Új Dunántúli Napló, 1997. augusztus (8. évfolyam, 209-238. szám)

1997-08-04 / 212. szám

1997. augusztus 4., hétfő Háttér - Riport Dünántúli Napló 9 A szegénység fokmérői Egyre többen állnak sorban közüzemi segélyekért Szociológus legyen a talpán, aki megmondja: mikor érzi magát szegénynek az ember. Ha nem tudja megvenni napi élelmét s nem futja cipőre, ruhára, ha nem fizeti ki a közüzemi díjakat, vil­lanyt, vizet, lakbért? Vagy ha mindezt belátva, félreteszi korábbról őrzött szégyenérzetét és be­áll abba az egyre hosszabbodó sorba, mely a szociális segélyt osztó hivatal ajtaja előtt kígyózik? Érdemes elmenni a Pécs Vá­rosi Önkormányzat Népjóléti Irodája elé, s figyelni a várako­zókat. A tapasztalt ember már egy pillantásra tudni véli, hogy ki az, aki rendszeres látogató segélyügyben, s ki az, aki elő­ször érkezett. Az is érdekes talán, hogy többnyire asszonyokat láttam. (Meglehet, a férjekre más sze­rep szabódott.) Az egyik asszonnyal elbe­szélgetve, őszintén elmondta, hogy teljesen tehetetlen már. Feje felett összecsaptak az adóssághullámok. Nem is igen tudja, hogy kinek, hova s mennyivel tartozik. Hogy a víz, villany avagy a lakbérhátralék a több. Azért jött el, hátha szociá­lis segély formájában megkap­hatja a villanyszámlára való pénzt. Tegnap felszólítást ka­pott, hogy fizessen, különben kikapcsolják az áramot. És „ezek megteszik”. Egyszer már sötétre érkezett haza a munká­ból, nem szeretne ismét ilyen szégyenbe kerülni. Egyedül nevel két gyerme­ket, a férje elhagyta (vagy ép­pen ő adta ki az útját?) néhány éve. Feléltek már minden tarta­lékot, amit tudott, eladogatott. Volt egy szép kétsoros nyak­lánca is, amit „ottfelejtett” a za- ciban. Nagyon sajnálta, de nem tudott érte menni. A szomszédok segítik néha. Látják, hogy nehezebben megy, s időről-időre hoznak át a gye­rekeknek valami ennivalót. Legutóbb almáslepényt kaptak. Hol lakik? Hát Pécsen, bér­házban. Hajnalban irodákat ta­karít, napközben a két szom­szédos lépcsőház az övé, este megint az irodák pucolása. Ev­vel összeszed 35-40 ezret is, de mi ez a mai világban? Főleg, ha egyik napról a másikra él az ember, amikor a kapott pénz sohasem melegedik meg nála.-Mondja meg uram - szö­gezi nekem a kérdést -, hát ér­demes így élni? Arra is gondolt már, hogy véget vet az egésznek, de még kicsik a gyerekek. Mindkettő általános iskolába jár, a kisebb a negyediket végezte, a na­gyobb meg most lesz hetedikes. Szűcs Gyulától, a Pécsi Vízmű értékesítési és admi­nisztratív igazgatójától kérde­zem:- Megjelenik-e Önöknél az, hogy az emberek elszegényed­nek, tetten érhetó'-e a lerongyo- lódás folyamata?- Eléggé jelentős ütemben emelkednek a kintlévőségeink, ha erre gondolt. Egy éve még csak 108 millióval tartoztak, ma már 192 millió a fogyasztók adóssága. Majdnem megduplá­zódott tehát a kifizetetlen szám­lákon lévő összeg, s ez így nem mehet sokáig. Ezért is indítot­tunk különféle akciókat, próbá­lunk részletfizetési kedvez­ményt adni, hogy ne halmozód­jon föl a számla.- Mennyi ez?- Mintha Pécsett mindenki másfél havi díjjal tartozna. Dr. Sohár Endre, a Pécsi Ön- kormányzat Népjóléti Irodájá­nak vezetője. Tőle tudom, hogy az idén 350 millió forintjuk van segélyezésre, de ez nem elég. Minden évben gyakorlat már, hogy a gyarapodó számú rászo­rult, jogos igénylő miatt a pót­költségvetésben megfejelik az arra az évre szánt összeget. Sokszor remény sincs a számlák kiegyenlítésére fotó: Tóth- Vajon a megyeszékhely vízellátását veszélyezteti mindez? Előfordulhat, hogy egy napon minden vízcsapot kényte­lenek elzárni?- Egyelőre nem.- Jellemezné a helyzetet?- Ötvenháromezer fogyasz­tót látunk el, s egyötödük ál­landó adósunk már. A többség késve fizető, két-három hónap­pal csúsztat, az utolsó felszólí­tásokra fizeti ki a közben fel­gyülemlett számlát. Akad per­sze, aki így sem tud fizetni.- S akkor Önök elzárják a csapot.- Ez nem ilyen egyszerű. Százötven méteren belül víz­nyerési lehetőséget kell biztosí­tanunk. Vagy közkúttal, vagy lajtoskocsival. Másrészt a lakó­telepek többemeletes házainál olyan a vízvezetékrendszer, hogy egy-egy lakást lehetetlen kikapcsolni.- Mondana példát a tarto­zásra ?- Van egy hétlakásos társas­házunk, ahol a lakók 2,6 millióval tartoznak nekünk.- S ha nem fizet az adós, mi a végső lépés?- A bírósághoz fordulunk és végrehajtást kérünk. Egy dolgot feltétlenül el kell mondani a beszélgetésünk ösz- szegzéseként. Szűcs Gyula sze­rint a hátralékot felhalmozók nem mindegyike a menthetet­lenül elszegényedett kategóriá­ba tartozik. (Egyébként más közüzemi szolgáltatónál is visszacsengett ez: sokan virtus­ból nem fizetnek már.) Más­részt igen sok nagyon szegény ember - többnyire nyugdíjas - inkább a hasán koplalja meg, de nem lesz adós. Az idén is így lesz. Rendszeres szociális segélyt az kap, akinek semmilyen jö­vedelme sincs. Pécsett több mint 1500 ember él ezen az ál­lami kegyelemkenyéren, s erre a városatyák 1997. évben 237 millió forintot irányoztak elő. Egyéb nevelési segélyre, idő­szakos segélyezésre megy a többi, például ápolási segélyre 40 millió. A közüzemi díjtarto­zásra (víz, gáz, villany, fűtés, lakbér) 30 millió forint volt fél­retéve. De Sohár Endrével együtt én is kötve hiszem, hogy ennyi elég. Hiszen tavaly még csak ötezer háztartás (!) kapott, az idén pedig a prognózisok 6500-7000 igénylőt jeleznek. Egyre szaporodik az igény- jogosult, egyre több azoknak a száma, akik a szegénység tör­vényben előírt feltételeit „telje­síteni” tudják. Van már kamatmentes szoci­ális kölcsön, aki nem tudná, két év futamidőre kaphat maxi­mum 50 000 forintot. A DÉDÁSZ Rt.-nél többen ültünk az asztal körül, hogy a témát kibontsuk. Adósság, tar­tozás. Nem kis tételek ezek itt sem. Segítségemre volt dr. Forgó Ilona, főelőadó, aki a szerző­déskötések jogi ismerője, Inhojf Miklós, az rt. értékesítési osz­tályvezetője és Pellei László, a Pécsi Üzletigazgatóság osz­tályvezető-helyettese. Vágjunk a közepébe: Pécsett az 1995. évi lakossági adósság megduplázódott 1996-ban, az idei félévre pedig meghárom­szorozódott. Most júliusban a Pécsi Üzletigazgatóságnak 124 425 éves a bécsi Spanyol Lovasiskola A bécsi Spanyol Lovasiskola alapításának 425. évfordulója alkalmából különleges programot mutatnak be október 11 -én a Várhoz (Hofburg) tartozó Lovarda pompás arénájában a lipicai mének. Majd pedig a 900 résztvevő a közeli, hatalmas költséggel most felújított Nemzeti Könyvtárban meghallgathatja Mozart Re- quiemjét. A programot, amelynek kizárólagos rendezési jogát a Spanyol Lovasiskola Barátai­nak Társaságától a Courtial Reisen utazási iroda kapta meg, a közeli Pallavicini Palotában gálavacsora zárja. A Spanyol Éovasiskolát állítólag 1572-ben alapították arra a célra, hogy az uralkodó és csa­ládja, valamint a főurak elsajátítsák az úgyne­vezett haute école nevű lovaglási művészetet. Ma már a bécsi látogatók kötelező programjává vált a körülbelül 80 perces bemutató megtekin­tése. A lipicai méneket - amelyek az arab és a spanyol lovak keverékei - ma már a Graz mel­letti Osztrák Nemzeti Lótelepen tenyésztik. A rendkívül impozáns, 46 oszloppal tagolt, gyö­nyörű, hatalmas csillárokkal díszített mai Lo­vardát VI. Károly (III. Károly magyar király), Mária Terézia apja építtette s 1729 és 1735 kö­zött készült el. A belépődíj borsos, hiszen az állóhelyek 200 schillingbe, az ülőhelyek 250-900 schillingbe kerülnek. Most egyébként