Új Dunántúli Napló, 1997. szeptember (8. évfolyam, 239-268. szám)
1997-09-04 / 242. szám
6 DUnántúli Napló Hitélet 1997. szeptember 4., csütörtök A pécsi Szent Mór Katolikus Iskolaközpont tanárai és diákjai a hét végén tartották meg tanévnyitójukat. Az 1997-98-as tanévben 330-an végzik itt tanulmányaikat az általános iskolában, a most induló nyolcosztályos gimnáziumban és a zeneiskolában. fotó: tóth l. Kérdés és válasz - Párizs üzenete „Mester, hol lakói?” Mit tanul a gyermek? Emlékeztető A Pécsi Bazilika Nagy- családos Egyesülete ma csütörtökön - 20 óra 30-kor megkezdi őszi programsorozatát a Corpus Christi kápolnában. A Pécsi Keresztény Kör lelki imahátterének növelése érdekében szeptember 8-án, szombaton délután 3 órakor tartja imaóráját, majd a szentmisét a Zárda-templomban. A kertvárosi református egyházközségnél a hittan beíratása megkezdődött és folyamatosan tart, a tanévnyitó szeptember 28-án 9 óra 30-kor lesz. A horvát nyelvű szentmisék a Zárda-templomban minden vasárnap 18 órakor kezdődnek. Ebben a hónapban, szeptember 21-én 11 órakor az Ágoston téri templom is horvát szentmisére várja a hívőket. A Lengyel Klub tagjai, a Pécsi Püspökség és a Pálos Rend megköszöni mindazok áldozatkészségét, akik az augusztusban Pécsett tartózkodó árvízkárosult lengyel gyerekeket bármi módon segítették. Máriakéménden szeptember 7-én, vasárnap tartja a pécsi egyházmegye németajkú lakossága a búcsút. A szentmise nem 10 órakor, - mint jelezték-hanem fél 11 órakor kezdődik. Együtt misézik Walter Kasper rotten- burg-stuttgarti és Mayer Mihály pécsi megyés püspök. Ha az idő engedi, a rendkívül nagy érdeklődés miatt a szabadban lesz a szertartás. A szentbeszédet Walter Kasper rottenburgi püspök mondja. 13 órakor kálváriajárás, majd litániával zárul a máriakéméndi búcsú. Máriakéménden Kisasz- szony napján, 8-án, hétfőn is lesznek szentmisék, 9.30 órakor német nyelvű, 11 órakor magyar nyelvű. Máriagyűdön jövő vasárnap, tehát 14-én tartják a búcsút. 8 órakor magyar, 9- kor horvát, 10 órakor magyar, 11 órakor német nyelvű a szentmise. A német szentmisét Kövesdi János pécsváradi plébános mutatja be és mond szentbeszédet. Autóbusz indul Fékedről, Pécsváradról, Erzsébetről, Hásságy-Olasz- ról. A jelzések szerint sokan személyautóval mennek Gyűdre. Amikor e rovat szerkesztőjétől hivatalos felkérés érkezett, hogy készítsek beszámolót a Párizsi Ifjúsági Világtalálkozó eseményeiről, az ott szerzett tg- pasztalatokról, az első reakció egy magától értetődő IGEN volt. Hiszen mindannyian alig vártuk, hogy a hazaiakkal - a legszélesebb réteggel - megoszthassuk ezt az élményt. Most, amikor a tollat fogom, hogy elkészítsem a beszámolót, első lehetőségként, vagy talán kötelességként merül fel a feladat, felsorolni a hivatalos eseményeket, az adatokat. El kellene mondani, hogy több százan utaztunk Párizsba az ország minden részéről. Márfi Gyula érsek és Balás Béla megyés püspök velünk együtt vett részt a különböző helyszíneken, a szervezett találkozókon. A párizsi találkozó - túlzás nélkül állítható - világtörténelmi esemény volt, aminek részleteit számos helyen és komolyan dokumentálják majd. Sokszor lehet majd beszélni, közösen gondolkodni az ott történtekről. Ezért a magam részéről most egy személyes élményt mondanék inkább el, egy „hétköznapi” egyszerű pillanatot szeretnék megosztani az olvasókkal. A buszban, odautazáskor és a hazafelé vezető úton is, rendszerint egymás kezébe adtuk a mikrofont, hogy megosz- szuk gondolatainkat és közösen imádkozzunk. Egyikünk, egy fiatal fiú, egyszer csak leült az első ülésre, fogta a mikrofont és így szólt: „Ide figyeljetek! Bevallom most nektek, hogy én csak Párizsba szerettem volna eljönni. Nem tudtam igazán, mi vár rám, és nagyon megijedtem mindattól a nehézségtől, ami a pápai mise helyszínén várt ránk. A tűző nap, zsúfoltság, a fáradtság, vajon mi lesz velünk? Hogy lehet ezt egyáltalán kibírni? Es akkor megjelent egy ember, II. János Pál és nyilvánvaló volt, hogy ő a leggyöngébb közöttünk. Hiszen reszkettek a kezei és a köhögéstől megcsuklott a hangja. De mégis! Ahogy beszélt és amit mondott, az volt az erő. Az mindannyiunknak erőt adott.” Valóban, ez a pár gondolat „hivatalos beszámoló” - mert tény, hogy a több mint egymillió összezsúfolt fiatalt nem kellett - nem is lehetett volna - fegyelmezni. Bár költőien hangzik, de valóság, a béke eláradt a Marsmezőn és a hatalmas Longchamp-on. A pápa arról a bátorságról adott tanúságot, amely a hitből következik. A pápa bátor, mert meghallja az Isten szavát: „Én vagyok, ne féljetek!” Ebből az éltető bátorságból szólt a világhoz a szombat estig vigilia szentmisén is: „Augusztus 24-e előestéjén nem felejthetjük el a Szent Bertalan éji fájdalmas tömegmészárlást - mondta melyre homályos okok miatt került sor Franciaország politikai és vallási történelmében. A keresztények olyan tetteket hajtottak végbe, melyeket elítél az evangélium. Ha felidézem a múltat, ezt azért teszem, mert a múlt elhajlásainak elismerése bátor tett, amely hozzásegít bennünket hitünk megerősítéséhez, ráébreszt bennünket napjaink kísértéseire és nehézségeire, és arra késztet, hogy szembenézzünk velük.” Ezek után a szavak után a hallgatóság soraiban figyelem, csodálat, érdeklődés és békesség támadt. Az esti szentmise - melyen a Szentatya az öt kontinens képviseletében jelenlévő tíz fiatalt megkeresztelt - felkészített bennünket a nagy ünnepre, a találkozó vasárnapi ünnepi szentmiséjére, melyre addigra Párizsból és Franciaország minden részéről özönlöttek az emberek, annyian, hogy talpalatnyi hely nem maradt a helyszínén, több, mint kétszázezren szorongtak a korlátokon kívül is. Párizs szkeptikusan várt bennünket. A napi politika, a mindennapok gondjai erősebbnek mutatkoztak a hívásnál - mindaddig, amíg a világ fiataljainak lelkesedése, az öröm és a gyermeki testvériség el nem árasztotta az utcákat és tereket. Krisztus köztünk volt - és ezt mindenki érezte. Az addig mérges rendőrök együtt táncoltak velünk, világi méltóságok erről beszéltek a televízió képernyőjén. Gyermeki öröm uralkodott minden nehézség ellenére. Pedig a találkozó üzenete, a Szentatya ünnepi beszéde a legnehezebb dologról szólt. Azt mondta: Isten a kereszten lakik! „Mester, hol lakói?” - ez az evangéliumban található kérdés volt a párizsi találkozó „mottója”. Erre a kérdésre vátja a választ az emberiség, hiszen a kérdés mögött az Istent kereső ember áll. Számos válasz adatik erre a kérdésre. Isten jelen van a teremtésben, Isten népében lakik, benned és bennem, keresd a föld minden népe között, ahol gyökeret eresztett - mondta a pápa. De az istenkeresés mindezen is túl vezet, az örök életre irányítja a figyelmünket, mert elvezet a szere- tethez.” A kereszt fénylő jelében Isten szerető jelenlétét láthatjátok.” - mondotta Péter mai utódja. Hermann Judit Amit tanítanak neki. Egyesek szerint azonban még azt sem, mások szerint éppen azt nem. Ami számít és hat, az a példa. Aki oktatásügyben valamit érdemben tenni tud, az az, aki példakép tud lenni. Hallom az ellenszólamot: „A tudás az tudás, a pedagógus személyétől függetlenül is. Jól néznénk ki, ha ilyen alapon állna az oktatásügyünk! A tényanyag bárki szájából, bárki közvetítésében is elsajátítandó tényanyag, azaz tudás volt, lesz és az manapság is.” A tudás ilyesfajta objektivizálása, tár- gyiasítása félő, hogy nemcsak a tantárgyat, hanem a tanerőt és a tanulót is tárgyként kezeli. Darab - darab. Éppen ez a(z egyik) baja az oktatásügynek (is). Csak informál és nem formál, csak oktat és nem nevel. Ismeretet ad és nem ad lelkiismeretet. És akkor még nem szóltunk a hittanról, vagy (régi, avítt?) tantárgymegjelöléssel szólva a hit- és erkölcstanról. Az államvezetés arra készül, hogy az ún. „hitéleti támogatást”, így pl. a hittanóradíjat megvonja az egyházaktól. (Még az előző kormánytól örökölte ezt a súlyos, az államháztartás A Magyarországi Baptista Egyház sokféle rendezvényének sorában egy sajátos, rendkívül meleg hangulatú, bensőséges családi találkozót tartottak az elmúlt hét végén - augusztus 29-e és 31-e között -, az egyház Tahiban lévő konferenciaközpontjában. Először került sor néhai Révész Sándor és felesége néhai Mártha Borbála leszármazottjainak összejövetelére. Ahogyan az illik, istentisztelettel, elcsendesülve és egymás örömére, zajosan, boldogan. Mindezek által lett gazdag e három nap. Az egyik legszámosabb magyarországi családról van szó, hiszen még a harmincas években bemerítkezett házaspárnak kilenc gyermeke volt (négyen még ma is élnek: Kálmán, Etelka, Árpád és László), s 32 unoka, 81 dédunoka és 77 ükunoka mellett a beházasuló férjek és feleségek révén ma 275 lelket számolhatunk össze azok közül, akiket a Révész-kapocs ösz- szeköt. Sokfelé élnek a család tagjai az országban, s több águkból élnek Baranyában is. egészének ezrelékekben is alig kifejezhető terhét.) Igen, kedves Szülőtársak! Fellélegezhetünk! Mert bizonyára ezt a megtakarítást valahol viszontlátjuk az iskolákban mint nyereséget.(?) Amíg azonban erre a nyereségre várunk, szeretettel ajánlom figyelmükbe az ingyenes gyülekezeti hittanoktatást. Jelentkezni lehet bármikor a 441-550-es telefonon a Pécs- kertvárosi és 314-638-as telefonon a Pécs-belvárosi illetékességű református, s a megfelelő plébániákon a katolikus gyermekeknek (szüleiknek) szeptember hónapban. Ha kap hittanpénzt a lelkész vagy a hittantanár, ha nem. Csak abból az okból, hogy nem volt és nincs más szervezet a keresz- tyén/keresztény egyházakon kívül, amely az értelmes, értékes életre való erkölcsöt (is) tanítaná. Éppen gyermekeink, és a változó-ingadozó erkölcsű államunk, társadalmunk legközvetlenebb érdekében. Többek között Pécsett, Ma- gyarbólyban és Harkányban. Azt is megtudtuk, hogy közülük többen a papi pályát választva Isten szolgálatát vállalták föl élethivatásként. A már nyugalmazott Révész László alelnökként is szolgált egy időben, s unokaöccse ifjabb Révész Árpád például a legutóbbi választásig a Magyarországi Baptista Egyház elnöke volt. A családi találkozóra külön kiadvány jelent meg, melyben mind a 275 családtagról megemlékeztek, s melyet a legújabb információkkal is kiegészítették. A komputervilág öröme: elhatározták, hogy adatbankot létesítenek a családról, melybe bekerül mágneslemezre'minden fellelhető régi felvétel és új családi fotó is. Másrészt a három nap együtt- léte után megszavazták, hogy 2000-ben ismét találkoznak, de erre meghívják a család tuzséri ágát (Szabolcs-Szatmár) is, akik e hét végén csak Révész Benjámin nyugalmazott lelki- pásztor révén képviseltették magukat Tahiban, a csodálatos családi összejövetelen. K. F. Révészék családi találkozója Tahiban A szigetvári plébániatemplomot díszítő freskóját a közelmúltban restaurálták fotó: tóth László Országos Dorffmaister-jubileum Dorffmaister István a XVIII. század legtermékenyebb dunántúli festője volt, több magánmegrendelés mellett főleg a templomok freskóit és számos oltárképet készített áldásos működése alatt. Állítólag Bécsben született 1729 körül, s halálának kétszázadik évfordulója az idei esztendőre esik. A Révai-lexikonban felsorolt munkái között megemlítik például a szigetvári plébánia- templom freskóját. A festő halálának jubileumára a szombathelyi képtárban kiállítás nyílt az elmúlt hét végén, melyet történészkonferencia előzött meg. Ezen külön előadásban foglalkozott a festő somogyi és baranyai mecénásaival a Pécsett élő és munkálkodó Boros László egyháztörténész, az egyik legismertebb hazai Dorffmaister-kutató. Tőle tudjuk egyébként, hogy bár sokféleképpen írta nevét a festő - előfordult a Dorffmeis- ter is helyesen Dorffmaister- nek írandó. Előadásában Boros László megyénkre vonatkozólag elmondotta, hogy a legelső Baranyában fellelhető oltárképeit a pécsi domonkos rend temploma számára 1771-ben Pop- pin György vikárius kezdeményezésére festette. (A Szűz Mária születését ábrázoló oltárkép ma Sásdon van.) Másrészt Baranya megyében 1781-ben kapta Dorffmaister az egyetlen világi megrendelőjétől származó megbízást, a Domolos-pusztát birtokló Hoitsy Mihálytól, a családi kápolna mennyezetének és stációképeinek elkészítését. A fehér lovon ülő és a sárkánnyal küzdő Szent György mozgalmas freskó ábrázolása ugyan 1904-ben megsemmisült, de a stációképek (olaj és vászon) közül kettőnek a sorsa ismert - pécsi magántulajdonban van - a többi vagy lappang vagy elpusztult, megsemmisült. Boros László megfogalmazta többek között azt is, hogy Dorffmaister működési területét, alkotói kifejezőeszközeinek kelléktárát azon nagy volumenű tényezők határozták meg, amelyek a XVIII. századi Közép-Európa művészetének vezető ízlését, formavilágát a következő évszázadba átvezető klasszicizmus felé terelték. K. F. A gyökértelen emberek éve Az ENSZ hivatalos felmérése szerint 125 millió ember él a Földön emigránsként, menekültként, idegen hazában. A gyökértelen emberek legjelentősebb része a földkerekség déli féltekén található, de egyetlen földrész sem kivétel ebben. Mindezek miatt - a figyelem felhívásaként - az 1997- es esztendőt az Egyházak Világtanácsának és az Európai Egyházak Konferenciájának javaslatára a gyökértelen emberek évének nevezték el. Egyben kérték az egyes államok vezetőit, hogy a menekültügy az idén különösen kiemelt helyet kapjon a megoldásra váró feladatok sorában. (a)
