Új Dunántúli Napló, 1997. november (8. évfolyam, 299-328. szám)
1997-11-11 / 309. szám
10 Dtmántúli Napló Kisebbségek Baranyában 1997. november 11., kedd A kis közösség tagjai jó barátok, a tanulásban is segítik egymást Egy kollégium, ahol nincs büntetés A Collegium Martineum alapítvány első házát Janusz Kor- czakról nevezték el, arról a zsidó orvosról és pedagógusról, aki 1942-ben elkísérte 200 árva gyermekét a treblinkai haláltáborba, ahol aztán együtt pusztultak el. MÁNFA- Csak menjen tovább egyenesen, aztán már meglátja! Egy nagy sárga épület, el sem lehet téveszteni - mondja egy helybéli, amikor a Collegium Martineum holléte felől érdeklődöm. A régi parasztházat, amely mögött a dombtetőig húzódik a hozzá tartozó telek, alaposan átalakították, mondja dr. Heindl Péter igazgató (képünkön), s mielőtt bemennénk, hátravezet, ahol most is folyik a munka. A jelenleg 14 fős kollégium ugyanis bővülni fog, végső formájában 60, szociálisan rászoruló, tehetséges fiatalt fogad majd be, akik valameny- nyien Pécs valamelyik gimnáziumában folytatják tanulmányaikat. Áz építkezésekhez a pénzt eddig is és ezután is a német katolikus egyház segély- szervezete, a Renovabis, továbbá egy holland alapítvány és kisebb mértékben a Népjóléti Minisztérium folyósítja. A berendezéshez a Soros-alapítvány és több kisebb szervezet nyújtott segítséget a tehetség- gondozó kollégiumnak, mely az új helyre való költözés előtt egy évig ingyen működhetett a mánfai plébánián. A Collégium Martineum voltaképpen az Eszter Program része, magában foglalva még az Amrita Pályaorientációs Baráti Kört, amely a hátrányos helyzetű továbbtanuló diákok önsegélyző egyesülete, valamint a Galilei alapítványt, amely a programban tevékenykedő szakemberek szellemi műhelye.- Mi úgy gondoljuk - mondja Heindl Péter -, hogy a kölykök legtöbbet egymáson tudnak segíteni, hiszen családjaikban többnyire nincs senki, aki az iskolaválasztásban és a tanulásban támaszt tudna nyújtani. Ezért sokan elkallódnak, illetve ha iskolát kell választani, előszeretettel választják a katonai szakközépiskolákat, mert ott ruhát is adnak. Már az általános iskola 6-7. osztályában elkezdenek foglalkozni a gyerekekkel, aztán nyári táborokban, pedagógusok, szociális munkások bevonásával, és nem utolsósorban a már kollégista gyerekek segítségével választják ki azokat - egész Dél- Dunántúl területéről -, akik bekerülhetnek ide. Hiszen a kollégiumban minden döntést a gyerekek hoznak. A csütörtök esténként megtartott konferenciákon valamennyi felvetődő apró és jelentős kérdésben szavazásra kerül sor, ahol a tanár vagy éppen az igazgató szavazata is csak egy a sok közül, s a többség dönt: márpedig a gyerekek többen vannak. Ugyanakkor mindenkinek van vétójoga abban az esetben, ha úgy érzi, a döntés sérti valamilyen alapvető egyéni érdekeit. Nincsenek szankciók, büntetések, mondja az igazgató, s bólogatnak hozzá szaporán a gyerekek; egyértelműen bebizonyosodott a gyakorlatban, hogy a cigányfiatalok tudnak felelősségteljesen dönteni saját életükről, sorsukról. Ha megépül a többi szárny, akkor is megmaradnak a tizenöt fős közösségek, tulajdonképpen négy kis kollégiumból áll majd össze az intézmény, ezekkel a létszámokkal lehet eredményt elérni. Délutánonként humán és reál szakos nevelők foglalkoznak egyénenként a gyerekekkel, hiszen óriási a váltás, amelyet meg kell élniük a kis falvakból, többszörösen hátrányos családokból a városi középosztálybéli szülők gyermekei közé kerülő fiataloknak, akiknek ráadásul meg kell tanulniuk a városban való mozgást is. S bár alapvetően szegénysorsú gyerekek befogadása a cél, nem feltétlenül csak cigány származásúaké, jelenleg minden tanuló cigány. Lehetőséget biztosítanak számukra, hogy tanulják a beás nyelvet, a tanároknak pedig, akik ugyan nem cigány származásúak, kötelező két éven belül a beás nyelvvizsgát letenniük. Az elmúlt évben senki sem bukott meg, amely komoly eredmény, a tanulók felének tanulmányi átlaga ugyanakkor négy egész körül mozog.