Új Dunántúli Napló, 1997. november (8. évfolyam, 299-328. szám)

1997-11-02 / 300. szám

1997. november 2., vasárnap Magazin Dunántúli Napló 7 álonntUiii\ Horoszkóp novemberre Kos: Jó kondícióban, derűs hangulatban dolgozik. Saját erejéből most jól boldogul, de kapkodnia kockázatos. Dönt­sön megfontoltan, és a hónap második felétől járjon part­nere kedvében. Bika: Váratlan kiadások, kellemetlen viták elé néz. Ne vegyen semmit túl komolyan, különösen most, hogy otthon is és a munkában is túlterhe­lik. November végén minden könnyebbé válik. Ikrek: Munkatársai sokat bosszantják, de ne ugorjon rögtön. A szerződések most előre nem látható kockázatot rejtenek. Csak olyasmit ígér­jen, amit valóban teljesíteni tud. Sok munka várja. Rák: Szerencsés hetek jön­nek, de a sikerekért meg kell küzdeni. A szerelmi boldog­sághoz kissé meg kell alkud­nia, és a munkában is külön kell választania a szív és az ész üzeneteit. Oroszlán: Nehezen tudja őrizni a békét. Elégedetlen önmagával és a családjával is. Legnagyobb veszély most a hirtelen haragja, s ha ezért el­hamarkodottan dönt. Szűz: Igazán kifáradt, leg­szívesebben elbujdosna egy szigetre. Egyelőre ez nem megy, de ha csak teheti, sza­kítson időt a pihenésre, lassít­son a tempón. Mérleg: Szerencséjére számíthat, barátja azonban akaratlanul megbántja. Le­gyen felszabadult és barátsá­gos, így könnyebben legyőzi problémáit. A pénzzel azon­ban bánjon óvatosan. Skorpió: Novemberben a haragjára ügyeljen a legjob­ban. Ne mondjon olyat, ami­vel másokat megbánt, s ha feldühítik, inkább legyen megbocsátó, mint haragtartó. Ne hallgasson az intrikákra. Nyilas: Munkahelyén min­den rendben megy, talán túl jól is, testvérekkel vagy roko­nokkal azonban összekaphat. Ne hagyja elmérgesedni a helyzetet. Bak: Nem szokása, de most könnyelmű a pénzzel. Ez fe­nyegetheti a biztonságát is. A szerelemben viszont nagy boldogság érheti, és érzelmi­leg is kinyílik. Fogadja el az élet ajándékát. Vízöntő': Bár nem mértékte­len, most mégis szélsőségeket hajszol. Hibákat követhet el, még főnöke is megorrolhat. Legyen megértő és nagyvo­nalú másokkal. Halak: Kirobbanó formá­ban van, mindenki csodálja. Mégis sokat vállalt, de egy kis kikapcsolódás helyrebillenti. Ha utazni készül, ne hagyja magát lebeszélni. Hodnik Ildikó Gy. Cindy Crawford egy elgondolkodtatóan „őszinte” ruhá­ban a milánói divatshow-n. Susanne Uhlen A Guldenburgok öröksége Kitty Balbeckje Azok közé a sorozatsztárok közé tartozik, akik elsősorban a Guldenburgok öröksége című NSZK sikersorozat révén lettek ismertek Magyarországon is. Kitty Balbeck szerepében ta­lálkozhattunk vele az ismét­lésre került sorozatban a TV 2 műsorán. Családja vetélytár- sainak - a Guldenburgoknak - a fiába, Thomas von Gulden- burgba (Wolf Roth) szeret bele, ami meghatározza egész sorsát a shakespeare-i Romeo és Julia motívumhoz hasonlóan ... A nézők közül kevesen tud­ják, hogy „Derrick” (azaz: Horst Tappert) már a gyermek­színész Susanne Uhlenről elis­merően nyilatkozott, amikor „koraérett gyümölcs”-nek ne­vezte a 9 éves kislányt. Susanne 1955. január 17-én született Potsdamban olyan jeles színé­szektől, mint Gisela Uhlen és Wolfgang Kieling.- Sosem voltam gyerek. Es­tétől reggelig a felnőttek társa­ságában éltem - nyilatkozta a népszerű német színésznő 1993 májusában a Die aktuelle című német hetilapban. Mindössze 13 éves, de lé­nyegében még nem jár isko- lába(!); egyik filmet követi a másik... De az édesanyja is meglehetősen „eseménydús” élettel dicsekedhet; már a II. vi­lágháborúig mintegy 100(!) film forgatásában vett részt, majd 1993 áprilisáig 6 házasság és 2 öngyilkossági kísérlet ke­rül „a számlájára”. A családban az anya a korlátlan úr, ami ellen Susanne elég korán fellázad; 15 éves korában megszökik hazul­ról, s az édesanyja egy playboy és bártulajdonos - a Susannénál 25 évvel idősebb - Rolf Eden lakásában talál a lányára. Újra megszökik hazulról, egyedül járja Európát. 17 és fél éves Susanne, ami­kor a 60-as évek „házasságkö­tési paradicsomában”, a skóciai Gretna Greenben házasságot köt a 20 éves Jörg Knöttinggel, de ezt később a „mama” ér­vény telenítte ti. 19 éves, amikor megismer­kedik egy operatőrrel, akitől később fia (Florian) születik, de tőle is elválik. Aztán 1982-ben egy újabb kolléga, Herbert Hermann lesz a „soros” férj, akivel 13 évet tölt el Susanne. Aztán jött a „bűvös harma­dik”, miután megismerkedett a művésznő egy kozmetikai cég vezetőjével, Henry Dawido- wicz-cal (33), akivel megtar­totta élete harmadik esküvőjét.-A harmadik házasságom­nak a legutolsónak és a leg­szebbnek kell lennie ... Henryben végre megtaláltam az „álomférfit”. És ezt be kell bi­zonyítanom az egész világnak ­Susanne az édesapjával nyilatkozta Susanne Uhlen a Düsseldorfban megjelenő Frau aktuell című német hetilap 1997. június 18-i számában. De azt sem hallgatta el az immár beérett művésznő, hogy a két fia (Florian, 19; Christop­her, 9) mellé még egy testvér­két szeretne szülni. Az elvitathatatlan művészi képességeiről pedig azok a né­zők alkossanak véleményt, akik esetleg először látják őt a hazai képernyőn. Hajzer Lajos Halloween a szörnyek napja A családi házak kertjében már ott éktelenkednek a tökből kifa­ragott szörnyek. A háziasszo­nyok kilószámra vásárolják az édességet, hogy a hosszú estén felkészülten várhassák a szel­lemeket és a boszorkányokat. A vándorkereskedők országszerte bombaüzleteket csinálnak a legképtelenebb kosztümök el­adásával. A hálaadás napja (Thanksgiving Day) utáni leg­népszerűbb amerikai ünnepen, október 31-én, Halloween nap­jának estéjén elszabadulnak a szellemek az Egyesült Álla­mokban és persze bőségesen folyik az alkohol. Az ünnep erősen kötődik a babonához - álruhát öltött fiata­lok és gyerekek házról házra járnak és mit sem törődve a ker­tekben felállított, tökből kifara­gott szörnyekkel, becsöngetnek azok ajtaján. Szemtelen bök- versekkel követelnek édességet és válogatott fenyegetéseket szórnak az ajtót nyitókra, ha nem kapnak kellő mennyiségű édességet. A dollármilliókért elkelt kosztümök nagy többsé­gét azonban a felnőtteknek szánták; Kleopátrától Drakulán át Frankensteinig terjed a nem mindennapi választék. A Halloween, vagyis a min­denszentek ünnepe előestéjé­nek gyökerei lényegében a dru­ida papok nyárvéget ünneplő vallási rítusáig nyúlnak vissza. Az elmúlt évben elhunytak szellemei felkerekednek azon az éjszakán, hogy beköltözhes­senek egy eleven emberi testbe. Nem csoda, hogy mindent meg kell tenni elriasztásukra. SZÓKIRAKÓ Rejtvényünk megfejtése az alábbiakban megadott szavak megfelelő helyre történő beírá­sával lehetséges. A szavak he­lyét meghatározza részben a be­tűszám, másrészt a keresztező szóval (vagy szavakkal) közös betű(k). A számozott négyze­tekbe kerülő betűket számsor­rendben összerakva egy értel­mes szót kell kapni, melyet küldjön el levelezőlapon cí­münkre: Új Dunán­túli Napló 7601 Pécs, Pf: 134. Be­küldési határidő: 1997. november 7. (péntek). 9 betűs szavak: PUHAKALAP, SZABADSÁG. 7 betűs szavak: ELTÉRÉS, ESZE­GET, HATÓSÁG, KÉPESEK, KO­SARAS, PAPA­GÁJ, VAKOLAT, VESZTES. 6 betűs szavak: LASSAN, MA­GYAR, NEMZET, PÖRGÉS, PÜS­PÖK, TETTES, TETVES, VEK­KER. 5 betűs szavak: KÉPES, LAPOS, PÁROS, RABOL, RETEK, TEREP, VERÉB. Múlt heti rejtvé­nyünk helyes meg­fejtése: „Erdősmárok” Sorsolásunkon a szerencse Böröcz Sándoménak kedve­zett, (Pécsvárad, Kálvin u. 12.), aki könyvet nyert. E heti rejtvényünk megfej­tői között szintén könyvet sorso­lunk ki, amely szerkesztősé­günkben vehető át. Tíz nap eltelte után, ha nem jelentkeznek érte - a vidékieknek elküldjük postán. RÁDIÓ MELLETT JEGYZET Fájdalmasan szép és szomorú emlékezet... A hajdani szép lányok, szépasszo­nyok megöregedtek, kissé ösz- sze is mentek, a színes és feszes ruhákat már rég levetették, a költők „anyókának” szólítják őket, akik fekete kabátban, fe­kete fűzős cipőben és fekete kendővel a fejükön - megvas­tagodott, vagy szikárrá száradt testtel tipegnek fáradtan a bu­szokra, vagy éppen gyalogosan a hétvégi temetőbe, gyertyákat gyújtanak, kicsomagolják az újságpapírból az őszi idők leg­szomorúbb virágát, a krizanté­mot, a sírkövekre vagy kopott fakeresztekre férjeik neve ke­rült, mert a férfiak hamar hal­nak meg, gyászolják őket utolsó sóhajig. Tiszteletlenség, ezért is halkan mondom: utá­lom a krizantént, mert a temető virága, jelzi az egyszer min­denki számára megérkező el­múlást. Nem vagyok és soha nem is voltam hős, félek a haláltól, ami megfoszt minden korábbi álmomtól, amelyek persze soha nem valósultak meg, mert az ember mindig álmodik és ter­vezget és reménykedik, teljesí­tetlenül. Rég elhunyt Apámra gondolok az ősz legszomorúbb napjaiban, az sem vigasztal, hogy koromnál ő jóval hama­rabb hagyott el bennünket, s Anyámra, aki igazán szép és magas kort élt meg. Temetésü­kön egy könnycsepp sem csur­góit le az arcomon, csak utána, hetek múltán, hónapokon át. A fájdalmat - lelki fájdalmat - nem lehet visszaszorítani, egy­szer - néha váratlanul - szinte kirobban az emberből és érzel­meinknek nem tudunk gátat emelni. Megsirattam őket és azokat is, akik azóta igazi jó ba­rátként haltak el, zömében fia­talon és értelmetlenül, ha egyál­talán a halálnak bármikor is lenne értelme. Munkatársaim voltak, nők és férfiak, okosak és tehetségesek, meleg nagy szívükkel. Volt akit a század gyűlöletes kórja vitt el, nem is váratlanul, hanem hosz- szú szenvedéstől gyötrődve. Szemmel láthatóan sorvadtak csont sovánnyá, szemük tüze már rég kialudt, leszürkült pil­lantásuk már fáradt volt és halá­los. Voltak, akik gyorsan éltek a kelleténél, .. .gyertyájuk egy­szerre égett két végén ...” Sor­sukat siettették gyilkos szenve­délyükkel, amelynek áldoztak, tehetetlenül kiszolgáltatva, önmaguk által. Egyetlenegytől sem vettem végső búcsút, - ahogy ez illő lett volna - nyitott sírjuk pere­mén állva. Csak szüleimtől bú­csúztam el évtizedekkel ezelőtt koporsójuknál a döbbenet és fájdalom érzésével. Tőlük nem. Pedig nagyon szerettem őket, de féltem beállni a gyászolók közé, féltem valamitől - a jó ég tudja mitől - de temetésük órá­jában bezárkóztam otthonom­ban izzó gyűlölettel és mélysé­gesen zokogva. Gyűlöltem az emberi sorsot, amely sírba vitte őket és rombolta fájdalmas szí­vemet. Itt hagytak, elmentek örökre és fél év-, tizenöt-húsz év távlatában sem bocsátom meg nekik. Ez a tehetetlenség és fájdalom gyűlölete. Hiányoznak ma is és mindig is, az idő nem szépít meg sem­mit. Pedig voltak gyönyörű éveink, évtizedeink, gondokkal és örömökkel, ivós együttlétek- kel, jó kedvű pillanatokkal, töp­rengő „műhelyvitákkal”, rob­banékony összeveszésekkel és barátian meleg békülésekkel, nagy világmegváltó tervekkel és ábrándokkal, irigységgel és szeretettel, mert igazi barátok voltunk. Úristen, milyen jó lenne, ha még élnének, ha meg­ismerhetnék mai barátaimat - nőket, férfiakat - akik éppen olyan nagyszerű emberek, mint ők voltak. Emlékük szinte rám zuhant egy reggel a liftben, újságért menet. A visszajáró pénzt nyújtva a pavilon kis ablakából kiszólt az újságos Marika: „Mintha könnyes lenne a sze­me. .- „Á nem... csak hi­deg van és fúj a szél...” Aztán hazamentem és a rádió műsor­vezetőnője a halottak napjára emlékezett. t-oB * t.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents