Új Dunántúli Napló, 1997. november (8. évfolyam, 299-328. szám)

1997-11-01 / 299. szám

10 Dünántúli Napló Kultúra - Művelődés 1997. november 1., szombat Hírcsatorna Emlékhangverseny. A 150 éve elhunyt Mendels­sohn emlékére rendeznek hangversenyt Pécsett, a Fe­rences templomban novem­ber 4-én 19 órai kezdettel. Az esten fellép a Pécsi Ka­marakórus, a Pécsi Szimfo­nikus Zenekar és a Sopianae Vonósnégyes. Vezényel Til- lai Aurél karnagy. Tárlat az Anna utcában. A pécsi Horvát Színház rendezésében november 6- án 18 órakor Ivan Balazse- vics horvátországi képző­művész munkáiból nyílik tárlat. Bevezetőt mond Sok- csevits Dénes művészettör­ténész. Irodalmi délután. A „TESZ toliforgatók klubja” irodalmi délutánjára kerül sor november 3-án 16 óra­kor a szervezet Apáca utcai székházában. Az esemé­nyen dr. Hegedűs Sándor, Kiss György László és Ná- dasi Zoltán olvasnak fel írá­saikból. Növendékek hangverse­nye. A pécsi Liszt Ferenc Zeneiskola növendékei ad­nak hangversenyt november 3-án 18 órakor a Művésze­tek Házában. Az esten töb­bek közt hallható lesz Bach, Mozart, Beethoven, Gluck és Chopin egy-egy alkotása. Szabad Színházi Mű­hely. A pécsi Harmadik Színház november 6-án este 8 órakor tartja Szabad Szín­házi Műhelye táncszínházi sorozatának következő elő­adását, amelyen egy hazai és egy brazil táncos produk­ciót láthatunk Gál Eszter il­letve Joao de Silva koreog­ráfiájával. Templomszentelő Pata- poklosiban. Gazdag kultu­rális programmal ünnepük az 1794-ben épült festett kazettás templom felújítását a patapoklosiak. Ma 11 óra­kor harangoznak istentiszte­letre, megnyitót Paizs József polgármester, köszöntőt dr. Tóth Sándor, a megyei ön- kormányzat elnöke mond. Igét hirdet dr. Hegedűs Ló­ránt püspök. Délben Kom- lósi Péter lelkész leleplezi Vanyúr István szobrászmű­vész Szegedi Kis Istvánt áb­rázoló köztéri szobrát, majd emlékoszlopot avatnak és koszorúznak a falu lelké­szeinek, tanítóinak tisztele­tére. Avatóbeszédet mond Kovács Tibor nyugalmazott tanító, s fellép a Somogya- páti ÁMK gyermekkórusa is. Vezényel Vas Csabáné. Ceruzaszobrok és spatulaképek A lepedő letépett darabjára, zubbonyának téglalapnyi ré­szére a fogdában hímzett so­katmondó képeket Böröcz And­rás, aki a katonaság alatt sem tagadta meg önmagát. A most 41 éves képzőművész főisko­lásnak is formabontó volt, s kreativitása az idő múltával semmit sem csökkent. A budapesti, de már tíz éve New Yorkban élő alkotó szíve­sen jár Pécsre, hiszen nagyszü­leivel itt töltötte gyermekkora egy részét, és komlói fafaragó mellett jött meg a kedve a fával való munkához. A Múzeum Galériában, ahol eddigi pályájának keresztmet­szete tárul fel, rögtönzött tárlat- vezetést is tart nekem. Vannak itt komor színvilágé kollázsok, vázlatok performance-előadá- sokhoz, szobrokká alakított gyufalányok és dinnyefiúk, erősen narratív grafikák, eroti­kus szimbólumokkal hangsú­lyozott képek, s természetesen a híres ceruzaszobrok, melyek­hez hasonlót rajta kívül nem csinál más a világban.-A ceruzához nagy asszoci­ációs háló tartozik - állítja. - Eszünkbe jut róla a szerepe az emberi gondolkodás kialakulá­sában, az érzés, ahogyan a ke­zünkben tartottuk, vagy kisko­runkban rágcsáltuk a végét, s az is, ahogyan faragtuk áfáját. A számomra izgalmas az élő fát a grafittal, egy voltaképpen ha­lottfával együtt megmunkálni. Böröcz András azokról a performance-előadásokról vált először híressé, melyeket Ré­vész Lászlóval együtt mutattak be, s melyek révén meghívást kaptak Amerikába. Ők voltak az első magyar művészek az ötévenként megrendezett ran­gos képzőművészeti esemé­nyen, a Dokumenta Héten. Böröcz Andrásról azt tartják, rendkívül érzéki viszonyban van az anyaggal, ami egyébként lehet bármi: gyümölcsösláda léce, tojáshéj, száraz kenyér, sőt újabban orvosi spatula is. Munkáiban hol tragikus, hol ironikus, hol groteszk elemekre találunk, néha mindre egy­szerre. Ahogy beszélünk, egy­szerre közlékeny és egyszerre visszahúzódó. Érzékeny, mint finom megmunkálású szobrai, melyek kecses, vékony formá­ikkal együtt is képesek monu­mentális hatást kelteni. Sikeres képzőművésznek lenni itthon sem mindig egy­szerű, és Amerikában sem az. Böröcz András kiállított anya­gait a tengerentúlon is érdeklő­dés kíséri. S hogy mi az, ami a leginkább más odaát?- Ott nagyon tudatosan vall­ják, hogy az emberi életnek ér­téke van - mondta. - Fontos, hogy az ember fizikai állapota jó legyen, nem úgy vannak ez­zel, mint egyes alkotók itthon, akik azt mondják, hogy semmi sem érdekes, hiszen csak egy­szer élünk. A racionalitás nem ölte meg Böröcz András szabad szelle­mét. Igaz, amit mondanak róla, hogy képes komoly játékszere­ket alkotni, képes új ikonográ­fiát, új szimbólumokat terem­teni egy olyan korban, melyben minden jelkép kiürül és minden tradíció érvényét veszti. Hodnik Ildikó Gy. Böröcz András kiállítása megnyitóján FOTÓ: TÓTH A Máré-vári környék monográfiája A Máré-vár és környéke című monográfia a Magyaregregyi Baráti Kör gondozásában jelent meg. Ritka manapság, hogy egy civil szervezet saját költségén, áldozatos munkával meg­örökítse szülőföldjének és környékének múltját és jelenét. „Más ez a völgy, mint a többi, legalábbis nekünk. Másutt a „föl” északot jelez, a „le” pedig délt. Itt fordítva, illetve más­ként van. Mivel a patak észak­nak folyik, a le itt az északot je­lenti ...” írja bevezetőjében dr. Bihari Lajos, a Kör elnöke, aki a könyv szervező-koordinátora. A mű a középkorban épült, a Keleti-Mecsekben található Máré-vár és az alatta húzódó Vízvölgy három települését, Magyaregregy, Kárász, Vékény községek történetét dolgozza fel e század hatodik évtizedéig. A könyv öt jól áttekinthető fe­jezete a szerkesztő, Füzes Mik­lós szakértelmét dicséri. Az első részben Tímár György Máré-vár története a középkorban címmel foglalja össze kutatásainak eredményét. Szó van a vár épületéről, a vár­falak feltárásáról és az ásatá­sokról, melyet az 1960-as években végeztek G. Sándor Mária irányításával. A kötet második részében Füzes Miklós Máré-vár és kör­nyékének történetét a hódoltság megszűnésétől napjainkig dol­gozza fel. A késői feudalizmus időszakában a települések név­változásait, a birtokviszonyok alakulását, a népességi adato­kat, a gazdasági életet elemzi. Külön szól a falvak lakóinak részvételéről az 1848/49-es polgári forradalom és szabad­ságharcban. Solymár Imre a harmadik részben Magyaregregy és kör­nyéke irodalmi topográfiáját mutatja be. A földrajzi helyek szépirodalmi említéseit, az egyes helyekhez kötődő iro­dalmi nevezetességeket, a táj irodalmát teszi közkinccsé. Megemlítendő Náray Antal „Máré-Vára” című regénye, Kulcsár József „Baranya múltja és jelene” (1897). Ő közli első­ként szépirodalmi feldolgozás­ban Máré-vár regéjét. Gárdonyi Géza az „Egri csillagok” első fejezetének helyszínéül Ká- rász­Magyaregregy-Bamakő völgy­szakaszt választotta. Dénes Gi­zella az „Asszonyok a hegyek között”, „Az ország katonája”, s a „Boldogasszony völgye” című regényeiben teszi az ese­mények színhelyévé a települé­seket, illetve Máré-várát. A „Híres Emberek” címmel jelölt negyedik rész után az ötödik fejezetben Máré-vára, Magyaregregy, Kárász és Vé­kény színes fotói láthatók. A je­len időszakot bemutató fényké­peket Lantos Miklós és Zalka Éva készítette. Páll Lajos A világ tánccal elbeszélve A világ valójában nem a sza­vakról szól. A kommunikáció kétharmada a test, a gesztusok nyelvén zajljk, s bár ezt a nyelvet mindenki beszéli, vannak, akik művészi tökély- lyel fejezik ki a gondolatokat és az érzelmeket csupán né­hány mozdulattal. A 29 éves Bozsik Yvette-ről azt mondják, olyan erőteljes alkotó szemé­lyiség, ami­lyen Markó Iván, ha más stílusban is. Klasszikus ba­lett-táncosként kapott diplo­mát, de a balett hagyományos sztereotípiáit, zárt rendszerű világát már 17 évesen meg­próbálta megváltoztatni. Ar- vay György képzőművésszel a „mű-vészek” ellenében létre­hozták a Természetes Vészek Kollektívát, és a világ 5 év alatt megismerte őket. Bozsik Yvette mára saját társulatával dolgozik. Megkapta a Haran­gozó Gyula-díjat, háromszor a Nemzetközi Kritikusok Dí­ját, s több különdíjat. — Mindig különböztem - mondta el. -A technikai tudá­somat a hivatalos szakma el is ismerte, de a kifejezőerőmet sokáig nem. Pedig hatalmas tűz él bennem, nagy energia és kitartás. Ez kell is ahhoz, hogy az ember táncosként fennmaradjon. Nemcsak a testével, hanem a szemével is játszik. Nyitott mindenre, az irodalomra, tá­voli kultúrákra, de még az ál­latok, a madarak, a macskák mozgása is inspirálja. Művé­szetében, bár soha nem ta­nulta, nagyon sok az ősi, tá­vol-keleti táncokból való elem, de koreográfusként ké­szített olyan munkát is, mely keleti és afrikai elemekkel ki­dolgozott, a szerelmi mágiát és rítusokat idéző interpretá­ció. Van, hogy egy zene, egy személyiség vagy egy dráma ragadja meg. Tehetségét ösz­tönösnek nevezi.-A képesség talán velem született, de még az elején vagyok min­dennek. Csak mostanában érzem, hogy belekezdhetek nagyobb lé­legzetű mun­kákba is. Ké­sőbb szeretnék létrehozni egy iskolát, és bő­víteni a társu­latot. Kortárs táncegyüttese fiatal, tehetsé­ges, ambiciózus balett-tánco­soknak ad lehetőséget rá, hogy megmutassák magukat. Bozsik Yvette elváija tőlük, hogy erős egyéniségek legye­nek, legalább annyira, amennyire ő is az. A pécsi közönség a Har­madik Színházban láthatta őt nemrég az Úrnő című táncjá­tékban. Itt is, máshol is telt házak előtt játszik. Edinburgh közönsége, ahogy hírlik, odáig van érte. Külföldön dolgozni azonban nem olyan egyszerű.-Nehéz bekerülni a nyu­gati koreográfusok kasztjába. Harminc év alatt pedig szóba sem állnak senkivel. Bozsik Yvette és Társulata most is bemutatóra készül. Debussy zenéjére dolgoznak az Egy faun délutánján, melyből izgalmasnak ígér­kező, furcsa, túlfűtött kellék- világú darab van születőben. Hodnik I. Gy. - Fotó: Tóth Éneklés két szólamban Az első országos bicinium, tehát kétszólamú éneklési versenyt Salgótarjánban ren­dezik meg ez év decemberé­nek elején általános iskolások részére. A vetélkedő résztve­vői a napokban zajló megyei döntők győzteseiből verbúvá- lódnak. A Baranya megyei versenyre e hét csütörtökén került sor, melyen Szigetvár, Komló, Mohács és Pécs zenei általános iskoláinak tanulói vettek részt három korcso­portban, harminchatan Pécs­ről, harminchatan pedig vi­dékről. A versenyben, melyen négyfős zsűri tevékenykedett Kertész Attila vezetésével, két iskola tanulói jeleskedtek, hi­szen az első korcsoportban a Klupács Andrea, Szíjártó Esz­ter páros győzött, a harma­dikban pedig megosztott első helyezést ért el a Magyar Emil, Tavali Péter kettős a Testvérvárosok Terei Általá­nos Iskolából. A Mátyás Ki­rály Ének-Zenei Általános Is­kola a második és harmadik korcsoportban indított győz­tes kettősöket Vezér Bog­lárka, Bódi Zsófia, illetve Su­gár Emese, Jakab írisz révén. Cs. L. Futnak a képek FILMJEGYZET Az árvaság és a hiány filmje Akiket talán megválthatott volna a szeretet Valahol a Felvidéken van egy ódon, Isten háta mögötti város, amely fölött megállt az idő. Köd borul a házakra, hó hull, dér szitál, örökös tél fekszik a tájon. Hirtelen nappal lesz, vagy lezuhan a sötét, de nem változik semmi. Hideg van. Az emberek fekete télikabátokban, sálakba burkolózva mennek az utcákon, s ha beszélnek, lehele­tük párája fátyolt bont arcukra. Szél süvít, bagoly rikoltoz, uga­tások, vonítások, sikolyok és nyögések hangzanak. Gazdát­lan kutyák kóborolnak a házak közt, egy kikötött eb fázósan gubbaszt a kocsma előtt. Nem, ez a világ, amelyet Máthé Tibor érzékeny kame­rája a vászonra fest, nem Csáth Géza Bácskája. Ez Krúdy vi­lága inkább, de sötét tónusban, tragikusra hangolva. Szász Já­nos filmje, a Witman fiúk ily módon egyszerre két tradíció­hoz kapcsolódik, pontosabban szólva: két hagyománnyal foly­tat párbeszédet, miközben e kettős kötődésen belül is ter­mékeny, drámai hatású dialó­gus folyik a megidézett előké­pek között. A film Csáth Géza fegyel­mezett, szikár vonalvezetésű novellájából, az Anyagyilkos- ság-bó\ készült, amely éppen úgy egy asszony megölésével zárni, mint a rendező előző művének ihletője, Büchner Woyzeck-je. De a miliő a Hu- szárik Zoltán által felidézett Krúdy-világ. Csakhogy ebből a világból hiányzik az idill, hiá­nyoznak az érzelmek, nincs méla merengés, nincs nosztal­gia. Csak hiány van. Podoün - Csáth Géza fagy­pontján, abszurd telében. Iz­galmas kettősség, feszítő kont­raszt. Amikor a van átlényegül nemlétté. Miáltal a Witman fiúk a hiányérzet filmjévé válik. Az Anyagyilkosság más, annak mé­lyén vákuum van. Ott két érzé­ketlen, gépszerű közönnyel cselekvő gyerek megöli az anyját, egy telti domú, szőke nőt, utána lefeküsznek szépen aludni, majd másnap a rablott ékszereket elviszik Irénnek. Szász János ellenben a sötét szemű, fekete, karcsú, férfia­sán kemény tartású Maia Mor- genstemre osztotta az anya szerepét, akiben szinte megtes­tesül a miliő rideg­sége. A fiúk itt gyilkosok és áldo­zatok is, a lét árvái, kínzók és kínzottak egy személyben, akiket talán meg­válthatott volna a szeretet. Fogarasi Alpár és Gergely Szabolcs kiválasz­tása e szerepekre a rendező telitalálata, ami alapvető hozzá­járulás volt a mű kvalitásaihoz. Mert a Witman fiúk nemcsak jó film, de szép is. Pontos, fegyelmezett és tö­mör. És úgy mondja el egy anyagyilkosság történetét, hogy a képi elbeszélés mögött- a nincs nyelvén, a tagadásból létet igézve - felsejlik valami katartikus humánumélmény. Valami, amit a néző, mint a je­lentős filmekben általában, nem lát, mégis határozottan érzékel. Ez a provokáló-termékeny hiányérzet teszi Szász János filmjét széppé. Nagy Imre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents