Új Dunántúli Napló, 1997. november (8. évfolyam, 299-328. szám)
1997-11-29 / 327. szám
10 Dhnántúli Napló Kultúra - Művelődés 1997. november 29., szombat Meszesgödör és kismadár Negyven éve alakult meg a Mecseki Fotóklub 1965 Babits tanár úr nyomdokain A Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma a nyelvhelyesség és a szép magyar beszéd ápolására új versenyt hirdet „Megyei Középfokú Intézmények Babits Mihály Versenye” címmel. László Károly neves pécsi műgyűjtő, egykori ciszterci diák díjat alapított a nagy költő és tanár emlékére, aki a Ciszterci Rend Pécsi Főgimnáziuma egyik legkiválóbb tanulója volt. Az alapító szándéka szerint a Babits Mihály Megyei Szavalóverseny ezek után nyelvhasználati versennyel is kibővül. Az elsőre tegnap került sor. A házigazdák mellett a kolozsvári Báthory Lyceum, a fővárosi Babits Gimnázium, Pécsről az Apáczai, Babits, Leőwey, a Református, a komlói Nagy László, a siklósi Táncsics Gimnázium, valamint a szigetvári Zrínyi Gimnázium és Szakközépiskola diákjai vesznek részt a versenyen. A szónoki beszéd, a felolvasás és szavalás kategóriájában mérik össze tudásukat. A zsűri elnöke Jeleníts István pián ta tanár, tagjai Bánffy György színművész, Gyurkovics Tibor író, T. Katona Ágnes, az MTV munkatársa és László Károly. Az ünnepélyes eredmény- hirdetés ma délben lesz az iskolában. B. R. Óriás graffitik Oldalszerkesztő: Gárdonyi Tamás Hírcsatorna Az ötödik ember. Pécsett, a Művészetek Házában december 2-án 17 órakor Vár- konyi Nándor „Az ötödik ember” című művének harmadik kötetét mutatja be Mezey Katalin, a Széphalom Kiadó vezetője. Édesapjának alakját Várkonyi Péter idézi fel, az eszmetörténészt Jókai Anna írónő méltatja. Antal György nyolcvanéves. December 6-án 16 órakor Pécsett, a Liszt Ferenc Hangversenyteremben Antal György Liszt-díjas karnagy, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola nyugalmazott igazgatója születésnapját műsorral köszöntik tanítványai, tisztelői, a város kórusai, zenekarai. Egyszemélyes színház. A Szabad Színházi Műhely december 1-jén este 7 órakor Kiss Anna költő „A macskaprémkalapos hölgy” című játékát adja elő. Az „egyszemélyes” színház Antal Olga előadásában elevenedik meg. Tárlat. Románcz György amatőr festő képeiből és Cser László fa-alkotásaiból nyílik kiállítás Pécsett, az MTESZ-székházban december 4-én. A két amatőr képzőművész kiállítását Vata Emil festőművész és dr. Takács József főiskolai docens nyitja meg. (h) Thiery Árpádnak - a hosszú évekig Pécsett élt írónak, lapunk volt főmunkatársának - a regénye, amelyet a két éve bekövetkezett halála előtt már nem tudott sajtó alá rendezni, a család erőfeszítései nyomán december elején jelenik meg. „Az örökség legendája” című kötet pécsi nyomdában készül. Pogány múltja és jelene. A „Baranyai települések bemutatkozása a megye- székhelyen” sorozatban „Pogány község múltja és jelene” címmel nyílt kiállítás tegnap Pécsett, a Baranya Megyei Kulturális és Idegen- forgalmi Központban. A kiállítás december 5-ig 9-től 17 óráig tekinthető meg. A szépemlékű fotós kolléga szeméhez emelte kameráját. Az épület, amit fényképezni szeretett volna, nem fért bele a keresőbe, ezért hátralépett egyet, majd még egyet. Hárman húzták ki a meszesgödörből, melybe alig hallható, finom csobbanással pottyant bele. A fotografálásnak tehát nemcsak örömei és fényei vannak, hanem árnyoldala is, melyet esetünkben éppen egy meszesgödör képvisel. A fény azonban, tekintettel a jubileumra, no, meg a /ényképezésre magára, ezúttal fontosabbnak tűnik. „Jó fényt!” - köszöntötte rendszeresen a Mecseki Fotóklub egyik tagja sorstársait a hetvenes években, melyet azok többnyire elnéző mosollyal foHarnóczy Örs 1995 . gadtak: kicsit flúgos az ürge, mondogatták. Pedig a fény minőségéről, jóságától vagy rosz- szaságáról leginkább a fényképészek tudnának beszélni, ha beszédesek volnának. De a fényképészek, az igazán jók, keveset beszélnek, annál többet exponálnak. Némelyikük több tízezer felvételt is készít munkálkodása során, tíz-húsz-har- minc-negyven év alatt. Negyven év az idő végtelen folyamában jelentéktelen mozzanat. Persze, mint minden, szoktuk volt mondani, ez is relatív. Mert a negyven év lehet rettenetesen sok is: egy diktatúrában, a fronton, várbörtön mélyén, a végtelen hómező fogságában, a zárt osztályon, gályarabságban, vagy éppen a kismadár röptére várva a fényképész kamerája előtt, arcra fagyott mosollyal. Negyven év tehát sok is, kevés is. A negyven esztendős Mecseki Fotóklub kora éppen megfelelő: fiatal még ahhoz, hogy végelgyengülésben kimúljon, de elég öreg, hogy komoly eredményeket mondhasson magáénak. Kinevelt egy tucatnyi fotóművészt, a legtöbbet a vidéki régiókban, rendezett sok száz kiállítást, részt vett itthon és a világ számos pontján rangos tárlatokon; mára elérte, Tillai Ernő hogy Pécs városa a kortárs magyar fotográfia fellegvárává válhatott az általa rendezett bi- ennálék révén. S egyedül az országban, a fotóművészek nagy számának köszönhetően, úgy tűnik, létrejöhet a városban a Magyar Fotóművészek Szövetségének regionális központja. Mindezeken túl a klub talán legnagyobb eredménye annak az aktív közösségnek a megtartása, mely az egykoron szaporodó és virágzó, napjainkban azonban szinte egytől egyig megszűnő, vagy éppen még létező, de működésképtelen fotós társulások között egyedülállónak számít. Léte tehát nem formális csupán, nem statisztikai adat, fedőszervezet, szocialista-kapitalista brigádmozgalom, pénzmosó, nem elfekvő. A klub tagjai, túl azon, hogy hetente egyszer összejönnek beszélgetni, vitázni, művészi képeket készítenek, a világ furcsa, lapított lenyomatait, melyek keretekbe zárva függnek különböző falakon, megbújnak a könyvek és az újságok lapjain, s ezerszámra hevernek sötét fiókok mélyén majdani felfedezésre várva. „Ha majd a világ jobban magába tudja fogadni a képi világot, akkor olyan ökológiára lesz szükség, amely nemcsak a valódi dolgokat öleli fel, hanem a képeket is” - mondja Susan Sontag. A Mecseki Fotóklub ilyen világra vágyik egy másfajta világban, amely a valódi dolgokat is inkább öli, mintsem öleli. Addig is sűrűn tekingetnek bele a kamera keresőjébe, s lépnek hátra egyet, majd még egyet. Cseri László A hímesházai körzeti általános iskola folyosóin, helyiségeinek falain eddig ötven méter hosszúságban alakítottak ki a Művészeti Egylet tagjai nagy színes rajzokat. Ma harminc diák újabb 4-5 mé-. ternyi falfelületet rajzol tele német, székely, felvidéki és helyi néprajzi motívumokkal is. Az iskolaszépítő munkát Lauer Ibolya tanuló irányítja. Kérdésünkre elmondta, hogy év végéig újabb félszáz méter falrészt díszítenek fel kréta- és grafitrajzaikkal. Cs. J. Körtvélyesi László 1995 Helytörténet mindenkinek Ha valaki arra kíváncsi, milyen volt a háza kétszáz éve, vagy ha azt akarja tudni, mi szerepel a szülei iskolai értesítőjében, a Baranya Megyei Könyvtárban választ kaphat ezekre a kérdésekre. A megyei helytörténeti gyűjteményben nemcsak régi értesítők, báli meghívók, százéves képes levelezőlapok vannak, hanem minden olyan tanulmánykötet, monográfia, cikk és folyóirat, mely Pécsről, Baranyáról szól, a várossal, a megyével foglalkozik. A gyűjtemény vezetője, Horváth Eszter elmondta, hogy a mostani állomány több évtizedes munka eredményeként gyarapodott olyannyira, hogy a kezdeti egy kis szobát alaposan ki is nőtték. 