- Nem cigány elitet képezünk, azt szeretnénk elérni, hogy mindenki a képességeinek megfelelő eredményt érjen el. Természetesen nem lesz mindenkiből egyetemi tanár, de ha valamennyien leérettségiznek, s na utána jó szakmát tanulnak, már komoly eredményt értünk el. Akinél lehet, szorgalmazzuk a továbbtanulást, erre több kö- lyöknek is komoly esélye van. Bár a működtetéshez állandó pályázatok elnyerésére van szükségük, voltaképpen nem is a pénz, hanem a jó szakemberek hiányoznak elsősorban. Az 1914-ben épült parasztházat Pelényi Margit tervezte át ingyen, és igen jó színvonalon. Részint megőrizve az eredeti színeket, burkolatokat, hangulatokat, meghagyva a füstölőt, néhány régi bútort, másrészt az új beépítések, berendezések formájukban és anyagukban is szervesen illeszkednek a parasztház hangulatához. A szobák rendkívül otthonosak, a gyerekek választhattak függönyt, ágytakarót, hajópadlószínt.- Én orvos vagy közgazdász szeretnék lenni - mondja az egyik fiú, aki a Kodályba jár -, mindkettő érdekel. Semmilyen nehézségem nem volt a beilleszkedéssel sem a kollégiumban, sem az iskolában. Az egykori osztálytársaim némelyikének már komoly problémái voltak, ismerek olyanokat, akiknek a kollégiumot is ott kellett hagyniuk. Az egyik asztalnál korrepetitor foglalkozik az egyik fiúval. Hallom a kérdéseket és a válaszokat, egyik felét nem értem, másik fele ismerősen hangzik ugyan, csupán azt nem tudom eldönteni, fizikáról vagy matematikáról van-e szó. Mindenesetre úgy tűnik, ők félszavakból is megértik egymást. Rasszizmus elleni év A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogok Országgyűlési Biztosa és a Civitas Egyesület pályázatot hirdet a rasszizmus elleni év alkalmából 10-14, illetve 14— 18 éves fiatalok számára. A pályázatot irodalom és képzőművészet kategóriában írják ki. Célja, hogy a fiatalok az általuk létrehozott műalkotásokon keresztül hívják fel a figyelmet a kisebbségek problémáira. Oldalszerkesztő: Croátia balett A Zágrábi Nemzeti Színház társulata vendégszerepei a Pécsi Nemzeti Színházban november 24-én este. Hírcsatorna Könyörgés a hontalanokért címmel jelent meg László Lajos pécsi szerző művének német kiadása Ich komme aus dem Todeslager címmel. A könyv a Lenau-házban szerezhető be. Dunai Iván és Dunai Antal, a PMFC utánpótlás edzője, illetve a magyar olimpiai labdarúgó válogatott szövetségi kapitánya a vendége a Pécsi Horvát Színház Ring című kultúrpolitikai műsorának 20-án 19 órakor. Kisebbségek a sajtóban. A Nemzetközi Újságíró Szövetség és a New York-i Egyetem Békekutató Intézete által indított „Kisebbségek a sajtóban” című programban részt vesz a magyar Független Médiaközpont is. A program célja, hogy a kö- zép-kelet-európai országok sajtójában kiegyensúlyozottabbá és színvonalasabbá váljanak az etnikai és más kisebbségekről szóló írások. A műsorban a gyerekeké a főszerep fotó: Müller andrea Újra indul a Kinderecke A Magyar Televízió német nemzetiségi műsorában, az Unser Bildschirmben tavaly újra indult egy több éve már egyszer elkezdett, azután évekre elfelejtett rovat, a Kinde re eke (Gyereksarok). A műsoron belül általában havonta egyszer 4—5 percben jelentkező összeállítás azoknak az óvodásoknak és általános iskolásoknak szól, akik a családban, az óvodában vagy az iskolában tanulják, és szívesen beszélik a német nyelvet. A Kinderecke gyerekekről, gyerekek közreműködésével készül. Diákok a műsorvezetők, a riportalanyok és a szereplők. Az elmúlt tanévben sok, főleg kétnyelvű vagy nemzetiségi oktatásban részesülő iskolás figyelt oda rendszeresen a rovat jelentkezésére, és küldte szorgalmasan a megfejtést a minden kiadásban jelentkező rejtvényre. Bemutatkozási lehetőséget is sokaknak adott a műsor, például a taijáni ifjú fúvósoknak, a szekszárdi betlehemezők- nek, vagy a nagynyárádi, vé- méndi hagyományápoló gyerekeknek. Szünidőben természetesen a Kinderecke is szünetel, és az idei tanévben az első adás november 18-án, kedden délután 14 órakor lesz az MTV egyes programján, melyet 22-én délelőtt az MTV kettes programján megismételnek. Görög örömök és fájdalmak PÉCS A II. világháború utáni polgárháború leverésének következményeként görögök ezrei menekültek az akkori szocialista országokba, így Magyarországra is. 1962-ben Budapestről húsz család költözött le Pécsre.