Új Dunántúli Napló, 1997. október (8. évfolyam, 269-298 szám)
1997-10-18 / 286. szám
10 Dtinántúli Napló Kultúra - Művelődés 1997. október 18., szombat A kígyó és az ő farka Bemutató a Pécsi Nemzeti Színház Kamaraszínházában Színház az egész világ. Alaköltés és alakoskodás. Illúzió és valóság örökös helycseréje, hogy eggyé váljanak szétbo- gozhatatlanul. Rengi Ahlfors- nak, a Helsinki Svéd Színház volt vezetőjének a napokban a Pécsi Nemzeti Színház Kamaraszínházában bemutatott Színházkomédiája erről a helycseréről, az illúzió-csinálás és köznapi valóság komikus karamboljáról szól. Arról, hogy a Nagy Közhely a visszájáról is igaz. Annyi „torzulással”, hogy Ahlfors valósága a függönyök mögül kandikál elő. A pódiumon komédiával, színészekkel foglalkozni Schnitzler, Pirandello vagy Molnár Ferenc után szabadon - ismét divat lett. Ahlforsnak pedig, akinek a felesége is rendező, ez a világa. A mű fordítójának és rendezőjének, Márton Andrásnak pedig kapóra jöhetett nyughatatlan, kísérletező kedvét olyan darabban próbára tenni, amelynek már a keretjátéka is kísérleti helyzetet imitál, s amelyben a színház pőrén, már-már ontológiai tényként tételeződik. Egy darab banális próbáját követhetjük nyomon, abban a színésszé válás próbáját is; a „határidős” író hisztériáit, akinek a mondatait ostobácska kis becsvágy költi át; a rendezőnő kételkedését, aki, munkája értelmén rágódva, logikusan kérdőjelezi meg a saját tapsába szédült közönség ítélőképességét. A darab, ha Ahlforsot jól értem, az emberi kapcsolatok - s e viszonyt megteremtő gesz- tusaink-szavaink - próbája is. Színpadon innen és túl. A filozofikus fricskákból, kiszólásokból összerakható a színészi mesterség ars poétikája is. Könnyeden vannak odavetve, ízesülve a gesztusokkal, gyakran karikírozva azokat. A játék dinamikusan pörög, de az igazi szakmai bravúr az, amikor a werk-színház izzadtságos gyötrelmeit, ügyetlenkedéseit eljátszva a komédiásnak egyszer csak ki kell esnie a szerepéből, s vissza kell zuhannia a másik, a függöny mögötti valóságba. Kár, hogy néhány epizód hosz- szúra sikeredett. Jónásné a Thália templomába ájtatosan lépő amatőr színész. A külvilág követeként a darab egyik kulcsfigurája. Unger Pálma finom érzékkel alakítja az olvatag amatőrt, aki elszántságában erős, rajongásában kritikátlan. Az egész keseredett művi világ öntudatlan ellenpontját, a problémátlanok, a Hawai rózsájával is kiengesz- telhetők világát képviseli szervilis gesztusaival, kínált kávéival, rendületlen mosolyával. Kellemes színfolt Bukszár Márta játéka is az elvirágzott, de ismét bimbózásra kész operettdívaként, s tán a legnehezebb feladat Tamás Évának jutott, aki a becsvágyában sértett színésztanonc szerepét oldotta meg egyelőre fáradtság nélkül. Nagyvonalúan komédiázik Fii- lár István egzaltált íróként, és Bajomi Nagy György is a güzü, de tehetségtelen színész alakját öltve: maga a köznapiság a színen végigtolt biciklijével, három gyerekével és naiv bérharcával a nála tehetségesebb sztár ellen. Ez utóbbi szerepben Németh Jánosnak különösebb árnyalásra nincs lehetősége, s az ügyelő megformálása Krum Adámtól sem követel többet. Sajátos a rendezőnő alakja. Töreky Zsuzsa határozott arcélű rendezőnője kohéziós erő, a megkettőzött játék egészének intellektuális erőközpontja, Jónásné tartalmi ellenpontja. Határozottságával afféle bíró is, aki, ha kell, segít, ha kell, háttérben marad. B. R. Matild szerepében Töreky Zsuzsa látható fotó: müller andrea Magyarul magyarán Dohányozni vagy dohányoznom tilos? A kérdésföltevés önmagában is minősít. Elismerést érdemel az a mérnök-programozó, aki a Meg kell dicsérnélek - Vajon szükséges-e vigasztalnálak? - Végre sikerült legyőznélek! - mondatok helyessége felől érdeklődik. Pontosabban azt kérdezi, hogy miért nem helyesek. A főnévi igenévnek nevezett szófajból kell kiindulni. Könnyen fölismerjük, mert a -ni képzővel minden igéből megalkotható: olvas-ni, ír-ni, tanul-ni. A főnévi igenév az igéhez és a névszóhoz hasonlóan ragozható a következőképpen: tudnom, tudnod, tudnia; tudnunk, tudnotok, tudniuk (tudniok). Főképp a kell, lehet, illik, enged, sikerül, fáj, van, nincs, lesz típusú igék, továbbá a hiba, bűn, szabad, vétek, jó, rossz, érdemes, szükséges, fölösleges típusú névszói állítmány alanyául használt főnévi igenevet szokás így toldalékolni az igenévhez értett cselekvő alanynak tömör kifejezésére, amikor határozottan akarunk utalni a cselekvő, ún. logikai alanyra. Pl. Tanulnom kell - Fölösleges bemenned - Érdemes volt dolgoznia - Fáj ezt hallanunk - Korai még elmennetek - Kár volt előre örülniük. Ha a közlés személytelen, általános érvényű, nem kell ragozni a főnévi igenevet. Pl. Dohányozni tilos - általános érvényű, mindenkire vonatkozó rendelkezés. De ha dohányzó társaságban olyan valakit kínálnak, akire az orvos nemrég ráijesztett, az így sza- bódik: Dohányoznom tilos. Sokszor a félreértés elkerülése végett, a kétértelműséget elkerülendő, szükséges a személyragozása. Pl. A munkásoknak fizetni kell - mondatból nem világos, hogy kik kötelesek fizetni, és az sem, hogy kinek, kiknek. A megoldás: A lakásoknak fizetniük kell (ti. a munkások fizetnek) - illetve: A munkásoknak fizetnünk kell (ti. mi fizetünk). Ami az érdeklődő kérdést illeti, a példák az ige tárgyas ragozásának analógiás hatását mutatják. A tárgyas ragozás ugyanis a nyelvtani tárgy személyére utal, de csak 3. személyű tárgyra: Látom, látod, látja őt, őket. Utalhat 2. személyű tárgyra is, de csak akkor, ha az alany egyes szám 3. személyű: (én) látlak, nézlek téged, titeket. Vagyis -lak, -lek személyragot kap, de csak akkor, ha saját tárgya 2. személyű: Oda kell kísérnélek (ti. nekem téged) - Titeket is meg szabad látogatnálak? (ti. nekem titeket). Ezek az alakok ritkák, régiesek, választékosak, s ezért szokatlanok, de régóta használatosak. A tömörítő fogalmazás nyelvi eszközei. Az idegenszerűség vádja nem igazolható, tehát használatuk nem hiba. Ezért az elején idézett mondatok helyesek. Az irodalmi nyelv mégis szívesebben él helyettük a névszói személyragos alakokkal: Oda kell kísérnem téged - Titeket is meg szabad látogatnom? Rónai Béla Hírcsatorna Tárlat a Harlekinban. Pécsett, a Király utcai Harlekin Ipar- művészeti Galériában október 19-én a délutáni órákban két fővárosi iparművész, Bráda Judit bőrműves, valamint Szabó Zsuzsi textil- és ruhatervező munkáiból nyílik tárlat. A kiállítás november 9-éig, vasárnap kivételével mindennap látogatható. Balettdíj Szegedről. A napokban a Szegedi Nemzeti Színházban adták át a Philip Morris Magyar Balett Díjat, amelynek az ifjúsági díját Markovics Ágnes, a pécsi Művészeti Szakközépiskola volt növendéke nyerte el. Ä művész jelenleg a Szegedi Nemzeti Színház balett-táncosa. Lesz Kenny Garrett koncert. A hirdetőben megjelentektől eltérően nem marad el a Kenny Garrett Quartet koncertje október 27-én, hétfőn este 8 órakor a Pécsi Nemzeti Színházban. Jegyek a Nemzeti Filharmóniánál vásárolhatók. Zene az élet határán. A németországi „Pegasos” vonósnégyes ad hangversenyt „Zene az élet határán” címmel ma este 7 órakor Pécsett, a Művészetek Háza Fülep Lajos termében. A hangversenyt a koncentrációs táborokban meghalt zsidó zeneszerzők emlékének szentelik. Fellép Stefan Ottersbach (hegedű), Meike Brandenbusch (hegedű), Stefan Mang (brácsa) és Theo Bross (cselló). Kollégium - Grastyán Endre nevével Az elitképzés feladatát látná el az a kollégium, amelynek tervei most formálódnak a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen. Az elképzeléseket dr. Tóth József rektor, egyetemi tanár osztotta meg olvasóinkkal:- Ismét és joggal előtérbe kerülnek az elitképzési formák a felsőoktatásban, ahol világszerte jellemző a tömeges képzés. Nem adhatjuk fel annak lehetőségét, hogy aki képes és aki akar, több tudáshoz juthasson. Ezt a célt szolgálták valaha a magyar egyetemi rendszerben is az Eötvös, a Györffy vagy akár a később más célok érdekében létrejött népi kollégiumok. Olyan intézmények, amelyekben bizonyos feltételek jobbak, mint másutt, ahol mentorként idősebb, tapasztaltabb oktatók is részt vesznek a mindennapi munkában. Debrecenben, Szegeden minisztériumi támogatással már nyílt ilyen intézmény. A pécsi egyetemet sokarcúsága szinte készteti erre a lépésre.-Hogyan esett a választás Grastyán Endre nevére?- Grastyán professzor univerzális tudósegyéniség volt. Számára a tudomány nem ismert határokat, a kutatás számára játék volt, gyönyörűség. Ragyogó előadásain magával ragadta a hallgatókat azon az úton, amit maga jelölt ki. Az általam ismert pécsi személyiségek közül Grastyán Endre a legméltóbb arra, hogy nevet adjon e kollégiumnak, ahol terveink szerint együtt lennének orvosok, bölcsészek, természet- tudományi kar, jogászok, művészek, közgazdászok. Ma egyre kevesebb dologról kell egyre többet tudni. Ugyanakkor érzékelhető, hogy a hozzá hasonló teljességet megcélzó, szintézist teremtő szellemek e kor igazi képviselői.-Milyen pénzeszközök szükségesek e tervekhez?- Pályáznunk kell, tízmilliós nagyságrendben, meglévő épület, helyiség, felszerelés hasznosítására, kezdő lépésként, néhány tucat ember megfelelő elhelyezéséhez. A működtetést már nekünk kell kigazdálkodni.- Nem tart-e mást fontosabbnak az egyetem?- Valószínűleg lesz ellenzéke a hallgatók között is az elitképzésnek. Nyilvánossá kell tenni a pályázatok elbírálását, nyitottá az egész rendszert. Nem élethossziglan kap helyet, aki bekerült oda, hanem folytonosan meg kell újítania a jogosultságát.- Dél-Dunántúlt egyelőre elkerüli a tőke, elkerülik a fejlesztések. Hogyan mozdíthat ezen az elitképzés?- Biztos vagyok benne, ha ezt a kollégiumot elindítjuk, rámozdul a magántőke és az önkormányzati szféra is. Ide- küldi a felbukkanó kiváló fiatalokat, és megadja a forrást a képzésükhöz, hiszen majdani saját szakembereit segítheti. Gállos Orsolya Futnak a képek Filmjegyzet Párizs visszavág Nézzétek, telt ház van, mondja Bruce Willis. Vachel Lindsay jeles amerikai költő 1915-ben publikált könyvében, A mozgókép művészetében, amely az akkor még vadonatúj művészeti ág első esztétikai kézikönyvének tekinthető, a film három típusát különítette el: a cselekményes, a bensőséges és a látványos filmet. Lényegében ma sem tudunk e téren ennél többet mondani. Különösen a harmadik, a „látványosának nevezett mozgóképfajta létezésének észlelése és leírása lep meg bennünket, s tűnik prófétikusnak. Hiszen akkor még nem készült el Griffith Türelmetlenség-e sem, s hol volt még a Csillagok háborúja! Igaz, Mélies már leforgatta Utazás a Holdba című Verne- adaptációját, ahol a látvány játékos trükkökkel és a szürreális képzelet felszabadult csapon- gásával társult. Erre az alapra épült a francia avantgárd film, s ezekből a gyökerekből táplálkozik most Luc Besson, mikor Párizs nevében visszavág Hollywoodnak, elkészítvén a maga csillagmoziját. Az ötödik elem-el. (Nem The Fifth Element, hanem Le cinquieme element, ezt dacosan írom le, mert bár a filmnek angol és francia kópiája is van, de ez mégiscsak francia alkotás.) Nem mintha különleges értéket képviselne, erről szó sincs. Olyan mint egy képregény, amely sémákkal dolgozik, s amelyben a beszédet és a gondolatokat a szereplők szájából, illetve fejéből kinyúló buborékokba szorítják. Luc Besson maga hívta fel a figyelmet arra, mennyire megihlették őt a műfaj olyan „szerzői”, mint Mézieres és Moebius. Vagyis a cselekménnyel és a jellemrajzzal nem szabad foglalkoznunk, mert abból csak baj származna. Be kell érnünk Bruce Willis- szel, aki nyilván „húzónév” volt Besson számára, annak ellenére, hogy egyre inkább kiöregszik szerepköréből, s a játékáról sem mondható el, hogy árnyaltabb lett az utóbbi időben. Gary Oldman és főként lan Holm jobb teljesítményt nyújt a rosszcsont Zorg, illetve a bölcs Cornelius szerepében. Milla Jovovich pedig határozottan érdekes jelenség a „tökéletes lény” szerepében, s igen szellemes kulturális utalás, hogy kissé vademberesre vette a figurát. Merthogy ennek a filmnek, ezt határozottan a javára kell írni, humora is van, ezért nem vádolható azzal, hogy a műfaj tengerentúli előzményeinek epigonja lenne, azok ugyanis meglehetősen száraz mesék voltak ebből a szempontból. Besson ellenben ironizál a scifi-formával, jobbára inkább komédiát készít a huszonvala- hányadik századról, afféle űrbohózatot. A főhős például az egyik jelenetben eléggé feltűnően karambolozik, mire megszólal az autóba épített komputer: „Bal-e-se-tet szen-ve-dett!” Vagy: egy tudós előtt megjelenik egy földönkívüli, a földönkívüliség összes elképzelhető attribútumával, a tudós rábámul, majd megkérdezi: „Maga német?” Hát ebből is látható, hogy ez a film - francia. Nagy Imre
