Új Dunántúli Napló, 1997. szeptember (8. évfolyam, 239-268. szám)

1997-09-17 / 255. szám

8 Dlinántúli Napló Politikai Vitafórum 1997. szeptember 17., szerda Kié lesz a magyar föld? Falu, mezőgazdaság, föld címmel tartott sajtótájékozta­tót szeptember tizenkettedi­kén, a pécsi MDF Székházban dr. Medgyasszay László (ké­pünkön), az MDF mezőgazda- sági szakértője és Habjánecz Tibor megyei elnök. Az elnök elöljáróban elmondta, hogy Baranyában augusztus húsza­dikán kezdték meg a kor­mánykoalíció által előterjesz­tett, a termőföldről szóló tör­vényre vonatkozó módosítási javaslat elleni kampányt, és eddig mintegy tízezer aláírást gyűjtöttek össze. Dr. Medgyasszay László há­rom pontban foglalta össze az MDF álláspontját a földvitával kapcsolatban. Mint elmondta, néhány kivételtől eltekintve eddig csak magánszemélyek birtokolhattak földet, de a kor­látozás feloldásával ez a bel­földi jogi és nem jogi szemé­lyek számára is lehetővé válna. Az előterjesztésben szereplő, a földvásárlást korlátozó három feltétel valójában nem akadá­lyozza meg a külföldiek föld­höz jutását, hiszen számos le­hetőség van azok kijátszására. Ezt csak segíti, hogy a termő­föld vásárlással kapcsolatban a külföldiekre a nemzeti elbánás elvét alkalmazzák. A szakértő hangsúlyozta, hogy az előter­jesztésben foglaltak szerint nem lehet különbséget tenni magyar és külföldi gazdálkodó szervezetek között a földszer­zés szempontjából, így nyitott az út a külföldiek előtt. Az, hogy egy társaságé vagy ma­gánszemélyé a föld, a tulajdo­nosi jogok gyakorlása szem­pontjából teljesen mindegy. Dr. Medgyasszay László szerint az, hogy külföldiek termőföldhöz juthatnak Ma­gyarországon, valós veszélyt rejt magában. Egy 1994-es al­kotmánybírósági állásfoglalás indokoltnak tartotta a külföl­diek diszkriminációját, és ez a megkülönböztetés ma is indo­kolt. Az idegen tőke beáram­lása a földpiacra lehetetlenné tenné a hazai vásárlók ver­senyképességét, és kiszolgálta­tottá tenné a kisembereket. Ez a folyamat már ma is érzékel­hető, sok a spekulációs felvá­sárlás és a zsebszerződés. Aki ma nem tudja megművelni a földjét és bérbe adja, az később - ha lehetővé vá­lik - el is adja majd, első­sorban a fize­tőképesebb külföldi vá­sárlónak. A szakértő arra is felhívta a fi­gyelmet, hogy a külföldi tőke megjelenése a földpiacon gyors élelmiszerár emelkedés­sel is jár. A népszavazással kapcsolatban elhangzott, hogy két héten belül benyújtják a megfelelő számú aláírást, így minden körülmény adott lesz a kiírásra. A kormány ellenlépé­sei nem akadályozhatják meg a kezdeményezést. S. G. PÁRTHÍREK Habjánecz Tibor, a Ma­gyar Demokrata Fórum Baranya megyei elnöke ezúton meghívja a tisztelt választópolgárokat a Biz­tonság, rend, gyarapodás című előadásra. Meghívott előadó: dr. Sepsey Tamás, az MDF országgyűlési kép­viselője, az Országos Vá­lasztmány elnöke. Az elő­adás helyszíne: Nagynyá- rád, művelődési ház, idő­pontja: szeptember 18. (csü­törtök) 19 óra. (A helyszí­nen aláírásgyűjtés is lesz a külföldiek földszerzése el­len). A Munkáspárt Baranya megyei szervezetei 1997. szeptember 26-án (pénte­ken) 16-17 óráig NATO- csatlakozás ellenes politi­kai nagygyűlést tartanak Pécsett, a Széchenyi tér templom előtti részén. A rendezvény szónoka: Vajda János, a Munkáspárt országos alelnöke. 18 órá­tól autós demonstráció lesz a Lánc utca-Rákóczi út-Szabadság út-Mártírok útja-Veress Endre út-Esz- tergár Lajos út-Hajnóczy út menetvonalon, majd a Verseny utca 17. szám alatti SFOR-bázison Risto Gabrielssan ezredes, a NATO északi dandár pa­rancsnoka részére petíció átadására kerül sor. A Munkáspárt Baranya megyei koordinációs bizott­sága szeptember 19-én 14-16 óráig ingyenes jog­segélyt nyújt a Varsány u. 20. szám alatt, a kertvárosi irodájában. Páva Zoltán, az MSZP or­szággyűlési képviselője szeptember 18-án, csütör­tökön 12.30-tól 14 óráig fogadóórát tart Komlón, a polgármesteri hivatalban. Dr. Toller László ország- gyűlési képviselő, a Ma­gyar Szocialista Párt frak­cióvezető-helyettese szep­tember 19-én, pénteken, 17 órai kezdettel lakossági fó­rummal egybekötött foga­dóórát tart Gyódon, a kul- túrházban. Nagy Csaba a pécsi 11. számú választókerület ön- kormányzati képviselője fogadóórát tart 1997. szeptember 18-án csütör­tökön 16 órától a városhá­zán (Pécs, Széchenyi tér 1.). A fogadóóra témája: a Damjanich utca-Kodály Zoltán utca-Xavér utca ál­tal határolt terület részle­tes rendezési tervének ja­vaslata. A NATO nem azonos Európával Egy felmérés szerint tizen­hét éves nagy kamasza­ink követke­zetesen össze­tévesztik a NATO-t az ENSZ-szel. Ezen nem csodálkozhatunk, hiszen a ma­gyar politikai elit által kitalált „euroatlanti integráció” kifeje­zés ugyanilyen téveszmét su­gall: a NATO és csatlakozásunk szükséges feltétele az Európai Uniós csatlakozásnak. A valóságban senki sem várta el semlegessége feladását Svéd­országtól, Finnországtól és Ausztriától az EU-ba lépésük­kor. Ugyanakkor a legerősebb európai NATO-tagállam Török­országnak a közelmúltban ismét ajtót mutatott az EU. Az EU gazdasági közösség, amely csak közelítően azonos hatékonyságú és fejlettségű országokkal mű­ködhet. Ide való belépésünk még hosszú, talán évtizednél hosszabb folyamat eredménye lehet, már csak azért is, mert itt anyagi kompenzációt is kap­nunk kell, ezt pedig nem fogják elsietni. Olyan országnak nin­A globalizáció, mint korunknak - a késői modemitásnak - ural­kodó ideológiája (paradigmája) meghozta eredményét. Általánossá vált a szekulari­zált világfelfogás, az individua­lista vagy csoportérdekek kizá­rólagosságának abszolutizá­lása, az atomizált társadalom­struktúra, a pénz és az általa ki­fejezett anyagi értékek min­denhatósága. A nyugati polgári társadalom és a kapitalista pi­acgazdaság fejlődése holt­csen helye benne, ahol a politi­kai elit áldemokráciát játszik, amelynek latin-amerikanizálódó társadalmából menekülnek az emberek. A NATO-nak nincse­nek ilyen fenntartásai, és nin­csenek garanciái egy tagállama demokratikus fejlődésére. Miközben a koalíció és az el­lenzék részéről hatalmas ködösí­tés zajlik, a NATO ellenzői - akik az „érintett” területeken Somogy megyében többségben vannak - továbbra sem szólal­hatnak meg, a NATO-propa- ganda minősíti őket. Eszerint: 1. Mind pacifista és hadsereg­ellenes. A valóságban többségük szükségesnek tartja, hogy ha­zánk saját védelmére megfelelő haderővel rendelkezzék, hogy a magyar katona megkapja az illő anyagi-erkölcsi megbecsülését. Pontosan ugyanúgy, ahogy a köz nem kevésbé fontos szolgái: az egészségügy, az oktatás, a tu­domány dolgozói. Nem értik vi­szont azokat a „NATO tagság­gal járó új kihívásokat”, melye­ket „NATO-kompatibilissé” avanzsált új tábornokaink olyan előszeretettel emlegetnek. Pon­tosan hol, hogyan és mi ellen védenénk Magyarországot, Eu­rópát ...? Értékorientált társadalmat! pontra ért. Miért kergetünk dé­libábokat, s akarunk mi is a nyugati civilizációs válság és a zsákutcába jutott polgárosodás részeseivé válni? Az IKU olyan társadalmat akar felépíteni, ahol a ma már avíttnak, középkorinak tűnő ka­tegóriák, az emberi értékek - mint becsület, hűség, hazasze­2. Mindegyikük atomfegyver­pánikot kelt. Ám ma már min­denki tudja, hogy a kétpólusú vi­lág egypólusúvá válásával az atomfegyver nem jó üzlet. Sok­kal nagyobb bevételi lehetőség a fegyvergyártók részére a NATO-ba meghívott és abból kihagyott országok közt megin­duló fegyverkezési verseny, az elhúzódó nemzetiségi és társa­dalmi konfliktusok. 3. Mindegyikük a számunkra állítólag „drága” semlegességet akaija. Emlékeztetőül: 1990-ben jogilag is megszűnt a Varsói Szerződés. Immár hét éve Ma­gyarország nem tagja egy kato­nai szövetségnek sem, de nem is deklarálta semlegességét. Ugyanakkor logisztikai támoga­tást adunk a NATO-nak, katoná­ink ott vannak Boszniában, de nem hadakoznak, hanem hida­kat építenek. Ez megfelel ha­zánk és valamennyi érdekelt fél alapvető érdekeinek, és nem sérti egyetlen olyan erő érdekeit sem, amelynek módja lenne arra, hogy véres bosszút álljon a magyarságon. A NATO racioná­lis ellenzői szerint ezen a helyze­ten vétek változtatni. Kitti János Zöld Alternatíva retet, hit, tudás stb. - dominál­nak, s ezek alapján mérődik le egy ember és nem az általa lét­rehozott materiális produktum szerint. Olyan társadalmat aka­runk, ahol az elesetteket - idős, beteg, munkanélküli stb. - is emberként kezelik, azaz műkö­dik a társadalmi és kozmikus szolidaritás. Dr. Kőhalmi László Ifjúsági Kereszténydemokrata Unió országos alelnök Hazánk és a NATO Hazánk történelmi időket él, meghívták a NATO-ba és csat­lakozhat az Európai Unióhoz. A mai magyar állampolgárok olyan helyzetbe kerültek, amelybe elődeik még sohasem: eldönthetik - talán évszáza­dokra - Magyarország jövendő sorsát. így körültekintő, meg­fontolt álláspontot kell min­denkinek képviselnie, elsősor­ban az észérvekre és nem az ér­zelmekre alapozva — legalábbis ez lenne kívánatos. Éppen ezért a kormányzatnak, illetve mind­azoknak - így például az ellen­zéki pártoknak is - akik európai kapcsolataik folytán konkrét in­formációval rendelkeznek a NATO-tagság feltételeiről és következményeiről, azt közzé kellene tenniük, akár pozitív, akár negatív a dolog. Dióhéjban a konkrétumok­ról: Magyarország a hadak or­szágúján terül el, aki ismeri történelmünket az jól tudja ezt. Kis ország lévén, melynek gaz­dasága sem túl erős, komolyabb katonai potenciállal nem ren­delkezünk és nem is fogunk rendelkezni soha. A szövetségi forma nagyobb biztonságot ad, az esetleges fe­nyegetettséggel szemben mint a semlegesség, ráadásul ez utóbbi a nagyhatalmak garanciái nél­kül semmit sem ér - láthattuk ezt a hajdani Jugoszlávia példá­ján is. A NATO-hoz tartozás esetén a hadsereg létszáma és a fegyverzet költségei is csök­kenthetők. A NATO legalább annyira demokratikusan fel­épülő politikai szervezet, mint amennyire katonai szövetség. Mindezek alapján a szövet­ségbe történő belépés hazánk elsőrendű érdeke. Ezt vallja ma elméletileg minden parlamenti párt. Mégis komoly viták forrá­sává vált a csatlakozás. A vita sarokpontja az ügydöntő vagy a véleménynyilvánító népszava­zási mód volt. A kormány azért akart véle­ménynyilvánító népszavazást, mert katonai és nemzetbizton­sági kérdésekről lévén szó, egy sereg információ nem hozható nyilvánosságra. A parlamenti képviselőkre maradt volna a tényleges döntés, akik felesküd­tek a titoktartásra, így ennél fogva hozzájuthatnak az infor­mációk teljes köréhez, dönté­süket ennek és a népszavazás eredményének tudatában az összes lehetséges körülmény Magyarország jövője Sorsforduló előtt állunk Van egy megcsonkított, lélek- számban fogyó nemzet, melynek határait magyarok veszik körül. A jelen körül­ményei között olyan sorsfor­duló előtt állunk, mint ezer- egynéhány évvel ezelőtt vol­tak a honfoglaló magyarok. A különbség annyi, hogy ma, egy bonyolult társadalmi rendszerben élünk, egy fejlett civilizáció közepén. Az integ­ráció ma is elkerülhetetlen. Nincs más út nemzetünk fel- emelkedéséhez, mint ezt a nem könnyű utat nagy böl­csességgel, erős akarattal, he­lyes kompromisszum-kész­séggel, a biztos siker remé­nyében végigjárni. Jó tudni, hogy barátok, segítő kezek várnak és nem ellenségek. Mit kell tennünk a bizton­ságos jövő érdekében? Mint a honfoglaló magyaroknak, ne­künk is meg kell szüntetni a „kalandozásokat”, melyek a nemzet pusztulásához vezet­nek. Új értékrendet kell kiala­kítani, amely európai és ma­gyar. Sziklára kell építeni há­zunkat és nem homokra. A személy, a közösségek, a nemzet, a társadalom, a poli­tika, a kultúra, a gazdaság egyformán biztos alapjai er­kölcsiek és így fogalmazha­tók meg egyszerű szavakban: - perszonalitás, szolidaritás, szubszidiaritás, karitász, öko­szociális piacgazdaság, de­mokrácia, egyenlőség, testvé­riség. Ma sem mondhatunk mást, mint amit Széchenyi István mondott: a népszerű politika nem helyes. Nekünk is vál­lalnunk kell a népszerűtlen politikát a „keskeny utat”, hogy jövőnk szebb, orszá­gunk lakhatóbb legyen. Sok­színű, igen bonyolult társa­dalmunkban nem könnyű az eligazodás. Az információk, reklámok sokasága szédít bennünket és csak sodró­dunk, ha nincs elvünk és nin­csen célunk. Monostori Antal Haladás Mozgalom NYÍLT LEVÉL Semjén Zsolt úrnak, a KDNP egyik alelnökének! Tisztelt Uram! Most, hogy a Keresztény Orvosok Magyaror­szági Társasága a konferenciáját tartja, újból élesen felmerül az élet védelmének kérdése Magyarországon, a kezdetektől (mé­hen belüli élet) a befejezésig (jó halál kérdése). Úgy gondoljuk az élet kezdetének védelme kapcsán, milyen jó lenne, ha Ön fi­gyelmeztetné Suiján László ex-miniszter, ex-pártelnök urat, szörnyű, égbekiáltó bűnére, amelyet ő, az 1992. dec. 12-én a „Magzatvédelmi törvény B változatának” nevezett abortusztör­vény országgyűlési megszavaztatásával elkövetett. A követ­kezmény ismert: közel négyszázezer abortusz Magyarországon. Kérjük, szólítsa fel őt, hogy kezdje meg bűnének jóvátételét, például a természetes családtervezés széles körű propagálásá­nak beindításával. Ön erre azért volna különösen alkalmas, mi­vel úgy gondoljuk, most már Ön is belátja, hogy Surján úr tá­mogatása helyett a Giczy György elnök úr által vezetett KDNP támogatása felel meg az igazság és a tagság legnagyobb része igényeinek. Aláírták: a konferencia résztvevői közül két egyetemi tanár, három egyetemi docens, orvosok és egészségügyi dolgozók 19-en „A pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve” Az egészségügyi törvényt komoly szakmai előkészítés előzte meg, majd hirtelen el­kapkodva kodifikálták. Egyes részei jól kidolgozottak, má­sok meggondolatlanok. A betegjogok megállapí­tása fontos, szükséges, de a benyújtott javaslat rossz megoldást választ. Azzal, hogy túlszabályozza az orvos­beteg kapcsolatot, hatása az ellenkezőjére fordul, betegel­lenessé válik. A várólisták korlátlan kiter­jesztése elfogadhatatlan, mű­ködése ellenőrizhetetlen. A passzív eutanázia (a ke­zelés visszautasításának) sza­bályozása elfogadhatatlan. Á Magyar Demokrata Néppárt kezdeményezi, hogy az Órszággyűlés Alkotmány- ügyi Bizottsága vizsgálja meg a törvényt alkotmányossági, emberjogi, polgárjogi össze­függései miatt. Dr. Pusztai Erzsébet mérlegelésé­vel hozhatták volna meg. Kezdetben az ellenzék ezt a javaslatot konszenzus­sal elfogadta, majd egyik vezetőjük egy pártrendezvényen nagy nyilvá­nosság előtt ebből látványosan visszalépett, mondván: demok­ratikusabb, ha a nép ügydöntő módon szavaz - ehhez a véle­ményhez szinte azonnal társult a többi párt is. A kormány látva, hogy for­mai okok mentén vitázva éppen a lényegről terelődik majd el a figyelem, elébe ment a javas­latnak. Jellemzően ezt meghát­rálásnak, saját sikerüknek kiál­tották ki az ellenzéki padsorok­ból, leleplezve gondolkodásu­kat, bemutatva, hogy számukra nem az ügy, hanem a pártpoli­tikai haszonlesés állt a dolgok hátterében. A kormánypártok és a kor­mány soha nem tüntették fel úgy a NÁTO-csatlakozást, hogy az csak az MSZP és az SZDSZ ér­dekében álló ügy, és a minden bizonnyal igenlő szavazat a kormánytöbbség győzelmét je­lentené. Ez a téma sokkal fonto­sabb az ország szempontjából, semhogy pártpolitikai szintre alacsonyítsuk le. Meggyőződésünk az MSZP- ben, hogy a NATO ügyben - a szavak szintjén - meglévő par­lamenti egységet az ország ér­dekében tettekre kellene váltani és ha már ügydöntő lesz a nép­szavazás, a döntéshozókat - a választópolgárokat - kellően fel kell készíteni arra, hogy elégséges információk birtoká­ban a jövőnk szempontjából a legjobb döntést tudják meg­hozni. Meixner András MSZP

Next

/
Thumbnails
Contents