Új Dunántúli Napló, 1997. október (8. évfolyam, 269-298 szám)

1997-10-05 / 273. szám

1997. október 5., vasárnap Magazin Blfhántúli Napló 7 Álomitiliítx Betegségjelzö álmaink Egy 54 éves hölgy visszatérő álmában látta önmagát, amint egy asztalnál ül, s egyszerre csak előtte terem egy kroko­dil. Hatalmasra tátott szájában jól látszottak tűhegyes fogai. A nő álmában ki akart térni a támadás elől, de ekkor egy kígyó jelent meg, mely a mellkasába harapott. Azt tartják a hozzáértők, hogy a hegyes fogú krokodil az életünkre törő démoni erő­ket testesíti meg, ezek pedig súlyos testi vagy lelki beteg­ségekre utalhatnak. A kígyó felbukkanása azt jelentheti, hogy a tudatalattit valamilyen nagy fontosságú gondolat tölti ki. A félelmetes állatok megje­lenése az álomban nemcsak veszélyre figyelmeztet. Egy vadul ugató kutya, egy teker­gőző kígyó rejtjeles üzenetet hordozhat arról, hogy immun- rendszerünk kemény harcban áll valamilyen kórokozóval. Franciaországban 60 ezer eset elemzése után kutatók arra a következtetésre jutot­tak, hogy az ilyen zaklatott álmok hátterében gyakran rákbetegség állt. Találtak vi­szont hasonló álmokkal reu­más és sclerosis multiplexes betegeket is. Az 54 éves hölgy, miután rendszeresen visszatérő rém­álmát egy ismerős orvosnak elmesélte, annak tanácsára elment, hogy kivizsgáltassa magát. A néhány nap múlva elvégzett mammográfiai vizsgálat erősen meszes tej- csatornákat mutatott ki, me­lyekből bizonyos körülmé­nyek között daganat fejlődhe­tett volna. Ebben az esetben az álom a veszélyre hívta fel a figyelmet. Szepes Mária szerint a test­ben lappangó betegséget lep­lezik le az olyan dolgok is, min a víz, a sár, az ingovány, a hó, a jég, a nyers hús, az éretlen, férges gyümölcs, a mérges fekete, vagy vörös színű állat. Hodnik Ildikó Gy. Az évezred eseményei A Life amerikai magazin kü- lönszáma szerint a második évezred legfontosabb esemé­nye az volt, hogy Gutenberg kinyomtatta a Bibliát, s ezzel megnyitotta az utat az infor­mációs forradalom előtt. A kü­lönszám szerint, amelyben a második évezred 100 esemé­nyét és 100 neves személyisé­gét rangsorolták, az évezred legjelentősebb egyénisége Thomas Alva Edison, aki a modem világot villamosította. Az önjáró gyógyszergyár Kitűnő gyógyszert állít elő az emberi szervezet, állapí­tották meg nemrég a kiéli egyetem kutatói. Egy tudo­mányos folyóiratban publi­kált írásuk szerint természe­tes antibiotikumot termel a bőr, amely számos kórokozó ellen rendkívül hatékony. A gyógyszergyárak már erőtel­jesen érdeklődnek a human betadefensin-2 elnevezésű anyag iránt. Az antibiotikum kinyeré­sének nagyüzemi módszerét valószínűleg hamar megold­ják a szakemberek, de mindez morális kérdéseket is felvet, hiszen az ember, egy­előre legalábbis, nem hasz­nálható oly módon, mint a kísérleti patkány. Dr. Blasszauer Béla orvos­etikus elmondása szerint Ka­liforniában hasonló problé­mákat vetett fel korábban egy emberi lépből előállított értékes anyag. A vita arról szólt, hogy voltaképpen ki­nek a tulajdonát képezi ez a szer, amely óriási pénzt ho­zott a kutatóknak. A konklúzió az lett, hogy a kinyerés előtt a beleegye­zést meg kell szerezni az érintettől, és illik a profitból valamilyen arányban részesí­teni is. A véradás a hasonló­ság mellett más természetű, hiszen a vérüket áruba bo­csátók jó része a társadalom perifériáján élők közül kerül ki, s köztük sok a nem éppen egészséges ember, ezért a vi­lág számos helyén ma már az ingyenes véradás a szoká­sos gyakorlat. Cs. L. Házassági apróhirdetés templomi kilincseléssel Bréma városában évszázadok óta az a szokás, hogy a háza­sodni vágyók a dóm kapujának rézkilincsét és rézdíszítését fé­nyesítik, illetve a katedrális pi­actéri lépcsőit tisztogatják. Ami a főkötő alá kerülni vá­gyó hölgyeket illeti, harminca­dik születésnapjukon csinos kö­tényt öltve és babos kendővel a fejükön fényesre pucolják a dóm hatalmas kapujának kilin­csét és rézvereteit. A bevált tak­tikához tartozik, hogy ezt a munkát a világért sem sietik el: időt adnak a feleséget keresők­nek, hogy elég hosszasan szem­lélhessék őket. A házasulandó uraknak - feltéve, hogy éppen a harmincas korosztály hölgyeire pályáznak - nincs más dolguk, mint a Dóm kapuját lesni, ahol felvonul előttük a város höl­gyeinek legbátrabb serege. A hagyományban érdekes egyenjogúsági vonás mutatko­zik. A harmincéves férfiak is tisztogató tevékenységgel hoz­zák Bréma hölgy-társadalmá­nak tudomására, hogy hajlan­dók igába hajtani a fejüket. Ne­kik a dóm piactéri lépcsőit kell felsepemiük. A különbség csak annyi, hogy számukra nem ír elő a szokás különleges öltözé­ket. Ez abból a felismerésből származik, hogy ha egy ifjú ilyen munkára adja a fejét, az minden jelmeznél jobban tanú­sítja komoly szándékait. „Se­perj a dóm előtt, és feleségre ta­lálsz” - mondják a híres Wes- ser-parti város hagyományőrző lakói a legényeknek. Apróhirdetés helyett tessék pucolni. A hajdani Hanza város kereskedői praktikumát lehet felfedezni ebben a felfogásban: a kapcsolatfelvételt nem bízzák elfogult tanúsítványra, ha már maga az üzlet - a házasság - úgyis zsákbamacska. D. I. David Copperfield, a híres illuzionista Moszkvában lépett fel, s usankában, balalajkával jelent meg a színpadon. Mi a hosszú élet titka? Ma már az is köztudott, hogy a túlzott zsír- és sófogyasztás, va­lamint az üres kalóriák bevitele elhízástól impotenciáig, magas vérnyomástól szívbetegségig sok kárt okozhat a szervezet­ben. Az alacsony zsírtartalmú, tápértékben gazdag élelmisze­rek fogyasztásával viszont nemcsak elejét lehet venni a szív- és érrendszeri megbete­gedéseknek, hanem vissza is lehet fordítani a káros folyama­tokat. A kutatások azt sugallják, hogy csak az étkezési szokások módosításával gyakorlatilag megszüntethető lenne az Egye­sült Államokban 50 millió em­bert sújtó magas vérnyomás, amely sok esetben agyvérzést, szívrohamot, illetve veseelégte­lenséget okoz. Pedig a magas vérnyomás civilizációs beteg­ség, nem az öregedés elkerülhe­tetlen velejárója - mondja dr. Boyd Eaton szakorvos. Elődeink tápláléka hétmillió éven át főként friss növényi táplálékból állt, s ezáltal tízszer annyi káliumhoz jutottak, mint nátriumhoz. Szervezetünk e tíz az egyhez arányra van hitele­sítve, s ehhez képest manapság - az emlősök között egyetlen­ként - sokkal több sót fogyasz­tunk, mint káliumot. A szép öregedés mindemel­lett a kiegyensúlyozott lélek vívmánya is. Az öregek legna­gyobb ellensége a magány, amely meggyorsítja a szerve­zet romlását, bármilyen gon­dos ápolásban részesül is a test. Rejtvényünk megfejtése az alábbiakban megadott szavak megfelelő helyre történő beírá­sával lehetséges. A szavak he­lyét meghatározza részben a be­SZÓKIRAKÓ tűszám, másrészt a keresztező szóval (vagy szavakkal) közös betű(k). A számozott négyze­tekbe kerülő betűket számsor­rendben összerakva egy értel­mes szót kell kapni, melyet küldjön el levelezőlapon cí­münkre: Üj Dunán­túli Napló 7601 Pécs, Pf: 134. Be­küldési határidő: 1997. október 10. (péntek). 9 betűs szavak: FOCILABDA, TE­LEFONOS. 8 betűs szavak: ÁRFOLYAM, RI­ADALOM. 7 betűs szavak: CSÖKKEN, ERETNEK, TELE­FON, VESZTEG. 5 betűs szavak: ÁLARC, ÁLLÁS, ÁLNÉV, CINKE, CSIBE, DÉKÁN, ESZES, IKTAT, KALAP, KAZAL, KULCS, KUTAT, SZIKE, VONUL. 