Új Dunántúli Napló, 1997. október (8. évfolyam, 269-298 szám)

1997-10-12 / 280. szám

1997. október 12., vasárnap Magazin EÜhántúli Napló 7 * k _l I tit i*ti| rtfn ixjxitfo Munkahelyi kétségek Hogy mennyire háttérbe szo­rult a magánélet a munkával szemben, arra az is példa, hogy míg korábban többen az érzelmi életük gondjaira kér­ték a Kártyafaggató válaszát, mostanában inkább munkahe­lyi problémáikkal fordulnak hozzánk. Kilátás jeligéjű ol­vasónk is afelől érdeklődik, jelenlegi állása hozhat-e na­gyobb esélyeket. Annak, hogy most szeren­csétlennek érzi magát, az a fő oka, hogy nagy reményekkel kezdte meg a munkát, s most bánatosan látja, hogy nagyot csalódott a főnöknőben. Emellett titkos álmokat dé­delget egy olyan hivatásról is, melyben egyébként létező, rendkívüli érzékenységét job­ban felhasználhatja. Kellemetlenségei vannak egy kolléganőjével is, aki azonban nem csupán magától pimasz, hanem egy asszony irányítja a háttérből. Ezzel az emberrel megbeszélhetik el­lenérzéseiket. Jobban zavarja, hogy úgy érzi, kevesebb a pénze ezen a helyen, mint amennyit véle­ménye szerint munkájával ki­érdemel. Még a féltékenység is megkísértette, pedig a pénz külső okok miatt annyi, amennyi. Járjon össze a bará­taival, azokkal, akiket szeret, hogy a kedves társaság egy kis gyógyírt adjon a lelkének. Anyagi ügyeivel kapcso­latban egy nagyobb bosszú­ság is éri, amiben az borítja ki legjobban, hogy tévedés áldo­zata lett, de már nem tehet szinte semmit. A lapokból egyelőre úgy látszik, hogy új munkája, munkahelye csak akkor lenne, ha saját vállalkozást alapítana gyakorlatilag a semmiből. Va­lószínűbbnek tűnik azonban, hogy új elfoglaltsághoz egy gyermek jövetele juttatja. Nincs kizárva, hogy családi állapota úgy változik, hogy inkább háziasszonyi képessé­geire lesz majd szük­sége. Hodnik Ildikó Gy. Alexander McQueen kreáció a londoni divathéten. (Az öl­tözet felső része csak festve van a modellre.) A Baywatch „Barbie babája” Pamela Anderson- Az emberek buta szőke­ségnek tarta­nak, ami egy­értelműen elő­ítélet ... A legjobb eset­ben kellemes meglepetést okozhatok az ilyen embe­reknek - nyi­latkozta a né­met TV Movie című hetilap számára 1995 júniusában, amikor a Baywatch sztárja és pro­ducere, David Hasselhof (45) felfedezte az amerikai „ke­belcsoda” egyéb - akkor még szunnyadó A Malibu partjain szolgálatot- művészi képességeit. teljesítő vízimentők sorában Pamela Anderson (28) új szín­foltot is jelentett hét évvel ez­előtt C. J. Parker szerepében, s aligha csak a strandra „kiállí­tott” szépsége varázsolta elő a tévéfilmsorozat nézettségi mu­tatóinak meredek emelkedését. A Vancouverben érettségizett lány varázslatos arcvonásait ugyanis egy operatőr fedezte fel egy futballstadionban, amit aztán kinagyítva kivetített egy óriási vetítővászonra ... Aztán reklámozta a Labatt sörmárkát, ami anyagilag felért akkor egy lottónyereménnyel Pam szá­mára ... Ugyanis a család nem tarto­zott a milliomosok közé: az édesapja „bútorrestaurálással” foglalkozott, az édesanyja pe­dig pincémő volt. A különféle kozmetikumok, fürdőruhák, melltartók, napola­jok stb. reklámozása idején is­merkedett meg a jelenlegi fér­jével, Tommy Lee (32) rockze­nésszel, akivel aztán 1995 tava­szán házasodott össze, amit egyes német lapok akkor egy­szerűen „kamikáze-házasság- nak” tituláltak csupán. Aztán jöttek a botrányok (a viharos szerelmi életük részleteit tag­laló videokazetta „kiárusítása” stb.), majd az anyai örömök elébe néző Pam készülődése a szülésre stb. A Bunte című német hetilap 1997/16. száma beszámolt a Polinéziai-szigetekhez tartozó Bora Borára tett tavaszi utazá­sukról, ahová egyébként a Baywatch-szépségek szoktak kiruccanni a partnereikkel. A házaspár egyik kedvenc szóra­kozása az volt ott, hogy a testü­ket különféle tetovációkkal lát­tatták el - a Bora Borán töltött szép napok megörökítése em­lékeként ... Pamela a házasságáról így nyilatkozott nemrég:- Tommyval teljesen illünk egymáshoz . . . Hogy hozzá­mentem feleségül, azt a legjobb dolognak tekintem, amit eddigi életemben tettem... Hajzer Lajos Nyelvdzsungel Az angol nyelv közel félmil­lió szót tartalmaz, ezen túl további mintegy 300 000 műszaki kifejezést. Ezzel az angolok rekorderek, bár a nyelvészek szerint nem va­lószínű, hogy 60 000-nél többet használnának. A Shakespeare-kutatók szá­molása szerint a zseniális írónak is elég volt 33 000 szó. Mondjuk gyakorta, hogy az angol világnyelv. Ebből nem következik, hogy a leg­általánosabban használt. Ma egyébként a földkerekségen 5000-re tehető a beszélt nyelvek és tájszólások száma, s ebből 845 Indiából származik. Legtöbben az észak-kínai mandarint hasz­nálják, az ország népessé­géből 850 millióan. Csak ezt követi másodikként az an­gol, mint legáltalánosabb és legelterjedtebb nyelv. Nem egyszerű a betűk vi­lága sem. A legrégebbi ábécé az ugariti, ékírásos je­leit 2,5 ezer évvel ezelőtt már használták. A legősibb írott betű az O, azóta meg­őrizte formáját, hogy i. e. 1300 körül a főniciai ábé­cébe került. A leghosszabb betűsorral a kambodzsaiak dicsekedhetnek, bár a 72 jel jó részét soha sem használ­ják. A legrövidebb ábécé egy tropikus sziget lakói­nak, a rotokasoknak sajátja, csak 11 betűt használnak. Van egy „globális betű” is, ami minden nyelvben sze­repel, ez az A. M. A. Rejtvényünk megfejtése az alábbiakban megadott szavak megfelelő helyre történő beí­rásával lehetséges. A szavak helyét meghatározza részben a betűszám, másrészt a ke­resztező szóval (vagy szavak­kal) közös betű(k). A számo­zott négyzetekbe kerülő betű­ket számsorrendben össze­rakva egy értelmes szót kell kapni, me­lyet küldjön el le­velezőlapon cí­münkre: Új Dunán­túli Napló 7601 Pécs, Pf: 134. Be­küldési határidő: 1997. október 17. (péntek). 9 betűs szavak: PUHAKALAP, SZOLGÁLAT. 8 betűs szavak: ALKALMAZ, CSOMAGOL. 6 betűs szavak: KAPARÓ, KÖP­CÖS, LASSAN, TETTES. 5 betűs szavak: ALANY, ÁLARC, ÁLMOS, CIRKA, ELADÓ, ELÖNT, KERET, KÍNÁL, MALOM, MATAT, MÁSOL, MUTAT, RAGAD, SÁSKA, SIKER, SZENT, SZESZ, VAKAR. Múlt heti rejtvé­nyünk helyes meg­fejtése: „GORDIS A” Sorsolásunkon a szerencse Németh Évának (Kislippó, Kossuth u. 48.) ked­vezett, aki jénai tálat nyert. Eheti rejtvényünk megfejtői között könyvet sorsolunk ki, amely szerkesztőségünkben vehető át. Tíz nap eltelte után, ha nem je­lentkeznek érte - elküldjük pos­tán. RÁDIÓ MELLEIT JEGYZET Számvetés... évtizedek múltán Fönnállásom legkedvesebb ajándékán - a karórán - van egy picike ablak, benne a dátum, 'egyjegyű számmal, a hét végén emelke­dik kétjegyűvé -, ám emlék­szem egyjegyű életkoromra, pontosabban két esztendős évemre -, ezt később sokan vi­tatták, nem lehet ennyire visz- szaemlékezni, - pedig így van. Vidéki kisváros bérházának második emeletén laktunk, a grund a ház végén kezdődött, a „kiskúti erdő”, amelynek ret­tenthetetlen urát, a csőszt, Ge- dének hívták. Még akkor is élt, amikor későbbi májusi elsejé­ken söröztünk és virsliztünk a fák alatt. Az elemi iskola nem volt rossz, csak a nyelvtani fogal­mazást utáltam világéletemben és sejteni sem mertem, hogy hét évtized múltán is még leckét kell írnom hetente. Nem ked­veltem - enyhén szólva - a plé­bánosunkat, aki minden hittan­órán pálcával vert bennünket, annál inkább szerettük, a ké­sőbbi ifjú papot, a tisztelendő urat, aki focizott és gombozott velünk, kezét soha ránk nem emelve. „Igazi” nagy szerel­mem Diana névre hallgatott, ő volt az óvónéni, aki egyszer ha­zaküldött, mert szégyelltem neki bevallani, hogy pisilnem kell, s húsz év múlva a kávé­házban megpillantva korai ér­zelmeimet említve neki, vize­nyős szemét rámemelte: „Miért nem szóltál, hogy belém szeret­tél?!” Bérmálkozásra kaptam első karórámat, templomból haza­fele menet percenként néztem mennyi az idő, több száz kisfiú társam hasonló karlendítéssel vonult az utcán a hazai nagy ünnepi ebédekre. Elég gyorsan nőttem (csak nem eleget...), hogy a kötelező havi leventeok­tatásról felmentést kapjak, be­álltam a leventezenekarba (si­lány zenei műveltségem attól datálódik). Kezdetben én vezet­tem kantáron a nagydobot húzó pónilovat (Ibi volt a neve, is­tenbizony). Inasévek következnek egy nagy gyárban, föl akartuk akasztani az örökké verekedő­pofozkodó inasfelügyelőt, Ló­ránt urat. Amerikai fogság ti­zenhét esztendősen, következő évben haza, de még infláció van, heti fizetésem a gyárban potom másfél milliárd pengő, elég volt három kiló savanyú­káposztára, vagy négy darab citromra, ezeknek ára félna­ponként emelkedett. Aztán újságíróvá avanzsál­tam akaratom ellenére, majd pesti munkanélküliség, kirú- gatva a Néphadsereg című lap­tól „nyugatos” mivoltom miatt. Több hónapi éhezés, szakadt­ság, pesti pályaudvari alvások és kínzó, kiábrándult ténfergé- sek -, aztán Pécs, ez a bolon­dos, gyönyörű város, a Mecsek, aztán a gyümölcsvilág makran­cos királynője, a szőlő, a rossz és isteni borok, nagy-nagy ivá- szatok, hülye delíriumok. Ám az ember lassan elhasználódik, kórházak, műtétek sora, mert engem az orvosok, gyógysze­rek, tiszteletet ébresztő ápoló­nők tartanak életben a mai na­pig és még valami. A kilenc esztendeje lezajlott infarktusom megváltoztatta éle- tem-sorsom későbbi éveit. Ági nevű, kedves körzeti orvosnő érkezik hívásra egy reggelen, hívja a mentőket, közben felöl­töztet és a szükséges holmikat rakja a táskámba, még meg sem köszöntem neki, de a többi pé­csi és pesti doktornak sem, pe­dig aggódnak és óvnak és én fogadkozom, hogy csak kerül­jek haza, eldobom a cigarettát. Nem dobom el persze, akkor is szívom, amikor a parlamentet hallgatom, készül a dohányzás elleni törvény, a szigorítás, s hevesen bólogatok, milyen igaz, kell is a szigor, s ismét rá­gyújtok. Itt fentebb azt mondtam, van valami, aminek köszönhetően még életben vagyok: a népes baráti köröm, nők és férfiak, jókedélyűek, gyönyörűek, igazi emberek, akiket nagyon szere­tek. Ma vasárnap reggel van, le­megyek a vasárnapi Naplóért, a liftben megnézem az órámat: tizenkettedike van, reggel 6 óra 15 perc. Drága jó Anyám túl van a szülésen. Hetven eszten­deje éppen.

Next

/
Thumbnails
Contents