nyaralnak a lovak - de augusztus 31-étől ismét szolgálatba állnak. millióval tartoznak a fogyasz­tók. Igaz - jegyezzük meg köz­ben halkan -, ez idő alatt a vil­lamosenergia ára is jócskán megemelkedett. Persze az az adat is ismert, hogy országosan eddig 600 000 fogyasztó kért az újabb áremelés miatt kompen­zációt. A DÉDÁSZ 625 000 lakos­sági fogyasztót lát el a Balaton­tól délre fekvő országrészben. Érdekes dolgot vettek észre. A falvak lakói többnyire rendesen fizetik a számlát, s a kisváro­sokban kezd lazulni az a fize­tési fegyelem, ami a nagyváro­sokban már szembeötlő mére­teket ölt. Nos, mindebből azért nem érdemes arra következ­tetni, hogy a legtöbb szegény ember a megyeszékhelyen él. S Pellei László azt is kimondja, hogy „hátralékos nyugdíjasunk szinte nincs”! Egyébként a 625 000 fo­gyasztó közül évente négyezret kapcsolnak ki hátralék miatt. A távfűtők helyzete sem ró­zsás, s földgázszámlák között is el-elakad néhány, főleg te­lente. Ezek a szegénység fokmé­rői, s illetlenség volna meg­kérdezni, hogy hol élnek Pé­csett a szegény emberek? Annyi bizonyos, hogy nem a Mecsek-oldal frekventált öve­zeteiben. Másutt nőttek ki az utóbbi években városrésznyi szegénynegyedek, olyanok, ahol már lassan az elnyomoro- dás miatt lakni sem lehet, ahol az emberek időnként késsel ugranak egymás torkának. Kozma Ferenc Mészáros Attila jegyzete Hol a béka feneke a bográcsból? Ezekben a napokban két vi­lágraszóló esemény tartotta izgalomban a Guiness-szer- kesztőket. Mindkét esetben a miénk a pálma, mert nincs raj­tunk kívül az a nemzet, amely képes lenne egyszerre annyi adag halászlét főzni bogrács­ban, mint Baján volt ez, il­letve egy edényben több ezer liter babgulyást rittyenteni, mint Vácott vasárnap. Esetemben nem a minőség - egyiket sem kóstoltam -, hanem a teljesítmény az, ami dicséretet érdemel. A mate­matika nyelvén szólva ugyanis kiegyenlítjük a dol­gokat. Jó - mondom csak úgy példaként - nem vagyunk a világ élvonalában a kosárlab­dát tekintve, de a szentlőrinci maratoni játék híre azért csak valami. Nincs pénz az él­sportra? Nem a Los Angeles Lakers-t verjük tropára, ha­nem a korábbi időrekordot. Azt sem mondhatjuk, hogy Magyarországon mindenki könnyedén hozzájut egy tar­talmas ebédhez. Akkor főz­zünk 6800 liter babgulyást! Amikor Pécsett, a Jókai téren egy úthenger szétkente az aszfaltra szórt teméntelen csempészcigarettát, egy va- gabund siránkozott mellet­tem. Belebetegedett a leendő csikkek pusztulásába. Ez volt az üres tányér. A csordultig tele pedig az, amelybe ciga­rettáért annyi pénzt dobunk egy-egy évben, mint kevés nemzet fiai. Az egyensúly te­hát rendben. Mi valószínűleg nem fő­zünk bográcsban pacsirta­nyelvből előételt. Viszont sokszor emlegetetten jó a helyzetünk békafronton. Vár­ható, hogy valakinek eszébe jut a következő Guiness-re- kordhoz a kísérlet, s kiránt 20 ezer darab békacombot. Ez pedig 10 ezer béka, sebaj, ma­rad bőven. Csak a combja jó, ezért a rekordtálban természe­tesen nem látható a fenekük. Pedig azt is nagyon jól ismer­jük - bár elsősorban alulról. Újabb antik hajóroncsokra bukkantak Amerikai kutatók nyolc antik hajóroncsra bukkantak a Földközi­tenger mélyén, amelyek a Róma és Karthágó közötti egykori ha­jóút mentén fekszenek, helyenként 760 méteres mélységben - közölte Washingtonban Bob Ballard, akinek neve a Titanic ron­csainak sikeres felkutatása révén vált ismertté. Régészek becslé­sei szerint a hajóroncsok egyike körülbelül kétezer éve fekszik a tengerfenéken és a római kor legrégibb hajói egyikének tartják. Ennyi már felüdíthet. De nem egy Pannon előfizetőt! usssni ttttt Az élvonal. V

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents