Új Dunántúli Napló, 1997. október (8. évfolyam, 269-298 szám)

1997-10-31 / 298. szám

Dunántúli Napló 7 1997. október 31., péntek Főzőcske - Receptek - Háztartás Vendégváró költemény A zöldséges makaróni laktató egytálétel. Négy személyre számítva 25 deka makaróni tészta, egy fej hagyma, kettő gerezd fokhagyma, négy pa­radicsom, egy piros- és zöld húsú paprika, 20 deka gomba, öt deka reszel­hető sajt, há­rom evőkanál étolaj, egy csipet ore­gano, kettő deci tejszín, egy deci tej­föl, kettő to­jás, valamint egy kevés margarin és zsemlemorzsa kell hozzá. A makarónit kb. öt centis darabokra törve lobogó, sós vízben megfőzzük. A hagy­mát apróra, a fokhagymát vé­kony szeletekre vágjuk. A pa­radicsom bőrét lehúzzuk, ezt, valamint a paprikákat kis kockákra vágjuk. A gombát kissé vastagabbra szeleteljük. Egy serpenyőben a felforrósí- tott olajba a hagymát és a fokhagymát pár percig pirít­juk, majd a paprikával és a paradicsommal állandóan ke- vergetve dinsz- teljük. Amikor beletesszük a gombát, sóz­zuk, borsozzuk, rászórjuk az oreganot és lassú tűzön pá­roljuk. Ha elké­szült, összeke- veijük a maka­rónival, és egy margarinnal kikent, zsem­lemorzsával behintett tűzálló tálba terítjük. A tejszínt a tejföllel és a két egész tojással összekeverjük, kicsit fölverjük, majd ezt a masszát a tészta tetejére önt­jük, végül pedig a reszelt sajt­tal meghintjük. Forró sütőbe kb. egy órát sütjük, forrón tá­laljuk. Nemzetiségek ételspecialitása Tarkedli, a csehek fánkja Tarkedlisütőt mostanában nem láttam, hogy árusítaná­nak a boltokban, de a tojássü­tőhöz hasonló, nyolc mélye­désből álló fém edényt a nagyszülők hagyatékából még néhány háztartásban őriznek. Aki előtalál ilyet a kamra mélyén, próbáljon sütni a csehek ünnepi asztalá­nál gyakran kínált tarkedlit. Negyven deka liszt, kettő tojás, kettő deka élesztő, há­rom deci tej és tíz deka cukor kell a tésztájához. A langyos tejben megfuttatott élesztő­ből, lisztből, cukorból egy csipetnyi sóval a palacsinta­tésztánál kicsit sűrűbb masz- szát keverünk és hagyjuk megkelni. Ha feljött a tészta, kevés olajat melegítünk a tar- kedlisütőben és egy-egy kanál tésztát teszünk a mélyedésbe. A palacsintához hasonlóan mindkét oldalát átsütjük. Por­cukorral hintve, vagy melegí­tett baracklekvárral tálaljuk. Amerikai paprika A magyar ember szereti az erőset, a férfiasság jeleként könyveli el, ha valaki „macs- kapöcs” paprikával ízesíti a húslevest vagy a halászlét. Igaz, utána két napig „lángol” az emésztőrendszere, ám ez a fűszer olyan étvágyat ger­jeszt, hogy ez a kisebbfajta kellemetlenség eltűnik a gasztronómiai gyönyörök mellett. A magyar paprika világ­hírű, ám az amerikai még in­kább. Csak az utóbbi időben kezd elterjedni ez a téglavö­rös színű, tropikus fűszernö­vény. A mi paprikánknál erő­sebb, csípősebb, maróbb ízű fűszer, még azoknak is ajánla­tos óvatosan bánni az adago­lásával, akik egyébként szere­tik az erős fűszerezést. A csípős ízű szószokhoz, mártásokhoz, sült húsok, hal­ételek, rizskörítések, sajtos és tojásos tálak ízesítésére, he­ring és savanyúságok eltevé- séhez használják. Magas cap- sicin-tartalma miatt a háztar­tásokban jól elzárva, fénytől óva, sötét üvegben vagy fém­dobozban kell tárolni. Általá­ban finom por alakban kerül forgalomba. A cayenni bors az alapanyaga a híres Chili­keveréknek és szósznak, mely szurokfű, paprika, fok­hagyma, szegfűbors, és a házi szokásoknak megfelelő más fűszerek hozzáadásával ké­szül. B. G. Hatvan éve is drága volt a tojás? Erzsiké néni nyugdíjas óvónő. Özvegy. Csak hét végén né­pesül be a lakása, amikor a közeli kisvárosból lányáék a két unokával meglátogatják Mohácson.-Magamnak általában egytál ételt készítek ebédre, és adok arra, hogy aránylag egészsége­sen táplálkozzak - mondja. Édesanyámat mindig csodál­tam, ő művésze volt a háztartás vezetésének. Sütök-főzök per­sze én is, szeretem a rendet, el­végzek minden teendőt, de iga­zából soha nem leltem különö­sebben örömet a házi munká­ban. A hivatásomnak éltem, és most is mondom, ha még egy­szer kezdeném, óvónő lennék.- Tulajdon képpen fiatal ko­romban nem is voltam rákény­szerítve a háziasszonyi teen­dőkre. Édesapám tisztviselői fi­zetéséből éltünk, futotta belőle a taníttatásomra, és édesanyám nem volt állásban. Neki a csa­lád ellátása jelentett elfoglalt­ságot. A kis kertünkben meg­termelte a zöldségféléket, tar­tott baromfit is. A napi étrendet nagy gonddal állította össze. A szakácskönyveit néha átlapo­zom. Mindegyik őrzi a kézírá­sát is, hiszen a kötetek végén üresen hagyott lapokra, meg a borítóra írt különböző recepte­ket, egyikben pedig följe­gyezte, hogy július 10-én szedte ki a fokhagymát. Érde­kes tanulmányozni az egykori kiadványokat másért is. Egy 1936-os dátumú süteményes füzetben például arra figyeltem föl, hogy a legtöbb tészta tojás nélkül készül. Vajon miért? Akkor is drága lehetett a tojás? Egyébként összehasonlítva az akkori süteménykínálatot a ma­ival, annyi különbséget találok, hogy abban több volt a munka- igényes elkészítésű, mint most. Télen is zöldellő kerti növényeink Az örökzöldek Pécs egyik legszebb részévé varázsolták az Aradi vértanúk útját fotó: Tóth Elég volt egyetlen hideg éj­szaka, s a néhány napja még nyíló virágaink a kertben majd­nem mind tönkre mentek, meg­bámulták. A színes szirmokat bontó növények közül egyedül a nem nemesített, apróbb vi­rágú krizantémok viselték el eddig a fagyot. De vannak olyan növények, amelyek télen is díszei a kert­nek. Ilyen például a kék csen- kesz, mely sokfelé vadon elő­fordul, ugyanakkor dísznö­vénynek is szívesen ültetjük. Kimondottan kedveli a meszes talajt. A körülbelül 30 centimé­teres, tömött párnát alkotó fű sziklakertben kifejezetten mu­tatós. Keskeny, kékesszürke le­veleivel tartós, állandó dísz. Tavasszal tőosztással telepít­hetjük meg a legkönnyebben. A japánfű különleges Szoliter ősszel és télen. Másfél méter magas, kecses, ívben hajló, keskeny levelei fölé nyúlnak a virág szárai, amelyek augusz­tusban jelennek meg, és még a behavazott kertnek is szép dí­szei. Teljes pompáját a telepítés utáni második-harmadik évben éri-el. Tavasszal célszerű tőosz­tással szaporítani. A leszáradt leveleket és virágokat soha ne vágjuk le a növényről ősszel, mert a tőszerű szárcsonkba té­len behúzódik a nedvesség, ami a növény pusztulását okozza. A visszavágást hagyjuk március végére, és két-három évenként szórjuk meg a tövek környékét komposzttal, érett trágyával vagy műtrágyával, mert a táp­dús földben fejlődik szépen. Elfelejtett ételek, régi ízek Ahogy egymást váltják a nem­zedékek -, átalakulnak az étke­zési hagyományok is. Schwarcz Anikó tanárnő Szalatnak egy­kori ételkészítési ceremóniáit választotta szakdolgozata témá­jául. Elsősorban a helyi német­ség sütés-főzési szokásait vizs­gálta és több mint száz ételféle­ség receptjét jegyezte le. Ma ezek zömét már nem ismerik a falulakók, bár például a 40-50 évesek még emlékeznek a régi ízekre. Egykoron reggelire rendsze­rint szalonnát vagy kolbászt fo­gyasztottak főtt burgonyával és aludttejjel. A gyerekek és az asszonyok kedvence a tejes­kávé volt. Tavasszal és nyáron zsírban dinsztelt hagyma du­kált, amelyet pirospaprikával megszórtak. Kenyeret ettek hozzá, néha sült szalonnát. Ha pedig siettek a munkába, tejet és vajas kenyeret tettek az asz­talra. Ebédre kedvelték például a tejlevest, amibe cukrot tettek, sőt sót is. A forralt tejet az aprí­tott kenyérre öntötték vagy a tésztát a tejben puhára főzték. Különlegességnek számított a hamis marhahúsleves és a ka­pormártás is. Az utóbbit tejjel engedték fel, sózták vagy cuk­rozták. Ha kevés idő maradt a főzésre, akkor a háziasszony tésztalevest készített gyorsan, amibe tálalás előtt tejfelt kever­tek. A felnőttek csak a nagy do­logidőben uzsonnáztak -, rend­szerint szalonnát és disznósaj­tot. A gyerekek viszont minden délután kaptak cukros kenyeret. Vacsorára hideg étel került az asztalra, így füstölt kolbász, szalonna, túró, hagyma, főtt vagy sült burgonya. Csuti J. Morzsák A póréhagyma a legeny­hébb ízű a hagymák közül, ezért ezt elsősorban mártá­sokhoz használjuk, illetve szendvicsekre tegyük. A lilahagyma miután mu­tatós, illik a burgonyasalá­tába, kínálhatjuk kaviárhoz, tatár bifsztekhez. A vöröshagyma ízre a leg­erősebb hagymafajta, és egyben a legsokoldalúbban felhasználható. Ragukhoz, pároláshoz, főzéshez, pirí­táshoz egyaránt alkalmas. A hagyma és a fok­hagyma héja is könnyen lehúzható, ha tisztítás előtt rövid időre langyos vízbe tesszük. A már meghámo­zott hagymát is öblítsük le, részben a rátapadt héjdarab­kákat, az egyéb szennyező­dést távolítjuk el, de így a csípőssége is csökken. A pirítani szánt hagymát ne vagdossuk nagyon ap­róra, mert hamar keserű lesz. Célszerű pirítás előtt kevés liszttel megszórni a hagymát. Csipkebogyó lekvárnak Az utak mentén a fás, bok­ros területeken, erődszélek­nél a lombját hullató cserjék között a vadrózsa pirosló termése már jól látszik. Akinek van hozzá türelme, érdemes a dércsípte bo­gyókból lekvárt főznie. A csipkebogyót alaposan meg kell mosni, megtiszto­gatni, kettévágni és az apró, magvas tüskéket kiszedni. Annyi vízzel, hogy jól el­lepje, addig főzzük, amíg egészen megpuhul. Ha ki­hűlt, a bogyókat áttörjük, és megmérjük. Egy kiló velő­höz 50-60 deka cukrot te­szünk, majd újra főzzük mindaddig, amíg besűrűsö­dik. Üvegekbe töltve, lég­mentesen lezárva száraz gőzben hagyjuk kihűlni. Tartósítószer nélkül éve­kig eláll a magas C-vitamin tartalmú, különlegesen fi­nom, kissé pikáns ízű csip­kebogyólekvár. Leves nélkül nincs ebéd (5.) Bab, borsó, lencse és kelkáposzta, barna rántással Sokat hallunk mostanában ar­ról, hogy a liszttel, zsírral ké­szült rántásos étel mennyire egészségtelen. Ám az étkezési szokások lassan változnak, a szakácsok és háziasszonyok zöme ma is rántással főzi a babból, felesborsóból, lencsé­ből és kelkáposztából készült leveseket, főzelékeket. A zsenge zöldborsóból, fia­tal zöldségből főzött levest soha ne rántsuk be, a zsiradé­kon párolt zöldséget egy evő­kanálnyi liszttel szórjuk meg, keverjük el, s csak azután önt­sük föl. Világos, zsemlyeszínű rántást készítsünk a zöldbab­hoz és karfiolleveshez, míg a hüvelyesek és a káposztafélék sötétebbre pirított rántással íz­letesebbek. A rántott leves a legolcsóbb és leggyakoribb olcsó népi ételek egyike. Szí­nét a zsiradékban sötétre pirí­tott rántás, zamatát a jellegze­tes pörzs íz adja meg. Ma már többnyire egy leveskockával feljavítva főzik a háziasszo­nyok, és pirított kenyérkoc­kákkal tálalják. A kömény- magos leves alapja a rántott leves, a rántásban egy kávés­kanálnyi köményt kipattogtat­nak, s piros porpaprika is kerül bele. Gazdagabb változata a tojásleves, ami úgy készül, hogy a rántott levesbe felütött nyers tojásokat habarnak el, főznek bele. Jobb ízű a rántott leves, ha egy egészben hagyott vöröshagyma is fő a lében. A bableveshez előző este beáztatott babot másnap négybe vágott zöldséggel és sárgarépával, esetleg zeller­zölddel puhára főzzük, majd sötétre pirított, apróra vágott vöröshagymával, fokhagymá­val és porpaprikával ízesített rántással rántjuk be. Hason­lóan készül a felesborsó leves, valamint a lencseleves is. Ez utóbbit sokan paprika nélkül, citromkarikával, citromlével pikánsra ízesítve, tejfölözve fogyasztják. Á kelkáposztaleves és -fő­zelék egyaránt megkívánja a fokhagymás-vöröshagymás rántást, a főzőlé pedig a majo­ránnát, és a kockára vágott vö­röshagymát. W. M. Olcsóbb is lehet az uzsonna Ma már bárhol vehetnek a gyerekeink uzsonnát maguknak. Egyszerűbb is pénzt adni nekik - de biztos lényegesen olcsóbb, ha magunk csomagolunk elemózsiát, ráadásul így valamivel nyugodtabbak lehetünk, hogy nem nassol a csemete! Naponta vajkrémes-szalámis szendvicset adni fölösleges. Ráúnnak, aztán akkor kerül igazán sokba a családnak, ha ezt a csomagot a kóbor kutyák­nak „ajánlják” föl a gyerekeink. Viszont tudjuk, hogy mit sze­retnek, és többféle alapanyag felhasználásával változatossá tehetjük a kínálatot. Készítsünk tehát magunk szendvicskréme­ket. Nagyon ízletes például a gyömbéres túró zöldfűszerek­kel, amihez 20 deka juhtúró, 15 deka tehéntúró, 10 deka vaj, egy kávéskanál őrölt gyömbér, néhány zellerlevél, petrezse­lyemzöld, snidling, kapor és só kell. A túrókat a vajjal krump­linyomóval összetörjük, meg­sózzuk és a gyömbérrel simára keverjük. Három henger alakú formát csinálunk belőle, és alu­fóliába tekerve jól megfa­gyasztjuk. A zöldfűszereket ap­róra metéljük, a fóliából kivett hengereket beleforgatjuk, kari­kákra szeljük. A mustáros májkrémhez kettő doboz májkrém konzerv kell, kettő tojás, 10 deka mar­garin, másfél evőkanál mustár, egy fej vöröshagyma, só és tö­rött bors. A tojásokat keményre főzzük, közben a májkrémet összekeverjük a margarinnal, az apróra vágott hagymával és a mustárral, végül a már kihűlt tojásokat villával beletörjük a májkrémes masszába. Megsóz­zuk, és borssal ízesítjük.

Next

/
Thumbnails
Contents