4 betűs szavak: ANYA, SÜTI, SZÉF, TILT. Múlt heti rejtvé­nyünk helyes meg­fejtése: „KISKASSA” A szerencse Ré­vész Annának (Szé- kelyszabar, István u. 129.) kedvezett, aki mokkáskészletet nyert. E heti rejtvé­nyünk megfejtői között egy db jénai tálat sorso­lunk ki, amely szerkesztősé­günkben vehető át. Tíz nap el­telte után, ha nem jelentkeznek érte - elküldjük postán. RÁDIÓ MELLETT JEGYZET Kutyavilág és „gazdi”-ellentétek Az idős asz- szonyt soha sem láttam, ám ismerősként - és lelkesen - szólít meg az R. utca egyik pa­nelje előtt: „Na, nézze meg a ki­csikét, ez a Sziszi gyereke .. !” Még jó, hogy lemutat a beton­járdára, ahol egy öklömnyi kis kutya „gurul”, rövid, rőtszőrű kis vizsla lehet, tenyérnyi nagy fülekkel, nagy igyekezettel üget az asszony után, aki szeretettel­jesen csacsog neki. A járókelők megállnak, jaj de aranyos, mi­lyen picurka, hát ez csoda! Megmosolyogják az asszonyt, aki ismét bemutatja a kutyát: „Ez a Sziszi gyereke!” A „mama”, vagyis a Sziszi is biztosan szép nagy vizsla, bi­zonyára büszke a „gyerekére”, akit egyszer csak a világra ho­zott. Bizonyára jó a soruk, az asszony családi közegében, ahol ennyi szeretetet kapnak, már az utcai ismeretlenektől is. Szisziék panelben laknak. Mint sok-sok százezer társuk az or­szágban. A „panelkutyákat” sokan sajnálják, azt mondják, a kutyának élettér kell, szabad te­rület, ahol rohangászhat ked­vére. Panelben kutyát, macskát tartani állatkínzás, mondják nagy bölcsen. Ebben az ország­ban két dolog van, amelyhez mindenki ért: a foci, meg a ku­tya. A vita időtlen idők óta tart: a panelkutya föl sem veszi, hogy falak közé szorítottá a jó sorsa, mert ott született, nem­csak ő, hanem papája, mamája is: domesztikálódtak. A leg­ideálisabb a családi ház, nagy kerttel, sőt, a falusi ház, nagy udvarokkal, szérűkkel, tágas mezőkkel. Mezőn? Netán er­dőkben? Hallani néha, hogy az erdőkerülők lövésekkel zavar­ják vissza a gazda nélkül csa­vargó kutyákat, s még jó, ha el nem találják, szándékosan. A rádióból és a tévéből tu­dom, hogy tavaly valamelyik alföldi nagyközségben a pol­gármester ezer forintot tűzött ki minden helyi kutya fejére, és akadtak, akik szépen kerestek is a halálba küldött - negyven va­lahány - kutyán. A tévériporter mikrofonja elől a kocsijába vágta magát a polgármester, mondván, nem nyilatkozik. Az elpusztult kutyák szomorú és dühös tulajdonosai - öregek, fiatalok, gyerekek - pedig ke­resték az igazságukat. Nem tu­dom, mire mentek. Telefonon hívott a napokban egy István-aknán élő nyugdíjas bányász. Ne értsem félre, neki is van kutyája, mindig volt is, de a telepen akad néhány ku­tyás lakó, akik elnézik, hogy négylábú kedvenceik a megkö­zelíthető kertek és közterületek virágágyásait szétrágják, szét­rúgják. „Az anyagi kár is tete­mes, hiszen itt kispénzűek lak­nak. Sokkal inkább az a hanyag magatartás a dühítő, amely jel­lemzi ezeket a tulajdonosokat. Ezeknek nem való kutya. Mert nem a kutya tehet arról, hogy tönkretesz növényzetet, vagy éppen odapiszkít a járdákra, játszóterekre...” Bizony nem. Egy angol zoo­lógus nyilatkozatában mon­dotta a tévében, hogy a kutya soha nem tudja, mikor viselke­dik jól, vagy rosszul. De rá­szoktatható a jóra, még arra is, hogy ne vonítson, ugasson ked­vére, zavarva az emberek nyu­galmát. Egy ismerősöm meséli - mellesleg uránvárosi tízemele­tesben lakik családjával -, hogy a házban élő kutyák bizonyos tekintetben hasonlítanak gazdá­ikra. Egy idős férfi, aki soha, semmikor nem köszön és kö­szöntést sem fogad el a házban vagy környékén, naponta több­szöri sétára vezeti le makacs kis kutyáját. Az eb valósággal or­dít, amint kilép a lépcsőházba. Mindenkit letámad üvöltve, még szerencse, hogy a gazda szorosra fogja a pórázát. Ugat délelőtt, ugat délután és éjszaka is a lakásban, a szomszédokat már az idegbaj kerülgeti. Ez az ember nem ért a kutyához. Megkeseredett valaki lehet, akinek senkihez, soha nincs egy jó szava. Akár csak a jobb sorsra érdemes kutyájának. Ember barátjáról... és ku­tyájáról ismerhető meg? Talán így is van.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents