Új Dunántúli Napló, 1997. november (8. évfolyam, 299-328. szám)

1997-11-04 / 302. szám

1997. november 4., kedd Háttér - Riport Dunántúli Napló 9 Országgyűlési képviselők és választóik - négy év tükrében (3.) „Teljesítettem amit ígértem” Pécsi 1. sz. választókerület: beszélgetés dr. Lusztig Péterrel Vége felé közeledik a választási ciklus. Ez egyfelől a pártpolitikai csatározások megélénkülésével jár, másfelől a mérlegkészítés kötelezettségével: hol tartunk a négy évvel ezelőtt megfogalmazott célok megvalósításában. Interjúra kértük Baranya megye országgyűlési képviselőit: soroza­tunkban arról beszélgetünk, milyennek látszik a képviselő és a választópolgár az elmúlt időszak eseményeinek, munkájának tükrében.- Gyorsan és fiatalon indult karrierje a rendőrségen. Olyan szolgálatnál, ahol csak bizalmi emberek dolgozhattak. Ezt lát­szik erősíteni átvilágításának eredménye is.- Egy sikertelen egyetemi felvételi után rendőrnek jelent­keztem. Az állambiztonsági szolgálathoz kértem a felvéte­lemet. A kémelhárítástól men­tem a rendőrtiszti főiskolára, majd ennek elvégzése után vissza szolgálati helyemre, in­nen kerültem a megyei törzs­höz, a hírszerző alosztály veze­tője lettem - tehát nem a III/III- as vonalra, a belső elhárításhoz -, 1983-ban főkapitány-helyet­tesnek neveztek ki, 1990 már­ciusától egy évig voltam főka­pitány.- Nem volt merész dolog ilyen szolgálati múlttal, alig a rendszerváltást követően elfo­gadni a főkapitányi kinevezést?- Büszke vagyok arra, hogy ebben az időben a Baranya me­gyei rendőrség minden statisz­tikai mutató szerint az ország legjobbjai közé tartozott. Erre figyelve a válaszom nem volt merészség, különösen olyan, 1990 októberéig tartó ismere­teim birtokában, hogy az új po­litikai erőcsoportosulások ré­széről is megkapom a támoga­tást a munkámhoz.- Mi történt októberben?- Elkezdték írni ellenem a névtelen feljelentéseket, ame­lyek ugyan sületlenségekkel voltak tele, de ezek többeknek jól jöttek. Más beosztást aján­lottak, pályázni kellett, meg­nyertem - nem engem neveztek ki. Elmentem ügyvédnek.- Újabb váltás: a politika.-Nem akartam erre a pá­lyára kerülni. Külső jelzést kap­tam, a jelenlegi választókerüle­temből, ahol tudták, hogy rend­őrként jó szakmai munkát vé­geztem. Vagyis nem a párt ke­resett meg ezzel. Egyébként egyedül ebben a választókerü­letben volt négyes jelölés, a többiben nem volt ilyen zsúfolt a mezőny. Mindenesetre már 1991-ben úgy éreztem, hogy érdemes lehet próbálkozni.- Mint politikusnak.- Nem mint politikusnak, hanem az MSZP-nek. Én nem politizáltam korábban, végig szakmai vonalon dolgoztam. Annyiban politizáltam, ameny­nyiben a rendőrséghez kerülés politikai megbízhatóság kér­dése volt.- Nem próbálták lebeszélni a jelöltségről?- Többen megkerestek, hogy’ képzelem, ilyen múlttal politikusként szerepelni? És hogy van már nekem egzisz­tenciám! Tényleg jól ment az ügyvédi irodám, pedig soha sem vállaltam elvből büntető­ügyet. Az a gondolat persze bennem is végigfutott, hogy én, mint az előző rendszer viszony­lag exponált pozíciójában lévő embere, hogyan fogok a politi­kában érvényesülni. De én en­nek az MSZP-nek az alapító tagja vagyok, ott voltam a meg­alakulását kimondó kongresz- szuson.-Jól döntött, amikor elvál­lalta a jelöltséget?-Nem éreztem magam tá- madhatónak. Egy pont volt lát­szólag felhasználható ellenem, amikor feljelentés érkezett egy olyan kft. ellen, amelynek én tagja voltam. Ebben a feljelen­tésben jegyezték meg, hogy ne­kem tudnom kellett volna a visszaélésekről. Ebben az ügy­ben tanú vagyok. A másik a Tribuszer-ügy. Attól kezdve a sajtó le nem veszi a napirend­ről, mintha részese lennék a gazdasági bűntettnek. A válasz­tási kampányt nagyon élessé, velem szemben tisztességtelen hangvételűvé tette a választó- körzetemben.- 1994 májusában mit ígért a választóknak, s ebből mennyit sikerült megvalósítania?- Teljesítettem, amit ígér­tem. Nem vállaltam más szere­pet, végig a körzetemért dol­goztam egyéni képviselőként. Rendszeres kapcsolatban ma­radtam a választókkal, önkor­mányzatokkal, civil és gazda­sági szervezetekkel. Mindent megtettem a pécsi ipari körze­tért. Segítettem a térségben lévő településeknek az infra­struktúra fejlesztésében. Nem befolyásoltak pártpolitikai ér­dekek, amikor a körzetért lob­biztam.- Nincs is a parlamentben semmilyen tisztsége?- Csak egy, amiért nem jár díjazás, az önkormányzati és rendészeti bizottságon belül a rendészeti albizottság elnöke vagyok. Ez a testület foglalko­zik a hat rendvédelmi szervezet - rendőrség, határőrség, tűzol­tóság, vám- és pénzügyőrség, polgári védelem, büntetésvég­rehajtás - munkájával. Ezen kí­vül a baranyai képviselőcsoport vezetője vagyok.- Néhány éve azt nyilatkozta, hogy az MSZP reálisnak érté­kelhető, perspektívát nyújtó programjának köszönhette vá­lasztási sikerét. Ma is ez a vé­leménye?- A programot most is ilyen­nek ítélem, s ezért is vállaltam fel végrehajtása érdekében minden konfliktust.- Úgy gondolja, hogy a vá­lasztói is elégedettek?- Hogy pont velem elégedet­tek-e, nem mértem. Azt azon­ban tudom, hogy nálam több lakossági fórumot, fogadóórát senki sem tartott, senkit nem küldtem el azzal, hogy nem próbálok segíteni. Sok mindent megoldottunk, de legalább annyi megoldatlan probléma maradt, vagyis nem elégedettek az emberek. Ezzel együtt úgy gondolom, hogy az MSZP most is alkalmas 30 százalékos vá­lasztási eredményre.- Említette a Tribuszer- ügyet. Elettársával szemben immár jogerős az ítélet.- Ezt tudomásul veszem, s az a véleményem, hogy a jogerős ítéletet végre is kell hajtani. Nem hiszek azonban a barát­nőm bűnösségében és ezért mindaddig, amíg az én segítsé­gemre szorult, ezt a segítséget meg is adtam neki.- Nem ért egyet az ítélet in­doklásával?- Sem az indoklással, sem a felsorakoztatott bizonyítékok­kal. A barátnőm soha nem ke­veredett volna ebbe az ügybe, ha annak idején nem kap politi­kai töltetet. Előre lehetett sej­teni, hogy mi fog történni. Tu­catnyi pilótajáték-per volt és van Magyarországon - egy íz­ben sem vontak felelősségre ügynököt, vagy külső cég könyvelőjét.-Most már azonban az a kérdés, hogy a várható támadá­sok ellenére is vállalja-e a kö­vetkező ciklusra a jelöltséget.- Feltételként kezeltem, hogy csak akkor vállalom, ha magas támogatási arányt tudok elérni. Hasonlóan 1994-hez, most is csak az 1. számú válasz- tókerülétben volt a pártomon belül többes jelölés. Ezzel együtt az összevont taggyűlé­seken, a titkárokkal folytatott megbeszéléseken átlagosan kétharmados támogatottságot " kaptam, a városi elnökség pe­dig egyhangúlag támogatta a je­lölésem. Ezt követte az utóbbi napok nagy visszhangot kiváltó eseménye, s ez megosztotta a párt tagságát, nekem pedig mély lelki válságot okozott. Úgy döntöttem, hogy visszavo­nom jelölésem. Az elmúlt há­rom és fél év alatt képviselőtár­saimmal együtt végzett munka minden politikai hozadéka el­veszhet, ha a választási kam­pány nem a munkáról, hanem politikai intrikákról szólna. Ne­héz döntés volt, de hitem sze­rint ezzel tartozom az engem mindenben támogató MSZP- nek, a családomnak és baráta­imnak. A ciklus végéig még sok feladatot kell megolda­nunk, mostantól a jelöléssel nem, csak a képviselői munká­val foglalkozom. Mészáros Attila Hodnik Ildikó jegyzete Jól szeretni Élete során minden második embernek esélye van rá, hogy valamilyen lelki baja lesz. Minden századik ember ski­zofrén, minden tizedik alko­holbeteg, és minden negye­dik-ötödik ember depressziós. Minden tíz gyermek közül egy olyan lelki problémával küzd, melynek kezelése szak­szerű orvosi segítséget igé­nyelne. Mindezt a Magyar Pszichi­átriai Társaság elnöke jelen­tette ki nemrég, aki szerint a családok magukra maradnak a gondjaikkal, mivel a gyer­mekek számára nem alakult ki hazánkban megfelelő pszi­chiátriai ellátó hálózat. Más­részt viszont a meglévő ren­deléseken is az érintett gyer­mekek egy-két százaléka je­lenik meg csupán. A megértés, a türelmes sze­retet, az erőszak nélküli, okos tárgyalás gyakran segíthet. Dehát nem csak a gyerme­kekkel van gond. A negyve­nen felüli, komoly vállalkozó ismerős ma is könnyekkel küszködik ha apjáról beszél, aki ok nélkül és kegyetlenül verte kiskorában. A harminc felé közeledő fiú ma sem érti, miért nem kapott meleg szere- tetet az édesanyjától soha, úgyhogy kezdi magának azt mesélni, talán fogadott gye­rek. A harmincas éveinek kö­zepén járó üzletember fájda­lommal a hangjában állapítja meg, hogy nem tudja, milyen az igazi szeretet, mert bár fe­leség, gyermek várja otthon, valójában most is magányos. Miért? Mert nem bízik benne, hogy igazán elfogadják. Hogy is tehetnék? Hiszen önmaga sem tetszik önmagának. Persze a szeretet sem old meg minden bajt rögtön a vi­lágban.' De azért jó lenne azt tudni, hogy hogyan is kell jól szeretni? Végül is egysze­rűen. Például feltétel nélkül. Szeretni valakit azért, mert az, aki. Azért, mert él. És vé­gül azért, mert szeretni jobb, mint nem szeretni. »Tv A Alkalmi pihenő FOTÓ: TÓTH LÁSZLÓ Gorbacsov: szokatlan Szerepben, szokatlan témákról Filmszövegeket ír az exelnök M ihail Szergejevics Gorbacsov pozíciójá­nak elvesztése után is részese maradt a nemzetközi, közéletnek. Ennek legújabb bi­zonyítéka, hogy az olaszor­szági Giffoniban a rendezők meghívására részt vett a 27. Gyermekfilm-fesztiválon (a zsűrielnök nem volt más, mint Búd Spencer). A Corriere della Serának adott nyilatkozatában szólt az európai és az orosz film hely­zetéről, és ennek kapcsán meg­állapította: - Az európai filme­sek teljes joggal sérelmezik, hogy az amerikai filmipar óri­ási pénzügyi potenciálja és fé­lelmetes reklámgépezete révén háttérbe szorította az öreg kon­tinens moziját. És ez nem is volt nagy baj addig, amíg Amerika csodálatos alkotáso­kat és nagy színészeket tudott produkálni -, még az elmúlt évtizedben is. Mai művei azonban szinte kizárólag az üz­leti haszonszerzést célozzák. Véleményem szerint ebbe nem kellene belenyugodni, mert a mai Hollywood csupán az em­berek könnyű ösztöneire akar hatni.- Hogyan lehetne változ­tatni ezen akkor, amikor egy­előre milliárdos bevételeket hoznak a Terminator, vagy a Jurassic Park-típusú filmek?- Úgy vélem - mondta Gor­bacsov - a közönség előbb- utóbb beleun ezekbe a fil­mekbe, amelyek semmiféle er­kölcsi értéket nem képvisel­nek, ráadásul tartalmilag több­nyire üresek, hamar felejthe­tőek. Előbb-utóbb újra eljön a művészi alkotások ideje. A megfelelő tehetségek minde­nütt megvannak hozzá, csak te­ret kell adni nekik. Hiszem, hogy Oroszországban is azoké a filmeseké a jövő, akik nem rekordköltségvetésekkel dobá- lónak, hanem igazi érzelmeket, gondolatokat tudnak tolmá­csolni az embereknek. Gorbacsov bevallotta, hogy szenvedélyesen szereti a mozit. „Gyerekkorom legszebb élmé­nye maradt az a pillanat, ami­kor megláttam a filmvásznon az első vonatot. Kedvenceim egyébként az úti- és a doku­mentumfilmek. A művészfil­mek közül pedig Andrej Tar­kovszkij alkotásai állnak a leg­közelebb a szívemhez, minde­nekelőtt az Andrej Rubljov és a Stalker. Kár, hogy Tarkovsz- kij életében soha nem kaphatta meg hazájában azt az elisme­rést, amit megérdemelt volna. A 70-es években, amikor a vi­lágban beköszöntött a nemzet­közi enyhülés korszaka, igye­keztem segíteni abban, hogy a mozi megszabaduljon minden ilyen külső, felső hatalomtól, hogy megjelenhessenek pél­dául olyan filmek, mint a sztá­lini időket kegyetlenül lelep­lező Vezeklés, Abuladze ké­sőbb világsikert aratott filmje. Mivel Itália földjén folyt a beszélgetés, természetesen szóba került a szintén nem ke­vés gonddal küszködő olasz filmművészet helyzete is. Gor­bacsov ezúttal sem kertelt: „Bevallom, hogy elsősorban a neorealisták alkotásai nyújtot­tak nekem nagy élményt, a rendezők közül Vittorio de Sica és Federico Fellini jelenti számomra a csúcsot. Színész­kedvenceim pedig Alberto Sordi, Omella Muti, Sophia Loren. De csodálója vagyok Michele Piacidónak is, a Polip rendíthetetlen Cattani rendőr­felügyelőjének. Egyszer volt alkalmam személyesen is ta­lálkozni vele. Elmondtam neki, hogy az olasz maffia, az élet­ben és ahogyan a filmen bemu­tatják, kőkemény valóság, de a mai orosz maffiához viszo­nyítva már-már rajzfilmtörté­netnek látszik.” Amikor az újságíró emlé­keztette arra, hogy a politikus szerepet vállalt az 1989-90-es európai fordulatról szóló Wim Wenders-filmben, az Oly tá­vol, oly közelben, így válaszolt: „Érdekes élmény volt önma­gamat alakítani egy félig-med- dig játékfilmben, de nem hi­szem, hogy újra kísérleteznék vele. Viszont szeretek kísérő­szöveget írni dokumentumfil­mekhez. Éppen mostanában dolgozom egy olasz produkci­ónak, amely sorozatot készít az októberi forradalomról és a KGB archívumairól. Felkértek, hogy vegyek részt annak a CNN-programnak az elkészí­tésében, amely a hidegháború végének politikusaival foglal­kozik.” Ferenczy Europress

Next

/
Thumbnails
Contents