Új Dunántúli Napló, 1997. szeptember (8. évfolyam, 239-268. szám)
1997-09-10 / 248. szám
10 Dtinántúli Napló Politikai Vitafórum 1997. szeptember 10., szerda Földügyben népszavazás? Piacgazdaságokban a mezőgazdaság finanszírozása döntően a piachoz kötődő élelmiszeriparon keresztül történik. A rossz privatizációs eljárásokkal monopolhelyzetbe juttatott cégeknek itt nálunk viszont ez nem igazán versenyhelyzet adta kényszerítő lehetőségük, feladatuk. Ebben van a hazai agrárágazat finanszírozásának fő problémája. Az unióba irányuló agrárkereskedelmi mérlegünk 91 óta fokozatosan romlik, akkor az agrárexportunk több mint hatszorosa volt az importunknak, mára ez az arány már csak kétszeres. A piacvétel ténye ebben az adatban érhető tetten igazán. A mezőgazdaság helyzete a vidékétől elválaszthatatlan. Problémáit nem lehet csak az erre a területre beszűkült közgazdász szemlélettel megoldani. Látni kell a társadalmi következményeket is! Nem lehet cél újabb százezer falusi munka- nélküli teremtése. A külföldiek földtulajdon szerzése ide vezetne. A spanyolországi külföldi tulajdonú 500-1000 hektáros drótkerítéssel körbezárt ültetvények körül ötszörösére nőtt a munkanélküliség. Az állandó EU-ra való hivatkozás hamis, a termőföld külföldiek általi megszerzését Nyugat-Európában igen keményen korlátozzák megszerezhető birtoknagysággal, 10-20 éves helybenlakás kikötésével. Nyugat-Európában a termőföld forgalom gyakorlatilag nulla, elenyésző. Náluk is a megművelt területek 60%-a bérlemény, s ha a jellegzetesen magyar hétvégi kiskerteket nem számítjuk, a hazai átlag birtok nagyság pontosan egyezik az EU-beli 16-20 hektárral. Egyik pontban sem állják meg a helyüket a kormány unióra hivatkozó érvei. Egyetlen szövetkezeti tagnak vagy vezetőnek sem tiltja ma sem a törvény, hogy mint természetes jogi személy a saját jövedelméből földet vegyen. Miközben az MSZP a szavak szintjén szövetkezetpárti, a külföldiek a termőföld vásárlásaikkal a szövetkezeteket veszélyeztetik elsősorban, kivásárolva alóluk a bérleményként művelt földjeiket. A kormány földtörvény tervezetének elfogadása nyugati és közel-keleti befektetőket juttatna tulajdonhoz. A nyertesek ők volnának és a nekik közvetítő kiszolgálóik. A jogi feltételek erre már adottak és kivédhetetlenek. Hirtelen sok szövetkezet alakul majd át részvénytársasággá, vagy vesznek először a vezetőkkel lepaktálva résztulajdont mezőgazdasági vállalkozásokban. A tulajdonosi újrarendeződés gyorsan és egészen más elvek mentén zajlana le, mint ahogy azt ma ésszerűnek tűnő érvekkel hirdetik. Az SZDSZ-es államtitkár miért fenyegetőzik, hogy büntetni kellene a parlagon maradt földek tulajdonosait, holott ma nemigen látni ilyet? Mert majd ezzel is lehet zsarolni, és eladásra szorítani embereket. Hitelt a műveléshez nem kapsz, mi meg nem műveljük meg; ha nem adod el nekünk. Gondoljuk át! Milyen érdekek mentén politizál az a kormány, amelyik a külföldiek földszerzési tilalmát nem a tényleges tagságunk bekövetkezéséig, hanem az EU- csatlakozásunkról szóló népszavazásig akarja megszavaztatni? Dr. Sütő László Független Kisgazdapárt Arak, bérek és a gazdasági fejlődés PÁRTHÍREK Kuncze Gábor Pécsváradon. Szombaton 14 órakor rendezi az SZDSZ megyei elnökeinek találkozóját a pécsváradi várban. A találkozón részt vesz Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke, belügyminiszter, Wekler Ferenc országgyűlési képviselő, az SZDSZ megyei elnöke. Az FKGP Pécs Városi Szervezete 1997. szeptember 15-én, 18 órai kezdettel vitaestet rendez a megyei szervezet tanácstermében (Pécs, Széchenyi tér 18.). A téma: a kisvállalkozók helyzete és lehetőségeik az EU- csatlakozás után. Ingyenes jogsegélyszolgálatot tart 1997. szeptember 11-én 16.30-tól 18 óráig dr. Keller Nándor az MSZP Tüzér utca 3/1. sz. alatti mozgalmi házában. Habjánecz Tibor, az MDF Baranya megyei elnöke válj a az érdeklődőket a „Falu, mezőgazdaság, föld” c. előadására. Meghívott előadó: dr. Medgyasszai László, az MDF mezőgazdasági szakértője, ország- gyűlési képviselő. Helyszín: Somberek, Műv. Ház, 1997. szeptember 12. 19.00 óra. MEASZ klubnap. A Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségéhez tartozók szeptember 15-én, de. 10 órakor tartják összejövetelüket Pécsett, az Apáca u. 15 sz. alatti TESZ székházban. A jövő évi költségvetés tervezése kapcsán egyre többet hallunk az árak és bérek alakulásáról. A kormánypártok, politikusok szerint a gazdaságunk megszilárdult, stabilizálódott, elindult a fejlődés. Sajnos az átlagpolgár, ha megkapja a munkabérét és elmegy a boltba, vagy ha megkapja a közüzemi számláját ezt nem tapasztalja. Megállapíthatjuk, hogy az Európa Unióba igyekvő társadalmunk fogyasztói árai elérték, egyes területeken talán meg is haladták azokat. Ezzel szemben a bérek még az egy tizedét sem érik el az Európa Unió átlagbéreinek. Adódik a kérdés: akkor miből él a magyar? A lakosságának tényleges megélhetését az oly sokat szidott „szürke-fekete gazdaság” és az átlagosnál nagyobb nadrágszíj meghúzás biztosítja! Ugyancsak kormánypárti körökből egyre többször halljuk, hogy elszaladtak a bérek! Ezért a jövő „ár-bér” megállapodások kapcsán nem lehet a tervezett inflációt meghaladó reálbérnövekedést tervezni, mert az ingatag államháztartási egyensúly összeomlik. Mi úgy ítéljük meg, hogy a belső piac növekedése jelentősen gyorsítaná a gazdasági fejlődést mivel:-a fogyasztás növekedése több munkahelyet, több foglalkoztatottat jelentene,- kevesebb munkanélküli ellátásáról kellene gondoskodni,- a megnövekedett fogyasztás több adóbevételt eredményezne. Akkor megint csak adódik a kérdés kinek, jó az, hogy hazánkban a bérek az európai átlag tizedét sem érik el? Egyértelmű a válasz! - Gazdaságunkban megjelent külföldi tőke - az a tőke, amelyik itt bérrabszolgát talált - abban érdekelt, hogy a bérek minél alacsonyabbak legyenek, mert csak így érdemes hazánkban maradniuk. Az alacsony bérek miatt a multinacionális cégek termékei még versenyképesek a nemzetközi piacon, mivel a magyar munkavállaló tudása, szorgalma és megbízhatósága kiváló terméket állít elő. A KSH legfrissebb adata szerint az iparban az egy foglalkoztatottra jutó termelés 11,5 %-kal volt magasabb az első félévben mint tavaly ugyanebben az időszakban. Ezzel szemben a reálkeresetek mértéke ezzel az ütemmel nem tart lépést. Sőt az egészségügy területén kimondottan visszafejlődés tapasztalható a reálkeresetek alakulása területén. A fentiekből adódóan azt javasoljuk, hogy az 1998. évi keresetnövekedés mértéke ne csak a tervezett inflációhoz, hanem a nemzetgazdasági termelékenység-növekedéshez is arány ülj on. így egy legalább 5%-os reálbér-növekedést tudunk támogatni! Perényi József, KDNP Keresztényszociális Műhely Mondjanak le a mandátumukról! A Kereszténydemokrata Néppárt Ügyvezető Elnöksége felszólítja azokat a KDNP országos, illetve területi listáján megválasztott képviselőket, akik a Fidesz MPP parlamenti frakciójába kérték felvételüket, hogy képviselői mandátumukról mondjanak le. A listán választott képviselők más frakcióba való belépésük esetén mindig felmerült az az etikai probléma, hogy e képviselők új frakciójukban nem képviselhetik azoknak a véleményét, akik őket, mint egy adott párt képviselőjét megválasztották. Ilyen tömeges átülésre a szabadon választott parlament történetében eddig még nem került sor. Mind etikai, mind politikai, mind pedig a választói akarat tiszteletben tartása szempontjából elfogadhatatlan, hogy a kereszténydemokrata választók által választott képviselők más párt frakciójában a KDNP-től idegen érdekeket képviseljenek. Ursprung János - KDNP alelnök Három kérdés, mely kettő A kormány ügydöntő népszavazást javasol három kérdésben. Egy kérdés a NATO-ra, kettő a földtulajdonlásra vár választ. Az utóbbiról szóló két kérdés tulajdonképpen csak megosztja a problémát, időhatárt állít föl. Ebben van a csapda. Egyikre nemmel, másikra igennel kell válaszolni. Az első kérdés igenjét semmissé teszi a második igenje, mert megengedi, hogy később mégis szerezhessen földet a külföldi. Az MDNP elnöke készségesen rábólint mindkettőre, csak az a kérése, hogy addig várjunk, míg ára lesz a magyar földnek! Mitől nincs ára a magyar termőföldnek? Először is, nincs elég pénz e hazában, hogy ára lehessen, nem hoz annyi termést, hogy világpiaci áron érdemes lenne megvenni. Magas földárhoz magas értékű földhozam, magasabb agrártermék árak tartoznának, különben ráfizetéses lenne a birtokvásárlás. Azt meg ki akar venni? De hát miért csaknem ráfizetéses ma a magyar mezőgazdaság? Miért nem képes fejlődni? Mert a termés ára alig haladja meg a költségeket és az állami elvonást. Mert a gazdának alig marad annyi, amennyi elegendő egy család megélhetéséhez, fejlesztésre már nem jut. Szabó Iván úr „egészséges birtoknagyságról” beszél, de nem árulja el, hogy az mekkora? Mezőgazdasági tanácsadója, Raskó György egykori FM-államtitkár egyszer 60, máskor 100 hektárra taksálta. Persze ő a nagyüzemi gazdálkodásról tanult, ilyen méretekben tud csak gondolkodni. Pe-i dig, ahány művelési mód, anyJ nyiféle az egészséges birtok- nagyság. Fóliakertészetből egy hektár is elegendő, egy hagyományos családi gazdaságból 8—10 ha. (a hozzá tartozó állat- állománnyal), egy családi farmergazdaság a módszerre jellemző külterjességgel 50-100 ha. is lehet. Hivatkozni lehet más országok gyakorlatára, például az USA-ra, ahol óriási földeken gazdálkodik egy család, de ott fillérekbe kerül a műtrágya, a benzin és korlátlanul áll rendelkezésre a föld is, de Magyarországon a bevált hazai szokások a családi birtokot részesítették előnyben, melyet még a jobbágyrendszertől örököltünk. Igaz, ezt 1959-60-ban drasztikusan szétverték, de ha nem folytatódik a máig tartó elnyomás, újra kialakul az egészséges földművelés, felhasználva a sokféle szövetkezés előnyeit (melyeknek első lépései a második világháború idejére kialakultak) és, ha megszűnik a részrehajló törvénykezés és állami kényszer, mely a tsz-ek felé tereli a mezőgazdaságot, akkor kialakulhat az „egészséges birtokméretek” békés egymás mellett élése. Csak az „ügydöntő” népszavazáson úgy kell válaszolni, hogy ne lehessen kiskaput nyitni a külföldi behatolásnak. A Történelmi Független Kisgazdapárt Baranyai Ügyvezető Testületé Nyilatkozat A hajdani erőszakszervekkel és titkosszolgálatokkal kapcsolatot tartó személyekre vonatkozó magyar ún. átvilágítási törvény a legengedékenyebb Közép-Európa volt „szocialista” országainak hasonló törvényei között. Büntetőjogi vagy foglalkozástól eltiltó szankciók helyett csupán erkölcsi nyomást kíván gyakorolni azokra, akik a törvény szerinti bűnöket, a magyar nemzeti érdekkel ellentétes cselekedeteket elkövették. Mára a törvény a rendszerváltozás kudarcává vált: olyanok erkölcsi felelősségére számít és olyanok lelkiismeretére hivatkozik, akik épp ezek hiánya miatt kerültek az átvilágító bírák látókörébe. Különösen sajnálatos, hogy míg sokan vállalták múltjuk miatt a közélettől való visszavonulást, épp vezető politikusok, közjogi méltóságok veszik semmibe a törvény elvárásait. Amennyire felesleges és az ország hírnevét csorbító a miniszterelnök minősítgetése és lemondásra való felszólítása, annyira elfogadhatatlan, hogy az MSZP vezető testületéi és országgyűlési képviselői - akik maguk is megszavazták a törvényt - az állampárti tradíciókat vállalva saját elnökük esetében erényt próbálnak kovácsolni a törvény szerint bűnnek minősített múltbeli magatartásból. A Magyar Demokrata Néppárt, mely megalakulása után haladéktalanul szükségesnek tartotta megfogalmazni az önmagára kötelezőnek tekintett politizálási morális alapelveket, őszintén reméli, hogy az 1998. évi választások alkalmával önként visszavonulnak a közélettől mindazok, akik a törvény hatálya alá esnek, hozzájárulva evvel Magyarország nagyon is szükséges erkölcsi megújulásához. A Magyar Demokrata Néppárt Elnöksége Az „angyali kör” valósága Nemrég olvastunk egy - felnőtteknek szánt - dajkamesét. Szerzője akként elméskedik, hogy „a közép-európai országok angyali körbe kerültek, hiszen a gazdasági mélyponton túl vannak; a lakosság mind nagyobb része találja meg helyét egy posztindusztrális (iparon túli) szolgáltató társadalomban.” Mosolyoghatunk a mese lényegén. Főleg a „minél mesz- szebbről nézem, annál szebb” életelv gyakorlatán, mely következtében az „angyali köbhöz fogható teóriák kifundálói nem képesek a milliók által megszenvedett rendszerváltás valóságos kórtüneteinek fölismerésére. Némelyek talán azért állítanak efféle badarságot, mert a ránk szabadított karvalytőke társadalomrázkód- tató hatásait nem kell személyesen megtapasztalniuk. Mi is a jelzett térségben élők nagyobb részéhez tartozunk, s keserűséggel terhelt tapasztalataink birtokában az „angyali kör”-től eltérően minősítjük helyzetünket. Aligha szükségeltetik különleges képesség annak fölismeréséhez és belátásához, hogy az ország középrétegeinek mind számottevőbb hányada csúszik a szegénység szintjére, mind többen sodródnak a társadalom peremére, süllyednek a legelképesztőbb nyomorba. Krónikusan gyarapszik azok száma, akik a szemetes kukákban kotorásznak, ligeti padokon, bokrok alján, vasúti várótermek zugaiban választanak éjszakára fekhelyet, éheznek, koldulnak, hajléktalanul tengődnek. Netán a gazdaság kirablását lehetővé tevő „korlátlan demokrácia” nyomában kiteljesedett törvénytelen gyakorlat jelenti az idézett „idillikus állapotot”, melyet az utóbbi esztendőkben sikerült megvalósítani? Hát még mindig léteznek olyanok, akik képtelenek beismerni, hogy az urak eszká- bálta polgári demokráciában törvényszerűen nő az elesettek száma, tömeges a munkanélküliség, elkerülhetetlen a továbbtanulni vágyók kíméletlen kontra-szelekciója, s hogy az emberi mivolt leépülése vár a társadalom jobb sorsra érdemesült tömegeire? Vannak, akik szerint ez a fennen hirdetett „angyali kör” lényege? Akinek szeme van, látja, hogy az urak teremtette „szabadság” birodalmában néhány tízezernyi pöffeszkedő dúsgazdaggal, kiváltságban szerencséltetett politikai és gazdasági elittel, jólétben dagonyázó nábobbal nyomorgók milliói - köztük idős emberek, fiatalok, napjában egyszeri étkezésre kényszerült gyermekek - állnak szemben vádlón, s kiáltják világgá reménytelenségüket, gyötrelmeiket, fájdalmukat, szenvedésüket. Mégpedig abszolúte szabadon, azaz a legújabb kori korlátlanság nyújtotta lehetőségek függvényében. A rendszerváltók akarnoksága folytán többségüknek ennyi jutott a hajdanán beharangozott Kánaánból; s vele az a különös „kegy”, hogy életük megnyomorítóit négyévenként hatalomba segíthetik. Az elszegényedés fokozódásával azok száma is mind szembeszökőbben gyarapszik, akik keserű szájízzel élik meg a tengernyi galádságot, melyet a kapitalizmus hét esztendei fennállása alatt zúdított a magyar lakosság nyakába. Akik megelégelték a tőkés rendszer által föltálalt feketelevest, mielőbbi nyomorenyhítő változtatásokat követelnek. Dr. Südi Bertalan munkáspárti szóvivő Pokomi Zoltán támogatja az „átülőket” Erkölcsi és politikai felelősségünk, hogy a tizenegy csatlakozni kívánó kereszténydemokrata honatya politizálási lehetőségét biztosítsuk a Fi- desz-frakcióban - mondta Pokomi Zoltán, a Fidesz - Magyar Polgári Párt újonnan megválasztott frakcióvezetője a 32 főre bővült képviselőcsoport hétfői tanácskozását követő sajtótájékoztatón. Hangsúlyozta, hogy a Fidesz továbbra is híve a jobbközép pártok összefogásának. Isépy Tamás a volt KDNP- s honatyák nevében leszögezte, hogy döntésük azért esett a Fi- deszre, mert vonzónak találták a pártnak a polgári társadalom megvalósítására vonatkozó programját.
