Új Dunántúli Napló, 1997. augusztus (8. évfolyam, 209-238. szám)

1997-08-06 / 214. szám

10 Dunántúli Napló Nyugdíjasok Oldala 1997. augusztus 6., szerda Oldalszerkesztő: Percesek Kiállítás. Dr. Schank László nyugalmazott főor­vos festményeiből nyílt ál­landó bemutató Pécsett, a Hungária út 28. sz. alatti Egészségközpont háziorvosi rendelőjében. Megtekint­hető kedden és csütörtökön délután, szerdán és pénteken pedig délelőtt. Ellopták. A napokban el­lopták dr. H. L.-né pécsi ol­vasónk pénztárcáját a benne lévő iratokkal, így a ked­vezményes utazásra jogo­sító nyugdíjas szelvénnyel együtt. Kéri, hogy aki eset­leg a piros színű pénztárcát megtalálná, a szelvényen szereplő névre, címre küldje vissza az utalványt vagy adja le a Vásárcsarnok ren­dészetén. Kirándulás. Magyarherte- lendre szervez kirándulást a Pécs-somogyi Nyugdíjas Szakszervezet a tagjai ré­szére. Augusztus 21-én csü­törtökön mennének. Aki szívesen velük tartana, je­lentkezhet augusztus 6-tól 9-ig mindennap 16-17 óra között a nyugdíjas szak- szervezet helyiségében. Olcsó mosószer. Kimért, olcsó mosószervásár lesz ma délután 1-től 3 óráig Pé­csett, a Mecsek Áruház mö­götti parkolóban. Csütörtö­kön 8-tól 9-ig pedig a Me- szesi Nyugdíjasklub előtt. A segítő szolgálat kéri, hogy flakont mindenki vigyen magával. Kerékpártúra. A Pécsi Nyugdíjas Egyesület kerék­pártúrákat szervez. Minden hónap második vasárnapján - legközelebb augusztus 10- én - délelőtt 9 órakor talál­koznak a pécsi Verseny ut­cai Postáspálya nyugati sar­kánál, ahonnét Malom­völgybe kerekeznek. Nappali szolgálat. Min­dennap 13-19 között fel­hívhatnak egy pécsi telefon­számot, ha úgy érzik, hogy bajban vannak, segítségre szorulnak, vagy tanácstala­nok, magányosak. A szám: 212-813. Ugyanitt gyógyult depressziósok önsegítő cso­portja működik minden pén­teken 16 órakor. Az összes sajátjogú nyugdíjas főbb adatai nemek és korcsoportok szerint G3 Nők 0 Férfiak 30 25 20 15 10 0-54 55-59 60« 6549 70-74 75-79 80« 85­Nyugdíjasokról árulkodó számok Széles körű áttekintést nyújtó, 17 oldalas füzetet jelente­tett meg a nyugdíjasokról Központi Statisztikai Hivatal Baranya Megyei Igazgatósága. Az ebben szereplő táblá­zatok az idei márciusi állapotokat tükrözik, vagyis a ja­nuár 1-jei nyugdíjemelés már bennük van. Baranyában jelenleg 100 574 nyugdíjas van, a 407 ezer főnyi lakosságnak a 40,3 százaléka. Azt is megtudjuk, hogy a két év alatt 4 ezer fővel - 1000 férfi, 3000 nő - növekedett a megyei, ezen belül 2 ezer fővel a pécsi nyugdíjasok száma. Érdekes egyébként, hogy az öregségi nyugdíjasok körében egyhar- mad-kétharmad a férfiak-nők aránya, a rokkantsági nyugdíja­sok körében viszont csaknem megfordul a helyzet, ettől az összes nyugdíjast nézve Bara­nyában a 46 százaléknyi férfi­vel „szemben” 54 százalék a nők aránya, Pécsett ugyanaz 43-57 százalék. Megjegy­zendő, hogy a társadalom egé­szében 1000 férfire 1076 nő jut, ez úgy jön ki, hogy kb. 40-45 éves korig a férfiak száma jóval magasabb a nőkénél, s akkor kezdődik a fordulat: az ismert egészségügyi okok következté­ben rohamosan csökken a férfi- népesség. Szomorú tény! Fölöttébb érdekes és tanul­ságos (!) a másik, vagyis a havi átlagnyugdíjakkal foglalkozó táblázat. Eszerint akár az öreg­ségi, akár a rokkantsági nyugdí­jas népességet nézzük, az emlí­tett három esztendőben a női populáció mindenkor a férfiak nyugdíjának körülbelül a két- harmadát-háromnegyedét kapja, s ez így érvényes a me­gyére és Pécsre egyaránt. Konkrét számokat tekintve: márciusban Baranyában a 27.346 forintos férfi öregségi nyugdíjátlaggal szemben 20.198 forint női nyugdíjátlag van, a rokkantnyugdíjasoknál 25.162 kontra 17.883, ugyanez Pécs esetében: 30.539 kontra 21.432 ill. 27.675 kontra 18.709. És az összes öregségi nyugdíjasoknál. A megyében 26.738 kontra 19.630, ill. Pé­csett 29.318 kontra 20.789 fo­rint. Ugyan e témát tovább ragoz­hatjuk „az összes nyugdíjas főbb adatai nemek és korcso­portok szerint” c. táblázat ada­tait vizsgálva, s ezt ábrázoljuk grafikonunkon is. Valamennyi korcsoportban - a legalsótól el­tekintve -jóval magasabb a női népesség száma a férfiakénál, ami az utóbbi, magasabb fokú halandóságával magyarázható. Ezzel szemben viszont az egy főre jutó havi nyugdíj tekinte­tében - mint az előbb más ösz- szefüggésben már volt róla szó - valamennyi női korcsoport alaposan elmaradt a férfiaktól. Hogyan is hallhattuk évtizede­ken át óriási szocialista vív­mányként emlegetni a szépen hangzó szólamot? Egyenlő munkáért egyenlő bért! Hát ké­rem, így nézett ez ki a valóság­ban (s talán így még a mostani új rendszerünkben is). Ne feled­jük: a táblázatok alanyai aktív éveiket az úgynevezett ember­arcú szocializmusban dolgoz­ták le. Ám a tapasztalt helyzet akkor válik igazán tragikussá, amikor a magasabb nyugdíjat „élvező” férfi-házastárs eltávo­zik, s a túlélőnek a jövedelme hirtelen észvesztőén lecsökken. Jó, igaz, a minap elfogadott nyugdíjreform intézkedik az özvegyi nyugdíjak 20 százalé­kos növeléséről, ami így két­ségtelenül jól hangzik. Csak­hogy a valóság ... Gondoljunk a közüzemek szüntelenül foko­zódó mohóságára, vagy akár az infláció minden bizonykodás ellenében való növekedésére. Hársfai István Könnyítés a szervezetnek- Vasból van a gyomra - szok­ták mondani a jó étvággyal sok erős, és zsíros ételt fogyasztó emberre, aki a cseppnyit irigy­kedő megjegyzésen túl talán azt is elkönyveli, hogy ez mindig így lesz. Nos, aligha kell bi­zonygatni, hogy nem, hiszen az évek múlásával nemcsak a mennyiség, hanem az ételek összetétele ellen is tiltakozik a szervezet. Természetesen a maga módján, apróbb rosszullé- tek vagy kitartó társsá szegődő betegségek formájában. Idősebb korban ugyanis egyre fontosabbá válik az éte­lek emészthetősége, amit ter­mészetesen az élelmiszerek összetétele és az elkészítés módja határoz meg. Bármennyire is szereti valaki (vagy éppen csak erre telik!) nagyon meg kell gondolnia, hogy mennyi szalonnát, teper­tőt, disznósajtot fogyaszt, ugyanis ezek zsírban gazdag, nagyon nehezen emészthető élelmiszerek. A csípős paprikával, sok só­val, borssal, fokhagymával ké­szült ételek is megterhelik a szervezetet, különösen akkor, ha ráadásul még füstöléssel tar­tósított élelemről, például kol­bászról van szó. Mindezzel szemben könnyen emészthető a különböző zöld­ségfélék közül a gyenge rosto- zatú sárgarépa, a tök, a cukkini, a paraj, a karalábé, a zeller, az uborka, a cékla. Salátának, levesnek, főze­léknek készítve, egyaránt jó szolgálatot tesznek. Kárpótlási igénybejelentés A hadiözvegyek és hadiárvák figyelmébe ajánl egy határ­időt a Hadirokkantak Hadiöz­vegyek és Hadiárvák Orszá­gos Nemzeti Szövetsége. Ez a határidő szeptember 8. Eddig jelenthetik be kár­pótlási igényüket mindazok, akiknek férje vagy szülője szovjet hadifogságban vesz­tette életét. Az igénybejelentéseket a budapesti, illetve a megyei Kárrendezési és Kárpótlási Hivatalokban kell megtenni. Aki szeptember 8-ig nem je­lentkezik elveszti a lehetősé­get. Minderre az 1992. évi XXXII. törvény ad lehetősé­get. Nem élhetnek ezzel a le­hetőséggel mindazok, akik e törvény alapján már kárpót­lásban részesültek. A házigazdák rábízták a kolbászsütést Kerek évforduló Hetvenötödik születésnap és huszonötödik finnországi út. így jön ki az a szép kerek szá­zas, amit a közelmúltban Finnországban ünnepelt a pé­csi Sütő László. Mindennek a története pedig hatvan évvel ezelőtt kezdődött, amikor az akkor még épphogy középis­kolás fiatalember levelezni kezdett egy Kaarina Savela nevű finn leánnyal, aki ma nyugdíjas fogorvos. Természetesen most is ta­lálkoztak. De ez az út is ho­zott új barátokat.