Új Dunántúli Napló, 1997. november (8. évfolyam, 299-328. szám)
1997-11-05 / 303. szám
10 Dünántúli Napló Politikai Vitafórum 1997. november 5., szerda Kisgazdák a NATO csatlakozás mellett Nagy jelentőségű, az országunk fejlődését, sorsát hosszú távon meghatározó döntés előtt vagyunk. Ügydöntő népszavazással a választópolgárok, a mi kezünkben a döntés lehetősége és felelőssége. Magyarország NATO csatlakozása az első lépés lenne ahhoz, hogy ezeréves hagyományainknak és kultúránknak megfelelő helyünket ismét elfoglaljuk az európai nemzetek körében. A NATO-t ellenzők érveiről: 1. A NATO szuverén államok védelmi közössége. Oda nem csak belépni, hanem onnan kilépni is lehet. A Varsói Szerződéssel párhuzamba állítani ezért elég otromba logikára vall. 2. A Nyugat 56-ban is magára hagyta az országot, harsogja a MIEP. Az orosz szárazföldi erők akkori többszörös túlsúlya, a távolság a semleges Ausztrián való átvonulás szükségessége, a harmadik, akkor már nukleáris fegyverekkel vívandó világháború kockázata miatt a hasznos beavatkozásnak egyszerűen nem volt realitása. A Szabad Európa rádió ígérgetéseit nem illik összekeverni a történelmi lehetőségekkel. 3. A szomszédos országokban élő magyar kisebbségek érdekében ki tud eredményesebben fellépni? Egy önmagát semlegesnek deklaráló kis ország vagy egy NATO állam? A válasz egyértelmű, az utóbbi. A NATO jelenléte a térség stabilitását fokozza, s mint ilyen a határok utasforgalmi átjárhatóságára inkább kedvezően fog hatni. 4. A biztonságunkért nekünk is tennünk kell, a fegyveres erők fenntartása mindig pénzbe kerül. Olyan biztonságot mint amilyent a NATO tagság ad, semlegesként, csak saját anyagi és fegyveres erőinkre támaszkodva sohasem tudunk teremteni. Se háromszoros, se tízszeres kiadásokkal. NATO tagsággal biztosítani az ország védelmét a nemzeti össztermékünk százalékában kifejezve még mindig jóval kevesebb, mint amit a hadikiadásokra a Varsói Szerződés ideje alatt költöttünk. Nem emlékszünk arra, hogy a most a Munkáspártban politizáló elvtársak népszavazást kezdeményeztek volna a Varsói Szerződés ellen, hogy követelték volna több traktor vásárlását a tankok helyett. Azért azt se feledjük, hogy a NATO tagságunk esetén a szervezet piacai hadi, élelmiszer beszállítások, szolgáltatások terén megnyílnak számunkra. A történelem megtanított bennünket arra, hogy földrajzi helyzetünkben mennyire kiszolgáltatottak vagyunk. Szeretnénk a lehető legnagyobb biztonságban élni, s ezt egyedül a NATO képes garantálni. Mi kisgazdák a hazaszeretetre, a felelősségérzetre, a .józan paraszti észre” hivatkozva kérjük: november 16-án feltétlen szakítsunk időt a népszavazáson való részvételre, mondjunk igent a NATO-hoz való csatlakozásra. Dr. Sütő László Független Kisgazdapárt Ez itt a reklám helye Továbbra is közügy Túl vagyunk az 56-os megemlékezéseken, elérkezett az értékelés ideje. 1956 évfordulója - az általa teremtett szabadságeszményen túl - újabb tanulságokkal is szolgál. Október 23-án délelőtt volt a „hivatalos”. Biztos szép volt, (mondja el, aki látta), de az ellenzéki pártok egységesen (!) bojkottálták ezt az ünnepséget. Délután a Színház teret dr. Rajczi Péter korát meghazudtoló, lángoló szavai töltötték be. A tanár úr ismét bizonyította, hogy az igazságot harag és gyűlölködés nélkül is a vétkesek fejére lehet olvasni. Nagy volt az izgalom a MIEP házatáján. Vajon az ünneplésben „megfáradt” pécsi és baranyai polgárok „vevők lesznek-e” a M1ÉP október 25-i Széchenyi téri nagygyűlésére? Tud-e a Csurka István nevével fémjelzett rendezvény még valami újat, valami többet adni, amiért érdemes három órán át fagyoskodni? Nos, szívet-lelket melengető érzés volt látni, hogy a korán érkezett télben több mint kétezer honfitársunk hallgatta emelt fővel és meghajtott zászlókkal a Himnusz felcsendülő hangjait. Idős, fiatal, munkás, értelmiségi, szegény és gazdag. Deák Péter megyei elnökünk profi műsorvezetésére már fel se kapjuk a fejünket. Azt adja, ami a leikéből jön. Hegedűs János és Kutas Attila katolikus teológus hallgatók szívhezszóló megemlékezését Hegedűs Lóránt református lelkész lángoló szavai követték. Csajághy György tárogatóművész hangszeréből egy nemzet jajszava sírt fel. Ezen a napon magát is felülmúlta. Örömmel tudatjuk, hogy a MIÉP rendezvényen fellépett a P. MOBIL. Ezúttal hangosítási technikával, de ami ennél fontosabb, szóban is. Schuszter Lóránt a közönséget is aktivizáló hangvételével új színt vitt a szónoklatok sorába. Ezután Balczó Zoltán csendes tárgy- szerűséggel kimondott súlyos szavai döbbentették meg a hallgatóságot. Fábos György saját versét szavalta el. Az esemény várva-várt szónoka, Csurka István nemzetféltésből ismét jelesre vizsgázott. Ötvenhat aktualitását, a magyar nép függetlenségi törekvéseit, a NATO csatlakozás elutasításával fogalmazta meg, rávilágítva a belépést szorgalmazó hamis propagandára. A sikeres rendezvényt fáklyás felvonulás és Varga Zoltán átható erejű szavalata és a koszorúzás után Deák Péter zárta az Aradi Vértanúk útján az 56-osok kopjafájánál. Köszönet illeti a háttérben dolgozó aktivistákat, a 27.000 szórólapot és 2000 plakátot kihelyező tagságot, a szervezőket. Ne fukarkodjunk a rendőrségnek szánt dicsérettel se. Több rendezvényünket biztosították már önzetlenül és fennakadás nélkül. És végül minden résztvevőnek köszönjük, hogy velünk tartottak. Dr. Balázs Ferenc, MIÉP Végre elérkeztünk az Európához való felzárkózás, az Európai Unióhoz való hőn áhított csatlakozás belépőjének tekinthető NATO-tagság eldöntéséhez. Kéznyújtásnyira van a lehetőség, hogy az ország népe által tényleg szabadon választott katonai, politikai szövetséghez tartozzunk. November 16-án az emberek örömmel és nagy számban mennek el szavazni, hogy kinyilvánítsák akaratukat. Tudniillik, hogy az ország jövője iránt elkötelezett állampolgárokként valóban szívesen látnák a Magyar Köztársaságot a NATO soraiban. Vagy talán mégsem? Mármint örömmel és nagy számban elmennek-e szavazni? De kérdés lehet az is, hogy valóban szívesen látnák-e? Az, hogy ez egyáltalán kérdés és nem egyértelmű igen a válasz, véleményem szerint az elmúlt hetek belpolitikai csatározásainak a következménye. Nem értik a huzavonát a NATO tisztviselők (velük együtt a magyar polgárok is egyre kevésbé), azt például, hogy az amúgy a NATO tagság kérdésében a kormánnyal teljes egészében egyetértő ellenzéki pártok október 14-én miért nem mentek bele a „csak” NATO-ról szóló népszavazásba. Persze érthető, hogy egy sikeres, legalábbis a NATO és EU tárgyalópartnerek által sikeresnek tartott kormány politikája irigylésre méltó. De azért az ellenzéknek nem kellene a meglevő nemzetközi tekintélyünket és pozitív megítélésünket kockára tenni pusztán hatalmi indíttatásból. Tudom, meg lehet indokolni, alkotmányos, politikai meg szakmai érveket felsorakoztatni és bele lehet keverni a földkérdést is, ami egy utóbb megtartandó népszavazáson eldönthető. De ez már rég nem az ország érdekeiről, a NATO tagságról, más megközelítésben a polgárok jövőjéről szól, hanem az ellenzék jövő évi választási terveiről. Az ellenzék földügyben kezdeményezett aláírásgyűjtése, az el nem ülő viták így szép lassan maguk alá gyűrték a NATO csatlakozás kérdését, és a földügyben eluralkodó egyre nagyobb zavar minden bizonnyal negatívan befolyásolta a NATO-ra szavazni vágyók tisztánlátását. És én abban látom a legnagyobb gondot, hogy a NATO tagság melletti érvek, felvilágosítás, az előnyök propagálása nyomán fakadó lelkesedés és eltökéltség helyett az emberekben csak a zűrzavar és közömbösség növekszik. Éppen ezért, most egy felhívással fordulok Önhöz, tisztelt olvasó. Kérem, november 16- án, ha csak egy napra is, feledkezzen el a belpolitikai csatározásokról, arról, hogy melyik parlamenti párttal szimpatizál, menjünk el együtt és voksoljunk a NATO tagságra. Ne „büntesse” a pártokat, politikusokat, hiszen rólunk, a mi jö- vőnkről van szó. Az Ön nevében is köszönöm. Dr. Horváth Zoltán, az SZDSZ képviselőjelöltje Ötvenhatról - utólag Az 1956-os események negyvenegyedik évfordulóján hatásos visszaemlékezéseket hallhattunk, figyelemre méltó elemzéseket olvashattunk. Ünnepi műsorokat láttunk a televízióban, néhány újság ünnepi számmal emlékezett a több mint négy évtized előtti tragikus őszre. A szerzők és vissza- emlékezők közül ezúttal is fölemlítették, hogy a honi szocializmus bukása ’56-ra vezethető vissza, míg mások a korabeli fegyveres ramazurik epizódjait az ország imponáló örömünnepeként aposztrofálták. Az efféle okfejtéseket gyakran halljuk mostanság, s kár lenne tagadni, tudathasadásosán fogadjuk őket. Ötvenhat történéseiről ugyanis másként vélekednek a budapesti pártház még életben lévő ostromlói, s másként a lámpavasakra felfüggesztett, vagy a lincselések közben szívüktől netán „megszabadított” vétlen áldozatok hozzátartozói. Sőt az avatatlanok tömegeinek véleményei is eléggé megoszlóak. Néhány lapbéli megállapításra külön célszerű reflektálni. Egyik médium vezércikkében ezt olvastuk: „ ... a forradalom vezetői egy független, demokratikus, semleges, de szocialista Magyarországot szerettek volna teremteni”. Másutt ez tűnt szembe: „... ha Gerő és Andropov nem kényszerítik ki a szovjet csapatok beavatkozását a magyar eseményekbe, sok minden másképpen történik”. Bár a történelem nem szokta föltenni a „mi lett volna, ha?” kérdést, az idézettek ellentmondásos volta felett nem illik csak úgy napirendre térni. Akik az 1990-es rendszerváltást 1956 céljai megvalósulásának tekintik, ugyan miért hallgatják el, hogy a nyolc év előtti fordulattal ebben az országban - demokratikus szocializmus helyett - a többség által nem óhajtott vadtőkés rendszer jött létre. Meg aztán: Magyarország hatalomgyakorlói mi végre tagadták meg ’56 és a rendszerváltást megelőzően maguk is hirdetett függetlenség- és semlegességeszményeit? Miért váltak a NATO-csatlakozás elkötelezett híveivé? A szovjet haderők 1956-os beavatkozásának elmaradása esetén vélhetőleg sok minden másképp alakul. Ha feltételezzük, hogy a polgárinak titulált társadalmi alakulat, tehát a mai kapitalizmus jön létre, aligha lett volna a magyar lakosságnak néhány olyan - alkotásokban gazdag - évtizede, melyek eredményeivel az egész földkerekség elismerését vívta ki. Ezerkilenc- százötvenhat- ban „független, demokratikus, semleges szocialista Magyarország” kilátásba helyezésének szólama volt a csalétek; 1989-ben pedig „demokratikus szocializmus, szociális piacgazdaság” modelljére hivatkozás. Evidensnek tűnik feltételeznünk, ha az ’56- os felkelés győz, Magyarországon már akkor tőkés állami berendezkedés keletkezik, mint ahogy az 1956 céljait beteljesítő 1990-es változások esetében történt. így tehát - imponál vagy sem némelyeknek - a magyarok többsége hálával emlékezhet vissza a dolgok korabeli alakulását követő történelmi időszakra. Dr. Südi Bertalan munkáspárti szóvivő Közvélemény-kutatás az MSZP tagság körében Kongresszus után - választások előtt A párt júniusi kongresszusa után az MSZP Országos Elnöksége nevében Horn Gyula pártelnök levél útján fordult valamennyi párttaghoz. Egyúttal kérdőív kitöltésére kérte fel a párttagokat, hogy véleményükkel ők is hozzájárulhassanak a párt 1998-as választási programjának kidolgozásához és kifejthessék véleményüket az MSZP politikusairól, a párt választási esélyeiről s koalíciós elképzeléseikről is. A párt országos irodájára visszaküldte a kérdőívet minden ötödik párttag. Baranya megyében ez az arány jobb, a ma regisztrált 1350 párttagból 370 válaszolt a kérdésekre. Az első kérdés azt tudakolta, hogy az MSZP választási programjának milyen fő célokat kellene megfogalmaznia. Az első két helyen a közbiztonság javításának és a gazdaság stabilitása fenntartásának igénye fogalmazódott meg országosan s a megyében is. Harmadik helyen az infláció megfékezése, negyedik a gazdasági növekedés, ötödiken a korrupció elleni harc szerepel országosan. A megyei válaszadók ez utóbbit a negyedik legfontosabb célnak jelölték, harmadik helyen a reálbér növekedését, ötödiknek pedig a szegénység elleni küzdelmet. A második kérdés arra vonatkozott, kormányzati erő marad-e 1998-ban az MSZP. Mind országosan, mind a megyében a válaszadók 59 százaléka szerint minden bizonnyal kormányzati erő lesz a szocialista párt, kb. 40 százalék nyilatkozott úgy, hogy valószínűleg kormányzati erő lesz. A megyei válaszadók között mindössze 5 fő volt szkeptikus e vonatkozásban. A kérdőív következő kérdései arról tájékozódtak, hogy a tagság szerint 1998-ban kivel kössön első- és másodsorban, illetve kivel ne kössön semmiképpen sem koalíciót az MSZP. A válaszokból az első tanulság az, hogy a tagság túlnyomó többsége úgy gondolja, az MSZP-nek a jövőben is koalíciós kormányzásra kell készülnie. A második jellemzője a válaszoknak, hogy a jelenlegi koalíció a jövő tekintetében is kiugróan magas támogatottságot élvez. A párttag több mint háromnegyed része úgy gondolja 1998-ban is az SZDSZ- szel kell együtt kormányoznia a szocialista pártnak. Arra a kérdésre, hogy másodsorban kivel kössön koalíciót az MSZP, a válaszadók harmada a FIDESZ-MPP-t, valamivel kevesebben az MDNP-t jelölték meg. Ebben a kérdéskörben arról is véleményt lehetett nyilvánítani, kivel ne kössön semmiképpen sem koalíciót az MSZP. A legerőteljesebb elutasításra a szocialista párttagok körében az FKgP számíthat, ezt követi sorrendben a MIÉP mind országosan, mind a megyében. Országosan az MDF majd a KDNP következik az elutasítottak sorrendjében, a megyében ez a sorrend fordított. Az elutasított pártok sorában a FIDESZ-MPP 10 százalékot kapott, a megyében ez az arány 20 százalékos. A pártközvélemény-kutatás azt is tudakolta, hogy a válaszadó kiket látna szívesen kormányzati tisztségekben. A válaszok egyfajta toplistát adtak, melynek első öt helyén mind országosan, mind a megyében Horn Gyula, Kovács László, Kósáné Kovács Magda, Szekeres Imre és Keleti György áll. Nekünk, baranyaiaknak külön is jólesik, hogy a lista első 25 helyén két baranyai politikus is található, Toller László frakcióvezető helyettes és Szili Katalin környezetvédelmi minisztériumi államtitkár, megyei MSZP elnök. A MSZP Baranya megyei Elnöksége PÁRTHÍREK Nagygyűlés. Kovács László külügyminiszter Komlón a Színház- és Hangversenyteremben november 11-én 17 órakor politikai nagygyűlést tart, amelyen más aktuális politikai kérdések mellett szó lesz a NATO-csatlakozásról. Lusztig Péter országgyűlési képviselő november 7-én 8-11 óráig fogadóórát tart Pécs Polgármesteri Hivatalban. Páva Zoltán országgyűlési képviselő november 6-án 17 órakor Vásárosdombón lakossági fórumot, majd fogadóórát tart. Meixner András önkormányzati képviselő (19. körzet: Melinda u. - Berek u.) az Anikó utcai iskolában november 6-án 17 órától fogadóórát tart. Gráf József országgyűlési képviselő november 10-én, hétfőn 18 órai kezdettel lakossági fórumot tart Szentlő- rincen a művelődési házban. Téma: az ország 1998. évi költségvetése, a NATO, valamint a földkérdés. Dr. Szili Katalin országgyűlési képviselő fogadóórát tart 7-én 11 órától a városháza épületében (Pécs, Széchenyi tér 1. III. em. 114.), melyre várja az állampolgárokat. Kádár Géza, a pécsi 10. sz. választókerület önkormányzati képviselője 7-én, pénteken fogadóórát tart Pécsett a Mezőszél utcai Általános Iskolában. 17 órától várja a választópolgárokat. A Magyar Demokrata Fórum megyei elnöke, Habjá- necz Tibor szeretettel meghívja az érdeklődőket dr. gróf Bethlen István (Magyar Pán- európa Unió országos elnöke) Nemzetiségek a parlamentben című fórumára a szederkényi művelődési házba, 7-én, pénteken 18 órára. A programot a Szederkényi Szabadidős és Kulturális Egyesület kórusának és a szederkényi nyugdíjasok kórusának műsora nyitja meg. A budapesti Főpolgármesteri Hivatalban kipattant korrupciós botrányért politikai felelősség terheli a városvezetést, amely évek óta megakadályozott minden olyan ellenzéki kezdeményezést, amelynek célja a beruházások és a különböző fővárosi szerződések érdemi felülvizsgálata volt - hangzott el a Fővárosi Ön- kormányzat Fidesz-MDF frakciójának kedden tartott saj- tótájkoztatóján.
