Új Dunántúli Napló, 1997. november (8. évfolyam, 299-328. szám)
1997-11-22 / 320. szám
10 Dunántúli "Napló Kultúra - Művelődés 1997. november 22., szombat Hírcsatorna Megyei programajánló. Több mint félezer ajánlatból közel 300-at válogattak a szerkesztők abba a kulturális programajánlóba, melyben félszáz baranyai település jövő évi rendezvényeit szedték csokorba. A Baranya Megyei Kulturális és Idegenforgalmi Központ által összeállított 1998-as eseménynaptárban a hagyományos nagy rendezvények mellett a kistelepülések hagyományteremtő programjait is megtalálni. (ly) Monodráma. A Pécsi Harmadik Színházban december 1-jén és 2-án este 7 órakor Kiss Anna „A macs- kaprémkalapos hölgy” című előadását láthatja a közönség. A monodrámát Antal Olga adja elő, rendezte Vincze János, a látványtervet Bádonyi Kinga készítette. (ly) író a PAB-on. A Pécsi Akadémiai Bizottság Tudósklubja hétfőn este 6 órakor az MTA Székházban Görgey Gábort látja vendégül. (ly) A Művészetek Háza ajánlatából. November 24-én este fél 8-kor a 40 éves Bartók Vonósnégyes lép fel a pécsi Művészetek Házában. Az 1957-ben alakult együttes 3600. koncertjére készül. 26-án 19 órakor Vidovszky László szerzői estjére kerül sor, míg 28-án 19 órakor Anne Pekoslawska francia sanzonestje kezdődik. A Házban 27-én 17 órakor „Regények: Használati utasítás 1968-1983-1998” címmel kortárs francia irodalmat bemutató kiállítás nyílik. (ly) Aranyeső. Tánckoncertet tart ma 10 órakor az ANK Gyermektáncszínháza „Aranyeső” címmel. A Sza- lay Tamás művészeti vezető rendezte előadásra az ANK Művelődési Házában kerül sor. (ly) Koncert. A komlói Erkel Ferenc Zeneiskola tanárai ma Cecília-napi hangversenyt adnak a Színház- és Hangversenyteremben, (h) A pécsi polgárság kultúrtörténete A pécsi, Király utcai Vasváry-házban az általa lakott emeleti lakrészt az unoka, dr. Majorossy Kálmánná 21 éve ajánlotta fel a múzeumnak. Az épületről s egy emeleti kiállítás létrehozásáról Pécs közgyűlése először hat éve hozott határozatot. A városi kulturális koncepcióban a célok között szerepel a Vasváry-házban kialakítandó művelődéstörténeti kiállítás, mely a Pécsi Galériával közösen egy későbbi múzeum alapjait képezheti. Ahogyan a városi kulturális, oktatási és sportirodában Foki Józsefnétől megtudtuk, a kulturális bizottság idén márciusban a felújítási munkákra saját keretéből 3 millió forintot szavazott meg, a közgyűlés 15 millióval jámlt hozzá az összeghez, s így pályázhattak az Országos Műemlékvédelmi Hivatal közel 8 milliós támogatására. A Vasváry-ház emeletére tervezett, a pécsi polgárság kultúrtörténetét és szellemi életét bemutató kiállításról már 6 éve készen áll az az elképzelés, mely szerint a 19. század második felében épült kora eklektikus polgárházban olyan tárlatok kapnának helyet, melyek a pécsi irodalmi életet, a sajtót, a fotó- és a képzőművészet egyes képviselőit, a zenei és a színházi életet mutatnák be. Helyet kapna itt a polgári lakáskultúrát felelevenítő Vasváry-Majo- rossy enteriőr, illetve egy Péchy Blanka emlékszoba is. Az elképzelés szerint a kiállítás, illetve egyes részei az 1830-as évektől 1948-ig teijedő időszakot fognák át, úgy, hogy ahol a téma indokolja, akár a középkorig visszanyúlva jeleznék az előzményeket, és utalnának az 1948 utáni változásokra is. A 6 évvel ezelőtti határozatban úgy döntöttek, az épület belső felújításától számított hat hónappal a bemutató- hely megnyitja kapuit. A kérdés már csak az, mikor kerül erre sor. A ház földszintje már kész, más irodák mellett a Pécsi Szimfonikus Zenekaré is itt működik, és két művészlakást is befejeztek. A Vasváry-ház ügyének egyik harcos támogatója, dr. Romváry Ferenc eddig abban reménykedett, hogy 1997-ben megnyílhat a kiállítás. Most biztos, hogy idén ez csak álom marad. H. I. Gy. A színházi hajszobrász „Szeretettel a legjobb hajszobrásznak”, „Klárimnak, a lokni- mestemőnek”, „Megannyi hajam és maszkom avatott szakértőjének és készítőjének” - áll a fotókon, melyeket albumokba gyűjtve őriz színházi műhelyében Kovácsné Mátrai Klára, a Pécsi Nemzeti Színház fodrásza, akit munkahelyén mindenki csak „fodrász Klári”-ként ismer. Ha kell statisztál, súg, öltöztet egyszerre.