Új Dunántúli Napló, 1997. október (8. évfolyam, 269-298 szám)
1997-10-06 / 274. szám
1997. október 6., hétfő Háttér - Riport Dhnántúli Napló 11 Egy újabb premier előtt Beszélgetés Darvas Ivánnal a mindennapjainkról és főleg a jelenről Arisztokratikus, könnyed mozgású, sokoldalú jellemszínész. Bravúros produkciójaként említik Gogol „Egy őrült naplója” című monodrámájának színrevitelét. Filmek tucatjaiban nyújtott emlékezetes alakítást, káprázatos színházi estéket ajándékozott a publikumnak, amit olykor kitüntetések és egyéb elismerések is visszaigazolnak, s ami fontos lehet, visszaigazol a kritika is. A politika sokszor beleszólt az életébe, minek okán megjárta a poklot és a mennyországot. Ötvenhat után börtönt, 1989 után képviselői mandátumot kapott. Az idő nagyon fut vele is: Darvas Iván már 72 éves. Kézenfekvőnek tűnik, hogy megkérdezzem:- Hogy viszonyul Ön a múlthoz, főleg a szenvedésekhez?- Nem szeretek visszanézni, rágódni, nem is vezetek naplót és nem akarom az emlékirataimat több kiadásban közzétenni. Éppen ezért a régi „szerepek” is messze vannak már. Inkább előretekintő embernek vallom magam, s egy újabb közelgő premier izgalmában telnek napjaim.- Csak azt ne mondja, hogy izgul. Ha jól tudom, 1943-ban kezdte a színiakadémián, s némi kitérő után már 1946-ban a világot jelentő deszkákra lépett. Ennek testvérek között is ötvenegy éve.- Pontosan annyi és én, mint mindig, izgulok bizony ma is. És így volt október harmadika, a bemutató napja előtt is. Ilyen vagyok, ilyen ez a pálya. Ám a bemutató előtti jótékony gyötrődés nem csak rám jellemző specifikus dolog, pályatársaim többsége megszenvedi. A feszültség mögött bizonyára az húzódik meg, hogy szeretne az ember minél jobban megfelelni a szerep és mások, mindenekelőtt a saját maga elvárásainak.-Annyit tudok, hogy a színház a Játékszín, s a darab olasz szerző műve, a Holdfogyatkozás. A szerep milyen ?-Érdekes. Magamfajta, öregedő férfiról szól, az elmúlásról, a halálról, de mindez tömény humorral telítve, amolyan groteszk, szinte vígjátéki formában.- Groteszk, mint a mai világunk?- Úgy-úgy.- Vágjunk mindjárt a téma közepébe. Ön, mint egykor aktív politikus, mit gondol a mai Magyarországról?- Izgalmas, nagyon nehéz, de meglehetősen érdekes éveket élünk, hiszen napjainkban rakják le annak a birodalomnak az alapköveit, amelyet az Egyesült Éurópai Államoknak nevezhetünk, s igen jó az esélyünk arra, hogy mi is részesei legyünk ennek a csodának. Hallatlan lehetőség, de óriási felelősség is rejtőzik benne, amit bizonyára minden ember érez.-Mondataiból jókora optimizmus cseng ki.-Az, az. Persze egy dolgot azért magamról is elmondanék. Jelesül annyit, hogy én sem vagyok bölcsebb, politikusabb alkat, mint bárki más egyszerű polgár, aki a megérzéseire hagyatkozik. S azt is el kell árulnom, hogy tudathasadásos ember lennék. Csak hosszú távon vagyok javíthatatlan optimista, de rövid távon nagyon pesszimista az alkatom. Bírálok, kritizálok, szomorkodom, és tehetetlenül nézve nagyon sajnálom azokat, akik mindennapos megélhetési gondokkal küzdenek.- Hogyan jegyezte el magát a politikával?-Nem föltétlenül tudatosan tettem amit tettem 1956-ban, s később sem igen értettem kristálytisztán a társadalmi folyamatokat. S be kell vallanom, nem láttam annak idején, hogy a szocializmus végnapjait éli, miközben sokan már a temetésére készültek. Csak annak örültem, amikor politikában később szerepet vállaló barátaim 1988-ban bevontak jövőt látó vitáikba, miközben már a saját bőrén is érezte az ember, hogy valami azért történik körülöttünk. Talán az utóbbi idők legszebb évei voltak azok.- Sinkovits Imre 1990-ben az MDF mellett voksolt, s amikor legutóbb beszélgettem vele, megemlítette, hogy sokáig furcsán néztek rá, mint aki valamilyen bélyeget visel. Mert kimondta azt, ami a szívén feküdt. Ön a szabaddemokraták között nem érezte ugyanezt?-Dehogynem. A képviselőségem négy esztendejében rengeteg gyalázkodó, becsmérlő hangú levelet kaptam, s amire rá volt írva a cím, arra válaszoltam is. De ez már a múlt, s ugye nem baj, ha elfelejti az ember. Nekem elhihetik talán, hogy nem a karrier miatt vállaltam azokat a számomra nagyon szép éveket, amikor parlamenti képviselő lehettem, hanem azért, mert úgy éreztem, hogy itt az idő a cselekvésre, hogy tegyen is valamit az ember. Ebből a logikából fakad egyébként az is, hogy elfogadtam az SZDSZ és az MSZP koalícióját az első naptól fogva. Vallom, a széthúzás helyett ez az egyetlen járható út a jövő évezredbe lépő Magyarország számára. S ha nem holnap vagy holnapután, de tíz, húsz vagy ötven év múlva megérik a gyümölcse is. Meglehet, sokan nem érjük meg, de gyerekeink, unokáink igen.-Egy képviselői felszólalására nagyon emlékszem. Amikor a halálbüntetés eltörléséről volt szó, Ön a börtönélményeiből is citált, a politikai okokból kivégzettek, megnyomorítottak emlékezetére apellálva.- Könnyű helyzetben voltam. A szabaddemokraták gondolatmenetét képviseltem, ami tökéletesen azonos volt az enyémmel.- Azóta újabb négy év telt el, ismét a választásokra készülünk, miközben nagyon nehéz napokat élünk át.-Tudom és látom. Mégsem mondhatok mást, nekünk kell kikínlódni a remélt boldogságot, mert helyettünk nem teszi meg más.- Nem kerülhetem meg, hogy ne kérdezzem a pályájáról, s egyben a múltról. Melyek a kedvelt állomások az életében, akár a filmet, akár a színpadi szerepeket nézve?-Hadd áruljam el gyorsan, hogy a filmezés nem az én műfajom. Jó volt a megélhetés miatt, mint pénzkeresési forrás, s mi tagadás, sokat tett az országos ismertség és népszerűség terén. De valahogy hideg, hiányzik a közönség mögüle, az ember, aki együtt él és mozdul a színésszel. Olyan, mint a konzerv. Ami, bár lehet jó, mégiscsak konzerv marad. Mindezt azért avval a fenntartással mondom, hogy akadt néhány emlékezetes nap, persze ragyogó stáb és barátok, filmrendezők. Nem tagadhatom, hogy például a Liliomfi ma is azért áll nagyon közel hozzám, mert testi-lelki jó barátom, Makk Karcsi rendezte.-Ésa színház?- Egészen más. A csoda. Az örök szerelem és a boldogság. Nem is tudnám, mihez kezdenék nélküle. Egy Moliére, egy Csehov. Ugye érti?-Lépjünk be az intim szférába. Beszélne a családjáról?- Nem szívesen, hiszen ez oly annyira magánügy. Huszonöt éve élek feleségemmel meglehetősen szép házasságban, s két, nem sokkal húsz év feletti gyermekünk van. De ha kérhetem, többet erről ne kérdezzen.-Arra azért kíváncsi volnék, hogy miként nevelte a gyermekeit ebben a harapós világban. Farkasnak vagy báránynak?-Fogós kérdés, de megpróbálom őszintén megválaszolni. Se farkasnak, se báránynak. Embernek neveltem őket, ami szintén nem könnyű dolog, s majd minden bizonnyal elválik, hogy sikerült-e. Kozma Ferenc m Öné minden energiánk Az energiaszolgáltatás több mint üzlet. Valódi hivatás, szolgálat. Jól tudjuk ezt a Prímagáznál, hiszen rajtunk múlhat a vasárnapi ebéd, az otthon melege, üzemek, kisgazdaságok működőképessége. A Prímagáz országszerte megtalálható 3500 cseretelepével, számos új szolgáltatásával egyetlen cél felé törekszik: a legmagasabb színvonalon kiszolgálni 6000 tartályos és több százezer palackos fogyasztóját, mint az ország legmegbízhatóbb PB-gáz szolgáltatója. További információért kérjük, hívja a Prímagáz vevőszolgálatát a 23 430-644, vagy a 23 430-552 telefonszámon! PRÍMAGÁZ PR/MAOÁZ ENERGIA <g)
