Új Dunántúli Napló, 1997. november (8. évfolyam, 299-328. szám)
1997-11-10 / 308. szám
1997. november 10., hétfő Háttér - Riport Dünántuli Napló 9 Országgyűlési képviselők és választóik - négy év tükrében (5.) A vidék felemelkedése érdekében 5.sz. választókerület (Mohács): beszélgetés dr. Wekler Ferenccel Vége felé közeledik a választási ciklus. Ez egyfelől a pártpolitikai csatározások megélénkülésével jár, másfelől a mérlegkészítés kötelezettségével: hol tartunk a négy évvel ezelőtt megfogalmazott célok megvalósításában. Interjúra kértük Baranya megye országgyűlési képviselőit: sorozatunkban arról beszélgetünk, milyennek látszik a képviselő és a választópolgár az elmúlt időszak eseményeinek, munkájának tükrében. A rendszerváltás előtt nem az akkor hivatalos nómenklatúra jelöltjeként választotta meg Mecseknádasd közössége tanácselnöknek. Részese volt a Baranya Megyei Faluszövetség létrehozásának. Az ófalui atomtemető-ügyben ismertté vált tevékenysége is hozzájárult ahhoz, hogy politikai tapasztalatokkal fölvértezve került a Parlamentbe 1990-ben.-Egyedüli képviselő Baranyában, akit egyéni kerületben 1994-ben újraválasztottak. Minek tulajdonítja ezt a sikert?- Úgy gondolom azért, mert az SZDSZ egyik vezető politikusaként az azzal járó feladatokkal legalább azonos súlyt helyeztem munkámban Baranya, s ezen belül természetesen elsősorban a mohácsi körzet érdekeinek képviseletére. Ahogy az előző ciklusban, most is ugyanazokat az elveket képviseltem, amelyeket az 1990-es választásokra készülve fogalmaztunk meg a faluközösségekkel, a helyi politikusokkal és szakemberekkel. Ennek lényege: tegyünk meg mindent a vidék felemelkedéséért, a kistelepülések esélyegyenlőtlenségének csökkentéséért, a korábbi, „másodrangú állampolgársági státus” megszüntetéséért. Több társammal együtt közrehatottunk abban, hogy olyan önkormányzati törvény született, amely a liberális értékekre alapozva biztosítja a településeknek az önrendelkezési jogot. Az előbbieken túl törekedtem arra, hogy érdemi kapcsolatot tarthassak a választó- polgárokkal. A mohácsi irodámba több száz panasz és segítségkérés érkezett, amelyeknek igyekeztem eleget tenni. És persze lobbiztam azért, hogy Baranya, illetve Mohács, Boly, Pécsvárad és térsége fejlesztési lehetőségekhez jusson.-A két ciklus alatt milyen tisztségeket töltött be az SZDSZ-ben és a parlamentben?- Az SZDSZ-en belül végig a párt önkormányzati politikájának alakítójaként dolgozhattam. Az előző ciklusban elnöke, jelenleg alelnöke vagyok a parlament önkormányzati bizottságának. Több éven át voltam pártigazgató, és folyamatosan mint ügyvivő dolgozom. Bár nem függ össze a pártbeli tisztségeimmel: az „Alapítvány a magyarországi önkormányzatokért” kuratóriumának vagyok elnöke.-Növekvőnek, vagy csökkenőnek látja-e befolyását?- Nehéz erre válaszolni. Igen sok vitám volt az SZDSZ vezető politikusaival elveim következetes végigviteléből fakadóan. Közülük jó néhányan más szemszögből és más összefüggésekből látják ugyanazon kérdéseket, mint én. Engem köt korábbi életem és a véleményemet megalapozó vidéki voltom. Volt egy időszak - úgy egy-két évvel ezelőtt -, amikor háttérbe szorultam.. Azt hiszem, hogy főként az utóbbi fél évben ismét sikerül az általam vallottaknak érvényt szereznem. Erkölcsi és politikai kötelességemnek is érzem, hogy képviseljem a körzet érdekeit. Ennek nem szólamokkal igyekeztem eleget tenni, hanem olyan ügyek előmozdításával, mint például a mohácsi vállalkozási övezet, a bólyi ipari park, a 6-os út autóúttá történő bővítése, a mohácsi ipari iskola tanműhelyének megépítése, vagy a kisebb települések csatornázása, kerékpárút-építés, iskolabuszberuházás, és még sok egyéb konkrétan megfogható, a térség hosszú távú érdekeit segítő tevékenység. Ezen ügyek nagy részében jó együttműködés alakult ki a szocialista párthoz tartozó képviselőkkel is.- Volt-e ok arra, hogy időközben változtasson a választási programjában megígérte- ken? Például amiatt, hogy pártja kormányra került.- Az SZDSZ választási programja és benne az is, amit mi képviseltünk - itt elsősorban az önkormányzati rendszerre gondolok - az 1994-ben folytatott koalíciós tárgyalásokon egyen- rangúként állt az MSZP ilyen programja mellett. A kormány- programba beépültek mindazok a nagyon fontos tételek, amelyeket mi 1990-ben megfogalmaztunk, és amelyeket 1993/94-ben alapvetően nem érintettünk. Gondolok itt például a településközpontú önkormányzatiságra, a decentralizáció erősítésére, a területfejlesztés átfogó szabályozására, a cél- és címzett támogatásokra, az infrastrukturális fejlesztésekre stb. Amin nem sikerült változtatnunk, az az önkormányzati finanszírozási rendszer, de bízom abban, hogy a következő ciklusra itt is sikerül majd előrelépnünk.- Mit sikerült megvalósítania képviselői programjából, és mivel maradt adós?- Ha 1994-ben állami tisztségbe kerültem volna, valószínű nagyobb hatással tudtam volna érvényesíteni mindazt, amit vallottam és vallók. így nehezebb dolgom volt, de úgy gondolom, hogy amit lehetett elvégeztem. Két dologban persze adósa vagyok a polgároknak. Az egyik, hogy nem tudtam, mert nem tudhattam az igen súlyos szociális, gazdasági helyzetükön változtatni, nem tudtam több munkahelyet teremteni, bár ennek feltételeit sikerült megvalósítani. Az elmúlt négy évben több mint egymilliárd forint áramlott választókörzetem településeibe. Saját forrásaik hozzáadásával ebből megépítették a gázhálózatokat, sok helyütt a csatornákat és a telefonhálózatot. így megteremtődött az az infrastruktúra, amely lehetővé teszi a vállalkozások fejlődését, ezzel újabb munkahelyek megteremtését, különösen akkor, ha a közlekedés fejlesztését is sikerül kiharcolni. Többet szerettem volna a körzet településeiben személyesen is megjelenni, részt venni olyan fórumokon, ahol sorsfordító kérdésekről döntenek. Ezt azonban az országos politikusi szerepvállalásom, valamint az a körülmény nehezítette, hogy több mint 60 településről van szó.- A SZDSZ-nek a belügyi tárca révén jelentős ráhatása van az önkormányzatok mozgásterének alakítására.- A belügyi tárca valóban az önkormányzatok irányításának minisztériuma, ám a mozgásterét a kormány programja határozza meg. Különösen érvényes ez az önkormányzatok működését meghatározó költségvetésre. Az SZDSZ az önkormányzatokban való tevékenységet az egyik legfontosabbnak minősítette és minősíti. Mint a pártfrakció önkormányzati „felelőse” minden esztendőben „foggal-körömmel” tettem meg mindent azért, hogy az önkor1 mpyzati szféra ne lehetetlenüljön el, hogy a költségvetésből biztosított pénzösszegek ne csökkenjenek radikálisan, avagy próbálják követni az inflációt. Ez igen nehéz munka, mivel más érdekcsoportok is harcolnak a saját ágazataikért.-Milyennek látja az önkormányzatok helyzetét?- Mozgásterük szerintem alapvetően nem változott az elmúlt néhány esztendő során. Szerencsére megtanultak sokkal ésszerűbben gazdálkodni, mint korábban. Legfontosabb, hogy minden ellenkező szándék ellenére sikerült azt megőrizni, hogy a legkisebb települések is teljes körű önkormányzatként működhetnek ma is.-Nemzetiségi területen választották meg. Van-e igény, lehetőség, illetve Önnek elkötelezettsége arra, hogy a nemzetiségi érdekek szószólója legyen ?- A választókerületemen belül nem szeretnék különbséget tenni a nemzetiségi és a többségi érdekképviselet között. Ugyanis engem az itt lakó polgárok választottak meg. Ezzel együtt mindig vállaltam német nemzetiségi voltomat és a nemzetiségi érdekek képviseletét is, amikor erre szükség volt: a kárpótlás, a nemzetiségi törvény, hadiárvák vagy - jelenleg- a nemzetiségek közvetlen parlamenti képviseletét lehetővé tevő törvény előkészítésekor. Mai elképzeléseim szerint- a választók bizalmát remélve- országgyűlési képviselőként szeretnék a következő ciklusban is dolgozni. Dunai Imre Kozma Ferenc jegyzete Borítékoltam, volna A minap felhívott valaki telefonon a szerkesztőségben, udvariasan bemutatkozva, s csöndes lemondással csak annyit közölt: „Uram, én előre borítékoltam volna, hogy a komlói tribusok egyike sem fogja leülni a rászabott börtönbüntetést. Gyalázat kérem, ami itt folyik, gyalázat. ” Hát ezzel én is így vagyok. Nem is tudok semmit hozzátenni, legföljebb annyival toldom meg e betétgyűjtő, mások pénzén megtollasodó hölgyeket minősítő megjegyzést, hogy reményeim szerint mindkét elítélt előbb-utóbb előkerül, épen és egészségesen, s megkezdik jól kiérdemelt börtönbüntetésük letöltését. Ez utóbbi frenetikus örömet és elégtételt váltana ki egyébként sok-sok emberből. Ugyanis a TRIBU tevékenységének hátterében akad valami ritkán kimondott, alig minősíthető aljasság, amiről azért illik néhány szót ejteni. Ugyanis Tribuszeméék nem a pénzügyekben jártas, meglehetős tőkével rendelkező, olykor-olykor tőzsdéző, pénzeiket kikölcsönző tehetős rétegbe csimpaszkodtak bele, hanem a kisembereket, a kevés pénzű, naiv tömeget csapták be, verték át. (Őket lehetett.) S bár a jog és az erkölcs nem szokta számba venni a becsapottak körét, egyébként is illetlenség ilyenformán különbséget tenni emberek között, vélem, a tolvaj számára sem dicsőség, ha a koldus zsebéből csen ki néhány forintot. Az egykori komlói betétgyűjtő cég ügyködésének tehát külön pikantériája, groteszk felhangja az, hogy azokat csapták be pimasz nyugalommal, akik amúgy sem a Bermudákra járnak üdülni, kártyázni szabadidejükben. Nos, a borítékhoz azért még egy mondattal térjünk csak vissza. Én az eset összes körülményére és szereplőire (a háttérben lévőkre) tekintettel borítékoltam volna előre a két hölgy szökését. Ugyanis nemcsak pénzük volt bőven. „Dezsőnek meg kell kalnia” - a jó idő ellenére ismét megkezdődött a disznóvágási szezon fotó: müller a. Isten „balgái”, vagy az utolsó igaz keresztények? Az első pillantásra Amerika legelmaradottabb emberei. Nem használják a modem technika vívmányait, öltözékük letűnt századokat idéz. A legfőbb érték az életükben az istenre támaszkodó lelki nyugalom. Némelyek számára az amisok, akiknek ősei mintegy 300 éve vándoroltak be Németországból Amerikába, „isten bolondjai (balgái?)”, mások számára az utolsó igaz keresztények. A ma mintegy 150 ezer főt számláló közösség kialakulása az anabaptisták között Jakob Ammann által 1694-ben Elzászban előidézett szakadásra vezethető vissza. Nemrégiben „Isten utolsó szigetei" címen jelentetett meg könyvet az anabaptisták Kanadában, Egyesült Államokban és Mexikóban élő óhitű közösségeiről egy német szerző, aki hónapokig élt az amisok között és közben megvolt tévé, rádió, telefon és autó nélkül. Bernd C. Längin istenfélő, szigorú, zokszó nélküli, céltudatos, fegyelmezett embereknek ismerte meg őket. Noha isten akaratára bízzák magukat, e földművesek és iparosok remekül kiismerik magukat a gyakorlati életben. Az amisok elutasítanak mindenféle külső szociális támogatást, beleértve a családi pótlékot és a szociális segélyt is. Nem tagjai egyetlen betegbiztosítónak sem. Ha valaki megbetegszik vagy megsérül, számíthat szomszédai segítségére. Ha egy ház leég, az amis önsegélyező egylet vállalja az újjáépítés költségeinek 80 százalékát. Az anabaptista mozgalom a XVI. századra nyúlik vissza: a felnőttkori (újra)keresztelés és saját teológia, illetve etika jellemzi. Az üldözés elől menekülve vándoroltak ki Amerikába. A harvardi orvostudományi egyetem vizsgálatai szerint az amisok körében ritkább a szív- betegség, mint az átlagamerikaiak között. Egy fredericksburgi családnál (Ohio állam) mérték a világon a legalacsonyabb koleszterinszintet, holott Hostet- lerék semmiről sem mondanak le, amivel baromfi-, marha- és sertésistállóik ellátják őket. Főleg ünnepek alkalmával az amisok úgy falnak, mintha egy hosszú éhínséget hagytak volna maguk mögött. Más tekintetben ünnepi alkalmakkor is a mértékletesség jellemzi őket. Az újdonsült házasoknak nem kívánnak boldog együttélést, hiszen eleve feltételezik azt. Az amisok nem viselnek gyűrűt, nyilvánosan nem váltanak csókot és nem ajándékoznak virágot. Ünnepeiken zene helyett énekelnek. Egy tipikus amis család 6-12 gyermeket nevel, ami már valamiféle erodálódásra vall, hiszen a szülők generációjánál még a 12 gyermek volt a minimum. A családi élet stabil, abszolút szabály az élethossziglani párkapcsolat. Házastársak különválhatnak, ha az egyik fél „hitehagyottá” válik, de válásról szó sem lehet. Az amis társadalomban ismeretlen a vagyon elleni bűncselekmény és az alkohol- vagy kábítószerélvezet. Turistalátványossággá váltak már rég az amisok. Sok kiránduló számára az utazás fénypontja a velük való találkozás. Lancaster megyébe évente hatmillió turista érkezik, hogy lássa a „csodabogarakat”. Ha valahol nagy sűrűségben élnek ókonzervatív anabaptisták, az nagy számban csalogat oda kíváncsiakat, akik viszont szállodakonszerneket, emléktárgyboltokat és étteremláncokat vonzanak maguk után. Emelkednek az ingatlanárak is, mivel az idegenek, akik előbb csak amisnézőbe jártak, most a földjeiket is felvásárolják. Az amisok konzervativizmusa a hatalmasok elleni évszázados lázadás eredménye - véli Wolfgang Möller-Streit- börger újságíró, aki hosszabb ideig dolgozott Pennsylvania államban. A szolidaritás és a szerénység többet jelent számukra, mint a mindig csak, a mások áldozatkészségére való hivatkozást. Donald B. Kraybill amerikai szociológus szerint életmódjukkal az amisok olyan alapértékeket testesítenek meg, amelyek a modern világban egyre jobban elenyésznek: a közösségi szellemet, az együvé- tartozást, a teljességben való gondolkodást. „Az amisok úgy le vannak maradva, hogy már meg is előztek bennünket” - fogalmazott.
