Új Dunántúli Napló, 1997. október (8. évfolyam, 269-298 szám)
1997-10-01 / 269. szám
10 Dhnántúli Napló Politikai Vitafórum 1997. október 1., szerda PÁRTHÍREK A Munkáspárt Baranya megyei koordinációs bizottsága október 3-án 14-től 16 óráig ingyenes jogsegélyt nyújt a Varsány u. 20. szám alatti irodájában. A FKgP Polgári Tagozata következő ülésére október 3-án 14.30-kor kerül sor. Napirendje: Regionális és országos egészségügyi politika. Előadó: dr. Sümegi Balázs, a POTE dékánja, Helye: az FKgP Megyei Szervezetének tanácsterme. A Magyar Demokrata Fórum meghívja a tisztelt polgárokat a lakitelki sátorbontás 10. évfordulója alkalmából Rend, biztonság, gyarapodás címmel megrendezésre kerülő fórumra. Meghívott előadók: Lezsák Sándor, az MDF elnöke és dr. Kádár Béla, a parlament Költségvetési Bizottságának elnöke. Helyszín: Pécs, Leőwey Klára Gimnázium díszterme, Szt. István tér. Időpont: október 2. csütörtök, 18.00 óra. Előtte, 16 órakor az Ifjúsági Demokrata Fórum rendezvénye lesz Ifjúság, nevelés, család címmel Lezsák Sándor és Andrásfalvy Bertalan volt kultuszminiszter előadásával. A Hadifoglyok Baranya Megyei Szervezete október 7-én 14 órától tartja nyílt összejövetelét a TESZ székházban Pécs, Apáca utca 15. sz. alatt. Téma: Megemlékezés az 1849-es aradi vértanúkról. Gráf József országgyűlési képviselő október 3-án fogadóórát tart Szentlőrincen a polgármesteri hivatalban 9.30-10.30 óráig, Szigetváron 11.00-12.00 óráig a Bérlők Házában. Az MSZP pécsi szervezete kedvezményes egyetemi, főiskolai felvételi előkészítő tanfolyamokat indít magyar, matematika, történelem tárgyakból. Jelentkezni, érdeklődni a 310-035, 313-160 telefonon vagy személyesen a Tüzér u. 3/1-ben, munkaidőben. Dr. Lusztig Péter ország- gyűlési képviselő október 2- án csütörtökön 18.00 órakor Személy polgármesteri hivatalban, 19.00 órakor Bir- ján polgármesteri hivatalban és 3-án 8.00-11.00 óráig Pécsett, a Városházán fogadóórát tart. Orwell szerint „minden nemzedék azt képzeli, hogy intelligensebb az előtte járónál és bölcsebb az utána következőnél.” A nagy magyar valóság ismeretében a fenti tétel alkalmazható napjainkban, ha a nemzedéket kiegészítjük a szocialista vagy „szabadliberális” jelzővel. A Dél-Dunántúli régió lakossága nemrégiben Horn Gyulától Nagykanizsán és Kuncze Gábortól Pécsváradon meggyőződhetett a fent említettek igazáról. Horn Gyula másról sem beszélt, mint az infláció letöréséről, eljövendő NATO és EU tagságról, a jövőre beígért egekbe szökő nyugdíjakról, lassú, de biztos reálbér-növekedésről és más hasonló, szebb jövőt ígérő kilátásokról. Természetesen a kolbászból font kerítéshez az szükségeltetik, hogy jövőre a szavazók • voksaikkal kellő számban őket támogassák. Az elmúlt évek sikereit taglaló megnyilatkozásokat nem Kialakulhat a valódi földpiac Ahogy közeledik november 16-a, a népszavazás várható időpontja, úgy szaporodnak a vitacikkek e hasábokon, mindenek előtt a földtörvény kapcsán. A szocialista párt megyei vezetése szükségesnek látja, hogy e vitában is hallassa hangját, segítve ezzel a megértést, tisztázva a félreértéseket, félremagyarázásokat. Az 1994-ben született földtörvény a mezőgazdasági termeléssel foglalkozó belföldi társaságok számára a tulajdonszerzést lehetetlenné tette. A cél tulajdonképpen a tsz-ek földvásárlási szándékának megakadályozása volt, hiszen akkor a parlamenti vitában szinte teljes egyetértés alakult ki a külföldiek tulajdonszerzésének kizárásáról. Álláspontunk ma is ez: külföldi nem szerezheti meg a termőföld tulajdonjogát. Ezt a tilalmat mindaddig fenn kell tartani, amíg Magyarország csatlakozik az Európai Unióhoz. De: van-e megoldás erre olyankor, ha a belföldi gazdálkodó szervezetek tagjai, tulajdonosai között külföldiek is vannak? Igen, van! A gazdasági társaság tulajdonosa ugyanis csupán a társaságnak - vagy egy bizonyos hányadának -, nem pedig a társaság tulajdonában lévő vagyontárgyaknak a tulajdonosa. A külföldi tag vagy tulajdonos a társaság megszűnése vagy a társaságtól való megválás esetén sem szerezheti meg a társaság tulajdonában álló termőföld tulajdonjogát, mivel az ő vagyoni igényét csak a társaság egyéb vagyontárgyaiból lehet kielégíteni. A földtörvény módosításáról szóló törvényjavaslattal kapcsolatban a legnagyobb viták a jogi személyek földtulajdon-szerzési lehetősége és a spekulációs földvásárlások megelőzése körül folynak. Ezzel kapcsolatban a javaslat félreérthetetlenül leszögezi: a jogi személy tulajdonosa, függetlenül attól, hogy külföldi vagy belföldi, nem szerezheti meg a ,jogi személy mögé bújva” a termőföld tulajdonjogát. A spekulációt kizáró feltétel, hogy a jogi személynek a tulajdonszerzést megelőzően legalább öt éve mező- gazdasági tevékenységet kell folytatnia, csak a székhelye, telephelye szerinti településen szerezhet termőföldet, és legalább középfokú mezőgazda- sági szakképesítéssel rendelkező tagjának vagy alkalmazottjának kell, hogy legyen. Meggyőződésünk, hogy a földhasználati viszonyok tisztázását, áttekinthetőségét, egyúttal a „zsebszerződések” felszámolását szolgálja az a javasolt rendelkezés, amely szerint a termőföld használatának minden esetében érvényes jogcíme kell, hogy legyen, s hogy a termőföldre fennálló haszonbérleti jogot az ingatlannyilvántartásba be kell jegyezni. A törvényjavaslat elfogadása után a jelenlegi földtulajdoni rendszer jelentősen átalakulhat. A kis- és középbirtokos termelők mellett kialakul egy nagyobb földterülettel rendelkező tulajdonosi réteg, a jogi személyeké, és ez a vegyes birtokszerkezet egyértelműen a mezőgazdasági termelés technikai-technológiai fejlődését szolgálja. A javasolt módosítások elfogadásával kialakulhat a valódi földpiac is, a termőföld ára elérheti a valós mértéket. MSZP Baranya megyei elnökség Szeressük-e a politikát? írásom apropóját a szeptemberi nagykanizsai polgármester-választás adja, melyen a választásra jogosultak 21%-a vett részt, 79% nem. Döbbenetes közöny. Egy társadalom vagy képes a minimális politikai aktivizálódásra, vagy eltűri, hogy egy kisebbség döntsön felette. A pártok mi vagyunk - valamennyien. Ha a pártokat - ab ovo - utáljuk, önmagunkat utáljuk. Aki távol marad egy választásról, a teljes magyar lakosságról mond véleményt. Az a véleménye, hogy mi, 10 millióan képtelenek vagyunk ,Jd- termelni” olyan vezetőket, akikre szavazni érdemes. Olyannal még nem találkoztam, hogy egy munkahelyi választáson mondjuk, egy nevelő- testületben valaki szándékosan távol marad a szavazáson. Nyilván azért nem, mert úgy gondolja, hogy nem mindegy, ki vezeti az iskolát. Miből gondolja 80%-nyi „polgár”, mindegy, hogy ki vezet egy várost? Vagy egy országot? Miből gondolja, hogy a személyi tényezőnek egy város életében, fejlődésében nincsen szerepe? Hogy mindez távolabb van tőle, s a nagy politikai nyilvánosság ellenére sem mindig átláthatók a folyamatok a számára? Ez igaz lehet, de egy polgárt ettől még a legszűkebb egyéni érdekein túli dolgok is érdekelhetnék. 1990 szeptemberében egy kormánypárti jelölt kampányát segítettem az önkormányzati választásokon. Egyetemi oktatóként úgy gondolta, részt vesz városa közéletében. Egyik több helyen meghirdetett fórumunk, időben és térben egybeesett az MSZP jelöltjének fórumával. Az ambiciózus ifjú szocialista team-et hozott magával, város- fejlesztő mérnököket. Négyükhöz két érdeklődő érkezett, kettőnkhöz egy. Önkormányzati jelöltekről volt szó, azokról, akik azután döntenek majd arról, hova épüljön a kesztyűüzem, az üzletközpont, mi legyen az iskolákkal. Miből volt kiábrándulva a választópolgár az első önkormányzati választás előtt? Falvakban, ahol az emberek jobban ismerik egymást, magasabb szokott lenni a részvételi arány. De már ez sincs mindig így. A Győr-Moson-Sopron megyei Téten néhány hete 30% körül volt a polgármestert választók aránya. A médiából megtudtuk, hogy a lakosság elégedetlen volt az előzővel. 70% nem úgy gondolta, hogy jobbat kell választani, hanem kiállította a bizonyítványt önmagáról. Nagyközségükben egyetlen személy sincs, akire érdemes lenne voksolni. Nem tagadható persze, hogy a választónak ezer és egy oka lehet a kiábrándulásra. Bökkenő az, hogy passzivitásával azokat juttatja további kiemelkedő politikai szerephez, akiktől esetleg kiütést kap. Az alacsony részvétel mindig a magas ellenszenv-mutatójú pártoknak kedvez. Az MSZP- nek, az FKgP-nek, hisz nekik masszív szavazóbázisuk van. Négy évtizedig Sztálin elvtárs és utódai kijelölték vezetőinket. Rájuk már - hál’ istennek - nem számíthatunk. A szabadság felelősséggel, a politikai tájékozódás kötelességével jár. Ha ez a felelősség nem lesz egyre szélesebb körű, akkor megmaradhatunk - Tőkéczki László találó kifejezésével - egy önmaga iránt közönyös országnak. Staub Ernő Néppárt - MDNP Bűvös valóság kis meghökkenéssel fogadták a Dél-Dunántúlon. Baranya szenvedte meg leginkább az elmúlt három évet. Az egykor jobb napokat látott megye a nemzeti össztermék tekintetében a negyedikről tizenharmadikra esett vissza. Az urán- és feketekőszén-bányászat leépítésének következtében a munkanélküliek száma jóval meghaladja az országos átlagot. Egy nemrégiben készített felmérés szerint ebben a térségben volt a legnagyobb az életszínvonal-romlás az egész országban. Az elszegényedett önkormányzatok kasszája üres, képtelenek eleget tenni még a jócskán megalapozott segélykérelmeknek is. A pécsi ön- kormányzatnak például négy kihelyezett népjóléti irodája van a városban. A meszesi (bányász) körzetben több százan tolonganak naponta segély reményében. Ebben a városrészben kevés a távfűtéses lakás, ezért a rászorulóknak elsősorban nem a közüzemi díjhátralék okoz gondot. Az igénylőknek legtöbbször, ha van miből, kezébe nyomják a lakásfenntartási támogatás összegét, hogy a tüzelőt - legtöbb esetben az olajat - meg tudja venni. A helyzetet súlyosbítja, hogy amíg három év alatt megnégyszereződött a rászorulók száma, ettől az évtől eltörölték az állami fűtőolaj-hozzájárulást. Ä tüzelő beszerzése anyagilag tízezreket állít megoldhatatlan feladat elé a megyében. A témára vonatkozó jogszabály alapján az önkormányzatok saját hatáskörben dönthetnek arról, hogy a nehéz helyzetben lévő családoknak mennyi támogatást adnak saját keretükből lakásfenntartásra, tűzelővásárlásra. Baranya városaiban az egyszeri támogatás mértéke 1000 és 6000 forint között mozog, de van, ahol már rég kimerült, a szociális juttatásokra szánt keret, így egyetlen fillért sem tudnak adni. Érdemes megjegyezni, hogy tavaly egy átlagos családi ház hagyományos (szén, fa) fűtése havi 20-30 ezer forintba került. A fentiek okán, talán nem igazán meglepő, hogy sokan a közelgő télre gondolván, dideregve hallgatták az optimista szónokok meleg köszöntőit az elmúlt napok kormánypárti nagygyűlésein - nemcsak Baranyában. Habjánecz Tibor, MDF Lakitelek neve bekerült a történelembe Szeptember 27-én volt tízéves fordulója annak, hogy az ország jelentős politikusai találkoztak a lakiteleki sátorban. A kb. 160 értelmiségi egyetértett abban, hogy Magyarországon szükség van egy átfogó reformra. Ugyanezen a napon alakult meg a Magyar Demokrata Fórum. Kíváncsian hallgattam az ott jelenlévők és felszólalók emlékezéseit. Mindenki a Vasárnapi Újságban egyetértett abban, hogy ma sem változtatná meg az ott elmondottakat. Amiben teljesen különböztek az volt, hogy ki milyen politikai pályát fűtött meg, illetve ki hova sodródott az évek folyamán. Az az egység, amely Lakitelket jellemezte, teljesen szertefoszlott. De mi is történt ott tulajdonképpen? A kibontakozó többpártrendszer, mint a vihar a leveleket sodorta szerteszét a Lakitelken összejött embereket. Mi maradt hát meg Lakitelekből? Lakitelek történelmi szelleme. Az a remény, amely felcsillant 1956 októberében és kihunyt novemberben, most Lakitelken új lángra kapott és azóta fel-fellobbanva él tovább. Lakitelek neve tehát bekerült a történelembe, mert a lakiteleki fórum indította el azt a törekvést, amely néhány év múlva a rendszerváltást kikényszerítette. Kétségtelen, a „hogyan” kérdéséről megoszlottak a vélemények. Az ott jelenlévők ma már a barikád két oldalán harcolnak, visszavonultak vagy meghaltak, de a lakitelki sátorra emlékezni fognak, és emlékezni fog a történelem. A történelem számunkra tanítómester, s így csakis rajtunk múlik, mit tudunk tőle tanulni. Elsősorban is: hitet, reményt és elszánt akaratot. Másodsorban a gondolkodás, az ész állandó előremutató tevékenységét. Harmadsorban meg kell tanulnunk létrehozni az egységet akkor, amikor a haza érdeke ezt megkívánja. Tudni kell felülemelkedni a pártpolitikai érdekeken akkor, amikor a haza érdeke ezt kívánja. A politika hitelét állandóan erősíteni kell. Nem engedhető meg, hogy a választópolgárok aktív száma egyre csökkenjen, mert kiábrándultak a politikából. Itt minden politikusra fokozottabb felelősség hárul. Nem a népszerűség hajhászása a megoldás, hanem olyan politikai stílus állandósítása, mely szilárd elveken nyugszik, és biztos jövő reményét sugallja. Monostori Antal, Haladás, Mohács Tanulni lehetne a történelemből „Dr. Südi Bertalan munkáspárti szóvivő” aláírással több írást olvasok mostanában az Új Dunántúli Napló Politikai vitafórum rovatában. Elnagyoltnak, megalapozatlannak, klisészerűnek, differenciálatlannak tartom Südi Bertalan meglátásait-megállapításait. Legutóbbi eszmefuttatásában (Tanulni kellene a történelemből ÚDN, 1997. szeptember 24.) csatlósi szerep- vállalást emleget a NATO-ba való igyekezetünkkel kapcsolatban, ugyanakkor elfelejtkezik arról, hogy a hajdani MSZMP az orosz nagyhatalmi törekvéseknek szolgáltatta ki hazánkat: ugyancsak csatlósként. Bizony, tanulni kellene a történelemből. Felteszi a kérdést: „Ha a NATO a béke és a demokrácia letéteményese, miért hallgatott az USA szégyen- teljes vietnami agressziója idején?” Südi Bertalan megint elfelejt valamit. Jelesül azt, hogy a NATO még egyetlen országot sem támadott meg. Ez azonban nem mondható el a Varsói Szerződésről, arról az orosz érdekeket híven szolgált elnyomó katonai gépezetről, amelynek ténykedését az MSZMP messzemenően támogatta. Vajon miért hallgatott a Varsói Szerződés a Szovjetunió szégyenteljes afganisztáni agressziója idején? Továbbá: „Miért nem tiltakozott (a NATO) az angolok észak-írországi kegyetlenkedései miatt? Miért engedi, hogy Törökország kvázi háborút folytasson a kurd nép ellen?” Kérdem én Südi Bertalant, a Varsói Szerződés katonai szervezete miért nem tiltakozott az oroszok angolai, mozambiki, afganisztáni stb. kegyetlenkedései ellen? Vagy a kínai elvtársak vietnami „hőstettei” ellen? Miért tűrte el, hogy a magyar állam területén az MSZMP Politikai Bizottsága terrorista gyilkosokat lásson vendégül? Miért nem ellenezte a lengyel elvtársak katonai diktatúráját? Bizony, tanulni kellene a történelemből! Südi Bertalan így véli: „A revíziós vágyálmokat kergető horthysták öt és fél évtizede úgy vélték, hogy Európa legnagyobb hadi potenciáljával rendelkező hódítóhoz csatlakozva sikeres lehet a Szovjetunió elleni hadjárat. S mi lett belőle? Teljes katasztrófa.” Südi Bertalan ismét elfelejt egy apróságot. Nevezetesen azt, hogy a kommunista elvtársak is úgy vélték öt és fél évtizede, hogy a II. világháború utáni Európa legnagyobb hadi potenciáljával rendelkező hódítóhoz (= az oroszokhoz) csatlakozva sikeres lehet kiskirálykodásuk a koronázatlan cárok (= moszkvai pártfőtitkárok) szárnyai alatt. S mi lett belőle? Ekkor is teljes katasztrófa. Végül: „A történelmi tények mementóként szolgálnak a népeknek. Minket arra kell figyelmeztessenek, hogy a semlegességi státus helyett választandó NATO-tagság ellentmond Magyarország, ennélfogva a magyar nép érdekeinek.” Ezt a munkáspártiak gondolják így. De ezt a szöveget mintha már ezerszer hallottam volna tőlük: „ ... ellentmond ... a ... nép érdekeinek.” Igen, az MSZMP sok évtizedes uralkodása valóban gátolta Magyarország modernizációját, felemelkedését. Bizony, tanulni kellene a történelemből ! Helyesen teszi Südi Bertalan, ha mindenfajta társadalmi igazságtalanság ellen felemeli a szavát. Ám úgy fest, hiányos a történelmi tudása, vagy szándékosan egyoldalúan tálalja a közelmúlt történelmét. Vadas Gyula