1994 óta az összes kurrens állomány számítógépre került, s tervezik, hogy a korábbi anyagokat is gépre teszik majd. Bár még mindig kevesen ismerik a gyűjteményt, tavaly mégis 1200 látogatója volt, többnyire diákok, akik szakdolgozatukhoz kerestek adatokat vagy versenyekre készültek fel itt, illetve kutatók, akiket a helyi önkormányzatok bíztak meg, hogy elkészítsék a községtörténeti monográfiákat. A gyűjtemény legközelebbi nagy munkája a Pécs Története alapítvány megbízásából összeállított Pécs bibliográfiája lesz, mely adatbázisként is működik majd. A pécsi, baranyai eseményekről havi összeállításokat készítenek, arról pedig heti listájuk is van, milyen cikkek, írások vagy műsorok készülnek a város, a megye településeiről, neves polgárairól, eseményeiről. Külön hozzáférhető ilyen lista a kisebbségekkel foglalkozó munkák esetében is. Egyre nagyobb érdeklődés övezi a helytörténeti gyűjtemény keretében két éve létrejött kisebbségi kutatólabort is. Újabban a Gandhi Gimnázium lelkes diákjai veszik egyre gyakrabban birtokba. A gyűjtemény legnagyobb gondja most, hogy a sok új, kis kiadó, helyi készítésű kötet vagy újság nyomdája nem küldi meg a kiadványait. Korábban a nyomdák minden megjelent munkából köteles példányokat postáztak a könyvtáraknak, mára azonban ez ritkán fordul elő. Pedig igazán közös érdek lenne, hogy ezekből az anyagokból is legyen legalább egy a megye könyvtárában. H. I. Gy. Futnak a képek Film jegyzet Vészhelyzet, avagy: üldözési mánia Nicole Kidman és George Clooney A Peacemaker című filmben a Vészhelyzet című tévésorozat Ross doktora, George Clooney játssza a főszerepet, és a rendező is azonos: Mimi Leder. Érthető hát, hogy a filmben is a kórházi szappanoperából ismert dramaturgia érvényesül: nincs megállás, mindenki szakadatlanul rohangál, ez a dolog lényege. A történet elején egy vonatot üldöznek egy másik vonattal (a képi megvalósítás szempontjából ez a film legszínvonalasabb szakasza), a cselekmény közepén egy teherautót kergetnek helikopterekkel, végül pedig egy bosnyák terroristát hajszolnak lótva- futva. Csupa üldözés az egész film. Az egyik üldözés is üldözi a másikat. (Milyen maflák voltak a régi rendezők: megelégedtek a film végén egyetlen hajszával.) Ez a folyamatos száguldás bizonyára a cselekményszövés lendületét kívánja szolgálni (vagy pótolni). Ám a fékevesztett tempó, gyanúm szerint, mást is céloz. Azt, hogy a nézőnek ne legyen ideje észrevenni az elbeszélés elemi baklövéseit és logikai bukfenceit. Én azonban eléggé edzett vagyok, nehéz kijátszani a figyelmemet, így jó néhány furcsaságot kapásból kiszúrtam. Például elcsodálkoztam azon, hogy a főgonosz orosz tábornok miért egy ócska teherautóval, s főként: miért fényes nappal akarja Iránba átjuttatni az elorzott atombombákat? Vagy miután hőseink nagy nehezen megtudták, hogy a bosnyák terrorista egy New York-i szállodában tartózkodik a maga külön atombombájával, az elhárító csoport teljes létszámmal beszállt a liftbe, szépen felmennek a tizenvalahányadik emeletre, ott kiszállnak, és megostromolják - az üres szobát. Mert a bosnyák közben kisétált a szállodából. Ugyan, miért nem biztosították a kijáratot? De a legszebb mégiscsak a következő jelenet. A terrorista kámforrá válik atombombástól, se híre se hamva. Ekkor Nicole Kidman hirtelen megáll (ritka pillanat!), elmereng, s a csúcs- forgalom zajában (!) meghallja, hogy két-három utcával odébb egy templomban egy kisebb fiúkórus énekel. Hát, kifinomult hallása lehet a hölgynek, szentigaz! De ez még semmi! Mert hogy ebből miként tudja kitalálni: a terrorista csakis és kizárólag a templomban tartózkodhat, alighanem örökre rejtély marad. Az viszont nagyon is nyilvánvaló, hogy a hollywoodi akciófilm egyre képtelenebb formát ölt. Alkotóelemei önállósultak, elkezdték szaporítani önmagukat, s az egész gépezet irracionálisán viselkedik, mint egy megkergült robot. Vagy mint Olympia, mechanikus bá- búlány a Hoffmann meséi-ben, aki szüntelenül ugyanazt az értelmetlen szót hajtogatja, s mikor táncra kérik, egyre féktele- nebbül keringőzik. Míg aztán a feldühödött Coppélius darabokra töri. Szegény Hoffmann pedig ráeszmél, hogy egy élettelen masinába volt szerelmes. Nagy Imre
