Új Dunántúli Napló, 1997. november (8. évfolyam, 299-328. szám)
1997-11-03 / 301. szám
1997. november 3., hétfő Háttér - Riport Dünántúli Napló 11 Emlékezés a forradalomra gáti társadalom, sok magyar vérnek kellett elhullania ... és ez a vérfolyam már kezd alvadni az emlékezetben ...” Camus felkiáltása nekünk is szól. Még ma sem becsüljük meg és ünnepeljük méltóan ezt a világmozdító szent forradalmat, a világtörténelem legtisztább forradalmát. Leginkább azért, mert több, mint 30 éven át azok, akik együttműködtek az eltipró szovjet hatalommal és elárulták a nemzetet, mindent megtettek, hogy bemocskolják emlékét a legképtelenebb hazugságokkal. Ezeket a hazugságokat még nem cáfoltuk meg módszeresen, ezek a hazugságok máig ott vannak a történelemkönyvekben és bekerültek a tankönyvekbe is. Azokba a tankönyvekbe is, melyeket már 1989 után írtak ... A hazugságokat tényekkel cáfoló írások is gyűlnek már, 41 évvel ezelőtt csoda történt. A világ legnagyobb hadserege meghátrált a budapesti felkelők, a pesti srácok elől.. . Ezzel a világ egyik legvéresebb elnyomó hatalma, a Szovjetunió, halálos sebet kapott. 1956-ban indult meg feltartóztathatatlanul a Szovjetunió felbomlása. Ezt maga Borisz Jelcin mondta Amerikában 1989-ben. Az oroszokkal szemben az egész világ eszeveszett fegyverkezéssel, iszonyatos anyagi áldozatokkal készülődött a harmadik világháborúra, melytől a Föld nagy részének elpusztítását, keservesen megfizetett győzelmet vártak. Lényegében 1956-ban a magyar fiatalok megnyerték Amerikának a harmadik világháborút. Felbecsülhetetlen az az anyagi megtakarítás is, mely feleslegessé vált a készülődésben ... Amerika immár a világ legnagyobb, vetélytárs nélküli ura lett - a magyarok vére árán. Megmenekült Európa, a valószínű hadszíntér is. Hálát vagy köszönetét máig nem kapott ez az ország érte, még annyi segítséget sem, amennyit a második világháború után a legyőzött Németország népe kapott a Marshall segélyben . . . Nekünk magyaroknak történelmünk során nem először Páncélosok a szétlőtt budapesti utcákon kellett küzdenünk elrendőrruhába. A pártház védelmére két szovjet páncélost is odarendelnek. Október 28-án Nagy Imre bejelenti a forradalom győzelmét, a szovjet csapatok kivonulását. A Köztársaság téri pártház ávósai erről nem vesznek tudomást, többször is elfognak ezután fegyveres fiatalokat, akiket hiába keresnek társaik. 30-án ismét néhány felkelő megy a pártházhoz, keresi az eltűnteket. Ezek közül egyet megölnek, a másik három még el tud menekülni. Erre megostromolják a házat. Belülről jó fedezékből eredményesen védekeznek, a felkelők a tér fái mögül tüzelnek. Sok a sebesült. Fehér köpenyes, vöröskeresztes zászlós mentők mennek értük. Ezeket lelövik. Mindenről értesülnek a riporterek, a mentősök lelövéséről is filmet készít egy francia riporter, aki halálos lövést kap. Két páncélos jön és nyomó hatalmakkal szabadságunkért. A törökök elleni küzdelemről már alig beszélünk, pedig az nemcsak a hős végvárakban és csatatereken folyt, hanem folyamatosan a megszállt, meghódolt területen. (Egyszerű parasztemberek folytattak hősies hajdú-harcot, most úgy mondanánk, partizán-háborút. Ennek méreteiről, eredményeiről és áldozatairól alig tudunk valamit, pedig vannak, én is találtam e hősi küzdelemre adatokat a szekszárdi és Baranyai Megyei Levéltárban). Rákóczi Ferenc szabadságharca már csak történelemkönyvek anyaga és néhány dalban visszhangzik, nem ünnepeljük már a nagy fejedelem világítóan tiszta emberségét. Igazán csak 1848 gyújt bennünk tüzet minden március 15-én. Mert akkor ta- vaszodik, és lelkesen gondolunk a délceg magyar honvédekre és a kivégzett hős tábornokokra, a költőfejedelem Petőfi dalaira. Ez az október azonban szürkén jön, ködben, nem látunk magunk előtt délceg fiatalokat, csak rongyos, füstös arcú, kopott, viharkabátos, fegyelmezetlen legénykéket, kócos leányokat, szedett- vedett felszerelésben, kiégett kapualjakban ... Pedig 1848- ban a márciusi ifjak és a pirossapkás honvédek Magyarország történelmét fordították meg, ezek a rongyos budapesti gyerekek a világtörténelmet... A nagy francia író, Albert Camus írta: „A legázolt és bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt 20 esztendőben. Ahhoz, hogy ezt a történelmi leckét megértse a fülét betömő, szemét eltakaró nyukisebb és nagyobb budapesti és vidéki kiadványokban, ezért itt az ideje, hogy az úgynevezett 1956-os történelmi bizottság számba vegye azokat és kijavítsa saját kiadványaiban is a féligazságokat és nyilvánvaló tévedéseket. Nem kívánhatjuk, hogy megváltoztassák materialista vagy szabadelvű történelem-szemléletüket, de azt igen, hogy a tényeket közöljék és a hazugságokat végre kiiktassák: helyreigazító írásokat kérünk tőlük. Nemcsak az igazság kedvéért, melynek szolgálata minden történész kötelessége, hanem azért is, hogy ezek a tisztalelkű októberi kis hősöket méltóan ünnepelhessük és példaképül állíthassuk a fiataloknak. Fiataloknak, mivel ez a forradalom igazán a fiataloké volt, még fia- talabbaké, mint ama 1848-as márciusi napok ifjúsága. Egyetlen példát hadd említsek. „A forradalom hangja.” A magyar- országi rádióadások 1956 okt. 23. - nov. 9. c. 1989-ben megjelent kiadványunkban ezt olvasom október 30. napjáról: „Délelőtt a hisztérikusan felindult tömeg megtámadja a budapesti pártbizottság Köztársaság téri épületét és a védők közül 24 embert meglincsel. Az áldozatok közt van Mező Imre is”. Vagyis a hisztérikus tömeg a pártházra talál, és a párt vagy tagjai ellen gyűlöletből megrohanja a békés pártházat és 24 embert agyonver. Mi az igazság? A pártházba még a forradalom elején mintegy félszáz ávóst vezényel Orbán ÁVH-s ezredes, parancsnokuk Tompa Károly. Ezeket átöltöztetik lövéseket ad a házra. Ekkor fehér zászlót vagy lepedőt tűznek ki az ostromlottak. A felkelők előjönnek a fák mögül, megjelenik fehér kendőt lobogtatva Mező Imre is egy másik civilruhással. Ekkor újból gyilkos sortűz a házból a felkelőkre. Mező hátulról kapta a lövést, pár nap múlva hal meg a kórházban. Ekkor indul meg az elkeseredett roham. A pártházból 9 fegyverest hurcolnak ki és rájuk lőnek. Ezekből 3 meghal, ezeket, ill. holttestüket akasztja fel a hozzátartozóikat, barátjai- kat vesztett néhány felkelő. A többit megmentik a fegyveresek, de az ostrom alatt legalább tucat fegyveres ávós még a roham előtt elesik, összesen 24- en a pártházból. Számosán maradnak még életben, sebesülten a felkelők viszik a mentőkocsikhoz. Mindenről film és fényképek sorozata készült. Ezek alapján fogják el hónapok múltán a felkelőket, köztük azt a Kosa Feri nevű fiatalt is, aki a hátán vitt egy sebesültet a mentőkocsihoz. Ennyi a bűne. A fiúkat mind kivégzik, kit 1958- ban, kit 1959-ben és van akit csak 1960-ban, amikor betölti nagykorúságát. A felkelők vesztesége itt megbecsülhetetlen, a végső roham előtt már mintegy ötven. Túléli az ostromot Tompa Károly ávós tiszt is, aki később vallomást tesz egy perben. A pártház udvarán hátrakötött kezű fiatalok földbetakart tetemeire bukkannak, amikor keresik a titkos lejáratokat ... Ez az igazság. Ez egészen más, mint az, amit a könyv ír. Ez az az eset, mely legfőbb érv a Kádár-rendszer számára: terrorista ellenforradalmárok kegyetlen lincselése! Ez járja be a világot és csaknem ugyanígy szerepel most a Századvég füzetek 3. számában. Csak egy példa arra, hogy mennyire hamis a kép még most is. Á diktatúra logikája: azért végezi ki ellenfeleit, hogy elriassza a vele szemben állókat. A pártháznál elfogott fiatalokat titokban végzi ki. Logikája: ne maradjon az igazságnak tanúja. Nemcsak a harcban voltak ezek bátrak és hősök, hanem a hosszú siralomházban is, és bátran, Magyarországot éltetve mentek a bitóhoz. Újvári, Kosa, Illés, Ni- kelsburg és még hányán, ismeretlen nevűek... Az 1848-49-es szabadság- harc után 20 évre már történelmi tanulmányok, költemények, regények, novellák, festmények és szobrok sora készült és így lett lelkesítő példává. Hol vannak még ezek, egy még nagyszerűbb népfelkelésről? Ezért nincsenek itt a fiatalok. Össze kell gyűjteni minden emlékezést, élettörténetet, melyben a forradalom új és egyéni megvilágítást nyer, amint tette gyűjteményében Zsolnay Antal vagy Péter Károly a pécsi és baranyai eseményekről is. Talán majd jön regényíró is, aki a valósághoz megírja az igazságot is, a nagyközönségnek. 1956 tanulságai: a legvéresebb, a legke- ff gyetlenebb hatalom is megbukik, ha azt ön- feláldozóan akarják. Mi a mostani hatalom az akkori szovjet hatalomhoz képest! Ezt is el lehet söpörni ha akarjuk, szavazatok- • kai és vér nélkül. Egyszer s mindenkorra bebizonyosodott, hogy a marxisták által kisajátított munkásmozgalom csak a legembertelenebb rendszer hatalmasainak érdekében dolgozott és becsapta az igazságosabb világra áhítozó szegények tömegeit. Végül ez a hatalom, és a hatalom ideológiáján álló politika nem ismeri az egyezséget, az adott szó szentségét, a becsületet és a könyörületet sem. Kádár 1956. november 26-án és utána többször is ígért büntetlenséget, kegyelmet - és kivégezte Nagy Imrét és társait. Mindenkin kitöltötte a bosszúját, akit csak előcsalt a megbékélés ígéretével, a tárgyalás ürügyével: Maiéter Páltól Dudás, Báli és Szabó felkelő vezérekig és nem irgalma- zott az ellenfelet megmentő kis srácoknak sem, a Kosa Feriék- nek sem. November 4-én a szovjet hadsereg nehéztüzérséggel támogatott több ezer tankja a megkötött békét megszegve, megrohanta a fővárost. A nemzetközi jog több száz éves íratlan törvényeit semmibe véve elfogták a Szovjetunió által már elismert magyar kormány tárgyaló delegációját, többek közt Maiéter Pál honvédelmi minisztert is. Egyes ellenállási központok még napokig küzdöttek a százszoros túlerő ellen, vidéken még hetekig, mint a „mecseki láthatatlanok”, de a harc már november 4-én reménytelenné vált. Mindannyiunk felelőssége, hogy felkutassuk a szabadság- harc hiteles tanúit, és akkor az igazság fényében feltámad a szívekben is az a Magyarország, melyért az 56-osok életüket adták. Dr. Andrásfalvy Bertalan Dunai Imre jegyzete Tudósok, középre! Lehet, hogy valóban az egyiptomi piramisok tövében kezdődött, de nem a 18. század végén, hanem négyezer évvel korábban; és nem Napóleon híres hadparancsával: „A szamarakat és a tudósokat középre!” Persze ő nem lekicsinylésből, hanem praktikus és katonás felfogásából kapcsolta össze a szellem elitjét a butaság „totemállatával”. A hadtáp mozgatásához nélkülözhetetlenek voltak a csacsik. A védelem kiterjesztésével tehát hasonló létfontosságú szereplőknek tekintette a hadjáraton vele tartó tudósokat is. Azon az ősi földön, ahol először volt rangja a tudománynak. Bicegő állítás lenne, ha efféle védelmi parancsnak vennénk azt az áprilisi kormányrendeletet, amely november 3.