Új Dunántúli Napló, 1997. november (8. évfolyam, 299-328. szám)

1997-11-08 / 306. szám

12 Dhnántúli Napló Kultúra - Művelődés 1997. november 8., szombat Mendelssohn emlékkoncert - A Pécsi Kamarakórus, a Pécsi Szimfonikus Zenekar és a Sopianae Vonósnégyes fellépésével kedden a Ferences templomban a 150 éve elhunyt zene­szerző emlékére rendeztek nagy sikerű előadást. fotö: laufer l. Az örökmozgó asszisztens Magyarul magyarán Szóképek, képszerűség Hírcsatorna Ágacska. A Pécsi Harma­dik Színház november 12- én 15 órakor mutatja be Csukás^ István - Darvas Fe­renc „Ágacska” című mese­játékát. A darab állatfigurák segítségével adja át a gyer­mekeknek azokat a fontos, emberi kapcsolatokról szóló ismereteket, melyeket a fel­nőttek az élet dolgainak ne­veznek. Az előadást N. Szabó Sándor rendezte, (ly) Herényi-emlékülés. He­rényi Károlyra emlékezve tartanak emlékülést a JPTE BTK Ifjúság úti épületében november 13-án 15.30-tól, ahol a résztvevők ókortörté­neti, filozófiai témájú elő­adásokat hallgathatnak, (ly) Szimfonikusok Német­országban. Német turnéra utazott a Pécsi Szimfonikus Zenekar. Ma Nümbergben, holnap pedig Herriedenben lépnek fel, Eckart Grasser karmester vezényletével. Műsorukon egy kortárs észt zeneszerző és Mozart művei szerepelnek. (ly) Tisztelendók. Róbert László, a nagy sikerű Tiszte- lendők sorozat készítője lesz a pécsi Művészetek Háza vendége november 10-én 18 órakor. A „Húsvét a Szentföldön” című rész­ben a katolikus, a zsidó és a mohamedán hívők kultikus zarándokhelyeit mutatja be. Az est a Ház, az Izrael pécsi Barátainak Köre és az Új Dunántúli Napló Klubja kö­zös rendezvénye. (ly) Kiállítások. A pécsi Mű­helygalériában ma 11 óra­kor Soltra Gábor kisplaszti­kái kiállítása nyílik. Ä pécsi Ifjúsági Házban Duro Vida- kovic festőművész képei te­kinthetők meg. A Mohácsi Bartók Béla Művelődési Központban a hónap végéig Grebenár Andor fafaragó népművész munkáit mutat­ják be. Pécsett november 13-án 17 órakor a Király utca 29-31. szám alatti galé­riában Zelimir Sisko anya­gát nézhetik meg az érdek­lődők. A pécsi vasútállomás kultúrvárójába 13-án 15 órá­tól Robámé Mészáros Kata­lin pasztellképei kerül­nek. (ly) Lelkek útja. A pécsi Do­minikánus Házban novem­ber 10-én 19 órakor a spiri- tualitás modem útjáról be­szél Sinilaine Asko. 9-én 16 órakor az Ifjúsági Házban a testi-szellemi-lelki egyen­súlyról Dezső Csaba Péter tart előadást. (ly) Ha egy szobrásznak emberről kellene megformálnia az örök­mozgót, modelljéül bizonyosan Dómján Máriát választaná. A törékeny alkatú hölgy nem is­meri a lazítást. Ideje nagy ré­szét a színházban tölti mint rendezőasszisztens. Hetente há­rom alkalommal foglalkozik ötven kisgyermekkel, balettra tanítja őket. Emellett intézi a Pécsi Művészeti Szakközépis­kola növendékeinek színházzal kapcsolatos ügyeit, és hogy mozgásigényét kielégítse, na­ponta egy órát úsznia is kell. Negyvenöt éve tagja a Pécsi Nemzeti Színháznak.- Nyolcéves koromban kezd­tem táncolni, egy évvel később már kis halacska voltam a PNSZ világot jelentő deszkáin. Stefán Irén és Bártfai Márta ba­lettiskolájába jártam, ők szóltak egyszer az édesanyámnak, hogy a színház táncost keres. Elmentünk, és az akkori igaz­gató, Szendrő József azonnal felvett. Ám kiderült, hogy nem vagyok nagykorú. Ekkor édes­anyám, aki színésznő szeretett volna lenni, de a szülei nem en­gedték, bátor lépésre szánta el magát: levelet írt Rákosinak. Ő pedig azt válaszolta: engedé­lyezi, hogy a színház fölve­gyen. így kerültem ide 1952- ben, igaz, egy nagylánnyal kö­zös szerződéssel, vagyis egy fi­zetést kaptunk ketten.- Jó hangulatú társulatba csöppentem. Operettekben vol­tam szólótáncos, de kaptam ki- sebb-nagyobb szerepeket. Ha képezem a hangom, szubrett is lehettem volna, de én minden­áron táncolni akartam. Csábí­tottak az Állami Népi Együt­tesbe, de maradtam: nem akar­tam elszakadni a családomtól.- 1960-tól az Eck Imre ve­zette Pécsi Balettban táncolt.- Alapító tagja vagyok az együttesnek. Amikor ez az osz­tály idejött, én már sikeres szó­lótáncos voltam zenés dara­bokban. Felkérésükre dönte­nem kellett: maradok-e ennél, vagy vállalom, hogy a csapat kedvéért feladom a szólistasá- got. Egyet akartam elérni: azt, hogy a Pécsi Balett megbecsült tagja lehessek. Nagy harcomba került, de úgy érzem, sikerült. Együtt táncoltam Bretus Mári­ával, Hetényi Jánossal, Uhrik Dórával, Lovas Pállal, Eszter- 'gályos Cecíliával, Medveczky Ilonával, Csifó Ferenccel és Fodor Antallal. Örömökkel és kínokkal teli időszak volt, melyben legtöbbet Eck Imré­nek köszönhetek. Ő tanított meg a küzdelemre, helytállásra, keménységre. Becenevemet is itt kaptam Végvári Zsuzsától, aki egyszer meglátott a próba­teremben szőkén, két varkocsba fogott hajjal és felkiáltott: „Jé, te pont úgy nézel ki, mint egy cica!” Azóta a színházban Cica vagyok, a középiskolások Cica néninek szólítanak.-Mikor fejezte be a tánco­lást?-Több mint tíz éve. Eleinte operettek asz- szisztense let­tem, később a Traviata fel­újításához is felkértek. — Mi a se­gédrendező dolga?- Annyi minden, hogy fölsorolni sem lehet! Ki­írja a próba­táblát, lajst­romba veszi a jeleneteidhez szükséges kellékeket és próba előtt el­lenőrzi őket. Ha már túl vagyunk a. bemutatón, akkor végig kell néznie az előadásokat, s 24 órán belül a Színházi Nagy Könyvben be­számolnia mindenről, ami tör­tént: rendben zajlott-e vagy volt valami baki, műszaki hiba stb.- Nem unalmas ennyiszer látni a darabot?- Én mindben találok valami érdekeset. A zene lenyűgöz, az operettet a könnyedségéért imádom, legszívesebben én is táncra perdülnék! Azért nehéz csak, mert izgő-mozgó ember lévén, nem szeretek sokat egy­helyben ülni. Csató Andrea Több olvasónk, akik egyben barátaim, ismerőseim, a zava­ros képekről, a képzavarról írt múlt heti megjegyzéseimet olvasva arra kértek, hogy szóljak egy kissé részleteseb­ben a szóképekről. Nem kés­lekedem. Szívesen teljesítem kérésüket. A képszerű kifejezés esz­közeit összefoglaló néven szóképeknek, trópusoknak nevezzük. Lényegük: egy fo­galom, jelenség nevének átvi­tele egy másik fogalomra vagy jelenségre a köztük fennálló valamilyen kapcsolat alapján. Ä stilisztika a kapcsolat kü­lönbözősége szerint a követ­kező szóképeket ismeri. A hasonlat a legegyszerűbb szókép, amely két fogalom vagy jelenség hasonlóságán alapul. Többen vitatják szó­kép jellegét. Édes, mint a méz, szegény, mint a templom egere; ordít, mint a vadsza­már; él, mint Marci Hevesen stb. - Sokkal többet monda­nak, mint a hasonlított, vagy az édes, a szegény, az ordít, az él önmagában. A metafora két fogalom, je­lenség azonosítása. „Gyöngy vagy, szívem, gyöngy vagy, / Gyöngynél is gyöngyebb vagy” - mondja a népdal. A szinesztézia olyan szókép, amelynek alkotó tagjai más­más érzékterülethez tartoz­nak. Közismert a meleg, hi­deg szín, az éles hang, a fehér csönd. Az irodalomból vett szép példa: „A kirakatban lila dalra kelt egy nyakkendő” (Tóth Árpád). A megszemé­lyesítés élettelen tárgyak élő­ként való említése: elült a vi­har, feltámadt a szél. „Április, ó április ... Faun bokájú vad suhanc, / újra itt suhansz” (Tóth Árpád) - A szimbólum elvont fogalom konkrét jelen­tésű szóval való kifejezése. Sok hagyományos, szociális érvényű szimbólumunk van. A gyűrű a házastársi kapcso­laté és a hűségé; a fáklya a szellemi nagyságé, a kígyó az alattomos gonoszságé, a tövis a fájdalomé, a kereszt a szen­vedésé. „Tövis tart ébren ró­zsaittas éjen” (Babits). - A metonimia a dolgok érintke­zésén (tér-. ,dő-, anyagbeli és ok-okozati kapcsolatán) ala­puló szókép. Áz egész város tudja - a helyet jelöli meg a benne élők helyett. Századunk óriási változást hozott - az idővel fejezi ki a benne, alatta élt emberek tevékenységét. Dagad a vászon - az anyagot jelöli meg a belőle készült (vi­torla) helyett. Jó tollú író az, aki íróeszközét művészi mó­don használja. Végül a szi- nekdoché a szó jelentésének szűkítésén vagy bővítésén, a nem- és fajfogalom nevének fölcserélésén alapuló szókép. „Ömlik a vér orrán és száján a vadnak” (Arany) - a réti far­kas helyett (fajfogalom) vad­állatnak (nemfogalom) ne­vezi. - Amikor azt mondjuk: Sok munkáskézre lesz szükség - magukra a munkásokra gondolunk. Divatos minősítés a jó fej. Mindennapi beszédünk is tele van szóképekkel: zsák­utca, a fa koronája, a hegy lába, a korsó füle, a lánc szeme stb. A gyakori haszná­latban megkoptak, ezért nem olyan hatásosak, mint a költői szóképek. Köznyelvi: lemegy a nap, költői: „Hálót fon az est" (Juhász Gyula). - Köz­nyelvi: elmúlt a nyár, költői: ,jslhullt a nyár a nagy vadá­szaton” ... Bíboros vére freccsent szerteszét” (Áprily Lajos). Rónai Béla Meliorisz Béla Századvégi tanítványok asszony két gyerek este séták vasárnap rétesek de nem nagy ügy s hol vannak még a jó kis részletek forint gurul már csak nézheted szórakoztatnak kényszerképzetek de tralla la biztos hiányzik néhány kereked ruhát nem hordtál még rendeset? káromkodsz? irhád úgyse mentheted de megtudod hogy nem lenni páratlan élvezet Futnak a képek FILMJEGYZET Az eltüsszentett komédia Mielőtt röviden kifejteném vé­leményemet a nagy garral be­harangozott Bean című filmről, bevallom, hogy a vetítésen úgy éreztem magam, mint egy ide­gen, aki véletlenül egy vidám társaságba csöppen. Látja, hogy körülötte mindenki remekül szórakozik, de neki fogalma sincs arról, a társaság tagjai mi­ért fogják a hasukat a nevetés­től, s csak ül kényszeredetten a helyén. Nem érti a vicceket, nem képes megfejteni a jelzé­seket, nincs tisztában a mások számára oly humoros utalások jelentésével. Kínos ügy. Feszé­lyező helyzet. Mindezt azért említem, hogy figyelmeztessem olvasóimat: fogadják erős kritikával véle­ményemet, mert nekem ugyan nem tetszett ez a film, ám biz­tosan bennem van a hiba. De mit tegyek, ha egyszer nekem Jacques Tati és Charlie Chaplin tanította, hogy mi is az a moz­góképi humor, aminek követ­keztében bizonyára erősen be­szűkült a látásom. Mert a Kis­városi ünnep vagy a Nagyvá­rosi fények századszorra is megmulattat, valósággal újjá- születek, ha látom őket, s az olyan filmet sem tudom meg- únni, mint teszem azt, Peter Bogdanovich Mi van, doki?-ja, legalább tizenötször láttam ezt is. De nekem az nem humor, ha a szereplő egy repülőgép fedél­zetén szétdurrant egy gyomor­tartalommal teli egészségügyi zacskót, mint Mr. Bean teszi, s nem tekintem kiemelkedő ko- mikusi teljesítménynek, ha va­laki, miként Mr. Bean, fintorog a kamera előtt, meresztgeti a szemét és pofákat vág. Ám, mint mondtam, a hiba bizo­nyára bennem van. Mr. Bean valószínűleg kiváló humorista, csak én nem értem a poénjait. Ami az én bajom. Ezek után elmondom, hogy a film bonyodalma abból követ­kezik, hogy hősünk rátüsszent egy festményre. A rátüsszent ige ez esetben erősen megszé­pítő jellegű, mert csak közvetve utal azokra a váladékokra, me­lyeknek a film látványvilágá­ban és dramaturgiai struktúrá­jában kulcsszerepük van. (Záró­jelben megjegyzem: igaz ugyan, hogy a humor szó erede­tileg az emberi testben keringő „nedv”-re utal, de nem hiszem, hogy Mr. Bean felfogása e ned­vekről összeegyeztethető lenne a régi bölcsek értelmezésével.) Hősünk végül megoldja a fe­lettébb kínos helyzetet. Egy re­produkciót csempész a rámába a megsérült opusz helyett, s a kiállítás közönségéből senki sem veszi észre a cserét. De hogyan is észlelné bárki is a turpisságot, mikor a képet öt­venmillió dollárért megvásárló Newton tábornok bevallja, nem tud megkülönböztetni egy Pi- casso-képet egy autóroncstól. Hát kérem, így könnyű. Ha Newton tábornokot vesszük alapul, akkor filmvígjátékot sem kunszt készíteni. Valaki kancsalít, mozgatja a fülét, az orrát fújja, s Newton tábornok hálásan nevet neki. Csak a kri­tikusnak nehéz, mert el kellene mondania, hogy az angol hu­mor sem a régi már, úgy látszik, de nincs mersze hozzá, hogy is lenne, hiszen Mr. Bean remek ember, igazi jópofa, csak a kri­tikusnak romlott el a humorér­zéke. Nagy Imre

Next

/
Thumbnails
Contents