- íme, az életművem latija büszkén, miközben a hatalmas fényképalbumokat forgatjuk.-Mindenkit lefotózok, akinek a maszkját, parókáját én csináltam. A tükrök is tele vannak dedikált fotókkal, Ágay Karolától Vári Éváig rengeteg művész írt néhány kedves sort közös munkánk emlékére.- Kiket fésült-maszkírozott?- Haj aj, erről könyvet lehetne írni, annyian vannak! 1980-ban kerültem a PNSZ-be, azóta szinte mindenkivel dolgoztam. Hazaiakkal és külföldiekkel, itt és a többi pécsi színházban is. Mindenkivel jól kijövök, mert hamar megtalálom a kellő hangot. Azokat imádom különösen, akik a színpadon és a kulisszák mögött, a műszaki személyzettel is emberek maradnak. Akik szemében én is művész vagyok, persze, a magam területén.- Hol tanulta meg a színházi fodrászat és sminkelés mesterségét?-Nem iskolában, mert ezt sehol nem tanítják. Itt, munka közben ismertem meg minden csínját-bínját, elsőként Léka Lászlótól, a színház egykori legendás maszkmesterétől. Mindehhez jó alapot adott két maszek fodrász, akiknél öt-öt évig dolgoztam, mielőtt idejöttem. Elolvasom a szakkönyveket, s bárhol járok, belesek a színházi fodrászműhelyekbe.-A rendező és a jelmeztervező kívánsága mellett saját elképzelése is lehet?- Legtöbbször igen. Bár van, aki szigorúan ragaszkodik a maga ötletéhez, sokan szabad kezet adnak, hiszen mint fodrász jobban tudom, milyen frizura áll jól az adott színésznek vagy énekesnek, s mit lehet kezdeni a hajával. Előfordult egyszer a Montmartrei ibolyák című operettben, hogy a primadonnának leesett a parókája. Hatalmas fejdísze volt, ami lerepült róla, s ő ott áll kopaszon. Szerencsére a jelenetbe belefért, a közönség azt hitte, szándékos volt, s jót derült rajta. Én attól féltem, fegyelmit kapok, de a rendező nem engem szidott meg, hanem a művésznőt, mondván, hogyan lehet egy primadonnának annyi esze, hogy olyan rövidre vágatja a haját, amire nem lehet rendesen felrakni a fejrevalót.- Mi jelenti a sikert?- Az, ha a művész és a rendező is elégedett. Amikor dolgozom, elfelejtem minden gon- dom-bajom. Erre a szakmára tettem fel az életem. Egyszer az utcán valaki megkérdezte: - Te vagy az a csodafodrász?-Nem én vagyok a csoda, hanem a munkám. Egy arcot megváltoztatni óriási élvezet. Hiszem, hogy amikor előadás végén a néző tapsol, az nekünk, kiszolgáló személyzetnek is szól, csak nem mi, hanem a színész hajol meg helyettünk. Csató Andrea Trischler Ferenc: Férfi portré Könyvtár négy keréken Lassan negyedszázada, 1974 óta rója köreit a peremkerületekben a Pécsi Városi Könyvtár bibliobusza a Budai vámtól Pécsszabolcsig, Ürögtől Pécs-Vasasig. Az idén az Egészséges Városért Alapítvány szervezésében a Paulának becézett mozgókönyvtárban egészségvédelmi tanácsadás is lesz, amely a dohányzás megelőzését szolgálja. Ennél is fontosabb, hogy ami a bibliobusz eredeti hivatását illeti, ismét növekedett a látogatók száma a tavalyi 7 ezerről 9 ezerre. Drágul a könyv, egyre többen használják a könyvtárat - mondja Győrfi Csabáné, a városi könyvtár igazgatóhelyettese és Keszi Erika tanácsos, akiktől az információkat kapom. Az egy hét alatt tizenegy állomáshelyen leparkoló buszkönyvtámak 13 ezer kötetes tápraktára van a Nagy Ferenc téren, amelyből a buszon jelenleg 2000-et tudnak elhelyezni. Természetesen szerényebb a kézikönyv-állomány, a választékon belül nagyobb súlya van a szórakoztató irodalomnak, az ismeretterjesztésnek és a kötelező olvasmányoknak. A városi könyvtár most mérte fel a pécsi iskolai könyvtárak helyzetét is, amely egy hosszú távú együttműködés alapja lehet. Azt is megtudom, hogy a jelenlegi busz már harmadik a sorban, kiszuperált, öreg járműveket váltott fel, és már kimondottan a könyvtári ellátás igényei szerint készítette el az Ikarus székesfehérvári gyára. Magyarországon csak Cegléden van hasonló szellemi őijárat, míg Finnországban vagy Dániában ez a fiók- könyvtárakat felváltó forma erős hagyomány. A „Paula” naponta két helyre jut el, ahol általában 2- 2 órát tölt, s mint Kóródy Zoltán, a busz könyvtárosi szak- képesítést is szerzett gépkocsivezetője elmondja, annál nagyobb egy-egy állomáshely forgalma, minél messzebb van a várostól. És ahol már mozi, művelődési ház, esetleg még egy klub sincs. így a népszerűségi listát Pécssza- bolcs, a Visnyei utcai megálló és Vasas vezeti. Egy időben a diákolvasók száma is csökkent, amelynek egyik oka az, hogy sok gyerek olvasási problémákkal küszködik. Mindamellett a 14 éven aluliak és az 50-59 év közöttiek vannak legtöbben a beiratkozottak közt. S hogy éppen a legaktívabb korosztály szán - szánhat! - a legkevesebb időt könyvekre, az sok évtizedes trend nálunk. Viszont általában a felnőttek száma nő, és ez mindenképpen a bibliobusz létjogosultságát bizonyítja. Még akkor is, ha a jármű biztosítási díja, javítása és a közterületfoglalási engedély is egyre többe kerül, s volt idő, amikor a busz léte is veszélyben forgott. B. R. Futnak a képek A rezesbanda elmasíroz Mint tudjuk, annak idején a konzervatív kormányzat Angliában bezáratta a gazdaságtalannak bizonyult szénbányákat. A szigorú döntés meghozatalakor, amelyet kétségkívül racionális érvekkel támasztottak alá, figyelmen kívül hagyták, mint annyiszor, ha csupán a hasznosság elvét veszik alapul, az úgynevezett „emberi tényezőt”. Egész iparvidékek kerültek légüres térbe, családok mentek tönkre, emberek szakadtak ki hirtelen a megszokott, apáról fiúra szálló életformából. És . . . feloszlottak a bányász fúvószenekarok. Sutba kerültek a harsonák, a kürtök, a tubák és a még nagyapától örökölt trombiták. Egy ilyen rezesbanda utolsó fellépéseiről szól Mark Herman Fújhatjuk! (Brassed Off) című filmje. A muzsikusok fennállásuk legnagyobb sikerét érik el, ami nem kis szó, hiszen a zenekar még 1881-ben alakult, és most a Royal Albert Hall közönsége hatalmas ovációval köszönti őket, de aztán vége a koncertnek, meg hát a bandának is befellegzett, és a bányaüzem bejáratának sorompója végleg lezárult. A zenekar sorsa tehát példázat, mert összesűrűsödik benne a bányavidék mindenféle gondja-baja, vagyis a film hagyományos, realista eszközökkel dolgozik. Helyenként politikai indulatok is feszülnek benne, ami érthető, ám nem válik a művészi ábrázolás javára, egyszer-kétszer szinte „szocreálos” jelenetekre is sor kerül, amelyeknek inkább egy nagygyűlésen lenne helyük, semmint egy játékfilmben. Egyébként azonban tisztességes, jószándékú mozit láthatunk. Érdekes munkásarcokra figyelhetünk fel a vásznon, és jellegzetes helyzetekbe pillanthatunk. Amikor például a haldokló karmester leüzen a kórház ablaka alatt mélabúsan játszó együttesének, hogy túl halkan szól a tenorkürt. Vagy mikor a fiatal bányász nem tűri el, hogy szaktársa árulónak nevezze őt, de midőn kollégája a nehezményezett szót kicseréli néhány nem éppen szalonképes kifejezésre, a sértett megjegyzi: az mindjárt más. És szépen szólnak a rézfúvósok, jól érvényesül Trevor Jones és a Grimethorpe Colliery Band zenéje, s igen hatásos a cselekmény csúcspontján előadott Teli Vilmos-nyitány - egy zenekar életének fináléjaként. Akkor, mikor egy iparág s egy hozzá tartozó életforma is elköszön. Játsszunk el a képtelen gondolattal: talán-talán a menedzsment új együttest szervez számítógépes szakemberekből, s nagyobb ünnepeken majd a vállalkozók és a brókerek zenekara masíroz végig a főutcán, a járdán felsorakozott érdeklődők pedig megjegyzik: milyen érzéssel fújják a fiúk, hiába, látszik, hogy emelkedtek a tőzsdén a részvényárfolyamok. No, ugye, ez azért vigasztaló képzet... Az mindenSzépen szólnak a rézfúvósok... búcsúzóul. esetre tény, hogy a bányászok Szent Borbála szomorúan elvonultak. néz utánuk. Nagy Imre
