Új Dunántúli Napló, 1997. szeptember (8. évfolyam, 239-268. szám)
1997-09-06 / 244. szám
6 Dunántúli Napló Kultúra - Művelődés 1997. szeptember 6., szombat Hírcsatorna 'Budapesten a Szalon. A Budapesti Kongresszusi Központban szeptember 11- én 18 órakor nyűik a Siklósi Szalon kortárs képzőművészeti kiállítása, amelyen több mint negyven művész mutatja be munkáit. A szeptember 25-ig látogatható tárlatot Angyal Mária rendezte, megnyitja dr. Török András, a Nemzeti Kulturális Alap elnöke. Randevózó folyóiratok. Szeptember 12-én pénteken 13 órakor a Művészetek Háza Fülep Lajos termében irodalmi és művészeti lapok szerkesztői találkoznak, hogy a képzőművészeti kritikáról és a folyóiratok vizuális megjelenésének tradícióiról váltsanak szót. Fellépés a „Pöndöllyel”. Komlón, a Színház- és Hangversenyteremben szeptember 7-én 17 órakor a 25. évfordulóját ünneplő Hosz- szúhetényi Népi Együttes a hetényi öreg táncosokkal és zenészekkel, valamint a közelmúltban alakult komlói Pöndöly Néptáncegyüttessel közös műsorban lép fel. Köszöntőt mond Nádor Ru- dolfné polgármester és Bokor Béla, a Baranya Megyei Kulturális és Idegenforgalmi Központ igazgatója. Fúvósok Bensheimben. A Mohács-Palotabozsok- Somberek Ifjúsági Fúvós- zenekar Dobos József karnagy vezetésével elutazott Bensheimbe, ahol szeptember 4-től 7-ig Mohács és Bensheim testvérkapcsolatának 10. évfordulóját ünnepük meg. Teret neveznek el Mohácsról, a fúvószenekar négy alkalommal lép fel és ad koncertet a bensheimi színházban. Zongorahangverseny. Pécsett ,a Művészetek Háza Fülep Lajos termében szeptember 11-én 19 órakor Nádori Lídia neves előadóművész zongorakoncertjére kerül sor. A Szabadművelődési alapítvány és az Artis- jus Szerzői Jogvédő Hivatal által is támogatott hangversenyen Wéber Kristóf pécsi zeneszerző művei szerepelnek. Zeneóvoda. Pécsett az angol és magyar nyelvű zeneóvoda évnyitójára szeptember 9-én 17 órai kezdettel kerül sor a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Pécsi Tagozata Bartók Termében, a Mátyás király utca 15. szám alatt. Gyűrűző, förösztés, regrutáló Hármas évfordulót is ünnepelnek a hosszúhetényi táncosok, amikor a Hosszúhetényi Népi Együttes megalakulásának negyedszázados évfordulóját köszöntik. A sikerek, hazai és külföldi szereplések ára ma is a kemény munka és sok lemondás. A Mecsek lankáira települt faluban, Hosszúhetényben régi gyökerei vannak a népzenének, néptáncnak. 1932-ben az országban elsők között alakult meg a hetényi Gyöngyösbokréta, majd az 50-es évek elején egy évtizedre újjáéledt az irányított hagyományőrzés. Tízévi kényszerpihenő után 1972 októberében megalakult a Hosszúhetényi Pávakör, majd belőle a mai együttes. Kaszás János ma 72 éves. Alapítója, 20 évig vezetője volt a csapatnak. Ötgyermekes kisparaszti szülők fia volt, kántortanítóként végzett, s talán ez az eredet hozta, hogy a hagyományok őrzése, ápolása mindig is fontos volt a számára. Lakodalmas táncok- Csárdást, verbunkost táncoltunk elsősorban, és a He- tényben s a környéken ismert tréfás lakodalmas táncokat. Több műsorunk készült a gyű- rűzőről, ami a kézfogó szokásához társul, vagy a förösztés- ről, mely a templomi esküvőt követte. Ilyenkor a falukútnál az ifjú ara megmosta a férj arcát, a jóságért, a hűségért, a hóttig tartó szere te tért. Emlékezetes műsoraik sorában a tavaszváró, a regrutáló, a hetényi vígságokat bemutató is. Sikeres évtizedek Az együttes hatszor kapott Arany Minősítést, Kiváló Együttes lett, díjakat hozott el szinte minden fellépése helyszínéről, így a Duna menti Nemzetközi Folklórfesztiválról is. Jártak többek között Ausztriában, Svédországban, Franciaországban, Olaszországban, Jugoszláviában, még Algériában is. Akkoriban a munkahelyeken nem kellett rimánkodni a szabadnapokért, és a helyi áfész komoly pénzekkel támogatta az együttest. Ez mára a múlté. Pénzhez jutni nehéz, pedig kellene felújításokra, ruhára, csizmára, fellépésekre. A tagok azért továbbra is lelkesek, pedig a heti egy-egy próba és a szereplések sora nemcsak szórakozást, de kemény munkát is jelent. Gunszt Andrea fiatal óvónő most 18 éve táncol.-Az ittlét az egész életemet formálta. Közel kerültem a néphagyományokhoz, a néprajzhoz, a munkámba is beépítem az óvodában. Bertalan Éva legszebb élményei is az együtteshez kötődnek. A feloldódás érzete, a színpadon való tánc öröme vonzza, s hogy kiszakadhat a hétköznapokból egy kedves társaságba. A társai csalták a csapatba Molnár Ferencet, akinek még zenekara is van. Közeli esküvőjén természetesen az együttes ropja majd. A népi együttesnek 40 tagja van, egyharmaduk diák, de van köztük vadász, gépész, autószerelő, kereskedő, szakácsnő, pedagógus, még biztonsági őr is. Fiatalok, az átlagéletkor 15 és 45 év között mozog. Vezetőjük 5 éve már Papp János, aki 10 éve népművelőként jött a faluba. Akkor ámult el rajta, hogy itt a bálokon is verbunkolnak a fiatalok. Változó világban-Én a Baranya Táncegyüttesben kezdtem, mindig is táncoltam. A sors kegyének érzem, hogy ide kerültem. Most a csoport felfrissítésén, az együt- tesépítésen dolgozunk. Arra törekszünk, hogy a közönséget minél jobban gyönyörködtessük, ezért elkezdtük más tájegységek táncaival is színesíteni a műsorainkat. A fő feladatunk azonban megmaradt: a tánc, az ének, a népviselet hagyományainak megőrzése. Hodnik Ildikó Gv. Standokon a Jelenkor A Jelenkor szeptemberi számában Berták László valamint Kalász Márton, Villányi László, Szakács Eszter Szűcs Terézia versei olvashatók. A prózarovat többek közt Darvasi László „A könnymutatványosok legendája” című regényéből közöl újabb részletet, és beszélgetés olvasható a nyolcvanéves Szabó Magdával is. A lap két nagy összeállítása közül a pécsi Bauhausról szóló blokkot Bajkay Éva írása vezeti be „Expresszívek a Pécsi Művészkörből” címmel. Várkonyi György tanulmánya Dobrovics Péter festőről, Pandur József Gebauer Ernő templomfestészeti, Mendöl Zsuzsa Forbát Alfréd építészeti munkásságát ismerteti. Az összeállítás Forbát és Molnár Farkas születés- napi centenáriumának is szól. A másik blokk Vincze Zsuzsa a Sziget-kört elemző tanulmányával kezdődik, Monostori Imre Kerényi Károly hazai fogadtatástörténetéről, Havasréti József pécsi, egyetemi munkásságáról ír. Végül Jánossy Lajos Csapiár Vilmos „én” című regényéről, Felkai Piroska Ambrus Lajos „Szókalauz”-áról, P. Müller Péter Spiró György új esszékönyvéről közöl kritikát, Fáy Miklós Sosztakovics memoárkötetéről ír. Alkotótábori művészcserék A pécsi Művészeti Szakközépiskolához hasonló intézmény kevés van Európában. Nyugaton az ilyen típusú képzés szokatlan, ezért jönnek mindig óriási lelkesedéssel Pécsre a Fellbachi Alkalmazott Grafikai Főiskola és a heidelbergi Bunsen Gimnázium hallgatói. Az iskola 1980 óta rendez legtehetségesebb diákjainak művésztelepet, a külföldi vendégek pedig 6-8 éve járnak a nyári alkotótáborokba. Idén Bicsérden dolgozott a pécsi és a fellbachi csapat. Erdős János, az iskola festőtanára elmondta,. hogy a táborban reggeltől estig dolgoztak a gyerekek, s minden este elemezték, megbeszélték az elkészült munkákat. Kísérletképpen az egyéni alkotások mellett a résztvevők egy közös képet is létrehoztak. A két legjobb diák, Tóth Evelin és Rózsa Béla munkáiból szeptember 21-én kiállítás is nyűik a fellbachi újság támogatásával. Erdős János szerint a képzés színvonala, intenzitása és koncentráltsága a pécsi intézményben kiemelkedő, a nyugati műhelyek azonban lényegesen jobb anyagi kondíciókkal rendelkeznek. Korábban volt olyan portugál vendég, akinek a részvételre otthon kapott ösztöndíjából kitelt volna a tábor egész költségvetése. Ezért tehetik meg azt az alapos és igényes szakmai képzésért ide érkező külföldi vendégtanulók, hogy akár fél évet is maradjanak. H. I. Gy. A Harmadik Színház évada Továbbra is vállalja az értékfelmutató, értékközvetítő feladatot a Pécsi Harmadik Színház. Ez derül ki az idei évadra készült terveikből is. Szellemi próbatételt követelő, de izgalmas produkciókkal várja közönségét a Harmadik Színház. Mindjárt szeptember 22-én egy ősbemutatóval indul az évad, Spiró György Kvartett című keserű komédiájával. sejáték gyermekeknek. Ezúttal Csukás István és Darvas Ferenc „Ágacska” című zenés darabját mutatják be, N. Szabó Sándor rendezésében.