Új Dunántúli Napló, 1997. október (8. évfolyam, 269-298 szám)

1997-10-31 / 298. szám

ONI, Az 1997. évi LVIII. törvény 13,§-í /l I uonanyzas su yosan Károsítja az un es Környezete egeszsege A „kékek” arcpirítóan oszlatták szét a rózsaszín álmot ért is mondana le? Legföljebb abban hibáztatható, hogy meg­bontotta a korábbi védővonalat. Visszakerült a hátsó alakza­tokba Bánfi János, aki bizony kicsit tanácstalanul került a ju­goszláv „forgószél” középpont­jába. Nem egyedül Bánfi a fele­lős, hiszen a védelem úgy om­lott össze, mint egy kártyavár. S ha nincs védekezés, mit te­gyen a középpályás, no meg az a két ék, aki Klausz és Orosz személyében mondhatni sem­miféle érdemleges veszélyt nem okozott? Megkockáztatható, netán az alacsony, gyors, jól cselező Kovács Zoltán egymaga több rejtvényt adott volna fel a jugo­szláv védelemnek, mint az em­lített ékpár, amely látványos kudarcot vallott. De hát a sportban nincs „ha”. Csank sajnálandó szakem­ber, mert amit a nyolc vb-selej­tező során fölépített, az 90 perc alatt semmivé foszlott. A belg­rádi visszavágón bármi meges­het. Az is, hogy a jugoszlávok csak könnyed játszadozást ter­veznek. Mert ugye minek még egy kiadósat ütni a már halott gladiátor-társon. ..? A futball- tragédia után őszintén szólva még a remény sem marad arra, hogy egyáltalán fölsejlik a kiút. A szomorú valóság az, hogy az Üllői úton látottaknál nem na­gyon van olyan jobb futballista, aki érdemlegesen hozzátenne valamit a mai magyar váloga­tott produkciójához. Mely fényévekre van a világelittől, és őszintén szólva ez a különbség várhatóan meg is marad jelen­tékeny időn keresztül. Belgrádban csütörtökön tör­ténelmi jelentőségű győzelem­ként értékelték a jugoszláv lab­darúgó-válogatott szerdai 7-1- es budapesti győzelmét. Egyöntetű volt a vélemény, hogy a magyar csapatra a belg­rádi visszavágón is nehéz 90 perc vár. A jugoszláv gárda ün­nepelni kíván a félelmetes hírű Marakana-stadionban is. A Politika „Botrány a sajtó- tájékoztatón” címmel közölt írásban számolt be arról, hogy egy magyar újságíró provokatív kérdéseire reagálva a monte­negrói nemze­tiségű Savice- vic és Mijato- vic elhagyta a mérkőzés utáni sajtótá­jékoztatót. A Nasa Borba is történelminek nevezte a szerdai buda­pesti jugo­szláv győ­zelmet. Megállapí­totta: a „plá- vik” már a franciaországi vb-döntőben érezhetik ma­gukat. A lap „A nagymes­terek hatal­mas lépése” címmel is­mertette a játékosok nyilatkoza­tait. Savicevictől azt idézte, amelyben a csatár azt fejtegette, hogy a válogatott játékosainak sikerült megőrizniük azt a győzni akaró mentalitást, ami mindig is jellemezte Jugoszlá­viát.- Ezt a szellemiséget az sem rombolta szét, hogy külföldi klubokban játszunk. És ez volt az, amit mindenképpen be aka­runk bizonyítani - így Savice- vic. Lipcsei Péter: - Viszonylag korán megsérültem, Stojkovic véletlenül rálépett a térdemre. Emiatt most injekciót is kap­tam, szombatig nem edzhetek. Érzésem szerint ha nincs az első hat perc, akkor nem szen­vedünk ilyen megsemmisítő vereséget. Úgy érzem, különö­sebben nincs is mit értékelnem az 1-7 után, az önmagáért szóló fájó tény. A társaim nevében említhetem: sajnáljuk, ami tör­tént. Nyilas Elek: -Ekkora kü­lönbséggel azért tán nem lett volna szabad alulmaradni. Nagyszerű riválisokkal szem­ben játszottunk. Egyszerűen meghaladta erőnket ez a fel­adat. Az első 10 perc mindenről döntött. Elúszott egy szép esély, nem mehetünk Francia- országba. Sebők (pirosban) és a csapat is lecsúszott a világbajnokságról BUDAPEST, ÜLLŐI ÚT A BKV ugyan nem ilyen útvo­nalon járatja a fővárosi kék bu­szok egyikét, a hetest, ám az szerda este mégis megjelent az Üllői úton. A „plávik”, azaz a kékek, még köze­lebbről a ju­goszláv válo­gatott „sze­mélyében”". A kékek hetet rúgtak, egyet kaptak. A labdarúgó vb- pótselejtezők sorában a bu­dapesti első 90 perc során megdöbben­tően hamar eldőlt minden, a november 15-i visszavágó merő formalitás. Vagy már az sem. A magyar válogatott esé­lyei elúsztak. A mérkőzés utáni sajtóérte­kezleten Slobodan Santrac ju­goszláv szövetségi kapitány először visszaadott egy tüskét.- A jugoszláv sajtóban meg­jelent, hogy a védelmem töré­keny. Ez fura megállapítás, hi­szen a korábbi 10 selejtezőnkön összesen hét gólt kaptunk. Most pedig egyet. Mi ez, ha nem an­nak bizonyítéka, hogy a védel­mem kellően érett? A magyar futballt nem szabad leírni, hi­szen ez egy olyan este volt, amikor játékosaim négy első kapura lövése tökéletesen sike­rült, szűk 30 perc alatt 4-0-ra vezettünk. Ilyen hátrányban törvényszerű az összeomlás. A magyar csapat összeomlott. Csank János azt fejtegette, hogy alig két perc után gólt Lőrincz és a védelem összeomlott kapni „lelombozó” hatású, hát még a hatodik perc eseménye milyen kellemetlen, amikor „gyermeteg” találat révén Ju­goszlávia már 2-0-ra vezetett.- Innen kezdve nem volt megállás - mondta Csank. Tulajdonképpen a k.o. mö­gött az sejlik föl, hogy a ma­gyar gárda nem állja az össze­vetést Európa krémjével. Ha efelől valakinek lehetett két­sége, akkor most itt a „hetes” formájában a megerősítés. Szomorkodni kár, végül is oly mindegy, milyen különbséggel szenvedett vereséget Magyar- ország, a vb-ről lemondhatott. Csütörtöki információk sze­rint Csank marad a helyén. Mi­Dunantuli 1997. október 31. pentek Rajtol az NBA az USA-ban 23. oldal Győznie kell a MATÁV-nak 24. oldal Az úszás volt a pécsiek erőssége 24. oldal »­LABDARUGÓ VB PÓTSELEJTEZŐ-

Next

/
Thumbnails
Contents