Új Dunántúli Napló, 1997. október (8. évfolyam, 269-298 szám)
1997-10-02 / 270. szám
6 Dünántúli Napló Hitélet 1997. október 2., csütörtök Apor Vilmos boldoggá avatása Nemzeti zarándoklatot szervez a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Kilenc vértanú és hitvalló szentté avatásának előkészületei folynak Magyarországon. Hogy mennyi ideig tarthat az előkészítő munka, azt senki sem tudja megmondani, de mint azt P. Szőke János SDP, a szentté avatások posztulátora említette, a sorban első helyen Apor Vilmos áll. Ehhez kapcsolódik a legfrissebb hír, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia magyar nemzeti zarándoklatot szervez annak alkalmából, hogy november kilencedikén II. János Pál pápa boldoggá avatja az egykori győri megyés püspököt a Szent Péter Bazilikában. Apor Vilmos 1982. február 29-én született Segesváron, sokgyermekes családban. Édesapja korán meghalt, neveltetését jórészt mélyen vallásos édesanyjának köszönhette. A papi hivatás elég korán jelentkezett nála, és ettől a szándékától soha sem tért el. A középiskola befejezése előtt azt kérte édesanyjától karácsonyi ajándékként, hogy beléphessen a szemináriumba. Innsbruckban 1910-ben kezdte meg tanulmányait, s 1915-ben szentelték pappá a nagyváradi egyházmegye számára, ahol nagybátyja, Széchenyi Miklós volt a püspök. Első káptalani helye Gyula volt, néhány hónapi megszakítással - katonai vonaton is szolgált. Gyulai, 23 évig tartó plébánossága idején fontos történelmi és egyházi események tanúja lehetett, amelyben ott volt Trianon, a II. világháború kitörése, illetve az 1938. évi Eucharisztikus Kongresszus. 1941 februárjában XII. Pius pápa győri püspökké nevezte ki, ahol az egyházmegye 72. főpásztoraként március 2-án kezdte meg szolgálatát. Ajtaja mindenki előtt nyitva állt, s a krisztusi szeretetet sugározta magából. Szelíden és alázatosan. Ha kellett, bátran kiállt az igazság mellett, és védelmére kelt a leggyengébbeknek. Őértük áldozta életét 1945 nagypéntekén, amikor a női tisztaságot védelmezve érte a halálos golyó. Apor Vilmosban együtt voltak mindazon erények, melyek nincsenek időhöz, helyhez kötve. Nemesi származású volt. Mélyen a szívén viselte a legszegényebbek sorsát, s igazságérzete nem engedte az alapvető emberi jogok sárba tiprását. K. F. Szeretet és szolgálat Tízéves a kertvárosi Szent Erzsébet plébánia karitatív szolgálata Egyre többen vannak, akik vagy saját hibájukból vagy önhibájukon kívül mások támogatására szorulnak. S egyre nehezebb e torokszorító világban megfelelően helytállni a szeretet frontján. Ismerni, érteni Templomba lépünk. Egy házba, amely Istené, ahol Ő fogad és lát minket vendégül. Viselkedjünk úgy tehát, mintha fogadásra érkeznénk, és fejezzük ki tiszteletünket a hely és a vendéglátó iránt. Úgy, ahogy általában egy fogadáson illik. Először is legyünk csendben, de legalább beszéljünk halkan. Öltözzünk fel rendesen! A kihívó „darabokat” kerüljük! A rövid szoknya, nadrág, kivágott felső, rikító szín nem a templomba való. A belépés után ne járkáljunk össze-vissza. Álljunk meg és nézzünk körül, merre szabad menni. A hívők térdhajtással és keresztvetéssel köszöntik a „Vendéglátót”. Szokás, hogy a bejáratnál a tartóban lévő szenteltvízbe bemártják jobb kezük ujjahegyét, mintegy „lemossuk” magunkról az ide vezető út porát. A keresztvetés úgy történik, hogy először a homlokunkat, mellünk közepét majd bal és jobb vállunkat érintjük. Ezek után szétnézünk, hová is érkeztünk, mit látunk, kik között vagyunk. Hogy teljesüljön vendéglátónk kívánsága: Érezzétek otthon magatokat! Rozs Szilvia Katolikus iskolák 240 katolikus közoktatási intézmény van Magyarországon, közöttük 42 óvoda, 82 általános iskola, 47 gimnázium, 8 szakközépiskola, illetve szakmunkásképző és szakiskola, 3 zeneiskola. Tíz esztendeje, éppen 1987. október 1-én alakult meg Pécsett a kertvárosi Szent Erzsébet plébánia szeretetszolgálata, amit tulajdonképpen P. Máté Péter atya és néhány tenni kész híve szorgalmazott majd hívott életre. Akkor, amikor ez még nem volt „nagyon divat”, s a rászorultak gondozásában csak az állam óhajtott részt venni. Pécsett ez volt az első egyházi karitatív szervezet. EitőI beszélgettünk Matt Jánosáéval, a Pécsi Tervező Vállalat egykori technikusával, aki azért, hogy e szolgálatot teljes erővel elláthassa, a korkedvezményes nyugdíjazást választotta. S akad is teendő, hiszen e plébánia a térség legnagyobbika, közel 60-65 ezer ember él ugyanis a Kertvárosban, köztük vagy negyvenezer katolikus. Eleinte a családlátogatást, a lellci gondozást vállalták, elbeszélgetve és vigaszt nyújtva mi ndazoknak, akiknek erre a legnagyobb szükségük volt, aztán egyre több teendővel szembesülve kiteljesedett a munkájuk. Eljárnak már a malomvölgyi szociális otthonba is. Ma míir az ápolási feladatokban, a kü lönféle gyógyeszközök megszerzésében, kölcsönzésében is sok a teendő: tolókocsik, egyéb, a közlekedést és a gyógyulást elősegítő eszközök segítik az élelmezést, ruházkodást. Mindenféle adományokat gyűjtenek. Matt Jánosné szerint igazából akkor döbbentek rá, hogy mi lyen szükség van rájuk, amikor résztvettek a nagycsaládosok felmérésében, amikor bekapcsolódtak az öngyilkosjelöltek, az életüket eldobni szándékozók lelki gondozásába, amikor a hajléktalanok segítését, fölkarolását megkezdték.-Nagyon sok olyan ember jár ide, akikről tudjuk, hogy alapvető változást sem jó szóval, sem egyébbel nem érhetünk el náluk. Tudjuk, hogy első útjuk a kocsmába vezet. De vajon megtagadhatjuk-e tőlük a segítséget? Csak azt gyógyítja az orvos, akiről kiderül, hogy nem önhibájából lett beteg? Garadnay Balázs atya, aki éppen az elmúlt hónapokban örökölte meg Máté atyától a szolgálatot, úgy fogalmazott, hogy „szinte provokálnak bennünket a szegények és a hajléktalanok, hogy segítő erőnkből mire telik”. Ügyanis a szegénység oly mértéket öltött e területen, ami néhány éve még elképzelhetetlen lett volna. Másrészt sokan élnek egyedül olyanok, akik csak arra várnak, hogy valaki rájuk nyissa az ajtót, elbeszélgessen velük. A tél közeledtével újabb kihívások elé került a szolgálat, amelynek sok önkéntes segítője és adakozója van. Az „őrs”, amelynek tagjai házról házra járva az adományokat gyűjtik (hogy továbbadhassák), szeretne egy melegedőt kialakítani, ahol forró teával, zsíros kenyérrel fogadhatják azokat a hajléktalanokat, akiket napközben „kivet” a pécsi, Gomba utcai hajléktalan szállás. Ehhez többek között az önkormányzat segítségét vájják. Másrészt - mint azt Matt Jánosné említette - újabb önkéntesek jelentkezését kérik, akik szívesen bekapcsolódnának e karitatív munkába. Egyébként a kertvárosi szeretetszolgálat asszonyai már a karácsonyra készülnek. Készítik azokat az apró ajándékokat, melyeket adventkor fognak eljuttatni a panellakások egyedülélő lakóinak. K, F. Matt Jánosné az otthonából lecsípett adománytárolóban FOTÓ: TÓTH LÁSZLÓ Árvízkárosultak Megdöbbenve olvastuk, láttuk, hallottuk a tömegtájékoztatási eszközökön keresztül, milyen katasztrófa sújtott néhány európai országot, köztük Lengyelországot. Még a TV által mutatott képek közvetítésével sem tudjuk elképzelni, mit is jelenthet az aprólékos munkával összeszedett javak elvesztése, az élet legalapvetőbb szükségleteinek teljes hiánya, és ami legszörnyűbb, szeretteink váratlan halála. A hír keserűségét még az is fokozta: némelyek kihasználva mások nyomorúságát, elkezdtek fosztogatni. Mi ez? Meg lehet-e ezt érteni? Többről van itt szó, mint árvízről, vagy inkább egy másfajta árvíz tombol, amely rosszabb, mint az előbbi? Valami elönti ezt a világot, ami már rég kiáradt a medréből, és terjed, egyre többen belefulladnak, értékek vesznek el, szeretteink halnak meg számunkra. És ez a „víz” folyik, folyik, alattomosan és hihetetlenül, ahogy a Pécsett tartózkodó lengyel gyerekek meséltek arról a másikról. Ez a „víz” sem kerül ki semmit, mindent elsodor, ami az útjába kerül: szeretetet, megértést, becsületet, barátságot, bizalmat, az adott szó erejét stb. Persze, vannak még a gáton, akik dolgoznak, akik mentik, ami még menthető, a kép nem szomorít el teljesen. Pécsett is voltak sokan, akik szívükön viselték az árvízkárosultak sorsát, nem sajnáltak pénzt, időt, hogy segítsenek. Felsorolni is nehéz lenne, de talán nem is ez a célja ennek az oldalnak: Ügyeljetek, hogy a jót ne az emberek szeme láttára tegyétek, azért, hogy lássanak benneteket, így semmi jutalom nem vár rátok mennyei Atyátoknál. (Mt 6.2) A másik „árvízkárosultak”, ha segítenek is, szeretik, ha mindenki tudja. A pénz és a hatalom hömpölyög mindenfelé, nehéz ellenállni, mert nagy a sodrása. Ha egyszer visszakerülne medrébe! Nekünk, keresztényeknek erre jobban oda kellene figyelnünk. „Én félek Istentől, hogy elhalad előttem, és nem tér vissza többé” - mondja Szent Ágoston. Persze, az Isten visszatér, de úgy kellene tennünk, mintha nem térne visz- sza. Senki sem szolgálhat két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy ragaszkodik az egyikhez, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok az Istennek is, a Mammonnak is. (Mt 6.24) A lengyel gyerekek hazamentek Wroclawba, az árvíz elmúlt, a nyomokat most takarítják. Ez a másik árvíz azonban tovább pusztít, hogy mederbe kerül-e, az rajtunk is múlik. Ne fáradjunk beletenni a jót! Bátor Péter Botond OSPPE Emlékeztető A Karitász előadássorozatot rendez a püspökkari körlevél megjelenésének első évfordulója alkalmából. Az előadások négy egymásutáni pénteken délután 5 órakor kezdődnek Pécsett, a Janus Pannonius u. 4. sz. alatt. Az első összejövetel október 3-án, pénteken lesz. Goják János professzor a kultúráról, Andrásfalvy Bertalan professzor az iskoláról tart előadást. Utána szekciókban beszélgetés. Apor Vilmos boldoggá avatási ünnepségére több magyar zarándoklat indul a Vatikánba, Pécsett erre jelentkezni lehet a Kele Pál címzetes apát vezette csoportba, a belvárosi plébánia- templomban. Útvonal: Bologna, Sienna, Róma, Loretto, Padova, Velence. (a) * A Miasszonyunk Női Kanonokrend (Notre-Dame) alapításának 400. évfordulójára emlékező ünnepségsorozatot október 10-én 11 órakor a Művészetek Házában (Pécs, Széchenyi tér 7.) nyitják meg. Ezt követően tekinthető meg a Teleki Blanka Kollégiumban az iskola múltját idéző kiállítás (Pécs, Apáca u.). A volt tanárokat, növendékeket és mindazokat, akik a zárdaiskola értékes évtizedeire hálával és szerettei emlékeznek, tisztelettel várja a rendezőség. * Süketek és nagyothallók szentmiséje a Zárda-templomban október 5-én fél 3 órakor lesz. Utána vetítés és agapé. * A Pécsi Keresztény Kör kiadványai szeptembertől minden érdeklődő számára hozzáférhetők. Érdeklődni Várbíró Péter elnöknél lehet (72/438-660). A bambergi zenetagozatos gimnázium ének- és zenekara működik közre vasárnap a belvárosi templom fél 10 órai német nyelvű szentmiséjén. * Vasárnap délután 5 órakor Garadnay Balázs Kertváros új plébánosa bemutatkozik híveinek a postavölgyi Szent László templomban tartandó szentmisén. Postavölgy a kertvárosi egyházközség fíliája. Megújuló kápolna A pécsi Térjék Tibor „birtokán” áll Bogádon a Szent Vendel kápolna, jelenleg eléggé rossz állapotban. Utoljára az 1960-as évek elején foglalkoztak vele, azóta nemcsak az ajtókat, hanem a tetőt is ellopták róla, és persze az idő is megtette a magáét.- Apáink tiszteletére - mondta lapunknak Térjék Tibor -, akik ezt a kápolnát emelték, elhatároztuk, hogy rendbe tesz- szük. A szakértő szerint 2,5 millió forint kell hozzá, ami szerencsére falubéli és pécsi támogatók jóvoltából meglenni látszik. Egyelőre állagmegóvást végzünk, hogy aztán a tél elmúltával, jövő tavasszal sokak örömére megszépüljön a kápolna. A munkában a püspökség is részt vesz. M. K. Orosháza ünnepe Orosháza városát a Tolna megyei Zomba község magyar evangélikus jobbágy népe alapította. 1744-ben az egyházpolitikai nyomás alól menekülve költöztek át az Orosháza pusztára, amelynek földbirtokosa szabad vallásgyakorlatot biztosított számukra. Itt gyorsan gyökeret vertek, és utódaik az 1900-as évek elején már hazánk legnagyobb faluját alkották. Iskolarendszere azonban fejletlen maradt. így indokolttá vált, hogy 1933-ban három állástalan ifjú diplomás tanár Orosháza község jelentős támogatásával miniszteri engedély alapján megkezdje egy gimnáziumi tanfolyam működtetését. A tanfolyam nyolc osztályának tanulói a szarvasi evangélikus gimnázium magántanulói voltak. Négy év múlva a tanulók létszáma már 200 fölé emelkedett, és ennek megfelelően a tanári kar is jelentős volt. Ez indokolta a minisztérium óhaját, hogy alakuljon át a tanfolyam nyilvános jogú gimnáziummá. Ezt a szerepet vállalta 1937 nyarán az orosházi evangélikus egyházközség. így kezdte meg működését hatvan évvel ezelőtt az első két osztállyal az új evangélikus gimnázium. Ez az iskola évről évre egy- egy osztályt vett át a tanfolyamtól, és így 1945-ben lett nyolc- osztályos és tartotta meg első érettségiztető vizsgáját. Az alapítás 60. évfordulóján, ez év szeptember 14-én tartotta meg Orosháza népe hálaadó ünnepét. Az egész napos ünnepségsorozat az orosházi nagytemplomban hálaadó isten- tisztelettel kezdődött. Iskolatörténeti előadás, kiállítás, emléktábla-leleplezés tette teljessé az ünnepet, és felcsendült az iskola egykori diákjának, Szoko- lay Sándornak erre az alkalomra írt műve is. Az ünnepre az egykori gimnázium volt tanárai és diákjai sok százan jöttek el, még külföldről, sőt tengerentúlról is. Sajnos mint egyházi iskola, a gimnázium csak tizenkét évig, az 1948-ban bekövetkezett államosításáig működött. Az államosításnak két pécsi vonatkozása is van. Az őstanfolyam három alapítójának egyike Péterfia Zoltán, aki később az orosházi evangélikus gimnázium igazgatóhelyetteseként működött, most ugyancsak az állam valláspolitikai nyomása elől menekült családostul Pécsre, és itt folytatta feleségével együtt tanári szolgálatát nyugdíjazásáig. A három alapító másika, Nagy Zoltán a tanfolyam tanáraként működött mindaddig, amíg be nem lépett a Jézus Társaság rendjébe, ő később a pécsi Pius gimnázium kedvelt tanáraként szolgált ugyancsak az iskolájuk államosításáig. Péterfia Zoltán