-Tavaly felhívtak Finnor­szágból, hogy Pécsre jönne két nyugdíjas házaspár, segít­sek nekik szállás ügyben, és mutassam meg nekik a várost - kezdte a történetet Sütő László. - Egy finn újsággal a kezemben vártam őket a vas­útállomáson, elkalauzoltam őket a hotelbe, a következő napokban pedig kísérgettem őket, s az utolsó nap meghív­tam őket az otthonomba. - Karácsonyra kaptam tőlük egy meleg hangú üdvözletét. Most, hogy kint voltam Finn­országban, régi barátaim az­zal fogadtak, hogy a levélben egyeztetett program kissé módosult: vár az a két házas­pár, akik tavaly Pécsett jártak. Kocsival jöttek értem, náluk kellett töltenem egy napot, az­tán visszavittek Hyvinkää-be. Eredetileg ugyanis csak ide indult, ebbe az ötvenezer la­kosú finn városba, ahova nemcsak a barátai, hanem a város vezetése is hívta. Na­gyon családias hangulatú ün­nepség keretében - Eero Ha- ikkeiläu erdőmémök barátja lakásán - tiszteletbeli város­taggá fogadták. Megkapta a város márvány talapzatra erő­sített címeres zászlaját. A márványba belevésték a nevét és az ünnepség dátumát. Ez a nyolcadik finn telepü­lés, amely tiszteletbeli lakó­jává fogadta Sütő Lászlót, az irántuk táplált kitartó barátsá­gért. Most még az utazásért sem kellett fizetnie: a Finn Légitársaság ingyen jegyet adott neki.- Talán azért, mert ez volt az utolsó utam - magyarázta, de valahol ő is reméli, hogy lesz még egy. Hangjaink Távoliak. Űrbéliek. Alig hall­hatók. Biztatás. Percnyi csend. Némaság. Szelíd nye- kergés. Felszakadó sírás. Megkönnyebbült sóhajok. Gőgicsélés. Alig érthető halandzsák. Selypesen újjászülető szavak. Fel-felszakadó kacagás. Egy­szeregy. Drukkal teli felelé­sek. Gombóc a torokban. Vizsgahangok. Öntudatból fakadó kinyilatkoztatások.,A széptevés hangjai. Udvarlás. Szerelemmel fűtött ígéretek. Igen! Akarom! Holtomiglan! A tudás hangja. A megbíz­hatóságé. Terveket szövöge- tők. Célt meghatározók. Az elismerés hangjai. Büszke­séggel teltek. Egy újabb fel sírás. Még egy. Gyermekkacajok. Édes gyerekszájak. A meghittség hangjai. A megelégedettségé. Tanácsot adók. Bölcsen megfontoltak. Óvatosságra intők. Hitet sugárzók. Cso- dálkozók. Imát mormolok. Az aggódás hangjai. A félelemé. A reménykedés nyöszörgése. Új életet ígérők. Fogadkozá­sok. Lassan csendesülők. Böl­csen elhallgatottak. Panaszo­sak. Fájdalmat tükrözők. Zo­kogások egy sír felett. Tá­volba veszők. Meg nem hal­lottak. Magunkba fojtottak. Bűnbánók. Feloldozásért könyörgők. Vigasztalók, vi­gasztalhatatlanok. Semmibe veszők. Halku­lok. Távoliak. Űrbéliek. A mieink! Bokrétás András Nagymosás FOTÓ: MÜLLER ANDREA A teniszklub korelnöke Reggelenként ő nyitja a tenisz­pálya déli kapuját, aztán átöltö­zik, és kezdődik a játék. ő a nyugdíjasok teniszklub­jának korelnöke. Magas, ősz hajú, szikár, jól öltözött, s bár túllépte a 71-et, játékán ez egy cseppet sem érződik. A Peitl- féle tenyeres még mindig fé­lelmetes: olyan laposan, éles szögben és váratlanul üti, hogy mire az ellenfél fölocsúdik, a labda már a kerítésnél landol. Úgy játszik, mintha életében egyebet sem mívelt volna. Holott voltak kisebb-nagyobb kitérők. Ilyen volt például a ki­lenc évig tartó szibériai rabság. Alig 18 évesen egy hasonló korú társával együtt tartóztat­ták le őket a szovjet katonák a pécsi repülőtéren. A vád az volt ellenük, hogy egy liberátort akartak megrongálni. Peitl Imre mégis szeren­csésnek tudja magát. Bár 9 évet raboltak el legszebb éveiből, két lábujja lefagyott, mégis élve került haza. Itthon azután munkába állt, megnősült, né­hány évet még teniszezgetett is. Ámint azonban nőtt a csa­lád, szaporodtak gondok, a já­ték ismét megszakadt. Csak miután nyugdíjas lett, 64 éve­sen kezdett el újra teniszezni. A legnagyobb csapás, ami életében érte, felesége halála volt. Évek múltak el, míg úgy ahogy megnyugodott. Néha még mostanában is elfogja a fájdalom, de a barátok, az uno­kák, a játék fölrázza. Játék után átöltözik, meg­ebédel az ipariban, hazatér és hallgatja kedvenc melódiáit. Glen Millert és társait. Dr. Freppán György

Next

/
Thumbnails
Contents