Új Dunántúli Napló, 1997. november (8. évfolyam, 299-328. szám)

1997-11-09 / 307. szám

1997. november 9., vasárnap Magazin Mántúli Napló 7 Álomuiliíix Tudatosan álmodni Az álom általában csak meg­történik az emberrel. Legtöb­ben ritkán tudjuk az álomban, hogy éppen álmodunk, pedig ez nem lenne rossz akkor, amikor például valakinek egy rémálomban földbe gyökere­zik a lába, és nem tud elme­nekülni támadója elől. Kutatók vizsgálják a tuda­tos álmodás elsajátításának lehetőségeit. A gyakorlás éb­ren kezdődik. Naponta vagy tízszer fel kell tennünk ma­gunkban a kérdést, hogy éb­ren vagyunk-e vagy álmo­dunk, lehetőleg olyankor, amikor a helyzet valamiért furcsa, különleges. Eközben próbáljuk azt elképzelni, hogy minden, amit észlelünk, csak álom. Este is érdemes azzal az üzenettel lefeküdnünk, hogy ma tudatosan fogunk ál­modni. Határozzunk el egy cselekvést, még ébren, amit majd az álomban el kell vé­geznünk. Elsőre ritkán van eredmény, de előbb-utóbb el­érhetjük, hogy ne csak el­szenvedői, de aktív alakítói is legyünk saját álmainknak. Egy férfit álmában egy bika támadott meg. Hogy el­kerülje a támadást, a levegőbe ugrott. Amikor másodszor is megtette, észrevette, hogy ott is maradt. Ebből rájött, hogy csak álmodik, s mivel tudta, hogy az álomban minden le­hetséges, egyszerűen elrepült a veszélyes helyzetből. Egy másik esetben egy kisfiút ül­dözött egy szörny, mégpedig annyira, hogy a gyermek már elaludni sem mert. Némi gya­korlás után elérte, hogy álmán változtatni tudott, a szörny ugyan megjelent, de a gyer­mek álmában le tudta győzni rémületét és önmagát tízsze­res méretűvé varázsolta. Ez­zel a rémítő alak veszélyte­lenné vált. Alomkultúra tekintetében egyébként az afrikai szenoik vezetnek, akik már kisgyer­mekkoruk óta a tudatos álmo- dásra nevelik gyermekeiket. Hodnik Ildikó Gy. Claudia Schiffer a híres topmodell Amerika keleti tenger­partján élvezi a nap és a víz örömeit. A karóba húzó és a vámpír Minden idők leghíresebb rém­regényének, a Draculának leg­újabb filmváltozatát Francis Ford Coppola készítette el. A témaválasztásnak az volt az oka, hogy épp száz éve, 1897- ben jelent meg Stoker könyve. A Coppola-film reklámja az­zal dicsekszik, hogy ez a hat- vanvalahányadik feldolgozás a leghűségesebb a regényhez. Ám Copolla a törökverő hős havasalföldi fejedelem törté­nelminek beállított figurájával indítja a filmet, azt azonosítja Draculával, a regényben vi­szont a vámpír gróf csak di­csekszik hírhedt ősével. Ez az ős Vlad Tepes, aki a 15. századi mértéket is messze meghaladó szadista kegyetlenkedéseiről lett nevezetes. Ám ha a babona feltételeit elfogadjuk, akkor ép­penséggel nem válhatott vám­pírrá, hiszen levágták a fejét. A Dracula név - románul sárkány és ördögöt egyaránt je­lent - Vladra az atyjáról örök­lődött, aki magyar Sárkányos rend lovagja volt. Vlad 1448 és 1476 között hol trónról letaszí­tott, hol felemelt vajdája volt Havasalföldnek. A török-ma­gyar háborúkban zömmel mel­lettünk harcolt, amikor éppen nem Corvin Mátyás börtönében ült 12 éven át árulás miatt. Rettegtek nemcsak a törö­kök, hanem az erdélyi szászok és a saját román alattvalói is. „A barbár tájon olyannyira ke- gyetlenkedett, hogy ki-ki csak az erdőkben érezhette magát biztonságban” - írta róla Bon- fini. A nevének jelzőjét - tepes (karós) - kedvenc kivégzési módjáról, a hosszú kínhalállal járó karóba húzásról kapta. 1460 Szent Bertalan napján például egy erdélyi városban 3000 embert húzatott karóba. A rabság után magyar és moldovai segítséggel 1476- ban, 45 éves korában újra trónra jutott, ám a törökbarát palotaforradalomban egyik ro­Vlad Tepes, Dracula ihletője mán szolgája megölte. Levágott fejét mézben konzerválva el­küldték Isztambulba a szultán­nak, aki karóra tűzette és a bi­rodalmának minden nevezetes városában körbehordatta. D. I. Diszkótaxi­szolgálat Életmentő szolgáltatást ve­zettek be Felső-Ausztriá- ban: a diszkótaxi-szolgála- tot. Osztrák viszonylatban ugyanis a linzi székhelyű tartományban történik a leg­több diszkóbaleset. Tavaly 14 fiatal veszítette életét, 264 pedig megsérült, miután „szombat esti láztól” égve (nemegyszer ittasan vagy éppen kábítószer hatása alatt) ültek motorkerékpár­jukra, gépkocsijuk volánjá­hoz. A szolgálat, egyelőre kísérletképpen, Marchtrenk körzetében, a 25 éven aluli lányokat, fiúkat féláron szál­lítja haza taxin a legnépsze­rűbb ifjúsági szórakozóhe­lyek 15 kilométeres körze­tében. A költségek másik felét a tartomány ifjúsági alapja, a környékbeli ön- kormányzatok és a diszkótu­lajdonosok (!) állják. Fényűzés a felhők felett Fura szakmák vannak égen- földön. Ezt többek között Vol­ker Trappe 54 éves mérnök is bizonyíthatja. Ez az úr ugyanis a Lufthansa német légitársaság egyik különleges műhelyét ve­zeti. Itt busás összegekért .kö­zönséges” repülőgépeket alakí­tanak át a megrendelő igényei szerint. A dolog jellegénél fogva a megrendelő a felső néhányezer illusztris tagja, olajsejk vagy egyéb milliomos. Ezt a kategó­riát már nem elégíti ki a Busi­ness, vagy akár a First Class. És nemcsak azért nem, mert az ő igényeik szerint egyik szolgál­tatás sem elég kényelmes és „személyes”, de azért sem, mert az ő számukra már az uta­zás módja is státusszimbólum. Trappe mérnök vezetésével ez a munkacsoport ezt az igényt elégíti ki. A hamburgi üzem át­lag tízmillió dollárért alakít át egy menetrendszerű masinát „főnöki jetre”. Nincs két egy­forma igény. Ami általánosnak tekint­hető: szinte minden megren­delő ragaszkodik a fényűző háló-, fürdő- és konferencia­szobához, a különleges bútor­huzatokhoz. Akad olyan utas, aki a felhők felett imád fő- zőcskézni, ezért modern konyhát is rendelt. A két leggyakrabban átala­kított géptípus az Airbus A 319-es, valamint az új Boeing 737-es, ami 11 500 kilométer nonstop megtételére képes. SZÓKIRAKÓ mes szót kell kapni, melyet küldjön el levelezőlapon cí­münkre: Űj Dunán­túli Napló 7601 Pécs, Pf: 134. Be­küldési határidő: 1997. november 7. (péntek). 9 betűs szavak: LEPEDÉKES, RENDETLEN. 7 betűs szavak: DENEVÉR, FOR­GÁCS, HATÓSÁG, LANKADT, LUCSKOS, ME­CSEKI, SORO­ZAT, VAKOLAT. 5 betűs szavak: ÁLARC, DÉKÁN, ESZES, KULCS, LAPOS, LEDÉR, MAGAS, MESÉS, MUTAT, NÁDOR, PIROS, SÁTOR, SEBES, SZENT, VAKAR, VONÁS, VONUL. Múlt heti rejtvé­nyünk helyes meg­fejtése: „Erdősmárok” Sorsolásunkon a szerencse Böröcz Sándoménak kedve­zett, (Pécsvárad, Kálvin u. 12.), aki könyvet nyert. E heti rejtvényünk megfej­tői között szintén Rejtvényünk megfejtése az alábbiakban megadott szavak megfelelő helyre történő beírá­sával lehetséges. A szavak he­lyét meghatározza részben a be­tűszám, másrészt a keresztező szóval (vagy szavakkal) közös betű(k). A számozott négyze­tekbe kerülő betűket számsor­rendben összerakva egy értel­könyvet sorsolunk ki, amely szerkesztőségünkben vehető át. Tíz nap eltelte után, ha nem je­lentkeznek érte - a vidékieknek elküldjük postán. RÁDIÓ MELLETT JEGYZET Emelkedik a szesz ára, bezárt a kijózanító... Már a sze­mem sem rebben, ami­kor hallom a rádióból, hogy en­nek meg annak ismét'emelik az árát, most például a dohányo­sok káromkodhatnak, mert drá­gább lesz a cigaretta, de válto­zik - természetesen fölfelé - az alkoholos italok ára, vagy - és ez a legnagyobb méreg - a ben­zint is drágábban kapják az au­tósok. Vagyis minden autótu­lajdonos nyithatja az erszényét, de az élelmiszerfogyasztó is. Mert a teherautók is üzem­anyaggal működnek és mert hús-, tej-, zöldség-, gyümölcs és konzervárut szállítanak a népnek, nyilván drágul a por­téka. Mert a szállítási költség­gel megterhelik a kiskerárakat a termelők és a szállítók, az biz­tos. Szerintem minden élelmiszer - és persze, más kereskedelmi cikk is - ára magába foglalja az üzemköltséget, egy kis rosszin­dulattal mondhatnám: a terme­lőszférának nincs gondja ben­zin- és olajvásárlásnál. Semmit sem vállal magára. Igaz, a pénzügyminiszter és a bankel­nök bejelentette, hogy az idei infláció mértéke 18 százalék körül lesz - ez örvendetes - de másfelől drágább most is a megélhetés, és az lesz feltehe­tően jövőre is. Közgazdászilag megindo­kolható az árak emelkedése, de ezen érvekkel jómagam, és mil­liónyi állampolgártársam, nem állhatunk oda a boltok pénztára elé, de még azzal sem, hogy jö­vőre nem egészen 20 százalék­kal növekszenek a nyugdíjak: a pénztároskisasszony beüti az összeget, én meg adom a do­hányt. Ez ilyen egyszerű. A rádióból tudom, hogy Pé­csett bezárták az Edison utcai - kijózanító állomást. Megjegy­zendő: a jó ég tudja kik, le is kopasztották az állomás helyi­ségeit, mindent, ami mozdít­ható, elvittek. Ezen már fölhá­borodni sem érdemes. Ennyi tolvajlás - és más egyéb bűn- cselekmény -, mint amely az utóbbi 8-10 évben nálunk zak­latja a közéletet, még nem volt. Tehát az állomást bezárták. Az önkormányzatnak többé nincs rá pénze. A fönntartása évente jó 20 millióba került, hogy sok-e, kevés-e, nem tu­dom, ennyi pénzem még meg­közelítőleg sem volt soha, tehát összehasonlítási alapom sincs. Az önkormányzat kilincselni próbált különböző intézmé­nyeknél, a költségek megosz­tása végett, de sikertelenül. Nincs tovább. Ám mi lesz az alkoholisták­kal, azok közül is azokkal a szerencsétlenekkel, akiket gyakran az utcán szedtek fel a mentők? Nos, az éppen ügyele­tes kórházak vagy klinikák fo­gadják be az alkoholos betege­ket. De ez nem elvonókúra, ha­nem a totál leittasodott szemé­lyek befogadásáról van szó, akik azt sem tudják, hova kerül­tek, amikor kezdenek józa- nodni. A befogadó többnyire a belgyógyászati osztály, ahol más betegek fekszenek és vár­ják gyógyulásukat. Ők a meg­mondhatói, és persze, elsősor­ban az orvosok és az ápolónők, hogy milyen botrányok zajla­nak le a kórtermek környékén. Előfordult, hogy egy alkoho­lista arcul ütötte az ügyeletes orvosnőt a kezelés alatt. A má­sik pedig egy infarktusos nagy­beteget ütött meg az ágyán, mert „nyöszörgött itt nekem!” - így indokolta tettét a piás fő­szer. Az utcán fölszedett alkoho­listák olyan állapotban vannak, hogy elhelyezésük gondot okoz az orvosoknak, nővéreknek: büdösek, koszosak, ápolatla­nok, a tiszta kórtermek tiszta betegei irtóznak az „új vendé­gektől”, és még jó, ha nem okoznak mindig botrányt. Az köztudomású, hogy az alkoholista soha nem ismeri el betegségét. Az ügyben egyik nyilatkozott is: „Azért ittam, mert elhagy­tak!” A riporter kérdésére, hogy ki hagyta el, ezt válaszolta: „Ä ku­tyám! Az hagyott el, a kisku­tyám.” No igen.

Next

/
Thumbnails
Contents