- Egyéb fogadószínházi programjaink is lesznek - mondta Vincze János. - Elsősorban az alternatív színházak szereplését támogatom, de újra jön a modem táncművészetet bemutató sorozatban Bozsik Yvett társulata. Tovább működik a tavalyi évadban életre kelt, s a városi Jelenet a korábbi évek egyik sikerdarabjából, a Hallelu- jából FOTÓ: TÓTH LÁSZLÓ Ezt és az „Egy őrült naplója” című Gogol-monodrá- mát Vincze János rendezi, Edward Albee „Nem félünk a farkastól” című darabját pedig Szigethy Gábor. Az utóbbi két előadás a Veszprémi Petőfi Színházzal közös produkcióban készül. Továbbra is műsoron marad a tavalyi nagy siker, Mrozek Tangója, és „Ä gondok” című Pinter-mű. Idén is lesz hiánypótló meamatőrcsoportoknak helyet adó Szabad Színházi Műhely, illetve a Művész Örökmozgó- Huszárik mozi. Az előző évekhez hasonlóan közel 100 színházi este és ugyanennyi mozivetítés színhelye lesz a Harmadik Színház, mely azt is reméli, hogy a Szabad Színházakért létrehozott alapítványát támogatni fogja a közönség. Aki így tesz, pártolótaggá válik. Hodnik. I. Gy. Futnak a képek FILMJEGYZET A sötét kapuk.. A rémségek mechanikus ismétlődése ... Otar Joszeliani új filmje, a Bri- gantik (Les Brigands) három történetet mond el, három különböző idősíkban. Az első egy középkori fejedelem históriája, a második egy zsebtolvajból lett bolsevik diktátor életútját meséli el, ezt pedig egy napjainkban zajló polgárháború rémségei követik. Az egyik felvételen ágyút látunk egy utca kellős közepén, amelyet alkalmi tüzérek éppen elsütni készülnek. A járdán jövő-menők csoportosulnak, akik kíváncsian figyelik az eseményeket, s tanácsokat adnak a harcosoknak. Az egyik azt mondja, emeljék feljebb az ágyú csövét, akkor biztosan találni fog, a másik úgy véli, inkább alacsonyabbra kellene célozni. Aztán tüzelnek, s mindenki várakozással szemléli az eredményt. Mintha futballmeccsen lennének, s egy kapura lőtt labda útját figyelnék. Nem tudom, láttam-e ennél szomorúbb képsort mostanában. Aligha. Nem a lerombolt házak, a nyomor, a lemészárolt áldozatok látványa rendít meg igazán (persze, ez is), hanem az, hogy az emberek úgy viszonyulnak mindehhez, mintha ez lenne a világ természetes rendje, s másként nem is lehetne. Egy másik jelenetben az egyik pribék a kínzások szünetében kimegy pihenni, elfáradt a szakszerűen végzett, kemény munkában, megengedi a csapot, iszik a tenyeréből, anélkül, hogy letörölte volna véres kezét. Ehhez a látványhoz nem kellenek szavak, mint ahogy szinte az egész filmben a gesztusok jól begyakorolt nyelvén pereg a história. Olajozottan és zökkenőmentesen. Úgy látszik, Joszelianinak az a véleménye, hogy a világ csakugyan így megyen. Létünk állandósult, időtlen pokol. A brigantik örök jelene. A sötét kapuk tárva-nyitva állnak... Nincs történelem, csak a rémségek mechanikus ismétlődése pereg előttünk. Mint Griffith Türelmetlenség-ében. De ott volt megváltás, itt nincs. Lehet, hogy a részeg mozigépész felcseréli a tekercseket, mint a film keretjátékában, de ez nem számít. Mindig ugyanaz történik. Valakik kivégeznek valakiket. A Brigantik groteszk látomás. Komor fénnyel tündökölnek benne a grúz neorealizmus erényei. Abuladze könyörtelen szigora, Csheidze rezignált humánuma meg a két Sengelaja tragikomikus látásmódja. És Joszeliani jól ismert kvalitásai: a Lombhullás keserű lírája, az Énekes rigó fájdalmas fatalizmusa és A Hold kegyeltjei-nek talányos víziója. A film alcíme: VII. fejezet, talán arra utal, hogy sorrendben ez Joszeliani hetedik filmje. De az is lehet, hogy a hetedik pecsét feltörését idézi a Jelenések Könyvéből, vagy a hetedik zsoltárra céloz, amelyben a gonoszok tombolásáról beszél az énekes, és a földre tapodott ártatlan életeket siratja. Nagy Imre