- Szinte valamennyi családban volt két-három gyerek is - meséli Mandzurakisz Vaszilisz (képünkön), a Pécsi Görög Szervezet vezetője. - Elfogadtuk az Uránbánya ajánlatát, hiszen ezzel lakáshoz jutottunk, korábban ugyanis Budapesten egy átalakított téglagyárban éltünk, családonként * egyetlen szobában, közös mellékhelyiségekkel. Különböző szakmákban dolgoztunk a bányánál, gyalusként, marósként, esztergályosként és így tovább.- Hogyan került Magyarországra ?- Egy csomó gyerekkel együtt hoztak el, de nem ide, hanem Bulgáriába, a nővéremmel együtt. Ott jártam iskolába, s már a középiskolára készültem, amikor sor került a családegyesítésekre. Édesapám sebesültként Magyarországon volt, s ’52-ben aztán minket édesanyámmal együtt, aki szintén Bulgáriába került, idehoztak.- Boldogult a nyelvvel?- Én akkor már jól beszéltem bolgárul, a magyar olyannak tűnt, mint a kínai. Újra kellett járnom a 7-8. osztályt Fehérvárcsurgón, ahol 450 görög gyerek élt és tanult egy intézetben. Aztán Pestre kerültem ipari tanulónak. Hamar befogadtak a magyar gyerekek, ebben az is közrejátszott, hogy nagyon szerettem a focit. 1956-ban ismerkedtem meg feleségemmel, aki már ’48 óta itt élt. Pécsre már a hároméves kislányunkkal jöttünk, ’67-ben született a fiúnk.- Nem merült fel a hazatelepülés gondolata?-Nem, ugyanis látogatóba is csak a hetvenes években, a hunta bukása után lehetett menni, de az én ilyen irányú kérelmemet hatszor utasították el. 1982-ben sikerült családostul kimenni másfél hónapra. Gyönyörű volt és fájdalmas is egyben. A gyerekek kötődése Magyarországhoz olyan erős volt, hogy szóba sem jöhetett visszamenetelünk. Fiam magyar lányt vett el, vöm is magyar, el nem cserélném másra.-Milyen a pécsi görög közösség élete?- Ma már sok a nyugdíjas, némelyikük hontalan, nem szerezte meg a magyar állam- polgárságot. Valamikor nagyon sok rendezvényt tartottunk a Ság- váriban, voltak gyűléseink. De a rendszerváltás során leállt a szervezet működése, meglazultak a kapcsolatok. Aztán többen úgy gondoltuk, hogy valamit tenni kellene. Az elmúlt év végén megtartott gyűlésen engem választottak a szervezet elnökének. Én pedig levelet írtam Páva Zsolt polgármesternek, melyben jeleztem, hogy létezünk, s majd szeretnénk kisebbségi önkormányzatot is létrehozni. Az önkormányzat segített is a márciusi görög ünnep megtartásához, támogatással, s reménykedünk abban, hogy november 22-én délután négykor a Tüzér utcai Mozgalmi Házban sorra kerülő görög nemzeti ünnepre való megemlékezésünkhöz is kapunk segítséget. Természetesen nemcsak ünnepeink vannak, hanem hétköznapjaink is, sok apróbb-nagyobb gonddal és örömmel, melyek megélése könnyebb és örömtelibb akkor, ha nem magányosan küzdve, hanem közösségben tevékeny- kedve létezhetünk. Gondok a cigány nyelvű Bibliával Cigány nyelvű Biblia címmel rendeztek október végén konferenciát Zsámbékon, melyen elhangzott, hogy hazánkban nagyon sok buzgó katolikus cigány közösség létezik, melyeknek biztosítani kell a cigány nyelvű Bibliát. A konferenciával együtt kezdődött el az a felmérés, melynek eredményeképpen eldől, hogy ki és milyen írásmóddal fordít majd. A résztvevő szabolcsi, Pest megyei és zalai cigány anyanyelvűek ugyanis elmondták, hogy az eddigi fordításokat nem tudták elolvasni, mert az angol fonetika szerint alakították az abc-t. A Choli Daróczi József által fordított Máté Evangéliuma ellen tiltakoztak, s azt állították, hogy az olvashatatlan.
