Új Dunántúli Napló, 1997. november (8. évfolyam, 299-328. szám)
1997-11-16 / 314. szám
Közelről Ötödik oldal Űjabb „bomba” robban Kanizsán? Egy korrupt és szegény városba nem jön a tőke, mondta a nagykanizsai időközi polgármester- választás egyik jelöltje. A városlakók pártszimpátiája alapján kijelentése élénk tiltakozásra illetve helyeslésre talált, - bár a korrupció pártsemleges. Nagykanizsán e héten is robbant egy korrupciós bomba. A rendőrség tájékoztatása szerint két magán iparcikk-piacot működtető vállalkozó bel- harca során tanúként kihallgattak két városházi dolgozót. Korábban csalásért első fokon felfüggesztett börtönbüntetést kapott egy képviselő, és a lemondott polgármester ügye sikkasztás és hivatali visszaélés alapos gyanújával az ügyészség előtt van. Am a város közvéleményét más esetek is borzolják. Például, hogy a polgármesteri hivatal munkatársa a szakterületén működő, többségében városi megrendelésből élő cégtől mobiltelefont fogadott el, vagy tanulmányi útnak álcázott víkenden vett részt, esetleg kerti kisgépet kapott. Ugyancsak meghökkenésre adott okot, amikor kitudódott, hogy a maganvallalkozásban szervezett Kanizsai napok kiállításán való részvételért, miután a polgármesteri hivatal kifizette a kiállítási terület több százezres számláját, a vállalkozók jutalom címén különböző pénzösszegeket adattak át a hivatal néhány dolgozójának. A kanizsaiak szemében az már csak ráadásnak számít, amikor a hivatal munkatársa éveken át több százezer forintot utalt át a saját bankszámlájára, s annak kitudódásakor a pénz visszafizetése után szinte minden következmény nélkül távozott. A városban és Zala megyében most megszellőztetett ügy kapcsán persze a kanizsaiak tudnak olyan esetről is, ahol szó sem lehet csúszópénzről, korrupcióról. Ott, ahol a számos városüzemeltetési feladatot ellátó vállalkozás többségi tulajdonosa bizottsági tagként és egy albizottság vezetőjeként dönthet a cége által tett vállalkozási árról, vagy a maga által benyújtott pótszámla kifizetéséről. Nos, ott a polgárok inkább azt teszik fel kérdésként, hogy miért olyan az utak állapota amilyen, vagy miért bénul meg a téli hóesésben a város. Dóró János Az eredeti poénvadász Verebes István szerint nincs különbség a Hamlet és a kabaré között A New Vork-i Kennedy-repülőtéren az első hang, ami megütötte a fülemet, magyar volt és nagyon Ismerős. A következő pillanatban megláttam Verebes Istvánt, a színigazgatót, színészt és humoristát. Mivel még jócskán volt időnk a budapesti gép Indulásáig, kifaggattam. Először is arról, mi járatban az Újvilágban?- Tízéves a torontói Magyar Színház, ők hívtak meg a gálaestre, mivel már valaha felléptem náluk. Utána meg kicsit körülnéztem, mi újság a New York-i Broadway-n. Jelenthetem, hogy borzasztóan tetszett az új szupermusical, a Jekyll és Hide, próbáltam is megszerezni a jogot a zalaegerszegi színház számára, de nem adták - talán majd pár év múlva.- Mi várja itthon?- Munka és munka. De nem bánom. Kassán rendezek Csehov egyfelvonásosokat, van a Vidámszínpad és a Nyíregyházi Színház, ahol direktorkodom.-Szerintem a közönség leginkább humoristának tartja. Bánja?- Mért bánnám? Ez egy nagyon fontos műfaj, és nagyon nagy szükség van rá! Csak megfelelő színvonalon kell előadni. Ilyen szempontból nincs számomra különbség a Hamlet és a kabaré között - sőt: kabaréval szerintem sokkal nagyobbat lehet bukni!-Mi, magyarok, azt állítjuk magunkról, különleges a humorunk. így van?-Szerintem igen. Ugyan az angol és az orosz humort még nagyon kajálom, de mi vezetünk, ez biztos. És ugyan ki hallott már német vagy francia humorról? Mert én nem.-Idén is lesz szilveszter, ha igaz.. ■-... és szilveszteri kabaré is, ami már készül. Jómagam rendezem, akár csak tavaly. Szeretném kerülni a direkt és nyers politizálást, mert szerintem az emberek csak szenvednek tőle. Meg igazából nem is való a képernyőre ilyesmi, talán a rádióban amolyan „humoros publicisztikaként” elmegy, de számomra a tévé sokkal inkább színház.- Azt vettem észre, hogy a jelenből valamiképp a régmúlt magyar kabaréjához vonzódik. Tévedek?-Nem, ugyanis én vállaltan a tradíciót szeretném előtérbe' helyezni, amikor az emberek még valóban eredeti poénokon nevettek. Úgy látom, nincs se idő, se erő újítani, meg aztán minek is, mikor a régi most is ugyanolyan jó?! Méhes Károly Beemelték szombaton Bánfa új harangját. Miután a régi már évtizedekkel ezelőtt megrepedt, a helybéliek és környező települések polgárai közadakozásból 700 ezer forintért új harangot öntettek Őrbottyánban. A 3 mázsa 10 kilós harangot Mayer Mihály pécsi megyés püspök szentelte fel. fotó: tóth l. HÍRCSOKOR Kórházrekonstrukció Nagykanizsán. Mintegy 600 millió forintos beruházás keretében elkezdődött a nagykanizsai kórház A-épü- letének felújítása. A költségek 90 százalékát a központi költségvetés, a többit az önkormányzat vállalta magára. A munkálatok még az ezredforduló előtt befejeződnek. (d.j.) Nem kell főkertész. Továbbra sincs Nagykanizsa városának átfogó zöldterületi koncepciója, mivel az e témában kiírt pályázatot eredménytelennek nyilvánították. Bármelyik terv megvalósítása ugyanis a város számára komoly anyagi terhet jelentett volna. Ezért indokolatlan lenne a városházán a főkertészi munkakör létrehozása. (d.j.) Gladiátorok, lovagok: első vérig és életre-halálra Pofozás lánckesztyűvel Reccsen a csont, reped a bőr: Ilyen sebeket is ejtenek a legújabb kori „gladiátorok” és „lovagok”. Bár a küzdelem már nem életre-halálra megy, könnyen kicsordul az első vér, és a páncél sem véd meg minden ütéstől. Minél nagyobb vehemenciával veti magát valaki a küzdelembe, annál több rajta a seb. A rosszabbak már összevissza vannak foltozva - mesélt dr. Magyar Gábor, a Nomád haditorna csoport vezetője, de hozzátette: nem ez a követendő példa. Mint elmondta, ehhez a küzdelemhez nélkülözhetetlen a jó lovas tudás, a fizikai erőnlét és a letűnt kor szellemének tisztelete. A középkorban a kihívó határozta meg a küzdelem tétjét: életre-halálra, vagy első vérig. Napjainkban igyekeznek nem megsebesíteni egymást a legújabb kori lovagi tornák ellenfelei. Ennek ellenére idén, Vi- segrádon, egy ifjú apród is egy vágással a homlokán fejezte be a „harcokat”. Egy korábbi várjátékon pedig egy cseh vitéz védett rosszul kardjával, akinek a fülét félig lenyisszantották. Még sebzetten is sikerült törlesztenie. Igaz, nem a támadójának: a közbelépő ujjait „igazította meg” kardjával. Azonnal kizárták őket a versenyből. A láncos buzogány végén önálló életet élő tüskés vasgolyó még a pajzsról lecsúszva is hosszú ideig maradandó emlék az eltalált testrészen. A súlyos pallosokat is azért használták, hogy a páncélt is áttörjék. Ezt egy még korábbi harcmodor. a gladiátor-viadal mai képviselője is megerősítette. Weixelbaum János, a Família Gladiatória élharcosa arról számolt be, hogy a kemény ütésektől behorpad az acélpajzs, megreped egy-két borda, a lánckesztyűs pofon pedig a fogazatot roncsolja. Erősen. A VDN kérdésére, miszerint elképzelhető-e koreográfia nélküli, „éles” küzdelem, azt válaszolta: bizony hamar elfogyna a gladiátorok csöppnyi, XX. századi serege. A közönség sem élvezné sokáig a két pszichopata vérre menő tusáját. Ugyanaldcor nem cáfolta információnkat, hogy vannak, akik a harc e válfaját űzik. Zs. B. „Szálljon be Ön is a liftbe (beszálltam) és hirdessen velünk ...” Erre a felszólításra az alábbiakban majd válaszolok. Addig elmondom, miről van szó. Még a tavaszon elhelyeztek tízemeletes lakóházunk liftjében egy keretezett táblát, műanyag fedőlappal. Alatta ízléses és színes képek, grafikák hirdetik, szép városkánkban hol és melyik étteremben, vendéglőben étkezhet az ember, hol vannak remek butik-áruk, még remekebb manökenek, hol vásárolható olcsó csavar, hajfesték, hajmosó és hajcsat, vagy éppen öltöny és női vagy férficipő, bakancstól a tűsarkú körömcipő csodáig. Hirdetésként most közlöm a nagyérdeművel, hogy ezt a szép táblát - amelyet rendszeresen olvasgatunk, amíg Rádió melleit A liftek, megállók disznajai. . . megyen velünk fölfele a lift, és ezek a másodpercek amúgy unalmasak lehetnének, szóval a táblát egy reggelre tönkre zúzták. Nem lepett meg, mert a tábla elhelyezésének kezdetén - örök kétkedésem tanúsítandó - féltem, hogy előbb-utóbb letépik. Mert ebben a lépcsőházban - és ahogy hallom, a többiben is - késsel összekarcolták a lift falát, vagy lemoshatatlan filctollal szerelmi üzeneteket rögzítettek. Vagy, hogy mást ne mondjak, nekem másfél éven keresztül rendszeresen kilopták az újságokat és leveleket a postaládámból - már miért is maradna valami épségben? Nos, a „nagy mű” alkotója először bicskával fölhasogatta a műanyag fedőlapot, majd az alatta lévő hirdetési papírokat is összeszabdalta. Gyorsan dolgozhatott, és fölöttébb jó érzékkel kiválasztva a forgalommentes éjszakai órákat, levezette indulatait. Az inspirációt okozhatta az alkohol, vagy - ahogy az egyik szomszédasszony említette - a drog is, amellyel némely ifjú ember rendszeresen belövi magát. A lakók, akik munkába indultak, vagy a boltba, vagy gyerekkel az oviba, elhűltek e pusztítás láttán. Egy asszony éppen mondja, hogy a lépcső- fordulóba kihelyezett muskátlijait lá- dástól elvitték a napokban, pedig a virággal egy kicsit föl akarta vidítani a csupasz, különben tiszta lépcsőházat. De a másik emeleten ládába ültetett örökzöldet is lecsupaszították, és a haragoszöld leveleket szanaszét szórták. Hogy kik a tettesek? Hát ki tudja?! Hasonló szemléletű fickók, akik az Ifjúság úti újságpavilonba már rendszeresen betörnek, vagy a buszmegállónál felfüggesztett szeméttartót borogatják fel, az ABC előttit egyszerűen ellopták, csak a betonba erősített csőváz maradt meg a helyén. Kedvenc kiskocsmámban mesélem liftbéli élményemet, a törzsvendégek tovább háborognak, például a városban sok helyütt olvasható falfirka miatt, miszerint „... a nyugdíjasok burzsoák...” A szövegszerkesztők természetesen itt sem nyugdíjasok, röhejes is lenne saját nyomorúságukat tagadva, nem létező gazdagságukat hazudva. A huszonötemeletes toronyház tövében lévő buszmegálló padjait is -rendre tördelik - szintén nem nyugdíjasok. Hátizsákos, táskás fiúk-lányok az iskolába menet nem a padra telepednek, oda a lábukat rakják fel, alkalmasint jó sárosán, és a padok támlájára ülnek fel. Mindig akad idősebb utas, aki figyelmezteti őket, de a válasz lehangoló: „Mi köze hozzá!?”, vagy „Van valami hézag, papa?!”, és egyebek. Ha most valaki azzal vádol, hogy a fiatalokon akarom elverni a port - az ismert generációs ellentétek jegyében akkor ez ellen tiltakozom. Nem haragszom a fiatalokra. Csak a garázda disznókra. Ez megengedhető, nem?
