak 37 ezer kötete és 87 letéti helye van - Siklóson, Mohácson olvasóköri formában. A dokumentumok többsége vidéki kiskönyvtárakban található. Az idén maradékpénzből 167 új kötethez jutottak. B. R.