-át a Magyar Tudomány Napjává nyilvánította. Mivel országunk csak akkora morzsát tud szánni a tudomány támogatására a nemzeti jövedelemben, amely a nálunk gazdagabbaknál szokásos aránynak a harmada-negyede; és mivel nem lehet mást tanácsolni a tudomány legjelesebbjeinek, mint hogy, ha másutt nagyobb hasznára lehetnek az emberiségnek, cseréljenek hazát, akkor ez a nap valóban csak tisztelgés. Ám mielőtt bárki napi politikai mutogatásra emelné a kezét, érdemes emlékezni: az eddigi tizenegy Nobel-díjas magyar tudós közül tíz külföldi munkásságáért érdemelte ki az elismerést. Még a legelső is 1914-ben. A megemlékezés róluk és a hozzájuk mérhetőkről szól. De ugyanúgy a pénzről is, meg a potenciális mecénások szerep- vállalásáról. A dátum annak évfordulója, hogy a napóleoni háborúk végén kitűnt huszár- kapitány, gróf Széchenyi István 1825-ben egy tudós társaság - a későbbi Magyar Tudományos Akadémia - felállítására ajánlotta fel sok ezer holdas birtokának egy évi jövedelmét. Noha spontán vállalás volt, mégis családi hagyományban gyökeredző, hiszen apja alapította a Nemzeti Múzeumot, anyai nagybátyja pedig a keszthelyi Georgikont. A rang és vagyon vezéralakjaiként ők nem feledkeztek meg arról, hogy nemcsak a szamarakat, hanem a jövő cölöpverőit is be kell vonni a pénz védősáncai mögé. Egyedül vagyunk-e a világban? Az egyesült államokbeli Nyugat-Virginia állam területén található az a 60 méter magas rádióteleszkóp, amely immár majdnem negyven éve mást sem tesz, mint „fülel”. Lesi, nem érkezik-e végre valamilyen jelzés az univerzum végtelen mélységeiből, amely választ ad a nagy kérdésre: egyedül vagyunk-e a világmindenségben? A rendületlen kutatás a Phoenix-program keretében folyik. Több jeles csillagász ugyanis azt vallotta, hogy csak a Tejútrendszerben sok ezer magasan fejlett civilizációnak kell lennie, csak meg kell találnunk őket. Az a puszta tény, hogy 37 év alatt egyet sem sikerült, nem szegi kedvét a kutatóknak. Jelen pillanatban körülbelül ezer, a Naphoz hasonló csillag szerepel a listán, ezek vizsgálatához azonban már nem elég a Green Bank-i teleszkóp. A kutatók ki szeretnék bérelni a Puerto Ricóban lévő arecibói rádiótávcsövet, amelynek átmérője 330 méter. Rádiójelekben nincs hiány, a probléma csak az, hogy mi módon lehet kiszűrni azokat, amelyek esetleges értelmes lényektől származnak, és nem űrbéli zajok csupán. Eddig minden izgalmat keltő jelzésről kiderült, hogy műholdak, mobiltelefonok és még sokmillió egyéb ok hozta létre őket. Ám sose lehet tudni, mikor jön el a nagy pillanat, mikor szólal meg a várva várt JEL, ezért aztán folytatják a programot az egyik csillagról a másikra váltva. Ferenczy Europress Elektronikus védőangyal Mi mindenre jó az Internet! A nemzetközi számítógépes hálózat sok tízmillió oldala között az egyik meglehetősen sajátos, egyedülálló szolgáltatást kínál - nők számára. „Mielőtt kilépsz otthonod, munkahelyed kapuján, jelezd nekünk” - szólítja föl az érdekelteket és érintetteket a „smart date” (cseles megállapodás) oldal gondozója, az amerikai nők hírközpontja. Az egyszerűség és a jobb megértés kedvéért: a smart date nem más, mint egy elektronikus értesítőrendszer. Lányok, asszonyok egy megadott Internet címmel közölhetik, hogy mikor, hol és kivel van dolguk, hova utaznak. Ha bármi történnék (és sajnos, gyakorta történik is), a rendőrségnek legalább kiindulópontja van a nyomozáshoz. Jerry Noble, a kaliforniai San Luis Obispoban élő férfi, maga is három lánygyermek édesapja hozta létre ezt a szolgálatot azután, hogy a helyi egyetem egyik hallgatónőjének nyoma veszett. Jerry Noble csupán jelképes díjat, évi 12 dollárt kér a szolgáltatásáért. Még csak azt sem kívánja, hogy ügyfelei a visszatértükkor jelentkezzenek. Az adatokat Mr. Noble megőrzi a számítógépén. Ha a rendőrség eltűnt személyt keres, elsőként nála érdeklődik: tud-e valamit az illetőről? A zsarukon kívül senki sem tekinthet be a magánadatbankba. Noble társa, Frank Dufault volt rendőr, az Erőszak Áldozatai Központjának elnöke reméli, hogy kezdeményezésük által ritkulnak a nők elleni támadások. A szolgáltatás megkezdésének első napján mintegy ezer bejegyzés érkezett a < http://www. smartdate.com > címre.
