Új Dunántúli Napló, 1997. október (8. évfolyam, 269-298 szám)

1997-10-20 / 288. szám

1997. október 20., hétfő Háttér - Riport Dünántúli Napló 9 Hetvenöt éves a gumicukor-maci Éppen háromnegyed évszá­zada,. 1922-ben fundálta ki egy fiatal német mérnök, a bonni Hans Riegel a gyü- mölcsgumi-masszából ké­szült macit. A kellemes ízű kis teremtmény gyorsabban hódított, mint Dzsingisz kán. Vilmos, a háború nyo­mán trónfosztott német csá­szár töredelmesen beval­lotta: „A gumimackó meg­édesítette a hollandiai Do- omban töltött száműzeté­semet”. Más ismert nagyságok közül Erich Kästner imádta, Maria Callas pedig mindig egy egész regimentet tartott magánál. A Riegel-cég ma is virágzik, mert a feltaláló fia, Hans junior sok ötlettel fejlesztette tovább a papa maciját. A két centiméter hosszú, két gramm súlyú csoda­lényből újabban már mes­terséges színezők nélkül ké­szül több színben naponta többszáz millió darab. Nem csoda tehát, ha a hetvenötö- dik évfordulón a Pendra- gon-kiadónál könyv jelent meg a maci szédítő karrier­jéről. Ebből tudjuk többek közt azt is, hogy sokan jö­vendölésre is használják. A műanyag zacskóban ugyanis többféle szín van, a piros szerelmet jelent, a sárga pénzt. Szkafanderek allergia ellen Más kisfiúk klassznak, me­nőnek tartanák, ha űrhajós­ruhájuk lehetne. A kétéves Ryan Richards és bátyja, a 4 éves Kyle számára ez vi­szont életfontosságú. Az északkelet-angliai Shotton- ban élő gyerekek ugyanis születésük óta napfényaller­giában szenvednek. Érzékenységük olyan mértékű, hogy nappal nem mehetnek ki a szabadba. Le­függönyözött szobájukban, az elsötétített házban múlat­ják az időt, míg rájuk nem köszönt az alkony. Ők akkor élnek igazán, amikor kortár­saik már rég alszanak. Az amerikai űrhajózási hivatal a NASA sietett a gyerekek segítségére: a mi­nap Houstonban, az asztro­nauták főhadiszállásán a fiúk átvehették a méretükre varrt szkafandereket. „Gyerekeimet mintha ki­cserélték volna! Végre együtt játszhatnak kortársa­ikkal, nappal is kimozdulha­tunk otthonról” - örvende­zik az anya. Pé béjásibjé trébu szé ázsut! Hol van már a Bárdos-erdő! A kunyhó a fák alatt! És hol van már Apa, a még tényleges ci­gányember, aki asszonyával ebben a putriban élt, s született nekik négy gyermekük. Három fiú, egy lány. Azt mondja Ró- zsika, tudott ő fegyelmet tartani fiútestvérei között is, „Pedig verekedősek voltak”! ,yAki el akar érni valamit az életben, amögé odaállunk” Szép asszony. Halványan barna bőre, élettel mindig teli szeme, apró termete, villanó foga, fürgesége annak idején feltűnt Janinak is. Hat évig ud­varolt a lánynak, amikor végre a kezét adta. Ki ne ismerné a baranyai beás cigányok közül Ignácz Já­nosnál? Csuda tudja, honnan van ennek a kis asszonynak ek­kora ereje! Alig öt év alatt el­érte, hogy több ormánsági falu­ban a beás alapszervezet gazda­sági munkája révén önellátó lett. Persze, a fikció, hogy a ci­gányokkal nagyon nehéz, fel­nagyíthatja ezt az eredményt. Az azonban mégis tény, hogy ez az előrelépés, ez az akarás és szorgalom több mint 100 ember mögé teremt biztos megélhetést. Éppen most kérték a luzsokiak, segítsen eladni a megtermelt burgonyát, mert igen szépen termett. Mutat egy újabb próbálkozást, immár az ötödik faluban pályáznának a beások, hogy valamivel előbbre jussanak munkájuk révén. Gondosan fogalmazott bead­vány, részletes gazdasági szá­mításokkal, „Kedves Rózsikám, kérlek, add rá áldásodat! ”-Elvárom a tagszervezetek­től - mondja Ignáczné, s olaj­barna szemében szigor fénylik -, hogy maguk készítsék el pá­lyázataikat. A Fii Cu Női Beás Közmű­velődési Egyesület öt éve vá­lasztotta megyei elnökének. Tagja a hosszúhetényi önkor­mányzati képviselő-testületnek. Egy magánkézben lévő helyi bolt vezetőhelyettese. Két fiút neveltek fel, mindkettőnek jó szakmája van. Takaros ottho­nukat a Béke utcában több mint húsz éve építették. Szépen beszél édesanyjáról. Amikor azonban azt mondja, testvéreivel együtt kenyeret adó végzettséget szerezhettek, többes számban fogalmaz: szakmát ad­tak nekünk. Nyolcéves volt, amikor a Köves-tető alatti erdő kunyhójából a faluba költöztek. A környéken élők közül 14-en ír­ták alá a tiltakozást, ne engedjen a tanács a faluba cigányokat. Erre jól emlékszik Rózsika. Meg arra is, hogy bár édesapja sokat ivott, de mindig figyelmeztette a négy gyereket a szomszédok mi­att: maradjatok már csendben! Az emberek el is fogadták a ki­tömi akaró családot, nem telt el egy év és a legközelebbi szom­széd - aki a leghangosabban til­takozott ellenük - egész nyáron ellátta őket gyümölccsel. Volt még két eset, amikor érezte, hogy cigány volta miatt hátrányba került. Nem akarták kisfiát felvenni az óvodába, s amikor már szakképzett ember lett ez a gyerek, nem akarták fel­venni géplakatosként dolgozni, mert cigány. Egyébként Rózsika elégedett. Szereti Hosszúhetényt, szereti az itteni embereket - azok is őt s nagyon szereti a beás cigányo­kat. Mint egy aggódó pótanya, tanács és jó szó nélkül maradt neveltjeit.- Ok sem egyformák. Sok csalódás ért. Aki azonban közü­lük akat valamit, tanulni, kép­zettséget szerezni, munkával pénzt keresni, az mögé oda áll a Fii Cu Női. Márpedig a baranyai Fii Cu Női majdnem azonos Ignácz Já- nosnéval. Pontosabban, ha nem lenne egy Ignáczné ... Volt, persze hogy volt, amikor úgy érezte, elege lett. Akkor állt mellé a félje, s azt mondta: nincs más, aki csinálná! Ez igaz. Mert- mondja Rózsika - van olyan beás cigány, aki erre képes lenne- de nem akarja csinálni.- Akinek pedig nincsenek tervei, az nem juthat előbbre. „Pé béjásibjé trébu szé ázsut! ” A beásokon segíteni kell! - írja saját nyelvén note­szomba. Egyszer kért segélyt életében, amikor kisfia annyira beteg volt, hogy az orvosok há­romszor is lemondtak életéről. Csak akkor próbálkozott - nem kapott. Még keményebben kezdtek dolgozni. így fordítot­tak végül mindent jóra. M. A. Móczán Zoltán jegyzete . . — „Brassói cigány” Egyre kényesebb lett a gyom­runk. Már így rasszizmusilag. A dolog érthető is, hiszen nem szép dolog bántani a ki­sebbet, úriember, polgári de­mokrácia ilyet nem tesz. De vannak még bőven fehér fol­tok ezen a területen. Georghe Funar biztos lila fejjel ugrana fel egy magyar étterem aszta­lától, ha hallaná, amik a konyhában mennek. Kedve­sen mosolygó pincémő felve­szi a rendelést, majd a sza­kácshoz már a tömörített vál­tozat jut el. „Brassói cigány”. „Bakonyi székely”. Nem vagyok járatos a nemzetközi konyha minden zugában, de valószínű, hason­lóan mehet ez a Föld minden szegletében. Megvan minden népcsoportnak, minden föld­rajzi területnek a maga gaszt­ronómiai különlegessége, amitől olyan egyedi ízeket produkál más nemzetek, szomszéd város polgárainak ízlelőbimbóján. A paprikát előszeretettel használó konyhaművészetet szerte a világon magya- ros(ch)nak ismerik és elisme­rik. Ez az ételek nevében is gyakran tükröződik. Mint ahogy a székelykáposzta is­mert nálunk. A konyhafőnök­nek elég elkurjantania magát, „Brassói cigány”, jön a pin­cérkislány, és kiviszi á négyes asztalhoz a rendelést. Amitől a szomszéd asztal­nál mélyen elgondolkodnak, miért is túrós csuszát rendel­tek, mikor sokkal nyálcsordí- tóbb a „Brassói cigány”. Csak így, ombudsman nélkül, ko- viubival. Királylányok, hercegnők eladósorban Ki követi Krisztinát? Legalább egymilliárd nézője volt a tévéken Krisztina spa­nyol királylány esküvőjének. Vajon ki lesz a következő? Az uralkodóházak eladó­sorba jutott lányai között rangban az első Szajakó her­cegnő, Akihito japán császár 28 éves lánya. Nagyon intel­ligens, szerény, kedves hölgy, sokat olvas, operabarát. Nem lesz könnyű férjet találni a számára, mert az úrnak meg kell békélnie azzal, hogy csak felesége mögött néhány lé­péssel járhat. Beceneve Ója, hivatalosan Viktória svéd trónörökösnő, Károly Gusztáv király és Szilvia királyné szeme fénye. A 20 éves királylány keze egyelőre szabad (bár néme­lyek már összeboronálták a norvég király fiával, holott inkább a holland Willem- Alexander herceg áll szívéhez közelebb). Egyetemi tanul­mányokat folytat és közben ismerkedik az uralkodás tu­dományával is. Eljár a Ro- xette popegyüttes hangverse­nyeire, ahol persze farmerben jelenik meg. Harald norvég király és Szonja királyné lányát az alattvalók csak Lou-ként em­legetik, bár a 26 éves her­cegnő teljes neve: Martha- Louise. Nyelveket tanul az előkelő Oxfordi Egyetemen. Szereti a néptáncot és kitű­nően lovagol, a hétvégeken a londoni Hippodron diszkó rendszeres vendége. Szülei szeretnék, ha Frederik dán ki­rályfi (27) kémé meg a kezét. A bájos liechtensteini Tat­jána, a miniállam 24 éves her­cegnője mindig nagyon ele­gánsan öltözik, de kerüli a fényűzést. Legkedvesebb idő­töltése a hegymászás és a sí­zés. Mivel a hercegség „trón­örököse” Tatjána bátyja, Alois herceg (28), a húg szá­mára rangjához méltó, elő­kelő személyiséget illenék ta­lálni. Európa egyik legjobb par­tija Fleur von Württemberg (19), hercegnő, aki mögött nincs trón, de még fejedelem­ség sem. Van viszont mérhe­tetlen vagyon: erdők, álom­szép kastélyok, és sok milliós bankbetét. Az altshauseni ro­kokó kastélyban él és az elő­kelő társadalom kedvelt sze­mélyisége. Bismarck, a vaskancellár dédunokája, a mandulaszemű vad szépség, Vanessa grófnő (26) is eladósorba került. Po­rosz hagyományok szerint nevelték. Nagyon gazdag, szállodák, erdők, gyógyfor­rás, ingatlanok vannak a ne­vére írva. Ettől függetlenül polgári férjet is elviselne, bár a végső szót a Bismarck csa­ládban a rangidős apa, Ferdi­nand gróf mondja majd ki. Mi lesz a Ewing családdal? Minden sorozat véget ér egy­szer. Nem kivétel ez alól a Dal­las sem. A néző fájó szívvel ugyan, de kénytelen búcsút venni kedvenceitől, pedig már szinte családtagnak számított Jockey, Bobby, Pamela és a többi Ewing. Egyiket szerette, a másikat utálta az ember, de úgy érezte, hogy mindegyikkel személyes kapcsolata lett. Minden idők egyik legsike­resebb televíziós szappanope­rája sok tekintetben úttörőnek bizonyult. Minőségi ugrást je­lentett - először alkalmaztak játékfilmes eszközöket a tele­vízióban. Mind a kiállítását, mind a megoldását tekintve az alkotók szétfeszítették a ko­rábban megszokott, képernyő szabta korlátokat. Ez volt az első olyan soro­zat, amely a szupergazdagok álomvilágában, valódi luxus környezetben játszódott. Való­jában ebben is rejlett a vonz­ereje, hiszen miközben ez a vi­lág sokak számára egyszerűen elérhetetlen, a néző meggyő­ződhetett arról, hogy az anyagi jólét nem jelent feltétlen szel­lemi, érzelmi gazdagságot is. Minden színész álma ilyen sorozatban szerepeim. Hatal­mas népszerűséget, biztos anyagiakat, ugródeszkát jelent az igazi filmkarrier felé vezető úton. Mégis, nagyon kevesen tudják valóra váltani elképze­lésüket. Mert sok színész szá­mára mindez csak aranyka­litka, olyan skatulya, amelyből képtelen kitömi. Az első ilyen jelek a második-harmadik évadban szoktak jelentkezni. A Dallast is végigkísérte mindez, elég legyen csak az egyik kulcsszereplőt, a Böbbyt ala­kító Patrick Duffyt, Victoria Principalt (Pamela) és Char­lene Tiltont (Lucy) említeni. Amerikában tévé-, illetve mozisztámak lenni két külön fogalom. Örvendjen bármilyen népszerűségnek is valaki a képernyőn, az még nem jelenti, hogy a moziba is tódul filmjére a nép. A Dallas-sztárok közül egyedül csak a Jennát játszó Priscilla Presleynek sikerült megkapaszkodnia a vásznon. A többiek képtelenek voltak túllépni az árnyékukon, leg­jobb esetben is csak újabb so­rozatokban kaptak kisebb-na­gyobb szerepet. Az ügyesebbje (Victoria Principal, Linda Gray) saját produceri társasá­got alapított. Az igazi nagy­ágyúk azonban, mint Larry Hagman, Ken Kercheval, Steve Kanaly, jószerivel telje­sen eltűntek a színről. Legföl­jebb csak valamilyen botrány, alkoholizmus, betegség kap­csán olvashat róluk az ember. A sors olykor nagyon kemé­nyen bánik az egykori kedven­cekkel. Az alkotók is hiába hagyták nyitva a sorozat végét, az esetleges folytatáshoz az idő végleg bebomlt a Dallas fölött. A tévénézők új generációja már egészen másfajta izga­lomra vágyik, a Melrose Place, az X-akták és a Vészhelyzet érdekli. A sokak által szeretett család

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents