Új Dunántúli Napló, 1997. szeptember (8. évfolyam, 239-268. szám)
1997-09-15 / 253. szám
1997. szeptember 15., hétfő Háttér - Riport Dunántúli Napló 11 Az önindító bénasága V agy kétszáz kilométerre német vendéglátóink előtt utolsó pihenésre leállunk a sztráda menti parkolóban. Indulnánk, ám az indítókulcs elfordítását még csak egy kattanás sem követi. Sokadik próbálkozás után - hozzá nem értőként - hiába is nézem a békésen pihenő motort, semmi gyanúsat nem észlelek. Szorult helyzetünkben feleségem egy kamionsofőrtől kér segítséget, ő némi szemlélődés és matatás után elmegy, majd két végén lecsupaszított vezetékkel tér vissza, annak egyik végét az akkumulátor egyik sarujához, a másikat a motor mögött lent valamihez hozzáérinti, s máris duruzsol a motor. Fellélegezve indulhatunk tovább. Másnap beülök, s akár huszonötször is beindul első kulcselfordításra a motor. Csak játszott velünk a hosszú úton, vagy tényleg kehe van vele? Amikor ki-kiruccanunk, ötven-száz kilométer megtétele után az újraindításkor ismét néma csend. Házigazdánk elvisz agy autóvillamossági szervizbe. Ott kimérik az önindítót, nem találnak semmit. A szerelő meggyőz, hogy ő ugyan keresgélheti óraszám a hibát, de félóránként 112,50 márka a rezsiórabére. És, ha több óra múltán sem találja meg, mi okozta az önindító bénaságát? ... A következő vendéglátónkhoz évre - néhány száz kilométer után - kezdődik minden elölről. Házigazdánk hívja a német autóklub, az ADAC gyorsszervizét. Időre érkezik az angyal, műszerrel kimér sok mindent, s közli: szakszervizbe kéne mennünk. Úristen, az mennyibe kerülhet? Nem megyünk. Hazafelé tartva háromszor is hívjuk az ADAC-ot, harmadszorra az életvidám fickó a műszeres méréseket követően csak annyit mond: totál kaput, és részletesen elmagyarázza, merre találjuk a legközelebbi márkaszervizt. Odatalálunk. Mérések, kiszerelés, majd a sorsdöntő totálkaput ítélet. Beletörődünk, ki kell cserélni az önindítót. Bár még egy éve sincs, hogy használtan vettük az akkor másfél éves kocsit. Ezen a ponton kezdett sűrűsödni a cselekmény. Sem nála, sem telefonon a mester által felhívott környékbeli szervizekben nem volt a kocsinkba való új önindító. A főnök elnézést kérve ajánlotta: menjünk szállodába, holnapra már kész az autónk. Feleségemen e hír hallatán kitört a kétségbeesett zokogás, kisebbik lánykám is elbőgte magát. A mester látva a tehetetlenség és kiszolgáltatottság kiváltotta női könnyzáport, ismét elnézést kért, majd mondott valamit a segédjének. Az néhány perc elteltével egy eladásra kínált vadonatúj, típusra a miénkkel azonos kocsival állt be a műhelybe, megemelte, kiszerelte belőle az önindítót és átszerelte a miénkbe. A számla kiegyenlítésekor majd’ elakadt a lélegzetem: 474,1 német márka. Ennyi pénzt honnan szerzünk, eleve hazafelé menet? Összekapartunk vagy kétszázat, de az kevés. Akkor jutott eszembe: még a kiutazás előtt minden eshetőségre felkészülve kiváltottam az autóklubnál a nemzetközi hitelkártyát, s félve mutattam, elfogadja- e, ha azt 300 márkára kiállítom. Elfogadta, a többit készpénzben fizettük. Kalandomat idehaza elmesélve megoszlottak a vélemények. A. szerint, miért nem hoztam el a kiszerelt, rossz önindítót? Hátha itthon olcsó pénzért meg lehetne javítani, mert nálunk még nem divat az azonnal újra cserélés. Amikor bevallottam, hogy az nekem annyi tortúra után, akkor eszembe sem jutott, úgy nézett rám, mint egy elvarázsoltra. Mások lehülyéztek. Miért nem toltam be a járgányt, hogy elinduljon? Erre hiába is mondtam, hogy a gépkönyv a betolást egyenesen tiltja. Autószerelő barátom ebben maximálisan nekem adott igazat, mondván, hogy a kocsim már nem Trabant, nem is kis Polski, nem is Skoda, amiket korábban nyüstöltem. A legnagyobb pofon idehaza akkor ért, amikor az új önindító vételárára idehaza remélt mehrwertsteuert akartam felvenni. „Autóalkatrészre, benzinre nem jár visszatérítés” - közölték. Azóta várom, mikor kapom meg a 300 DM-es hitelt kiegyenlítő forint- számlát. Mit beszélek? Várja a fene, de előbb-utóbb úgyis le kell pengetnem azt a harmincvalahány ezer forintot. H acsak ... Autószerelő barátom bogarat tett a fülembe. „Mi van akkor, ha a kinti mester is egy kicsit adót akar csalni, vagy egyszerűen csak utálja a papírmunkát? Szétszedi az önindítót, és vigyorog, ha csak néhány márkás alkatrész okozta a bénaságát, kicseréli, áttisztítja az egészet és visszaszereli az eladásra váró vadonatúj kocsiba. Ha ez így bejön, ő a pénzénél van a százhetvennégy márkáddal, és esze ágában sincs a hitelleveledet postáz- gatni, adminisztrálni stb.” - meséli némi gyakorlattal a háta mögött. Azóta reménykedek. Azt a csekket talán sosem kapom meg. B. Murányi László Mert vannak egyértelmű dolgok. Ha biztosítás, akkor ÁB. „ Varga Zoltánná nagyok, az AB üzletkötője” Cégem, a mindenki által jól ismert, szilárd pénzügyi háttérrel rendelkező biztosító azt vátja tőlem, hogy tudásom legjavát adjam, amikor biztosítási-befektetési tanácsokkal segítem Önöket döntéseikben. Szeretem a munkám, mert hiszek benne. Az AB élet-, nyugdíj-, lakás- és gépjárműbiztosításai valóban korszerűek, testreszabottak, ezért valódi biztonságot jelentenek az ügyfeleknek. Jó érzés közreműködni az emberek biztonsága, megalapozott és nyugodt jövője megteremtésében. Befektetés a biztonságba.----------:-------------------------------------f D r. Szalai István jegyzete _—_— -----------------------------■ . mrm Kitüntetés Kitüntetést az kap, akinek adnak. Közöttük számosán vannak, akik ezt meg is érdemlik. Kétségtelenül van igazsága ennek az ironikus mondásnak, melyet nem csak azok hangoztatnak akik sohasem kaptak medáliát vagy oklevelet, hanem a kitüntetettek jó része is. Nincs abszolút mércéje annak, hogy mikor, miért és milyen kitüntetést kell adni. Kétségtelenül emberi megítélés dolga. S hogy egy olyan pozícióban lévő ember, akitől a kitüntetés függ, minek az alapján dönt így vagy úgy, az megint sok mindentől függ. Ez a „sok minden” igen széles skálájú. A történelem bizonyítja, hogy sokszor a kitüntetett nem volt sem szorgalmas, sem tehetséges, ellenben a neje igen komoly szolgálatot tett a királynak (természetesen a hazáért) amiért a férj az agancs mellé arany medáliát, rangot, birtokot kapott. Ez a szép szokás manapság is él kisebb dimenziókban. Kölcsönösen kitüntetik egymást egyes országok diplomatái, hogy kabátjukat elborítják az érmek, szalagok. (Aztán a következő évben hadat üzennek egymásnak, vagy a kitüntetett korrupció miatt börtönben ül). Mi kisemberek zömében a munkánkért kapunk kitüntetést, természetesen „kis” kategóriájút. Ebben nincs csillag, kereszt, félhold, telihold. De nagyon örülünk neki, becsben tartjuk, bekeretezzük, vitrinbe tesszük. A további sorsa igen vegyes. Múlnak az évek, és dicsősége halványul. Lehet, hogy egy szomorú menetben párnán viszik, de lehet, hogy egy idő után nem találják, mert festés volt a lakásban s valahogy elkeveredett. De előfordul, hogy megtalálják. No nem a túlélő utódok. Ingyenes lomtalanítás sok régi dicsőséget hoz a felszínre. Éjjel hallani a konténerben való kotorászás közben, amint az egyik torzonborz egy kihalászott oklevelet elemezve mondja a társának: „Te, én ismertem ezt a pacákot, ő mentett fel tornából.” Azzal visszatéve az oklevelet, kihalászott egy aránylag jól zománcozott lábost. A kitüntetések hanyatló dicsőségét példázza Béluska esete, aki egy szép napon úgy jelent meg az óvodában, hogy jambó sapkáján a Munka Érdemrend Arany fokozata fityegett. Ezt aztán kitartó és kemény alkudozás után elcserélte a Jencike tulajdonát képező gumi malaccal, amely fütyült, ha megnyomták a hasát. Otthon mindkét gyerek szüleinek feltűnt az idegen, új szerzemény és másnap iszonyatos bömbölés közepette az óvodai közjegyző (a takarítónő) jelenlétében visszacserélték a Munkaérdemrendet gumimalacra. (Akitől a gumimalacot vették el, az nagyon sírt.) Hiába, egy gyerek minden közgazdásznál jobban tudja, mi ér többet. Újjávarázsolt Mini Cooper - Londonban bemutatták az új Mini Coopert, amely már megfelel az ezredvég igényeinek. Az autó szélesebb és hosszabb mint az 1959-es eredeti, de a jellegzetes formáját megőrizte. A Rover cég gyártja majd Nagy Britanniában. FEB-Reuters
