Új Dunántúli Napló, 1997. október (8. évfolyam, 269-298 szám)
1997-10-30 / 297. szám
1997. október 30., csütörtök Hitélet Dhnántúli Napló 7 Emlékeztető Egyházzenei áhítat a bazilikában. November elsején, mindenszentek napján egyházzenei áhítat lesz a pécsi Bazilikában este 7 órai kezdettel. Michael Haydn c- moll rekviemje csendül föl a Bárdos Kórus, valamint a szólisták és zenekar előadásában. Közreműködnek: Gyöngyiné Fülöp Judit (szoprán), Deáky Dalma (alt), Haramza László (tenor), Kovács István (basz- szus), vezényel Uzsalyné dr. Pécsi Rita. Misszionárius konferenciát rendez a Biblia Baptista Gyülekezet október 29. (szerda) és november 1. (szombat) között. Mindennap este 6 órától tartanak előadásokat a Litvániából, Chicagóból és Romániából érkező lelkipásztorok. Pénteken egy misszionárius dráma előadására, szombaton nemzetközi estre kerül sor. A gyülekezet a Nevelési Központnál lévő buszvégállomással szemben, a Pizzeria mellett található. A konferencia minden rendezvényére szeretettel vár minden érdeklődőt a gyülekezet. A jezsuita öregdiákok október 31-én 14 órakor tartják a halottak napi megemlékezést a jezsuita tanárok kriptájánál. Süketek szentmiséje. November 2-án fél 3 órakor lesz a süketek szentmiséje a Zárda templomban. Utána diavetítés és agapé. Új bazilika Fatimában. 2003-ra 10 000 hívő befogadására alkalmas új bazilika épül Fatimában, a világhírű zarándokhelyen. Tíz portugál és külföldi építészmérnök mutatta már be eddig az épület terveit, és a hírek szerint 1998-ban kerül sor a szerződés aláírására. A Magzatvédő Társaság oszlopai voltak, a közelmúltban elhunyt dr. Kovács István atya és dr. Vass Miklós főtitkár, személyüket nehéz pótolni. A társaság azonban dolgozik tovább, igyekszik annak a szellemiségnek a megőrzésére, amiben nagy segítségre van az elhunytak szellemi öröksége. Másrészt a Magzatvédő Társaság további zavartalan működése érdekében a társaság alapszabályának megfelelően október hónapban- Zsigmond Vincét választotta meg ügyvezető főtitkárnak. Zsigmond Vince megbízása a jövő évi rendes közgyűlésig tart. (a) Hegedűs Lóránt püspök és Borúss Mária, a helybéli reformátusok tiszteletesnője a másfél év alatt felépülő templom avatásán fotó: Tóth László A hit templomot emelt Bolyban Másfél éve vágták az első kapanyomokat, s október 26-án vasárnap már felavathatta a bó- lyi református gyülekezet új templomát, mely példátlan társadalmi összefogással, az ország református és más felekezetű híveinek adományaiból, valamint nemzetközi segítségnek köszönhetően épült fel. Isten újabb házának története éppen ötven éve kezdődött. Akkor a kitelepülő német ajkú bólyi lakosság helyére a felvidékről érkeztek magyarok. A tiszta katolikus helyiségben egyszeriben megváltozott minden, s akkortájt furcsán méregették az érkezőket, vajon ez a protestáns közösség milyen újdonságokat hoz eltérő Istentiszteletében? 83 család jött a Vág- partjánál fekvő Negyed községből, akik egy hetvenéves épületet kaptak imaháznak, s ez volt az a hely, ahol hitben töretlen új életet kezdhetett a kolónia. Idővel aztán Erdélyből és az Alföldről elszármazókkal bővült a gyülekezet.-Sok emberünket eltemettük, s még többen elvándoroltak, de ma is van akkora a gyülekezet, mint megalakulásakor, amikor 240-en voltak - mondta Borúss Mária, bólyi református lelkész. Kiderült az is, a tiszte- letesnő felépített már egy református templomot a 80-as évek elején Drávaszabolcson, a megyében pedig az elmúlt 20 év során ez a negyedik új temploma a felekezetnek (Komló, Drávaszabolcs, Pécs-Kertváros és Boly az avatások időbeli sorrendje). 3-4 éve jött az elhatározás, Bólyban valamit tenni kell, mert a 120 éves imaház már nem sokáig tartja magát. A felújítás viszont csaknem annyiba került volna, mint egy új templom megépítése, így hát a feladat adott volt. Tavaly azonban az alapok lerakásakor még mindössze kétmillió forintja volt a gyülekezetnek, s ekkor bizony csak a hit segített, hogy mégis hozzákezdjenek a munkákhoz. Aztán csodálatos napok következtek, ahonnan csak adományt kért a közösség, akiket csak felkértek valamilyen feladatra, senki sem mondott nemet! 16 millió forint gyűlt össze rövid idő alatt, s a helyi önkormányzattól az ország 50 református egyházközségén át mindenhonnan érkeztek az adományok, a helybéli református családok például 3,67 millió forinttal gyarapították a kasszát. A Heks Európai Protestáns segélyszervezet 10 ezer svájci frankkal segített, a Duna-mel- léki Egyházkerület 2,7 millióval, a svájci Winterthurból 5500 frank érkezett, holland és német társ egyházközségek segítettek, de az ősi földről a ne- gyedi reformátusok is hozzájárultak az anyagiakhoz. Négymillió forint értékű szeretet- munkát adtak mindehhez az itt élők, a falak felhúzásakor például 150 embernek ten'tettek a munkásebédhez! Mindemellett a tervező, Szigetvári György kaposvári Ybl-díjas építész is személyesen irányította a kivitelezést. Az ünnepélyes templomava- tóra aztán a megye csaknem minden lelkésze - a más fele- kezetűek is - eljött, de Negyedről, az erdélyi Felvincről és a kárpátaljai Beregszászról is érkezett egy busznyi vendég. Fe- késházy Gyula, a szlovákiai település mai református lelkésze úgy fogalmazott: - Hol van a mi megtalált hazánk? A költő szerint: hol sírjaink domborulnak. Vele is egyetértve mi úgy gondoljuk: a közösen megépített szent templom a legnagyobb összekötő erő, ahol Isten igéjét hallgathatjuk, s ahonnan a születéstől a sírig mindenkor kapunk útravalót. Mészáros B. Endre Család- és életvédelem Egyházi és világi szervezetek közreműködésével jött létre az az élet- és családvédő konferencia, melyet az elmúlt hét végén tartottak Budapesten, s melyen ott voltak a katolikus egyház és a protestáns egyházak képviselői, érdekelt szervezetei, hallhattak a résztvevők többek között a Magyar Katolikus Családegyesület, a Református Családsegítő Misszió, a Jó Pásztor Otthon, az evangélikus, unitárius, illetve görög katolikus egyház családsegítő tevékenységéről, valamint a Kol- ping Egyesületről. Közös tapasztalatként fogalmazódott meg az összejövetelen, hogy válságba került a család, mint a társadalom alapja. Különösen nehézzé vált a nagycsaládosok helyzete. Neves írók, történészek, tudósok és közéleti emberek szóltak a haza, a honfitársak, a következő nemzedék iránti felelősség kérdéséről. E konferencián Fekete Gyula író és Erdélyi Lajos nyugalmazott baptista lelkész képviselte a pécsi „Magyar Fészek” alapítványt. Mint ismeretes, ennek az alapítványnak atyja Péterfia Zoltán tanár úr, s kuratóriumában neves egyházi és közéleti személyiségek dolgoznak. A konferenciát az ALFA Magzat-, Csecsemő-, Gyermek- és^ Családvédő Szövetség, az Életvédő Központ alapítvány, a Magzatvédő Társaság, a Magyarok Világszövetsége, a Pacem in Utero Egyesület, a Pro Life alapítvány szervezte a Népjóléti Minisztérium támogatásával. K. F. Ismerni, érteni? Az egyház nyilvános közös istentiszteletét görög szóval liturgiának nevezzük. A hívők számára a legfontosabb liturgikus cselekmény a szentmise. A szentmise Jézus kereszt- áldozatának emlékezete és megjelenítése. Ez azt jelenti, hogy azt az eseményt, amit a szentmisében ünnepiünk, nemcsak felidézzük vagy egyszerűen visszaemlékezünk rá, hanem újra jelenvalóvá tesz- szük. Az első szentmisét maga Jézus mutatta be az utolsó vacsorán. Azóta is Ő mutat be minden szentmisét, a pap, akit látunk, csak képviseli őt. A legünnepélyesebb szentmise vasárnap van, Jézus feltámadásának napján. Az egyház kötelezően elő is írja ezen a napon a szentmisén való részvételt. Vasárnap minden templomban van szentmise, szinte „reggeltől - estig”, (reggel 7, 8,9, este 6,7, sőt fél 9 órai kezdettel is), hogy mindenki el tudjon menni, megtalálva a maga számára legmegfelelőbb időpontot. A nagyobb templomokban hétköznap is van szentmise, általában 6 órai kezdettel. Ha belépünk a templomba és éppen szentmise van, ne járkáljunk, hanem üljünk be a padba és úgy nézzünk körül, vagy figyeljük a szertatás menetét. Tiszteljük meg a helyet és a közösséget azzal, hogy csendben hallgatjuk a szertartás szövegeit, és ha kell, mi is felállunk vagy letérdelünk a többiekkel együtt. Rozs Szilvia Isten arca Mindig elmúlik a nyár, emlékek maradnak csupán, jön a hideg, didergőnk, néha nemcsak külsőleg, hanem belül, szívünkben is. Fázósan, a napsütéseket siratva tartok kezemben egy levelet, izgatottan bontom ki: „... csak azért írok - olvasom -, mert nemrég örömöt adott egy szentírási rész, ezt mindenképpen meg kell osztanom veled. „A következőből áll Kehát fiainak teendője a megnyilatkozás sátoránál: a szentély (lesz gondjukra bízva). Amikor tábort kell bontani. Áron és fiai menjenek be, vegyék le az elrejtő függönyt, és burkolják be vele a tanúság ládáját. Azután borítsanak rá egy finom bőrből való takarót, majd arra terítsenek egy egészen bíborlila térítőt, s igazítsák meg a tartó rudakat. ” (Szám 4, 4—6) Kehát fiai közé tartozónak érzem magam és annak tartok minden embert abban a lelki értelemben, hogy mindannyiunkra az Úr valóságos szentélye lett rábízva. Sőt, nemcsak Kehát fiai vagyunk, akik őrzik a szentélyt, hanem mi magunk vagyunk a szentély és a láda. Ez már önmagában is boldoggá tehetne mindannyiunkat. Sokszor szembesülök a szívemben lévő magány utáni vágy és a kifelé húzó kötelességek közti feszültséggel. Hogy ebben az útkeresésben mi az önzés és a nagylelkűség, helytelen vágyakozás és Isten akarata, nehéz eldönteni. Néha nagyon hosz- szúnak tűnhet a vándorlás, sok és terhes feladattal, poros, nehezen járható úton. Zaj, nyüzsgés, elfoglaltság. Hol marad a csend, a nyugalom, hol van az Istennel megélt mély, bensőséges kapcsolat? Minden zúgolódáson és kérdésem abból az elfordított pillantásból ered, mely már nem az Istenre, hanem a gondra, nehézségre tekint csupán, megfeledkezvén arról a szerété tről, mely köztünk, bennünk él. És itt van az örömöm, ebben a hitben. Bár a Frigyláda letakarva, de az Úr velünk vonul, bennünk él. Itt van ebben a hitben az Isten iránti szerelem csendje, a magány, mely elfeledteti a nagyváros forgatagát, zaját és nem marad más csak Jézus tekintete. Ha ez a szerelem vezet minden tettben, akkor bármit teszek, csendben és magányban élek, és ha majd leereszkedik imádságaimban a Felhő, azaz a Lélek, sátrat verek, leveszem a leplet a ládáról, lelkem legmélyéről, a szent sátor, lelkem felé fordulok, vagy éppen áldozatvállalásaimmal a kezemben belépek szívem szentélyébe a Legszentebbhez, és szemlélem őt. Rajtunk áll mit teszünk: elfogadjuk-e a hívást, és a szeretet áramába lépünk, vagy a magunk önzését, kényelmét választjuk. Egyszerűen fogalmazva: kihasználjuk-e az Istentől kapott lehetőségeket, amikor a kötelesség nem szólít másfelé. Hagyjuk-e, hogy lekössön a külső, vagy visszavonulunk, amikor csak lehet? Úgy érzem, így nyílik meg a kapu az örök jelen felé. Itt már mindegy, hogy éppen mi a tevékenységem, az Isten szeret itt és most, én viszont akarom szeretni őt úgy, ahol tőlem telik.” Fellibben a „takaró”, alóla Isten arca ragyog rám, és felmelegszik a szívem. Imádkozom. „Egy istenarc van eltemetve bennem, S most ásót, csákányt ragadok. Testvéreim, jertek, segítsetek, Egy kapavágást ti is tegyetek, Mert az az arc igazán én vagyok. ” (Reményik Sándor) Bátor Botond Zsinatolt a bazilika Egyházközségi lelki napot tartott a pécsi Székesegyház Ko- zármislenyben. Nyolcvan aktív hívő elvonulva megszokott környezetéből lelki elmélyedéssel a pünkösdkor meghirdetett egyházmegyei zsinat gondolatát élte át. Ugyanis újabb szakaszába ért az előkészítés: a Pécsi Püspökség területén három helyen tartottak megbeszélést az egyházközségek egy-egy világi képviselőinek és egy év múlva az egyházmegye védőszentjének Boldog Mór emléknapjához (1998. október 25.) kapcsolódik majd a záróülés. A katolikus hívőknek - az egyház tagjainak - lelki megújulását ugyanúgy szolgálja az esemény, mint magának a 18 témának újragondolása. A munkacsoportok: 1. Szentmise, 2. Szentségek, szentelmények, 3. Paraliturgia, népi vallásosság, 4. Házasság, család, 5. Papság, papképzés, 6. Szerzetesség, világi intézmények, 7. Világi munkatársak, pap nélküli plébánia, 8. Egyházközség, plébánia, 9. Hitoktatás, 10. Egyházi katolikus, ökumenikus iskolák, 11. Ifjúság, ifjúsági szervezetek, lelkiségi mozgalmak, 12. Kultúra, 13. Helyünk a közéletben, politikában, sajtókapcsolatok, 14. Caritas, az Egyház szociális tanítása, 15. Kisebbségek, 16. Ökumené, szekták, 17. Az egyház szervezeti felépítése és demokratikus működése, 18. Evangélizálás ma. „Jézus Krisztus nevében: Állj föl és járj” (Apcs. 3.) volt a nap kifejező alapgondolata. S valóban délutánra meg is fogalmazódott: a székesegyházi plébánia köré csoportosuló hívek minden egyes témához hozzá tudnak, akarnak szólni. Az összegzésben a kiscsoportok vezetőitől hallottak válogatást a felmerült konkrét gondolatokból a résztvevők. Például a tömegkommunikáció tájékoztatásának fontosságáról, melynek minden formája felelősen kell hogy erre a ritka nagy belső megújulási lehetőségre felfigyeljen. Természetesen személyesen minden résztvevő írásban is eljuttatja gondolatait a plébánia összekötőjéhez, Lóhner Lászlóhoz, mint ahogy a jelen nem lévőket is erre kérik. Minden katolikust arra biztat ugyanis a Zsinati Előkészítő Bizottság, hogy észrevételeiket, javaslataikat (terjedelmi korlátoktól függetlenül, és akár csak egy témában is) fogalmazzák meg, s praktikusan a saját plébániájukon keresztül juttassák el a titkárságra. Ott azokat témakörönként szétbontva a munkacsoportoknak továbbítják, hogy az első egyeztetési anyagok még idén elkészülhessenek. A megbeszélést Dobos László és Szalay János gondolatai vezették be, s Morvay Imre plébános biztató szavai foglalták össze. Várbíró Péter
