Új Dunántúli Napló, 1997. október (8. évfolyam, 269-298 szám)

1997-10-26 / 293. szám

1997. október 26., vasárnap Magazin Dunántúli Napló 7 ,v'.í .l{iiltl)Ufrti\ilrttó Vizsgadrukk Egy Vízöntő olvasónk arról érdeklődik, számíthat-e si­kerre egy drága, munkát, kép­zettséget ígérő tanfolyam el­végzésével. Hogy sikerül-e levizsgáz­nia, az csak magától függ. Gondolatban megpróbálja majd halogatni a dolgot, le­het, hogy kisebb betegség is leteríti, vagy gyermekére hi­vatkozva szeretné kikerülni a vizsgát. Nem kell félnie, eléggé felkészült és kitartó a sikerhez. Ha nem érne el jó eredményt, az nem az ön hi­bája, ön mindent megtett. Ami a nagy befektetést igénylő vállalkozást illeti, az­zal vigyáznia kell. Ha egy nő ajánlatában bízik, számíthat rá, hogy sikerei miatt később irigykedni fog önre, s ezen el­bukhat egy barátságnak in­duló kapcsolat. Önt azonban, úgy látom a lapokból, arra is megtanították valahol, ho­gyan teljesítse be a vágyait, erős hit és tenniakarás segít­ségével. Olyan alkat, akit a feladatok csak erősítenek. Igazából elszánt, néha még mániákus is egy-egy üggyel kapcsolatban. Hogy sikerre vagy ku­darcra számíthat-e, az csak annak függvénye, hogy ezt a belső erőt, elszántságot mi­képp hasznosítja. Ön sokáig szervezett keretekben kép­zelte el a munkáját, ahol min­den szabály ismert, szerződé­sek védik az embert. Most az élet egy szabadabb világ lehe­tőségét tárta fel ön előtt, s most kezdi ízlelgetni az ön­álló, saját döntések igazi ízét. Magára találása mindenképp siker. Anyagi helyzetének ja­vulása kérdésében a közel­jövő kevéssé kecsegteti. Té­vedések és szándékos rossz- indulat miatt veszteségek ér­hetik. Érdekes, hogy végül egy szerelmes férfi (ez persze lehet a félj is) kapcsolatai és hírei révén juthat olyan informáci­ókhoz, melyek nagyobb anyagi hasznot hozhatnak majd. Hodnik Ildikó Gy. A londoni divathéten mutatták be Paul Frith kreációját, ezt a már jövő nyárra ajánlott lenge ruhát. Julia Biedermann A Marienhof sorozatsztárja A Tv2 hetek óta vetíti ismét a Marienhof (1994) című német ARD-családsorozatot, ami el­sősorban a nyugdíjasok egyik kedvenc sorozata, és Németor­szágban 1995 elején került elő­ször a képernyőre. A sorozat egyik igen tehet­séges és bájos szereplője az a Julia Biedermann (29), aki a sorozat forgatásakor 27 éves volt lényegében, ám egy 17 éves tinédzser (Fränzi Ginster) szerepét alakítja nagy meg­győző erővel. Egy kicsit önmagát kell is­mételnie a sorozat számos epi­zódjában, hiszen a forgatások megkezdésekor Berlinből Münchenbe kellett költöznie, s így Berlinben maradt a sze­relme (Marcel) és a „Mama” (Borgi). A filmbeli dilemmája is hasonló: megmaradjon-e mint Fränzi a szerelme (Uwe) mellett Marienhofban, avagy a divatmodell-szakmának ál­dozza az életét, amihez vi­szont tanulnia kell valahol másutt. A sztár a divatmodell- szerep elvállalása előtt szakmai szem­pontokat mérlegelt, amiről a Neue Post 1995. február 16-ai számában így nyilatkozott:- Szakmai szempontból iz­gatott, hogy ezt a szerepet el­vállaljam. Fränzi nem egy egy­szerű pimasz lány. Divatmodell akar lenni, aki alsóneműkben és fürdőruhákban akar kilibegni majd a közönség elé. Ám végül is a drogfüggőségig vezet el az életútja. Julia szerepbeli és a valós kora közötti szakadékot nem látta áthidalhatatlannak, mert hasonló szerepeket már alakított.-Ismerek olyan húszévese­ket, akik úgy viselkednek, mint egy hatvanéves ... És vannak olyan hatvanévesek, akik olyan vonzóak, mint a húszévesek - nyilatkozta a forgatások idején Julia, aki a berlini „apartmani magányát” egy maci társaságá­ban próbálta elfeledni. De min­dennap telefonált a szerelmé­nek és a „Mamá”-nak, akivel 1994 nyarán az amerikai Vad­nyugatot is keresztül-kasul be­utazta. Az átértékelt Casanova A XVni. században élt itáliai Giacomo Casanovát (1725- 1798) a kultúrtörténet legna­gyobb nőcsábászaként ismerik, pedig mint a jeles belga pszi­choanalitikus, dr. Lydia Elem kutatásai alapján bebizonyí­totta, soha nem használta ki a nőket. Éppen ellenkezőleg, a derék velencei - akinek a hosz- szú évtizedek alatt mindössze 132 szeretője volt - nagy tiszte­lője volt a női nemnek. Lelki­ekben kifejezetten feminin lény volt, olyannyira, hogy szívesen viselt női ruhákat, ezért aztán nagyon érezte, tudta, hogy mi az, amire a nőknek igazán szükségük van. Egyetlen szere­tőjét sem csalta meg, mi több, el sem hagyta őket, az elválás - modem kifejezéssel élve - mindig közös megegyezéssel jött létre. Basinger megkopaszodott Az L. A. Confidental című krimi szó szerint bajt hozott Kim Basinger fejére, aki a film­ben vállalt szerepe miatt meg­kopaszodott. A 43 esztendős sztár egy prostituáltat játszott volna, és ehhez ki kellett hidro- géneztetnie a haját. A stáb fod­rásza valami vegyszert öntött Basinger hajára, amitől fejbőre rettenetesen égni kezdett, más­napra a fején nagy kiütések je­lentek meg, és marokszámra hullott a haja. A szép Kim át­meneti kopaszság után már rö­vid bubifrizurát viselhet. SZÓKIRAKÓ Rejtvényünk megfejtése az alábbiakban megadott szavak megfelelő helyre történő beí­rásával lehetséges. A szavak helyét meghatározza részben a betűszám, másrészt a ke­resztező szóval (vagy szavak­kal) közös betű(k). Á számo­zott négyzetekbe kerülő betű­ket számsorrendben össze­rakva egy értelmes szót kell kapni, me­lyet küldjön el le­velezőlapon cí­münkre: Új Dunán­túli Napló 7601 Pécs, Pf: 134. Be­küldési határidő: 1997. október 31. (péntek). 9 betűs szavak: NAPSZÁMOS, TÖLTETLEN. 7 betűs szavak: BOGARAS, DE­NEVÉR, ERET­NEK, FÉLELEM, HATÓSÁG, ILLE­TÉK, KAPCSOL, MAGAZIN. 6 betűs szavak: CSALOK, FŐ­KÖTŐ, FOHÁSZ, LASSAN, SZA- PUL, SZÖVEG, VÁNDOR, ZSE- BES. 5 betűs szavak: KAPAR, KAPOR, MAJOM, POROS, REMEK, ROMOK. Múlt heti rejtvé­nyünk helyes meg­fejtése: „DENCSHÁZA” Sorsolásunkon a szerencse Czifra Krisztinának kedve- (Mohács, Ki­rn 12.), aki nyert. E rejtvényünk megfejtői között szintén köny­vet sorsolunk ki, amely szer­kesztőségünkben vehető át. Tíz nap eltelte után, ha nem jelent­keznek érte - elküldjük postán. RÁDIÓ MELLETT JEGYZET Lazac... új-zélandi bárányborda és nyugdíjemelés... Egyszer egy úri fogadáson volt szeren­csém megjelenni, pécsi és pesti újságírókkal és persze „előke­lőségekkel”, és délelőtt - beve­zetésképpen - szendvicseket szolgáltak fel a pincérek. A Nádoros Jancsi pincérnek mondom: „A legjobb szendvi­cseket ide hozd ám, nem azok­nak ottan...” - majd meg­nyugtatott, így lesz. Aztán hozta tálcán a sok ennivalót, engem meg az idegbaj kerülge­tett: rózsaszínű akármikkel dí­szítették a szendvicseket. Szól­tam a fiúnak: „Figyelj haver. Még a legcsóróbb helyeken sem raknak cékla szeleteket a zsúrkenyérre ...” - „Az nem cékla, hanem piros lazac ...!” és elnézően mosolygott, a pesti kollégák megjegyezték: „Te melyik lapnak eszel...?”— je­lezve sárba ragadt vidéki mi­voltomat. A szendvics jó volt, a lazac főleg, jó hal íze volt. A tévében látom az észak­amerikai bamamedvéket, amint az ívásra Északra úszó piros la­zacokat térdig érő gyorsfolyású folyóból csak úgy kikapdossák. Én meg életemben csak egyszer ettem lazacot, azóta sem. Per­sze ezt magamnak köszönhe­tem, mert már hozzászoktam a kissé pórias dödölléhez (gáni- cához), vagy mondjuk a slam- buchoz. Tudják mi az a slam- buc? Öhöm. És mi az öhöm? Hát slambuc, afféle alföldi pásztorkaja, a sültszalonna zsír­jában rózsaszínűre pirítják a nyers, száraz csuszatésztát, majd krumplit raknak rá, piros- paprikával megszólják, és egy kevés vízzel megfőzik a szabad tűzön. Keverni nem szabad, csak ráncigálni a bográcsot, akár a halászlénél. Egyszer egy belvárosi jó kis étteremben a slambucról vitatkoztunk, kihív­tuk az ifjú, fölöttébb csinos szakácsnőt, hogy döntse el a vi­tát magyar ételekről. Kérdem tőle: .Juditka, ismeri a slambu- cot?” Összerántotta a szemöl­dökét: „Nekem vőlegényem van ...!”- majd visszavonult a konyhába. E fentieket azért mesélem most el, mert elhatároztam: szakítok a nagy-magyar-zsíros ételekkel. Enni persze kell va­lamit, és a hazai menü elkészí­téséhez komoly segítséget kap­tam kedvenc országos lapom heti magazinjából. Ebben min­den van, mondjuk: a kanadai Ann Boehlke kisasszonyról, akinek menyasszonyi uszálya hetven centi híján nyolcvan mé­ter, a híres amerikai filmszí­nészről, Hamson Fordról, aki kijelentette az újságíróknak, hogy nem akar elnöke lenni ha­zájának. Hanem aztán követ­keznek magyar olvasóknak - és nyugdíjasoknak! - ajánlott éte­lek receptjei. Például lazac­pisztráng (piros!), gyömbéres salátával. Ez könnyű szombati ebéd lehetne, vacsorára mond­juk homárkrémleves zöldsé­gekkel, „tésztapalásttal”. Ko­molyan. Négy személynek ele­gendő egyetlen homár. Bizto­san nem jó, de hát ne válogas­son az ember... Vasárnap tízóraira, mire a gyerek és apuka fölébred, nagyszerű étek tálalható: roston sült libamájcsíkok, kerti füvek­kel illatosítva. Délben a szokásos rántott hús, vagy pörkölt helyett - ezek tudvalevőleg sok koleszterint tartalmaznak - elkészíthető a „borókapálinkával flambirozott szarvasérem vargányagombá­val és áfonyával”. Öt személyre - egy evésre - 90 deka kicson­tozott szarvasgerinc szükséges. Nem rossz ajánlat népünknek, mondjuk vacsorára az új-zé­landi bárányborda, fokhagyma dzsemmel, zöld mezőben. Fe­jenként 2-3 báránykarajt ada­golnak. Hát ezt végigolvasom. Az utolsó mondat utal arra, mi­ért „zöld mezőben”. Azért, mert kizárólag az idénynek megfelelően bazsalikomos cukkini, angol paraj(?) és vajas kelbimbó a köret: ezektől zöld, ami utal a szigetország zöld jellegére. Hát fene tudja ... Na, de ne szőrözzünk. E fenti étkeket a nyugdíjas is elfo­gyaszthatja, persze csak jövőre, amire a 19 százalékos nyugdíj- emelést a Gyula beígérte.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents