Új Dunántúli Napló, 1997. szeptember (8. évfolyam, 239-268. szám)
1997-09-21 / 259. szám
6 Stühántúli Napló Magazin 1997. szeptember 21., vasárnap A mesterséges uralkodóház Diana walesi hercegnő temetési szertartásán vagy kétmilliárd ember láthatta az angol uralkodócsaládot, amelyet Windsor- házként jegyez a történelem, ősinek tűnhet a név, pedig a mostani királynő, II. Erzsébet a Windsor-dinasztiának mindössze csak a negyedik uralkodója. Mi több: ilyen dinasztiáról az I. világháború előtt nem is hallott senki, ugyanis a Windsor-ház mesterségesen született, mégpedig 1917-ben, V. György elhatározásából. Ő maga a szász-coburg-go- thai dinasztia második brit uralkodója volt. Ez a család Viktória királynő és Albert szász-coburg-gothai herceg frigyéből keletkezett. Viktória a német Hannover-ház leszármazottja, ez a nemzetség 1714 óta ült a brit trónon. Az első világháborúban, amikor Nagy-Bri- tannia hadban állt Németországgal, ezért V. György, Viktória királynő unokája a háború negyedik évében - nem kapkodta el - igen praktikus elhatározásra jutott: magát és férfi leszármazottjait „windsori hercegekké” nevezte ki, s ezáltal az uralkodóház is a nevét a Windsor kastély után kapta, amely az angol királyok vidéki székhelye. Az új dinasztia alapítóját követő VIII. Edward 1936-ban 325 napos uralkodás után lemondott. Kénytelen volt, mert a kormánnyal ellentétben rokonszenvezett a náci Németországgal és Hitlerrel, és viszonyt folytatott egy elvált amerikai asszonnyal. A közvéleménynek ez utóbbi romantikus okot tálalták. A trónra Edward öccse, azaz VI. György lépett. Utána - 1952-ben - annak leánya, II. Erzsébet vette át a jogart. 1952-ben aztán II. Erzsébet a brit történelemben példátlan rendeletet hozott: a családi név rajta keresztül leányágon is tovább öröklődik, így a Windsor- ház uralkodása a jelenlegi trónörökös, Károly trónra lépésével sem fog megszakadni. II. Erzsébet 1926. április 21- én született, és egyesek feltételezték: 60. születésnapján a királyi kötelességeket és jogokat fiára, Károly walesi hercegre ruházza át. Ám ez még a 70. születésnapja után sem történt meg. Most sok szakértő jósolja: a királyi család Diana hercegnő halálával kapcsolatos magatartása új fejezetet nyit Nagy-Bri- tannia és a Windsor-ház közös történetében. D. I. Beszántott sóhordó utak A sószállítási útvonalak legendája ma is él a Mezőföld Fejér és Tolna megyei falvaiban, ahol kun és besenyő szállások sorakoztak. Pedig a legtöbbnek már alig vehető ki a nyomvonala. Az egyikből egy darabka még felfedezhető Ánna-major- ban, amelyről az idősek azt állítják, hogy itt vitték az erdélyi kősót Fehérvárra és Ausztriába. Feltűnő benne, hogy napjainkban is szokatlanul széles, és majdnem mindenütt nyílegyenesen veszi az irányt. A Kisiókon élő Kiss Ferenc helytörténész gyerekkorától a mezőföldi sóhordó utak rejtélyével foglalkozik. Most már jóval túl a hetvenedik életévén a földrajzi nevek értelmezése, valamint az útlegendák gazdag anyaga révén bizonyítja, hogy Szegedről nemcsak a Dunán, de szárazföldön is hozták a sót Szolnok érintésével. Paks, Bölcske, Földvár, Madocsa kirakóhelyekként működtek, és kikötőiből indultak a sós kocsik Fehérváron át Győrbe és Bécsbe, a Balaton északkeleti partvidékének érintésével pedig Zircre és Pannonhalmára. A Sárvíz mentén alakultak ki az útcsapások - főként a keleti partoldal fennsíkjain, aztán Lóknál és Sárbogárdnál a Balatonnak is vették az irányt. A nép hívta ezeket Jeruzsálemi, Szentföldi és Zarándok útnak, ami nemzetközi fontosságukra utal. Kezdetben a településeken is átmentek az utak, de később a sófuvarosok, vagyis a salik - fosztogatóktól tartva - kerülték a lakott helyeket. Nem véletlen, hogy a királynői testőrséghez tartozó kun és besenyő csapatok ügyeltek az utak mentén, amiről vallanak a ma is magasodó őr-, vagy strázsahalmok. Az út mint dűlőnév napjainkban is jó pár községben használatos, így Alapon, Németkéren, Nagykarácsonyban, Sismán- don, Sárosdon, Mezőfalván. Dunaföldváron például ismert a Sóház utca. A lóki útmaradványt, amelyet rég nem használnak és erdők rejtenek, - védelemre javasolja Kiss Ferenc nyugdíjas asztalos, aki Csepel motorbiciklijével időnként bejárja kedvenc útjait. Persze mind kevesebbet motorozhat, hisz az út- emlékeket mindinkább beszántKülönös módon ünnepli egy inggyár India függetlenségének 50. évfordulóját. 50 láb hosz- szú inget készítettek, amelyet két hónapig varrtak a munkások. Nyomozás az Internet nyomán Egy 12 éves fiúcska öngyilkosságára derült fény Ausztriában - az Internet révén. A gyerek tavaly márciusban halt meg tragikus körülmények között, bűnügyi rendőrök, igazságügyi orvosszakértők egybehangzó véleménye szerint a legényke apja pisztolyával játszott, és a töltött fegyverből kirepülő golyóval szíven lőtte magát. Most újra elővették a gyerek már lezárt aktáját, mert kiderült: a fiú szexuális bűncselekmény áldozatává vált, és a sérelmére többször elkövetett megrontást nem tudta lelkileg földolgozni. A tragédia körülményeit vizsgáló Robert Lamprecht linzi igazságügyi orvosszakértő a számítógépes világhálózaton barangolt és eközben bukkant az ismerős fiúcska képeire. A gyereket megrontó férfi ugyanis video- és fényképfelvételeket is készített cselekedeteiről, ráadásul nem átallotta őket közzé tenni az Interneten. A felső-ausztriai rendőrség számítógépes szakemberek bevonásával tüstént hozzálátott a felvételek forrásának a kereséséhez. Nem sokkal később meg is találták azt a számítógépet, amelyben a 12 éves fiú képeit is tárolták. Az országos aggodalmat és felháborodást keltő gyermek-öngyilkosság körülményeinek újbóli vizsgálata közben rábukkantak a kisfiú olyan vázlataira is, amelyeken megpróbálta „kirajzolni magából” az őt ért megrázkódtatást, és megörökíteni a valószínű tettest. Ezután szállították át a Ferenc József Kórházba ... Hobbikertészeknek! Tárolási előkészületek A répának sem árt a mosás fotó: Tóth Az új álláspont kissé meghökkentő, hiszen hosszú időn át úgy tudtuk, hogy a sárgarépát, gyökeret - legfeljebb a rárakódott sártól megszabadítva — de minden különösebb tisztítás nélkül homokba rakva tehetjük el télre. Nos, a szakemberek egy része mást mond. Szerintük jobb lemosni, megszárítani ezeket a zöldségféléket, mert a fertőzött földdel együtt sok kórokozót is betárolhatunk. Természetesen mindenki saját módszerére esküszik, de ezzel együtt tény, hogy a tisztaság alapfeltétel ahhoz, hogy nagyobb mennyiségű zöldséget, gyümölcsöt halmozzunk fel a téli hónapokra. Erre legjobb hely a pince, amit az esetleges tavalyi zöldségmaradványoktól megtisztítva, alaposan kitakarítva, fertőtlenítve szabad ismét ilyen célra használni. Megteszi a meszelés, de ha réz- gálicot is keverünk a mészhez, akkor a pince falán megtapadt gombakezdemények is elpusztíthatok. A másik módszer, ha vaslapon, vagy bármilyen, e célra megfelelő edényben légköbméterenként egy kilogramm ventillált kénport elégetünk. Kisebb pincéknél elegendő lehet 8-10 kénlap elégetése, amivel ugyanezt a hatást éljük el. A begyújtást követően a pincét be kell zárni, nem maradhat bent senki, majd egy nap eltelte után alaposan ki kell szellőztetni. T. É. A szürethez kelló' eszközök, segédanyagok és a tároláshoz szükséges edények gazdag választékát kínálja a Kertbarátok Boltja, amely Pécsett, a Béri Balogh Adám u. 1. sz■ alatt található. Telefon: 313-961. (X) Főzzünk változatosan! Méltatlanul szorulnak háttérbe a különféle gyümölcsös édességek, pedig gyorsan és a hagyományos süteményeknél olcsóbban elkészíthetők. Rántott szilva. Hozzávalók: 70 deka magvaváló szilva, 10-12 deka darabos dió, 2 tojássárga, 1 deci fehérbor, 2 deci tej, 25 deka rétesliszt, a sütéshez sütőmargarin vagy olaj, a megszórásá- hoz kakaós vagy fahéjas porcukor. A megmosott, lecsu- mázott szilvát megszikkasztjuk és kimagozzuk. A mag helyére egy diógerezdet helyezünk és összenyomjuk eredeti formájára. A tojások sárgáját a tejjel, borral, csöpp sóval és a liszttel simára keverjük. Ebbe a masszába forgatjuk bele a hústűre szúrt töltött szilvát, majd a tűről a forró olajba toljuk. Szép pirosra sütjük, majd lecsepegtetve tálra tesszük és kakaós vagy fahéjas cukorral meghintve tálaljuk. Őszibarackfánk. Hozzávalók: 60 deka magvaváló őszibarack, a bundázáshoz 25 deka rétesliszt, 2 deci száraz fehérbor, 2 tojássárgája, csipetnyi só. A barackot megmossuk, kimagozzuk, a bőrét lehúzzuk és törlőpapírral leszikkasztjuk róla a nedvességet. A lisztből, tojásból a borral és csipetnyi sóval sima masszát keverünk, ebbe mártjuk bele a villára szúrt barackokat, majd forró olajban mindkét oldalon rózsaszínűre sütjük. Fahéjas cukorral megszórva tálaljuk. W. M. RÁDIÓ MELLETT Szemetek és szégyenek... Kedvenc ABC-m kedvenc pénztárosnője elé a kocsiból kipakolom a vásárolt holmit, (annyi pénzem van, mint a pelyva, valahol csak költenem kell...) óriási bevásárlószatyromat is a szalagra helyezem, megdöb- benten nézek bele: vissza nem váltható ásványvizes flakon, aztán egy nylontasakban üres halkonzervdoboz, szilvamag, három kilónyi cukkinihéj meg egyéb szemét. A lányt megnyugtatom: „Ez nem lopott holmi, hanem házi szemét, elfelejtettem bedobni a kukába ...” Elnézően mosolyog, néhány hét múlva hetven leszek, a feledékeny ség a korral jár, azt hiszem öregszem. Más is járt így, jó öreg Gyuri barátomat annak idején Lujzi asszony leküldte a házban lévő önkiszolgálóba és kezébe nyomta a szemetesvödröt is, ha már lemegy, vigye ezt is. A boltban —a pénztár előtt - csővázon henteskampókra akasztják a bevásárlószatyrokat, később a pénztárosné felkiált, mint egy idegenvezető: „Kié ez a sok tyúkbél meg a toll kedves vásárlók!?” Persze hogy a szórakozottságáról híres Gyuri barátomé. Gondolataimat különben is elfoglalja manapság a sok szemét. A mi liftünk mindig tiszta - hála a lakóknak - ám boltba menet a liftbe lépve majdnem beleléptem egy fél görögdinnye vödör méretű héjába. Ez nem eshetett ki a szemetespikszis- ből, hanem egyszerűen ide tették. Ide dobták. A buszmegállónál lévő szemetes üres, tartalmát valakik az éjjel a járdára fordították. Az utasok dühöngenek, Marika, az újságpavilonból mondja: „Megint randalíroztak éjjel a disznók, hallottam az ordítozásu- kat.” Ahogy kifelé megy az ember a város szívéből, úgy növekszik a szemétlátvány, többnyire a járdákon, vagy az úttestek szélén. Tudom, takarítják, csak nem eléggé, elképzelhető, hogy a városnak kevés a pénze ilyesmire, vagy inkább az, hogy mi, helyi polgárok egyszerűen szemetelünk. Valamikor az Uránváros járdáin egy sárga, tömzsi - azt hiszem svéd gyártmányú - motoros seprőgép szippantotta fel a mocskot, amit a korongalakú seprők föllazítottak. Nem tudom, megvannak-e még ezek a masinák. Néhány éve rozzant személyautó járta naponta a négyszázágyas és az egyetem környékét, egy fiatal férfi utánfutóba gyűjtötte a járdák szemetét, magán- vállalkozásban. Gyerekkorom kisvárosában nyári reggeleken türelmesen vártuk a szemetest, aki lovaskocsira öntögette a szeméttel teli kopott lavórokat, mosófazekakat, vödröket. A szemetesnek volt egy kolompja, olyasmi, mint amelyet a gulya élén haladó vezérbika viselt a nyakán, elkértük tőle, és a bérházak udvarára beállva, ráztuk a bádogharangot, elkésett szemetekért. Akkor mintha tisztábbak lettek volna az utcák, bár lehet, ez csak nosztalgia, a mindig szebbnek hitt ifjúkori esztendők iránt. Az egész világ szemetes, a műanyag nem rohad el, ki nem kezdi az enyészet, csak mérgezi a talajt és a levegőt. És a „handléra” ki emlékszik? Bozontos, borostás, rum- szagú hapsi járta a lépcsőházakat „Itt a handlé ...!” kiáltással hívta fel a nép figyelmét: rongyot, üveget és nyúlbőrt gyűjtött, alkalmilag még fizetett is JEGYZET érte néhány fillért. Megélt belőle. Felnőtt, lakli fiamat kérdem: „Tudod-e mi az, hogy handlé?” Soha nem hallott róla. Én lehetőleg nem szemetelek az utcán. A napokban reggel az újságért menet eldobtam a félig szívott napi, első cigarettámat. Már fizettem a pavilonnál, amikor egy jól öltözött ifjú ember megszólított: „Leejtett valamit ...” - és átnyújtotta az eldobott csikket. Nem volt haragos, csak szomorú. Amit ritkán teszek meg, most megtettem: nagyon elszégyelltem magamat. Jsí &.■»»■ a * i.
